Az álom folytatódik I.

Miután beköszöntött az ősz, majd a tél, egyre ritkábban találkoztunk Linával. Tudta ezt Csilla is, akivel itt az otthonban ismerkedtem meg. Már rég óta szemet vetett rám, de nem akart bele piszkítani Linával való kapcsolatomba. Több közös programot csináltunk nyáron Lina, Csilla, egy-két nővér, és én. Talán, ezen, közös programok emlékei, hoztak minket össze, egyre jobban Csillával. Aztán egyszer, úgy döntöttünk, összeköltözünk. Egy nagyobb szobát kaptunk, az otthonon belül. Karácsony előtt két héttel, csörgött a telefonom. Ismerős volt a szám, de nem volt nevesítve. Felvettem. Lina hívott. Hát persze, hogy ismerős volt a szám. Csak kitöröltem, miután már nem hívott régen. Szia! – köszönt nagy lelkesen a telefonba. Szia! – köszöntem vissza kimért hangon. Mit akarsz? – kérdeztem elég közömbös hangon. Nem is örülsz, hogy hívlak? – kérdezte. De! Örülök, hogy néha eszedbe jutok. – felelem még mindig kimérten. Azért telefonálok, hogy meghívjalak, töltsd nálam a karácsonyt. – mondta Lina. Csillával töltöm a karácsonyt. Tudod, azzal a mozgássérült lánnyal, akivel nyáron több programot is csináltunk. És akinek a karjaiba löktél. Össze jöttünk, miután eltűntél az életemből. Már össze is költöztünk. Örülök nektek. Komolyan mondom. Akkor kettőtöknek szól a meghívás. Köszönjük. Megbeszéljük, és majd jelentkezünk. Rendben. Szia! Mindezt végig hallgatta Csilla. Persze azt nem hallotta, hogy mit mondott Lina, csak az én válaszaimat hallotta. De sejtette, kivel beszéltem. Lina volt? – kérdezte. Igen. Meg akart hívni, hogy töltsem nála a karácsonyt. Erre Te mondtad, hogy velem töltöd, mivel összejöttünk, és együtt élünk. – mondta Csilla. Igen. Ekkor azt mondta, hogy akkor együtt menjünk hozzá. – feleltem. És akarod? – kérdezte új kedvesem. Miért? Te akarod? – kérdeztem vissza. Jó lenne kimozdulni. Nyár óta, nem voltunk sehol. – mondta Ő. Jól van. Legyen. Menjünk. Visszahívtam Linát, hogy megbeszéljük a részleteket. Szia! – köszönt nagy örömmel Lina. Szia – köszöntem vissza most már, kedvesebb hangon. Megbeszéltük. – folytattam. Köszönettel elfogadjuk a meghívást. Most már csak az a kérdés, melyik napra szól. Tudod, úgy kell intéznem a szállítást. Arra gondoltam, huszonharmadikán jöttök, és huszonhatodikán, vagy huszonhetedikén mentek, vissza. Olyan sokáig akarsz velünk foglalkozni? – kérdeztem. Csilla csak nézett értetlenül. Veled akartam olyan sokáig foglalkozni, de hát, ha már így alakult, akkor mindkettőtöket szívesen látom. – felelte. Ekkor esett le, hogy mit akart. Szeretett volna kiengesztelni az elmaradozásért. Köszönjük a meghívást. Intézzük a szállítást, és majd találkozunk. Szia!                                                     Mi az, hogy sokáig? – érdeklődött Csilla, miután letettem a telefont. Huszonharmadikától, egészen huszonhat, vagy huszonhetedikéig hívott. – mondtam Csilla kérdésére válaszolva. Akkor valamit vinnünk kell ajándékként. – mondta. Igen, de mit? Mondjuk egy szép fülbevalót. – folytatta kedvesem. Jól van. Holnap kimegyünk, körbenézünk. Másnap délelőtt elintéztük a szállítást, délután meg kimentünk a környező üzletekbe, ajándékot választani. Az egymásnak szánt ajándékot is megvettük, anyámnak is, és Linának is találtunk megfelelő meglepetést. A hátra lévő pár nap egyikén, anyu még bejött meglátogatni, ekkor mondtuk el neki, hogy karácsonykor Linánál leszünk, de utána, utó karácsonyt tartunk vele. Lina is telefonált még egyszer, hogy megkérdezze, minden rendben van-e. Aztán huszonharmadikán, két fuvarral szállítottak engem és Csillát, Lina házához. Előbb engem vittek. Lina nagyon örült, hogy én vagyok az első. Rögtön a nyakamba ugrott, és megpróbált megcsókolni. Nem sok sikerrel. Vette az üzenetet. Persze azért kedves voltam vele. Már készült az ebéd. Mikor másfél óra múlva meghozták Csillát is, Lina még mindig a konyhában sürgött – forgott. Lassan ebédidő jött. Lina megterített a nappaliban, ahol nyáron is, amikor többen voltunk kettőnél. Megebédeltünk, és közben beszélgettünk. Láttam Linán, hogy a viszontlátás emlékeket ébresztett benne. Persze bennem is. Több évig éltünk együtt ebben a lakásban, mielőtt beköltöztem volna az otthonba, és még utána is bejárt hozzám hétvégenként. Volt, hogy ott töltötte az egész hétvégét, de olyan is volt, amikor így hármasban, ahogy most vagyunk, itt voltunk nála. Ebéd után Lina elmosogatott, majd előkészítette a franciaágyat az esti alváshoz. Most én alszok a kis szobában. – mondta Lina. Tietek a franciaágy. Köszönjük. – szólalt meg Csilla. Miután Lina befejezte az előkészületeket, letakarta a franciaágyat, és felajánlotta, hogy telepedjünk oda. És mint nyáron, most is én ültem középen. A régi, és az új kedvesem, két oldalt, mellettem foglalt helyet. Kezdtek előjönni az emlékek, hogy miket csináltunk ilyenkor. És meg is beszéltük ezeket az emlékeket. Kedvem lenne megint átélni azokat a dolgokat, amiket nyáron. – mondta Csilla. De hiszen átéled, mióta együtt élünk. – mondtam felháborodva. Nem egészen. – szólalt meg ismét kedvesem. Hármasban például, akkor voltam utoljára. Láttam Linán, hogy felcsillant a szeme, mikor ezt mondta Csilla. Meg is szólalt. Én benne vagyok. – mondta. Hallod? Lina is benne lenne. – mondta Csilla rám nézve. Nekem is kellemes emlékeim vannak a hármasról, de próbáltam elfojtani. Végül is, a volt barátnőmmel kéne szeretkeznem. Aztán folytatta. Most én mondom azt, amit nyáron, Lina mondott. Csókold már meg! Linára néztem, Ő meg rám, és már közeledett is. Megcsókoltuk egymást. Olyan emlékeket ébresztett bennem, hogy még a nyakát is átöleltem. Mikor szétváltunk, Csilla megint megszólalt. Na, ugye! Nem volt ez olyan rossz. Nem haltál bele. És most engem is csókolj meg! Megcsókoltam, de az Ő nyakát, nem fogtam át. Aztán a két lány csókolózott egymással. És most szeretném, ha kellő képen megköszönnéd, hogy meghívott, hogy karácsonyozz vele. – mondta kedvesem. Mire gondolsz? – kérdeztem vissza. Közben Lina is megszólalt. Nincs rá semmi szükség. De igenis van! – mondta Csilla. Szeretkezz a volt barátnőddel! Ezen aztán, mindketten meglepődtünk. Lina is, és én is. Csak néztük egymást. Aztán Lina elővette csáberejét. Kezdtem elveszni. Na, mi lesz? – szólalt meg újra Csilla. Linának se kellett több, rögtön akcióba lendült. Csókolgatott, simogatott, és elkezdett vetkőztetni. Majd magáról is leszórta a ruhát. Egyre jobban kívántam ezt a csalfa nőt. Egy nagyot szeretkeztünk. Aztán Lina, Csillát vette kezelésbe. Pihentünk egy kicsit, majd Lina kiment vacsorát csinálni. Megvacsoráztunk, majd jött a fürdés. Előbb Csilla ment a fürdőkádba, aztán engem vitt ki Lina, végül Ő is belépett hozzánk. Én ültem a kád ülőkén, Csilla a két lába között ült a kád alján, velem szemben, Lina pedig mögöttem állt. Ketten fürdettek. Aztán saját maguk is lezuhanyoztak. Megtöröltek, majd maguk is megszárítkoztak. Lina behozta Csilla tolókocsiját, ami most fürdető széknek lett kinevezve, és bevitt a szobába. Visszament Csilláért, és őt is behozta. Ezután elköszönt. Sziasztok! Érezzétek jól, magatokat. – mondta, és elindult az ajtó felé. Csilla szólt rá. Nem muszáj elmenned. Alhatsz velünk is. Lina kérdőn rám nézett. Majd én alszom legbelül. Csilla mellettem, Te meg kívül. – szólaltam meg. Jól van. - nyugodott bele Lina a vesztes helyzetbe. Nem! – szólalt meg ismét Csilla. Én alszom belül, Te alszol középen, és Lina kívül. Végül, ebbe a sorrendbe feküdtünk le. Megint én voltam a középpontban. Aztán reggel, ami karácsony szent este napja, már csak ketten voltunk Csillával az ágyban, mire felébredtem. Csilla még aludt. Halk zajokat hallottam a konyha felől. Lina már szorgoskodott. Megcsókoltam Csillát, amitől kezdett magához térni. Körbe nézett, és látta, hogy Lina nincs sehol. Hol van Lina? – kérdezte álmos hangon. Szerintem a konyhában. – feleltem. Onnan hallok zajokat. Igen! Itt vagyok! – kiabált be Lina. Aztán kis idő múlva, megjelent. Póló, mackónadrág, és kötény volt rajta. Jó reggelt álomszuszékok! Jó reggelt! – köszöntünk vissza. A reggeli már kész, most kezdtem az ünnepi kaját csinálni. De azért van időm, hogy segítsek nektek. Ki lesz az első? – kérdezte. Én! – mondta Csilla. Nagyon kell pisilnem. Oké. Akkor gyerünk! – szólt Lina, és már vitte is Csillát a toalettre. Amíg Csilla a dolgát végezte, Lina bejött hozzám. Rendesen üdvözölt, ahogy régebben tette, mikor még együtt voltunk. Hírtelen nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel. Aztán az ösztöneim beindultak. Megragadtam, és magamra húztam. Nem kellett attól tartani, hogy lebukok. Csilla szólongatása vetett véget a románcunknak. Lina kiment, hogy segítsen Csillának.                Miután a fürdőbe vitte, vissza sietett hozzám. Folytattuk, amit az előbb, abba hagytunk. És újra Csilla szakított félbe. Elkészült. Lina kiment érte, és behozta. Aztán engem vitt ki. A fürdőben segített megmosni, kielégülésének okozóját. Aztán bevitt a szobába, és felöltöztetett. Csilla addigra már, felöltözött egyedül. Mindketten beültünk saját kocsinkba, és kimentünk reggelizni. Lina már korábban megreggelizett. Ő folytatta a főzést. Reggeli után, visszamentünk a szobába, és egymással foglalkoztunk, amíg Lina a konyhában volt. Miután befejezte a konyhai előkészületeket, a nappaliban felállította a fenyőfát. Műfenyő volt. Ajándékcsomagokat rakott a fa alá. És nem csak kettőt. Aztán Csilla is kipakolta az ajándékokat. Azt is elhoztuk, amit egymásnak szántunk. Anyué maradt az otthonban. (Ennek még lesz jelentősége.) Nem ebédeltünk, mert korai vacsorát akart Lina. Éppen elkészültünk mindennel, mikor megszólalt a kapucsengő. Az új pasid is velünk tölti a karácsonyt? – kérdeztem Linát, némi iróniával. Nincs új pasim. – vágta rá kissé sértődötten. A volt anyósomat hívtam meg. – mondta, és elindult, hogy beengedje a kapun. Hírtelen elgondolkoztam. Azt mondta, sose volt férjnél. Akkor ki lehet az? És ekkor jött a meglepetés. Anyám lépett be az ajtón. Éreztem, hogy elvörösödik a fejem. Sziasztok! – szólalt meg anyu mikor meglátta, hogy Csilla is ott van. Csókolom!
– köszönt vissza Csilla zavarodottan. Neki is eszébe jutott az otthonban hagyott ajándék. Én még mindig nem tértem magamhoz. Mi van fiam? Rosszul vagy? – kérdezte anyám, vöröslő fejemet látva. Nem. Csak nem számítottam rá, hogy Te is itt leszel ma. – fejeztem be. Aztán puszival köszöntöttem anyámat. Hova tehetem, amit hoztam? – kérdezte anyu Linától. Oda a fa alá. – mutatott a fenyő irányába Lina. Anyu kipakolta a csomagokat. Lina bekapcsolta a CD-t, amiből karácsonyi zene szólt. Majd kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, és kiosztottuk az ajándékokat. Csak anyu nem kapott tőlem, és Csillától semmit. A Te ajándékod, az otthonba maradt. – mondtam szégyenkezve. Nem baj! Nem tudhattad, hogy Lina engem is meghívott. Majd ha visszamentek, és megyek látogatni, akkor majd ide adjátok. Ettől egy kicsit megnyugodtam. Miután kibontottuk az ajándékokat, Lina a vacsora asztalhoz terelt mindenkit. Jó kedvűen telt az este. Mivel ilyenkor nem jár, semmi féle közlekedési eszköz, Lina taxit hívott anyunak, hogy haza tudjon menni. És jött a második műszak Linának. Romok eltakarítása, és segíteni Csillának és nekem, a lefekvésben. Mire mindennel végzett, rendesen elfáradt. Ma a kis szobában alszom. – mondta, és elköszönt. Ketten maradtunk a franciaágyon Csillával. Mi nem voltunk fáradtak, mert nem volt mitől, elfáradni. Egy ünnepit szeretkeztünk. Valamikor éjfél körül aludtunk el. Reggel kivételesen, mi ébredtünk hamarabb. Csendben vártuk, hogy Lina felébredjen. Majdnem tíz óra volt, mikor mocorgást hallottunk a másik szobából. Csendben be akart lesni, hogy mi van velünk, de mondtuk, hogy fent vagyunk. Jöjjön nyugodtan. Bejött, és üdvözöltük egymást. Nem vagy még teljesen ébren. – mondta Csilla Linára nézve. Gyere! Feküdj ide! – mutatott kettőnk közé. És mintha mágnessel húztuk volna, úgy vetette magát közénk Lina. Ébresszük fel! – szólt Csilla. Én lent foglalkozom vele, Te meg a fejét ébresztgesd! – mondta kedvesem, és befeküdt Lina lába közé. Én meg csókolgattam, simogattam. Pár perc múlva, magához tért. Ekkor Ő kezdett el foglalkozni mindkettőnkkel. Majd Csilla szeme láttára, szeretkezett velem. De nem zavarta Csillát, amit látott. Később, elkezdtük a reggeli szertartást. Majdnem dél volt, mire valami enni valóhoz jutottunk. Nincs kedvem főzni. – mondta Lina. Inkább feküdjünk vissza. Így hát, a déli reggeli után, visszamentünk a szobába, és elterültünk a franciaágyon, mind ahányan voltunk. Kellett neked meghívni minket. Most jól elfáradtál. – mondtam kicsit aggódóan. Nyugi! Holnapra kutya bajom. – mondta Lina. De holnap már, huszonhatodika. – mondtam kicsit keserűen. És? Nem huszonhetedikén jön értetek a kocsi? De igen. Na! Akkor még van több mint huszonnégy óránk. Pontosabban negyvennyolc körül. – javítottam ki Lina számolását. Az még jobb! – kezdett éberebb hangot megütni. Felpattant, és szembe fordulva velünk, a sarkára ült. Na? Ki akar szeretkezni? – kérdezte kaján vigyorral az arcán. Nem mertem jelentkezni, mert sejtettem, hogy nem Csilla lesz a másik alany. Senki? Akkor kénytelen leszek magamhoz nyúlni. És kezdett közelíteni kezével, érzékeny pontja felé. Csilla szólalt meg elsőnek. Ezt nem hagyhatjuk. Gyere szívem! Tegyünk a kedvére! És kinyújtotta kezét, Lina felé, aki még mindig ült. Vissza húzta kettőnk közé, és elkezdte csókolgatni, simogatni Linát. Drágám! Segítenél? – kérdezte Csilla, miközben rám nézett. Ez adta meg a kezdő lökést. Linához fordultam, és szájon csókoltam. A kezem a mellére tévedt. Gyúrtam, gyömöszöltem, közben csókolóztunk. Csilla elkezdte vetkőztetni. Lehúzta szabadidő nadrágját, majd tangáját. Behasalt Lina lábai közé, és elkezdte izgatni. Mikor elég nedves volt, velem kezdett el foglalkozni. Addig Lina levette a még fenn maradt ruhadarabokat magáról. Aztán beszállt, az én kényeztetésembe. Végül én is meztelen lettem. Álltam, mint a vasrúd. Ismét megszólalt szerelmem. Sanyi! Keféld meg régi kedvesedet! Egyre jobban tetszett ez a játék. Nem volt ellenvetésem. Tudsz még a kedvenc pózomban szeretkezni? – kérdezte Lina. Persze! Biztos. – válaszoltam. Na, akkor gyere! Lina hanyatt feküdt, én meg fölé pördültem. Elkezdtünk szeretkezni. Kezdtek visszajönni a régi emlékek. Egyre jobban élveztem. Teljesen kifacsartuk egymást. Mindketten orgazmust éltünk át. Azóta nem volt orgazmusom, mióta egyszer gyereket akart tőlem. Csillával is jó a szex, sőt egyre jobb, de orgazmusom még nem volt vele. Miután kielégítettük egymást, Csilla mindkettőnkkel elkezdett foglalkozni. Aztán őt vettük kezelésbe Linával. Délután öt órakor megéheztünk. Meleg étel nem volt, a szendvics kevés lett volna, így hát, megnéztük, dolgoznak-e a pizzások. Szerencsénkre dolgoztak. Hat óra körül, megérkezett a pizza. Elfogyasztottuk, és elkezdtük az esti előkészületeket a lefekvéshez. Ma újból hárman aludtunk a franciaágyon. Másnap a reggeli szokásos teendők után, Lina újult erővel neki látott főzni. Mi meg a szobában egymással foglalkoztunk Csillával. Mióta itt vagyunk, alig voltunk kettesben. Ebédkor szólt Lina, hogy menjünk enni. Megettük az ebédet, Lina elmosogatott, aztán bevonultunk a szobába, DVD filmet nézni. Megnéztünk két filmet, és megint este lett. A szokásos esti program után, hármasban töltöttük az utolsó éjszakát. Másnap délelőtt jött a kocsi. Mielőtt megérkezett volna, Csilla felajánlotta Linának, hogy töltse velünk a szilvesztert, az otthonban. Az étteremben szokott zenés buli lenni. A nappalos nővérek páran szoktak műsort adni, és szórakoznak a lakókkal hajnalig. A büfé is működik ilyenkor, egész idő alatt. Ilyenkor van alkohol is. Éjfélkor pezsgő. Tetszett Linának az ötlet. Elfogadta a meghívást. Hányra menjek? – kérdezte végül. Nyolckor szokott kezdődni, de jöhetsz bármikor. – mondta Csilla. Megérkezett az otthonból a kocsi. Megint csak, két fuvarral tudott minket vissza szállítani a sofőr. Ki lesz az első? – kérdezte a gépkocsivezető. Csillával egymásra néztünk, és szinte egyszerre mondtuk, hogy én. Aztán megint Csilla szólalt meg. Maradj egy kicsit kettesben Linával! Majd én megyek, elsőnek. Hát, jó. – mondtam beletörődve. De belül, meg majd kiugrottam a bőrömből. Elköszöntünk Csillától, aztán elindult vele a kocsi. Volt kb. másfél órám, amit kettesben tölthettem régi, nagy szerelmemmel. Rendesen ki is használtuk az időt, és a helyzetet. Aztán megérkezett újra a kocsi. Nem volt menekvés. Most már el kellett válnunk egymástól. Fél óra múlva, újra az otthonban voltam. Csilla már várt. Na! Mi volt? – érdeklődött. Mi lett volna? – kérdeztem vissza. Nem próbált meg visszaszerezni? – kíváncsiskodott tovább. Nem. Csak beszélgettünk. – füllentettem. Akkor jó. – nyugodott bele. Teltek, múltak a napok. Eljött a szilveszter. Az egész nap úgy telt, mint bármelyik más, nap. Reggeli, ebéd, vacsora, aztán fürdés. De közben azért, mégis más volt. Például azért, mert ebéd után, felhívott Lina. Megbeszéltük, hogy este, hét óra után, jön. Aztán azért is volt más, mert fürdés után, nem a pizsama került rám, hanem egy elegánsabb öltözék. Csilla is elővette ünnepélyesebb ruhadarabjait, és sminket is kent magára. Éppen hét óra volt, mire elkészültünk. Lementünk a társalgóba. Voltak már néhányan, akik várták, hogy újra kinyissák az étterem ajtaját. Negyed nyolckor megérkezett Lina. Csinos szőrmés kabátban, és csizmában. Aztán mikor levette a kabátot, egy gyönyörű estélyi ruha volt alatta. A magával hozott szatyorból, pedig előkerült egy szép, magas sarkú cipő. Lecserélte csizmáját, erre a szép cipőre. Ritkán láttam ilyen öltözékben. Egyszer csak, megjelent egy másik bomba nő. Álarcot viselt. Az alakja ismerős volt. Megkopogtatta Lina vállát, aki hátra fordult. Az ismerős alakú nő levette álarcát, és Bea állt előttünk. Lina rögtön a nyakába ugrott. Szinte megcsókolták egymást, üdvözlés képen. Aztán nekünk is köszönt Bea. Kinyitották az étterem ajtaját, és bemehettünk. Hívtuk Beát, hogy üljön a mi asztalunkhoz. Elfogadta a meghívást, és leült közénk. Beszélgettünk, már amennyire a zene hangereje engedte hallatni a hangunkat. Iszogattunk, és közben fogyasztottuk a sós, és édes süteményeket. Aztán egyszer csak Bea felállt, és kézen fogott. Gyere! Táncoljunk! De én nem tudok. – védekeztem. És különben is! Elektromosba vagyok. Azzal még nem próbáltam. Régebben szoba kocsiba már táncoltam. De az nagyon régen volt. – fejeztem be érvelésem. Nem baj! Próbáljuk meg! – mondta Bea. Kimentünk a tánc térre, és elkezdtünk valamit mozogni. A többiek előkapták mobil telefonjukat, és fényképeztek, videóztak minket. A szám végén, azt mondta Bea: Úgy tudom, van neked szoba kocsid is. Igen. Van. – feleltem. Na, akkor gyere! Ülj át abba! – utasított. De akkor nem tudok úgy mozogni, ahogy könnyebb. – érveltem ellene. Ne törődj vele! Majd mi segítünk. – mondta Bea. Kifogytam az érvekből. Megadtam magam. Elindultunk kifelé a teremből. A többiek értetlenül nézték, hogy hova megyünk. Felmentünk az emeletre a szobába. Mielőtt bármit is mondhattam volna, Bea megcsókolt. Hiányzol. Mióta Csillával élsz, engem hanyagolsz. Te is hiányzol nekem. – válaszoltam, és vissza csókoltam. Ezután Bea szétnyitotta a szoba kocsim, és átültem az elektromosból, ebbe. Visszamentünk az étterembe. A másik két lány, még mindig az asztalnál ült, és beszélgetett. Amikor Bea az asztalhoz tolt, akkor vették észre, hogy miért tűntünk el az előbb. Bea most Csillához ment, és őt vitte táncba. Ő is képre került a mobiltelefonokon. Lina el leste a technikát Beától, hogy hogyan táncoltatott meg bennünket. Aztán mikor a két lány visszajött az asztalhoz, Lina vitt engem, táncolni. Persze mindenkiről készült felvétel. Miután visszamentünk az asztalunkhoz, pihentünk egy kicsit, majd a két kísérő lány ment táncolni. És ez így ment, egészen hajnalig. Éjfélkor körbe csókoltuk egymást, Boldog új, évet kívánva. Hajnali kettőkor kezdett ellaposodni a buli. Kezdett mindenki fáradni. Bea felajánlotta Linának, hogy maradjon itt, a nővérszállón. Megint előjött Linából az aggódó. Nem lesz baj? – kérdezte. Miért lenne?
– kérdezett vissza Bea. Nyáron is megoldottuk. Nem? De igen. De előbb, dugjuk ágyba a fiatalokat! – szólt Bea. Elindultunk az emeletre. Ki, kit fektet le? – kérdezte Bea, Linától. Lina! Fektesd le Te, Sanyit! – szólt közbe Csilla. Majd én, Beával fekszem le. Lina megint elkezdett aggodalmaskodni. De… Semmi de. Nyugodtan. Mint régen. – mondta Csilla. Közben felértünk a szobánkhoz. Linának felcsillant a szeme, hogy újra velem foglalkozhat. Mikor belépett a szobába, elcsodálkozott. De szép nagy! És franciaágy van benne. Csillával egymásra néztünk, és egyre gondoltunk. Linának is franciaágya van. Elfértünk rajta hárman. Akkor ezen miért ne férnénk el? És megint csak Csilla szólalt meg előbb. Igen. Pont akkora, mint a tied. Bea már kezdte érteni, mi jön ezután. Csilla folytatta. Hárman is elférünk rajta. Ide már bejutottál. Miért kéne a nővérszállón is izgulni, hogy beengedjenek? Maradj itt nálunk! – fejezte be Csilla. Ezután Bea szólalt meg. Reggel, úgyis én jövök a fiatalokat ébreszteni. Lina szóhoz sem jutott a meglepetéstől. De én sem. Közben levetkőztettek bennünket. Aztán Bea elköszönt. Mindenkitől, egyenként. Nem jövök korán, hagylak pihenni titeket. Oké. Köszönjük. – szólaltam meg most már, én is. Csillával ketten, már ágyban voltunk. Nem sokára, Lina is csatlakozott hozzánk. Csak előbb lezuhanyozott. Kimelegedett az éjszakai ugrálásban. És mint rendesen, megint én voltam középen. Csókokkal kívántunk egymásnak jó éjt, bár már hajnalodott. Délelőtt tízkor ébredtünk. Lina a vendéglátást megköszönve, segített mindkettőnknek a reggeli készülődésben. Mire Bea megérkezett, már mindenki fel volt öltözve. Lementünk a társalgóba, és beszélgettünk még ebédig Linával hármasban. Aztán mi Csillával bementünk ebédelni, Lina meg haza ment. A születésnapomig, nem is hallottunk Lináról. Aznap viszont bejött, hogy felköszöntsön. Anyu is akkor jött be. Szépen összeszaladtunk, mint karácsonykor.