Avatar akadémia

1. Rész
A csapatmunka

Egyszer egy Ekkunotu nevű nagy városban, ahová a madár se jár, egy kis házikóban éldegélt Katie McOrn nevezetű lány ( aki én voltam ) testvérével és anyjával.

Egy napon levelet kaptam a város leggazdagabb idomár akadémijájától, hogy felvesznek az iskolába, ha tudok valamely erôt idomítani. Anyá tűz idomár volt régen az akadémián, ezért is küld el minket az iskolába. Na, de elég a csevegésbôl, mi is történt azon a napon, amikor mi ketten elmentünk az akadémiára.

- Mindened meg van? - kérdezte anyu az elôszobában.

- Igen anya mondtam már! Minden meg van és készen van! - mondtam és megrovó pillantásokat vetettem anyura.

- Rendben van, csak aggódom. Ez az én kislányomnak és kisfiamnak az elsô napja az Avatar akadémián. - Mondta és egy puszit nyomott Shane arcára.

- Jaj anya! Ne csináld már! Tudod, hogy utálom, amikor dédelgetsz! - kiáltotta Shane, és rácsapott egyet az elôszobai szekrényre, ami azonnal összeesett.

- Shane, Shane, Shane, ez már a 10-ik szekrény amit összetörtél... - mondtam nevetve és felvettem a hátamra az iskolatáskát.

- Aztán vigyázzatok magatokra! - kiáltotta mögöttünk anyu és integetve becsukta magunk mögött az ajtót.

Az iskola nem volt olyan messze. Szó nélkül mentünk egymás mellett az úton. Befordultunk a sarkon, át mentünk a zebrán. Az út másik felén idomárok zsonglôrködtek, és mulatoztak, de mi ezt figyelemre sem méltattuk és tovább mentünk. Végre megérkeztünk az iskolához, ahol sok diák az épület elôtt sorakozott. A kis várakozás után bementünk a nagy fakapun és a bejárat felé iramodtunk. Mikor a folyosón voltunk az 5 – ös terem felé haladva diákok ezrei idomítottak és szaladgáltak.

- Ez lesz az - mondta Shane a térképet böngészve.

A terem egy hatalmas helység volt am ülésekbôl állt. A közepén meg egy íróasztal terült el. Sokan már bent ültek az osztályban és firkálgattak üres pergamenekre, meg beszélgettek. Mikor már mi is elfoglaltuk a helyünket bejött a tanár, és megszólalt :

- Köszöntök mindenkit ezen a mai szép napon! - mondta és körülnézett.

- Mint tudjátok ebben az akadémiában csapatokra lesztek szétoszva. Van egy pergamenem, amire rá vannak írva az együttesek nevei. A csapatok 4 vagy 3 tagból állnak. Kezdem is a felolvasást - mondta és a hosszú pergament amit a kezében tartott olvasni kezdte :

- 1. csapat : Konada Andorana, Konada Hotruny és Sonnakana Billy.

Miközben a csapatokat olvasta eltűnôdtem : lehet - e arra esély, hogy a testvéremmel legyek egy csapatban.Miközben ezen gondolkodtam kétsorral alattam megláttam a legjobb barátnômet, Liz Hattent, aki épp firkálgatott egy papírkára. Rápillantottam a tanárra, aki épp a nevemet olvasta.

- 18. csapat : McOrn Katie, Hutten Liz, Choa Matt és Arvel Mike. - mondta és én megkönnyebbülten sóhalytottam.

- De vajon ki lehet az a Mike? Matt Choat már ismertem, hiszen legjobb barátok voltunk kiskorunkban.

Mikor a tanár már az utolsó neveket is felolvasta csak ennyit mondott : " Sok szerencsét,,és kisietett a tanterembôl. Ebben a pillanatban sűrű porfelhô vett mindenkit körül, és senki nem látott semmit. Sokáig vakon tapogatóztak a vak sötétségben, és pár pillanattal késôbb egy fás mezôn találtam magam, még 4 emberrel. Körülnéztem és láttam magam körül Matt-et, Lizt, meg egy fiút, aki nem lehetett más, mint Mike és egy nôt, aki olyan 35 lehetett.

- Hol vagyok? Katie! - kiáltotta Lit mikor meglátott.

- Katie McOrn? - volta fel a szemöldökét Matt.

- Matt! - Kiáltottam és Matt nyakába ugrottam. - Te is akadémiás vagy?

- Hát persze! - mondta és Liz felé fordult. Matt vagyok, szia!

- Szia! Örvendtem- mondta Liz, és Mikera pillantott- Te meg csak Mike lehetsz!

- Hello! Mike Arvel vagyok, Stenchlibôl jöttem. Hol lehetünk?- vonta fel a szemöldökét és a 35 éves nôhöz fordult. Mi is így tettünk.

- Szervusztok! - hangzott a köszönés az ismeretlen szájából és Mike vállára tette a kezét.

- Maga kicsoda? - kérdezte Mike indulatosan. - És mi ez a hely?

- Nyugodj meg! - mondta halkan. - Én leszek a tanárotok. A nevem Yokamata Sue, ez a hely pedig, az elsô megpróbáltatásotok színhelye. A csapatotokban mind a 4 elem szerepel. Katie– tűz, Liz– levegô, Matt– föld, Mike– víz.

- És mi a feladatunk? - kérdeztem kíváncsian.

- Meg kell állítanotok egy démont, aki olyan idomárokat öl mint ti, csak azok nem járnak az akadémiára- mondta és nyugott arcára aggodalom ült ki.

- Mi állítsuk meg? - kérdezte Matt és Liz egyszerre.

- Rendben. - szólalt meg Mike goromba hanggal.

- Rendben van. Itt is van a démon, azaz közeledik, érzem- mondta és egy ideig porfelhô vette ôt körül és azután eltűnt.

- Most meg mitcsináljunk? - kérdeztem ingerülten- Hisz....

Nem tudtam végigmondani, mert ebben a pillanatban a fák közül repülve kijött egy háromszemű, repülô, piros szörny. Ijedtünkben felugrottunk, és hőkölve hátráltunk visszafelé. Ebben a pillanatban Matt elkiáltotta magát:

- Földrengés! - és a föld ebben a pillanatban a szörny felé irányult.

A démon kikerülte a csapást, és rohamosan tovább közeledett felénk.

- Fogjuk össze az energiánkat, ezt kérte a tanárunk, a csapatmunkát - mondtam hangosan, és elkilátottuk magunkat: Tűz, Víz, Föld, Levegô! - kiabáltuk, és a kezünket elôre helyezve piros, kék és zöld fénycsíkokat lôttünk a démon irányába. Mikor a szörnyet elérte a támadásunk, a démon felkiáltott fájdalmában, majd visítozva felrobbant.

Egy ideig némán néztük azt a helyet, ahol a démon megsemmisült, mikor már pár másordperc eltelt ujjongva ugráltunk és kiabáltunk, kivéve Mike-ot, aki mogorván nézte a maradványokat. Ebben a pillanatban szokásos módon, megjelent a tanárunk és így szólt.

- Szép munka volt! - elégedetten bólogatott - Jól megcsináltátok! Most pedig haza mehettek. Ez volt a mai teszt. Jó volt, gyors volt, nagyon ügyes csapat vagytok, azt hiszem ti végeztétek el leghamarabb a munkát. Viszlát!- mondta és megint sűrű porfelhô vett minket körül, azután pedig az akadémia elôtt találtuk magunkat.

- Eléggé fárasztó nap volt a mai.- jegyeztem meg és a kapu felé haladtam - Sziasztok!!!!

- Hello! - mondta Liz és Matt, azután ôk is kimentek a kapun.

- Viszlát! - köszönt el Mike is.

Mikor hazaértem, anyu rögtön kérdésekkel bombázott és én boldogan válaszoltam mindegyikre.

- A mai nap volt életem legjobb napja! - válaszoltam, és nevetve bementem a szobámba, hogy eltegyem magam másnapra.