Angyali Tollak

Első Fejezet: Vágyódás
A vágyódás az egyik legrosszabb dolog főleg ha nem kaphatjuk vagy nem érhetjük el azt amit vagy akit akarunk. Zoca is így van ezzel, vágyódik  vajon mi után, persze a világ legszebb dolga után. Valakit szeretni illetve nála ez azt jelenti, hogy egy légtérbe lenni vele. Nem könnyű egy 21 éves élete de ez a fiatalság. Zoca Főiskolába jár vannak barátai, néha eljár bulizni, és nem túl sok minden történik vele. Tillo az egyik barátja! mindig együtt lógnak és mindent megbeszélnek. A péntek reggel úgy indult mint a többi reggel.
- Csá Tillo
- Csá Zoca
Na mi lesz a mai program?
- Még nem tudom elég meleg van hűsölni kéne
- Az lehet, de én estére gondoltam hisz ma van a szokásos havonta megrendezett főiskolai buli!
- Nem is tudom, nem vagyok jó formában.
- Pedig ő is itt lesz!
- Pont ezért mondom, tutira megint csak állnék és őt bámulnám.
- Úgy csinálsz mintha valami gimis lennél, mintha neki lenne valakije te meg el akarod hódítani tőle.
- Nem annyira vicces.
- Tudom, kitudja lehet most összejön valami.
Miközben beszéltek velük szembe jött a titokzatos hölgy, Zoca csak óvatosan figyelte még véletlenül se akarta bámulni.
- Hé Zoc! legalább nézz rá rendesen
- Tudom, de mindig egy kicsit zavarban vagyok.
- Komolyan mondom így fogsz meghalni, 80 évesen távolról fogod figyelni őt egy járókerettel a nyugdíjas bulin.
- Kapd be, de remélem neked is lesz járókereted.
A két barát nevetve haladt tovább a folyóson, ám a folyosó végén távolról figyelt valaki mintha csak egy szellem lenne. A nap nagy része úgy telt mint minden nap, unalom és tanulás, de amikor Zoca Az utolsó óráján ült az égbolt egy hatalmasat dörrent pedig egy kis felhőcske volt csak az égen. Mindenki felkapta a fejét.
-  Hé hé fiúk lányok még 20 percig figyeljetek legyetek szívesek nem egy ritka égi jelenség.
A tanár nem is foglakozott igazán a meghökkentő jelenséggel hisz derült égen mennydörgés ritkán fordult elő. A nap végén Zoca és Tillo szokás szerint találkoztak a bejárati folyosón.
- Hé Zoc elvigyelek?
- Na apád odaadta a kocsit?
- Ahogy mondod, szóval jössz.
- Ki nem hagynám.
Be is pattant a két barát nagyokat nevetve és mókázva. A kocsiban pedig az esti tervekről volt szó.
- Te! figyelj Zoc ha gondolod akkor majd én odamegyek hozzá és mondok neki valami marhaságot ami hozzád kapcsolódik és akkor felfigyel rád még akkor is ha nevet.
- Na akkor el is temethetem magam.
- Na szép, pedig csak segíteni akartam a hihetetlen karizmámmal.
- Az van bőven, de kösz nem egyenlőre nem vagyok képes odaállni elé és mosolyogni mint valami hülye. Szerintem úgy is az lenne mert leblokkolnék!
- Miből gondolod?
- Nem emlékszel mi volt 1 hónapja?
- De igen, hát ott tényleg leblokkoltál és közben leöntötted magad egy üveg sörrel, az tuti hatalmas blokkolás volt.
Miközben hazafelé tartottak az égbolt furcsa nagyon halvány zöldes színt kezdett el felvenni, amit észre sem vettek, furcsa volt. Zoca hazaért! Mint mindig anyukája várta otthon. A bejárati ajtóhoz közeledve halkan mormogott egy mondatot magában.
- Lassan nem ártana elköltözni itthonról.
És ekkor lépett be az ajtón.
- Szia anya hazaértem.
Senki nem volt otthon és ez egy kis kikapcsolódásra adott Zocának esélyt. Hangos zene, számítógép. Miközben Zoca az aktuális zeni dolgokkal volt elfoglalva egy újabb mennydörgés járta át a várost. Tillo két percre rá írt is egy üzenetet, amit furcsállva olvasta Zoca hisz nem hallott semmit, majd jött még egy üzenet.
- Anyám szerint ilyenkor harcolnak az angyalok odafent.
Zoca egy jót mosolygott és válaszolt az üzenetre.