Álom 12

Szuszogva ült le, miután a kalauz a hálófülkébe vezette. Csomagjait elrendezte, és az indulást várta. A Keleti hangosbemondója monoton hangon tájékoztatott, hogy a Kálmán Imre ICN Münchenbe, íziben indul. Nem sok utast látott a fülkéjébe jövet, ezért remélte, hogy nyugodt, hangos útitársak nélküli, útja lesz. Már Győrt is elhagyta a szerelvény mire elrendezkedett, a hatszemélyes fülkében. Ágyneműt csak a két legalsó ágyon látott, ebből arra következtetett, hogy valahol még társat kap. Egy ötlettől vezérelve, lenyitotta az egyik felső ágyat, rátette az ágyneműt. Elfoglalta az egyik alsó fekhelyet, a szemben levőre pedig felstócolta a csomagjait. Hegyeshalomnál a vámvizsgálatot, hálóköntösben fogadta. Nem sokat foglalkoztak vele, épp csak egy pillantás az útlevélbe, meg az arcára, és már el is köszöntek. Beállította a klíma gombját saccra valahova, behúzta az ajtót, ledobta a köpenyt, és miután a lepedőket az előbb kellően tisztának találta, ruha nélkül bebújt, és hamarosan álomba zötyögte a vonat.

Éktelen váltózörgésre, és arra, hogy fázik, ébredt. Magára kanyarította a köpenyét, állított a klímagombon, és kiballagott a folyosóra a budit meglátogatni. Pechjére, foglalt volt. Lendületből tovább ment a másik vagonba, amikor megálltak. Bécs Nyugati, olvasta. Mire elvégezte a dolgát, megmosakodott, elindultak. Eszébe jutott, hogy a csomagjait cipelve, összefogdosta a szemüvegét, ezért most komótosan az is megtisztította. A monoton csattogástól megint úgy érezte, merül az akkumulátora, így visszaindult aludni a fülkéjébe. A csomagjaira dobta a köpenyt, és révedezve bámulta az ablakon át az elsuhanó fényeket.
- Hello! Grüss Gott! Wie geht es dir? /Szia! Isten hozott! Hogy vagy?/
Meglepve kapta fel a fejét. A felső ágyról egy mosolygó huszonéves nő nézett rá!
- Entschuldigung! Es tut mir leid. /Elnézést! Sajnálom!/ - hebegte a férfi, és hirtelen se a szemüvegét, se a köpenyét nem találta.
- Ich bin Gertrud! - nyújtotta a kezét a másik és már lendült is le föntről. Könnyedén huppant a férfi cuccai közé.
- Mein name ist Gyula.
- Djula?
- Gyula bedeutet auf deutsch Julius! /A Gyula németül Julius/
- Ah! Gut.

A merőben szokatlan helyzet ellenére, a levert szemüvege ellenére is, elismerően állapította meg, hogy a nő testén minden a helyén van. Arányos kisportolt alak, a baby doll szerű hálóvalami által alig takart formás keblek, a cseppnyi bugyiba burkolt kívánatos fenék, bájos pofi. A nő szemvillanás alatt behajolt a kis asztal alá, és elő kotorta a jobb sorsra érdemes eszközt.
- Hier ist Brille! /Itt a szemüveg!/
- Óh! Du bist müde! /Ó! Te fáradt vagy!/ - A szerencsétlenkedve álló férfi, a magasról jött nő miatt nem fért a köpenyéhez, így csupaszon döbbent meg a megjegyzésen, ami a másik száján kicsúszott, a padlóról emelkedés közben, egy pillanatra megállva a férfi ágyékmagasságán.
- Kérem, ne zavartassa magát! Én magam is ruha nélkül alszom, de itt most nem tudhattam előre, nem egy prűd hálótársat kapok-e. Meddig utazik? - Csevegett tovább a nő. A férfi, megtalált szemüvegét felbiggyesztve az orrára, megállapította, igen vonzó hálótársat kapott a kalauz figyelmetlensége jóvoltából. Köntöséhez továbbra sem férve hozzá, kényszeredetten leült, ágyéka, dereka köré húzva takarót.
- Münchenig megyek ezzel, aztán tovább Hamburgig - bökte ki végül. Némiképp önmagára neheztelve állapította meg, hogy a halvány világítás ellenére sem képes tartósan másfelé nézni, mint a nő ágyéka, és a kivillanó mellei iránya. A nő, folyamatosan fecsegett, hogy ő egy kis faluban lakik a szüleivel, Bécsben hegedülni tanult, ősszel a falujában kezd tanítani.

Beszélgetés közben folyamatosan nőtt a feszültség a fülkében. Bár semleges témákról csevegtek, a férfinak egyre az volt az érzése, hogy a nő sűrűn pillant az ágyékát fedő, mostanra meglehetősen magasra duzzadt takaróra. Már eleget legeltette a szemét a nőn, ahhoz minden álmossága elszálljon. "Egy próbát megér." - gondolta.
- Was hast du für Heute nacht vor? /Mit tervezel ma éjszakára?/ - Kérdezte merészen.
- Ich muss nachdenken! /Gondolkoznom kell!/ - Jött a válasz azonnal, mintha már várta volna.
"Hohó, még a végén egészen kellemes út lesz" vigyorgott magában a férfi, felbátorodva.
- Hast du lust dazu? /Van kedved hozzá?/ - Ütötte tovább a vasat.
- Ich habe eine gummi. Ja, Ich habe lust dazu! /Van egy gumim. Igen van kedvem!/ - határozott a nő, és felpattant. Ráállt az alsó ágyra, fellendült, könyökére támaszkodva a felső ágyon lévő motyójában kezdett turkálni. A vonat kanyarodott, a nő elveszítette a lábai alól a talajt, és csak a karjain lógott, a férfi arca előtt hintázva. "Most már sínen vagyunk. Mindenhogyan." Két tenyerével a másik feneke alá nyúlt, és csak kicsit számított, hogy segítsen, leginkább érezni akarta minél előbb a nőt. Arcát belefúrta az ágyékába, és örömmel állapította meg, hogy kellemes szappanszaga van a testének. A nő megrezdült, megfeszült, egy pillanat múlva pedig lábaival átölelte a férfi nyakát. Gyakorlatilag ráült a vállára, szemből. Megtalálta, amit keresett, de eszébe sem volt leszállni. Karjaival támaszkodva, kapaszkodva, lógva, lábaival szorosan az ágyékához szorította a férfi fejét. Beleborzongva, ahogy a lélegzetét megérezte a köldöke alatt a bőrén.

A férfi kedvtelve markolászta, mint egy kupac tésztát gyúrta a nő farpofáit, egyre közelítve a gát, és a szeméremrés felé. Egy idő után engedett a szorítás, és a nő lekászálódott a férfi nyakából az ölébe, menetközben megszabadulva babydoll felsőjétől. Minthogy keblei, szájmagasságba kerültek, kézenfekvő volt, hogy csókot lehelve a bimbókra, felváltva kényeztesse őket. Hol az egyiket nyalogatta, szopogatta, hol a másikat. Érezhető volt a nő ritmusa, amint az izmai megfeszültek, elernyedtek. Rövid időn belül párássá vált az ágyéka, és vérrel telté az alsó ajkai. Miközben kebleit tolta a férfi szájába, még bugyiba csomagolt szemérmét egyre erősebben dörzsölte a férfi kettőjük között meredező hímtagjához. Idétlenül rángatva szabadult meg az ártatlan fehérneműtől, és tudata utolsó foszlányaival bontogatta az óvszeres fóliát. Felügyeskedte a helyére, és már csukott szemmel, szemben a férfival, lábaival annak dereka mellett, rávezette magát a vágyakozva ácsingó falloszra.Lassan engedte lejjebb magát, hogy minden millimétert kiélvezhessen. Érezte, ahogy telik meg a hüvelye a feszítő kéjjel. "Még egy picit, na még egy picit" suttogta, belül a tudata maradék szikráival. Már mindegy volt, hogy aggódik vagy örül, hogy még nem ért a végére. Az ellobbant tudat híján, az utolsó millimétereken csak rázuhant. Lehullott a vörös függöny, nem volt se tudat, "se kép, se hang", csak a már fékezhetetlen kéjvágy. Csattogott a feneke a férfi combján, amint öntudatlan hévvel, le fel ugrált a gumiba csomagolt kéjrúdon. Áradó nedvei, csillogó-csúszósra festették a büszkén ágaskodót. Itt már csak az ösztönök domináltak. Befogadni a másikat, egyesülni vele! Nem volt se erkölcs, se prüdéria, se morál, semmi. Csak a döngölő kéj, a vágy, elérni az ősállapotot, amikor a két sejt összeolvadt.

A nő abbahagyta a le, fel ugrálást, megmerevedett, félelmetes erővel a mellkasára szorította a férfi fejét, és élvezett. Hüvelyizmai szorítottak, lazultak, szorítottak, lazultak. A férfi szemei kidülledtek, torkából hörgés szakadt fel, most ő tépte rá a nő derekát az ágyékára, telepumpálva magjával a gumit. Percekig szorították egymást, mire csendesedvén légzésük, a nő lekászálódott az elhasználódott botról, és a férfi ágyán elterült. „Gyakrabban kellene vonaton utaznom!” gyönyörködött a meztelen női testben. Magára húzta köpenyét, és a kupé végében lévő mosdóba indult.

FOLYTATÁS!!!!!

Utána percekig bámult kifelé a folyosó ablakon a semmibe. Egy-egy távoli éjszakai lámpa fényén kívül mást nem látott. Visszatérve a fülkébe, úgy tűnt, a nő alszik. Már zsörtölődött magában, hogy most mászhat fel, amikor a nő megmozdult. Láthatóan álomittasan, de határozottan intett, hogy feküdjön csak le, míg ő maga az ágy végébe húzódott. Amint a férfi elhelyezkedett, két térde közé fogva a másik lábait, előre araszolt a férfi ágyékáig. Lezöttyentette a saját ágyékát a férfiéra, s lassan kéjesen ráhasalt partnerére. Csukott szemmel, szinte félálomban csókolgatta, nyalogatta a férfi mellbimbóit, aki jólesően vette tudomásul, hogy mellkasának izgatása, jótékony hatással van altesti vérbőségére.

A nő, érezve lábai között az ágaskodót, lassan előre-hátra kezdett himbálózni térdén, könyökén. A férfi fallosza kezdetben csak a drótszőrű vénuszdombot bökdöste, néhány perc múltán már a csikló környékét támadta. Újabb néhány perc elteltével, a szétnyílt kisajkak közé is be-becsusszant. A nő mindannyiszor mély levegőt vett, és megmerevedett egy pillanatra. A férfi, ugyan emelgetni próbálta a fenekét, hogy mélyebbre hatoljon, de, a nő mindig előrébb húzódott, közben motyogott "langsam, langsam". A férfi a nő farpofáit markolászta, simogatta. Rövidesen egybeértek a nő sóhajai, és a mozgása is határozottabbá, gyorsabbá vált. Már nem a hasán csúszkált, hanem felemelve törzsét, csak a fenekét, ágyékát mozgatta. Két kezével a férfi mellkasára támaszkodott, keblei pedig ütemre ringtak. A férfi, már aggódott, hogy nem tudja türtőztetni magát. Igen kellemesnek érezte, ahogy a meleg nedves női ágyék, magába fogadva, őt izgett-mozgott. Csak fátyolos ködön át érzékelte, hogy a nő mozgása darabossá, szakadozottá, merevvé válik. Nem látta, amint a partnere gyönyörtől eltorzult arccal hosszan élvez. A falloszát szorongató, elengedő hüvelyizmok elnyomtak minden más ingert. A mindent elfedő mámoros kéj kerítette hatalmába.
- Salzburg Hauptbahnhof! - rikkant a kalauz a folyosón.
- "Hogy elszaladt az idő" - tűnődött a férfi miután továbbindultak, majd öltözni kezdtek.

A felszolgált reggelit, gyakorlatilag szó nélkül fogyasztották el. Kevés szó esett az út hátralevő kis ideje alatt is. A végállomáson ugyan még együtt szálltak le, de mire a férfi mutatta volna, hogy szerzett egy koffer kocsit, addigra a lánynak nyoma veszett…