Az állatok világnapja

Az állatok világnapja mindig fesztiválszerű ünnepséget jelentett a helyi állatkertben és ez ebben az évben sem volt másképp. Mandy és Beth első célpontjai a néhány hónapos kisoroszlánok voltak. Miután kigyönyörködték magukat a még ártatlan és játékos állatokban, tovább mentek egy nagyobb látogatói csoport felé, kíváncsian arra, hogy mi történik ott.
Közelebb érve egy kis emelvényt láttak egy átlátszó tartály fölé nyúlni. Az emelvényen összeláncolt bokákkal és csuklókkal egy tizenöt éves forma fiú ácsorgott anyaszült meztelenül és láthatóan izgatottan. A lányok közelebb nyomakodtak és így már azt is ki tudták venni, hogy a tartályban viszonylag nagy vörös és ezüst színű halak úsztak lassan körbe-körbe.
-Piranhák! Láttam róluk egy műsort a tévében. -mondta döbbenten Mandy.
Két, az emelvényen állóhoz hasonló korú fiú állt a közelben és bátorító kiáltásokat címeztek a fent álló barátjukhoz. Egy csíkos zakós férfi labdákat adott a tartály oldalánál álló három fiatal gyereknek. Az eltalálandó cél nagyon kicsi volt. Az emelvény oldalából állt ki és csak a labdák méretének fele lehetett.
A nézők elcsendesedtek, amikor a gyerekek elkezdték dobálni a labdákat. Legtöbbjük messze elkerülte a célt, de kettő egész közel járt. Ám végül egyik sem találta el a célt a nézők nagy csalódására. A játék irányítója felmászott az emelvényre, eloldozta a fiút és lekísérte, ahol átadta neki a nyert díját. Miközben a fiú öltözködött, a férfi máris agitálni kezdte a tömeget és új versenyzőt keresett.
-Ki akarod próbálni? -kérdezte Mandy Beth-et cukkolva.
-Kizárt! Amúgy nem értem miért használnak ilyen lehetetlenül kicsi célpontot. Szinte csoda kell az eltalálásához.
-A piranhák csak akkor rajzanak ha éhesek. Ha egyszer ettek, akkor több órán át jól elvannak nyugalomban. Ha a fiú beesett volna, akkor mi utána akár úszhattunk is volna a medencében és semmi bajunk nem lett volna, mert a halak ügyet sem vetettek volna ránk. -magyarázta Mandy felidézve tévés ismereteit.
-Értem! Szóval valószínűleg csak egy jó show-ra van lehetőség egy napon és szeretnék ha az emlékezetes lenne! De mi van ha egész nap nem esik be senki?-mondta Beth.
-Talán felkérnek egy önkéntest hogy ugorjon be. Vagy van erre az esetre félretéve egy állati tetem. -találgatott Mandy.
A központi színpadon valami készülődött, úgyhogy arrafelé indultak. Egy lelkes, szafariruhába és -kalapba öltözött világosbarna hajú férfi lépett a színpadra. Halványan ismerősnek tűnt Mandy számára. Úgy rémlett hogy látta az állatkert városban szétszórt plakátjain és mintha a tévében is szerepelt volna. Mindenki lelkesen tapsolt és ujjongott a láttán. Hamarosan csatlakozott hozzá egy tinédzser lány is. A lányon bő rövidnadrág, élénknarancs színű, álltakerti emblémás póló és szandál volt zokni nélkül. A barna tincseit magas copfba fogta, mintha szökőkút lett volna a feje tetején. Ő is mosolygott és integetett, de visszafogottabb üdvözlést kapott, mert senki sem tudta hogy ki ő és miért kellene figyelniük rá.
-Üdv mindenkinek! Micsoda nap ez, nemde? Rengeteg látnivaló vár mindenkire, de most Myrtle ebédjének ideje jött el.
A nézők felől zavart mormogás hallatszott. Ki az a Myrtle és mit eszik? A szafariruhás férfi a színpad szélén álló ketrechez lépett  és megmagyarázta:
-Myrtle egy igen ritka pitonféle. Fogságban mindössze három van belőle a világon, a vadonban pedig a kihalás szélén áll, úgyhogy nagyon értékes.
A ketrec közepén álló fautánzatról egy vaskos kígyó lógott. Az előadó folytatta:
-Myrtle és társai lassan emésztik táplálékukat. Havonta csak egyszer esznek, tehát most ritka alkalom szemtanúi lehetünk. A vadonban malacokat, kecskéket és hasonló méretű állatokat eszik de ma valami egészen mást adunk neki.
A lány a színpad elejére lépett és újra integetett a nézőknek. A férfi folytatta:
-Ő Bobbi. Tanítás után és hétvégenként rendszeresen kisegítő munkát végzett az elmúlt évben. Myrtle-lel egészen közeli barátságba kerültek. Önként ajánlkozott arra, hogy Myrtle az önök szeme láttára elfogyassza és így tanúi lehessenek a természet csodájának!
A formás, mosolygó lány újra integetett és udvarias tapsot kapott.
-Talán szeretnél felkészülni? -kérdezte tőle a férfi.
A nézők érdeklődése azonnal felélénkült. Bobbi levette a pólóját és láthatóvá vált feszes hasa és fekete sport-melltartója. Lelkes kiáltások és füttyök fogadták ahogy letolta a shortját és lerúgta a szandálját. Amikor levette melltartóját és előkerültek hegyes kis keblei, a nézők szinte megvadultak. Végül a fekete bugyi következett és már semmi nem rejtette a fiatal punci rövidre vágott szőrzetét.
A meztelen Bobbi türelmesen állva végighallgatta, ahogy az előadó elmond még pár dolgot a pitonok életéről és szokásairól. A férfi ezután intette neki, a lány pedig elhúzta a ketrec zárját, kinyitotta az ajtót, de csak annyira hogy be tudjon csúszni, majd belülről visszazárta az ajtót. A kígyó enyhe érdeklődéssel nézett fel, de alapvetően nem érdekelte a behatoló.
Minden tekintet a ketrecre irányult, amiben a lány a pikkelyes fejet simogatva és az orrot puszilgatva szeretett háziállatként kényeztette a kígyót, ami meg fogja őt enni.
-Ahogy említettem, Bobbi és Myrtle hosszú ideje barátok. Myrtle hozzászokott Bobbi jövéséhez és menéséhez, noha nem ilyen öltözetben. Szóval először eszébe sem jutna, hogy Bobbi most élelem. Bobbi-nak ki kell váltania a táplálkozó ösztönét.
Mindenki érdeklődve figyelte ahogy a tinilány rávette a kígyót hogy az kinyissa a száját, majd benyúlt egyik kezével. A férfi mintha a gondolataikban olvasott volna:
-Bobbi keze nem lesz leharapva. Aki ilyesmit akar látni, azt várjuk a tigris etetésénél. Bobbi most Myrtle torkának belsejét ingerli.
A lány kihúzta a kezét, leengedte a karjait az oldalához és ziháló mellkasa jelezte izgatottságát.
-Myrtle most körülnéz a táplálékát keresve. Dög után kutat, ami a vadonban a legkisebb gonddal járó préda… de most… ahogy láthatják is…. semmit nem talál…. Úgyhogy Bobbi-ra mozdul majd. Nézzék!
-magyarázta a férfi miközben a kígyó ide-oda mozgatta a fejét, majd elkezdett kitekeredni.
A nézők néma csendben figyelték ahogy a kígyó farka a lány bokája köré tekeredik és lassan egyre feljebb csúszik, amíg térdig közre nem fogja. Bobbi kicsit idegesen a műsorvezetőre nézett, mintha engedélyt kért volna valamire. A férfi bólintott majd a közönséghez szólt:
-Ez természetesen fájdalmas élmény lesz Bobbi számára, úgyhogy gondolom senki nem fosztaná meg önkéntesünket egy kis kéjtől.
Bobbi a szinte szemérmesen a puncijára tetta a kezeit, mintha zuhanyzóból törölköző nélkül előlépő lányként el akarta volna rejteni szeméremdombját. Ám gyorsan becsúsztatta két ujját a szoros, de roppant nedves hüvelyébe és izgatni kezdte magát, miközben a kígyó egyre magasabban tekeredett rá. A karjai hamarosan bilincsbe záródtak és többé nem látszott hogy mit csinál az ujjaival.
-Sok sikert Bobbi! És köszönünk minden segítséget! -mondta a férfi.
A lány erőtlenül elmosolyodott miközben mellkasa eltűnt a vonagló tekercsek között és csak a feje és a válla maradt látható. A csend teljes volt. A kígyó úgy döntött eléggé körbetekeredett áldozatán és elkezdi az összehúzódást. Bobbi csontjai hangos reccsenéssel adták meg magukat a hihetetlen erejű szorításnak. A lány felkiáltott a fájdalomtól és véreset köhögött a sárga-fehér pikkelyekre, de Myrtle folytatta az összeszorítást. Bobbi arca kékesre kezdett változni. Azután a hatalmas kígyófej nagyra tátott állkapcsokkal előre lendült és benyelte a láthatóan alig élő tinilány fejét. A fej ezután egyre lejjebb kezdett csúszni. Amikor elérte Bobbi csípőjét, a kígyó elengedte a lány testének többi részét és hagyta hogy prédája a ketrec padlójára zuhanjon. Ebben a vízszintes pózban újra kezdett előre csúszni és a formás napbarnított lábak centiről centire eltűntek a könyörtelen torokban. Amikor Bobbi teste teljesen eltűnt, Myrte összetekeredett és megkezdte a lassú emésztését.
-Hát ennyi volt! Egy óra múlva ugyanitt a tigris etetését láthatják. Addig is nézzenek körül! Ne hagyjanak ki egy látnivalót sem!
Egy órával később a kígyó ketrecének helyén a tigris ketrece állt. Az állat fel-alá járkált benne és láthatóan tudta hogy valami érdekes következik.
-Uhh… közelről nagyobb mint gondolná az ember. -mondta Mandy.
-Kíváncsi vagyok kit akarnak neki adni. Talán önkéntest kérnek fel? -kérdezte Beth, mert körülnézve egy nyilvánvaló jelöltet sem látott.
-Miért? Jelentkeznél?
-Dehogy! -felelte Beth.
-Megvan! -mondta Mandy észrevéve a köpenyes, mezítlábas tizenéves fiút, akit az állatkert egyik alkalmazottja kísért. 
A műsorvezető elmondta, hogy a vadonban a tigrisek üldöznék a prédájukat, ezért a fiú -akit Martin-nak hívtak- majd körbe fog futni a ketrecben, mintha menekülne. Ezzel egyszerre nyújt stimuláló élményt az állatnak és szórakoztató előadást a nézőknek. Azért, hogy semmi kétség vagy félreértés ne legyen Martin önkéntességét illetően, a mikrofonnal a kezében a fiúhoz hajolt és megkérdezte:
-Szóval Martin… tudod hogy miért vagy itt?
-Igen…. Raja ebédje leszek. -felelte a rövid, szőke hajú fiú.
-És ugye tisztában vagy vele hogy fájdalmas lesz?
-Számítok is rá hogy az legyen! -felelte a fiú a közönség felé elmosolyodva.
-Nagyszerű! Akkor kezdődjék a show! Azt hiszem a sztárunk éhes!
A nagymacska türelmetlenebbül járkált és szimatolta a ketrec belső ajtaját. A véletlen kiszökést és az amiatti káoszt és potenciális vérfürdőt elkerülendő a ketrecnek kettős ajtaja volt. A külső ajtó egyféle mini ketrecbe vezetett, amiből újabb ajtó nyílt magába az állat ketrecébe.
-Jellemző… ha lány lenne, biztos hogy már eleve meztelenül kísérték volna ide. -jegyezte meg Beth.
Martin megoldotta az övét, levette a köpenyét és az állatkerti alkalmazottnak adta. Mandy elnevette magát és a fiú izgatottságtól ágaskodó hímvesszőjére mutatva azt mondta:
-Azt hiszem tudom miért volt rajta köpeny.
A munkás beütött egy számkódot és kinyitotta a külső ajtót. Martin zihálva belépett. A tekintetében félelemmel vegyes várakozás tükröződött ahogy a hatalmas, izmos fenevadat nézte, amelyik hamarosan darabokra fogja majd tépni. A közönség lelkes kiáltásokat hallatott ahogy a külső ajtó bezárult a fiú mögött. Raja, a tigris a belső kis ketrecet ütögette és morogva próbált hozzáférni ételéhez.
-A házimacskákhoz hasonlóan a tigrisek is szeretnek játszani táplálékukkal, úgyhogy senkit ne érjen meglepetésként, ha Raja úgyszólván előnyt ad Martin-nak miután beengedjük a belső térbe. Raja intelligens és felismeri gondozóit. Tudja hogy tilos megtámadni bármilyen egyenruhást, de azt is tudja hogy a meztelen emberek táplálékot jelentenek. Myrtle-től eltérően legalább naponta ennie kell, ezért lehetetlen kizárólag emberhúson tartani, de mindig kellemes számára, ha egy ízletes lány vagy fiú úgy dönt hogy önként jelentkezik, mint most Martin tette. -magyarázta a műsorvezető.
A meztelen és felizgult fiú intett a közönségnek és amennyire a szűk hely engedtem meghajolt. A nézők lelkes tapssal feleltek neki. Miután a munkás ellenőrizte a külső ajtó zártságát, megnyomott egy gombot és a belső ajtó fémes csikorgással kinyílt. Martin átcsúszott rajta amikor még csak a negyedéig volt nyitva és a ketrec túlsó végébe rohant. Raja egy másodpercig szinte bájosan zavartan nézett, majd utána lódult. A következő jó fél percben a fiú körbe-körbe csalta a nagymacskát, ide-oda kitérve előre majd hagyta hogy az állat az egyik sarokba szorítsa. Ahogy a tigris ugrásra készülve lekuporodott, a fiú felugrott és a ketrec felső rácsait megragadva megemelte magát és átlendült az állat feje fölött. A közönség remekül szórakozott.
-Ne feledjék hogy Martin önkéntes és nem akar igaziból elmenekülni. Egyszerűen testileg és szellemileg is jót tesz Raja-nak, ha levadászhatja a saját ételét.
A tigris kinyújtott karmokkal felé csapott és a fiú a másodperc tört részével elkésve gurult félre. A combján két mély vágás kezdett vérezni. A közönség lelkesítése mellett Martin felállt és futni próbált, de a fájdalom lelassította. Raja láthatóan tudta hogy a prédája már a markában van. Kényelmesen újra lekuporodott ugrásra készülve és figyelte ahogy Martin bicegve próbál tőle eltávolodni. Azután minden előjel nélkül meglódult és egyetlen ugrással leküzdötte a távolságot közte és a fiú között. Első mancsaival a fiú hátán landolva a földre vitte Martint és kiszorította belőle a szuszt. A csapkodó mozgás láthatóan vonzotta… ráharapott Martin jobb karjára. Roppanás majd nedves szakadás zaja hallatszott ahogy az erős állkapcsok összezúzták a csontot, majd a tigris megemelte a fejét és leszakította a kart. Martin túlélési ösztöne beindult és megpróbált kiszabadulva menekülni amíg a tigris a karját falatozta. Sikerült a hátára fordulnia és a lábait használva elkezdett hátrafelé csúszni. Raja azonban elengedte a kart és ráharapott a fiú bal lábára. Nem tépte le, csak annál fogva arrébb dobta a fiút. Martin keményen ért földet és  felkiáltott a fájdalomtól amikor a nagymacska egy falatra leharapta merev péniszét és zacskóját. Ezeket lenyelve a fiú hasába harapott és belek lógtak szájából amikor felemelte a fejét.
Láthatóan zavarta prédája fájdalmas üvöltése. Martin arca felé csapott, mélyen felhasította, majd odahajolt és kitépte a fiú torkát. A fiú életére pontot téve letelepedett és kényelmesen nekilátott a hús elfogyasztásának.
-Ez aztán látványos volt! -lelkendezett Beth.
-Szerintem ő is élvezte!  Egészen a végéig mereven állt neki. Legalábbis amíg a tigris le nem harapta. -mondta vidáman Mandy, majd a két lány elsétált újabb látnivalókat keresve.