Akarlak, most és nagyon!

Egy évvel ezelőtt, januárban regisztráltam magam. Nem tudom más társkeresők számára mit jelent egy Web lapon való keresgélés, de én egy hét múlva már el is felejtkeztem mindenről. Brahiból indult számomra az egész: hittem is - nem is abban, hogy itt majd rám talál a nagy Ő. Aztán egy napon meglepődve olvastam az értesítést, amely szerint levelem érkezett. Lázas gyorsasággal kezdtem kutakodni agyamban a jelszóm után, hiszen azóta meg sem nyitottam az oldalt. Miután sikerült elolvasnom első és egyetlen levelemet, nagy örömmel gondoltam végig, hogy feladója minden szempontból tetszik. Igazán szerencsés vagyok - gondoltam, - hiszen az elképzeléseimnek megfelelő pasi írt nekem. Küldtem neki egy hosszabb bemutatkozó levelet, és rendszeresen jöttek-mentek e-mailjeink. Elmesélte miként szökött Magyarországra, s én hol szájtátva-belefeledkezve, hol meg könnyes szemmel olvasgattam mondanivalóját. Családját, kicsi gyermekeit hátrahagyva menekült abból a faluból, ahol nem tűrték, mert magyar író, aki harcol a magyarság, nyelvünk, és irodalmunk megőrzésének igaz ügyéért. Beszélt azokról a segítőkész emberekről, akik támogatták jó szóval, szállással, később köteteinek kiadatásával.

Új régiója befogadta, barátokra lelt, lehetőségekre talált álmai megvalósításához. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy tetszünk egymásnak, persze ezt fotóinkkal is megerősítettük. Igazi kényeztető leveleket is küldözgettünk, melyekben a számunkra legkellemesebb pozíciókat próbálgattuk, egyelőre csak virtuálisan. Közben egyre inkább kívántam, hogy belenézhessek smaragdzöld szemébe, mellyel olyan igézően tekintett rám a monitorról. Hiányzott, hogy fülembe suttogja azokat a kedves szavakat, melyek leveleiből hozzám szóltak és mintegy körbefontak, behálóztak. Vágytam arra, hogy megérintsen, magához szorítson, és én hozzábújjak, érezzem bőre melegét, szagolhassam haja illatát. Megkóstoljam csókját, számban érezhessem nyelvének játékát… Ő is így gondolhatta, mert elküldte mobilja számát, és kérte írjam meg SMS-ben az enyémet. Ezután már telefonon tartottuk a kapcsolatot, üzeneteink jöttek-mentek naponta többször is.

Megbeszéltük, hogy hol dolgozik, milyen a munkaidő-beosztása. Nem tagadom, régóta nem volt már kapcsolatom és most nagyon vágytam rá, hogy személyesen találkozzunk, közelebbről megismerjük egymást. Egy ragyogó napsütéses tavaszi reggel elhatároztam, hogy meglepem őt, felkeresem munkahelyén. Vonattal utaztam hozzá, taxival érkeztem oda, ahol telefonos szolgálata működött. A várostól 2 km-re, festői környezetben találtam meg a kis épület a folyó partján. Ahogy közeledtem, balzsamos illatukat ontották felém az ártéri olajfák, s mindez nagyon kedves emlékeket ébresztett bennem. Régebben gyakran sétáltam otthon a Tisza-parton, ilyenkor a tavasz virágzása idején. Gyalogosan mentem a házikóig, ahol álmaim hercege dolgozott. Ez volt első találkozásunk. Kicsit izgultam, csendben lenyomtam a kilincset és megpillantottam őt, amint a monitor előtt ült. Éppen úgy, ahogyan kedvenc képemen, amit tőle kaptam. Halkan léptem be, amikor észrevett felém fordult, tétován felemelkedett székéről, és csodálkozva jött elébem:

Szia, kedves Adél! Micsoda meglepetés, hogy kerülsz ide? – kérdezte mosolyogva. Tetőtől talpig végig nézett rajtam, majd kezet nyújtottunk egymásnak. Szemeiből kiolvastam elégedett látványommal. Éreztem, tenyere átmelegíti az enyémet, ugyanis amikor izgatott vagyok, mindig jéghideg kezem-lábam. Hellyel kínált, és körbemutatott egyszemélyes kis birodalmán:
- Íme, itt dolgozom. Erről a gépről írogatok neked, és hát ilyen vagyok élőben - mutatott végig magán. Legszembetűnőbb szemének a színe, ilyen eredetien zöld szemeket még nem láttam. Jól harmonizált hozzá a karnison lévő sötétítőfüggöny zöld anyaga. Ekkor vettem észre, inge is zöld, de világosabb árnyalatban. Egyszer csak kezeit hívogatóan nyújtotta felém.
- Gyere Kedves, érezni akarlak! - mondta mosolyogva. Beleültem az ölébe, vele szemben. Átöleltem, karjaim a nyaka köré fonódtak. Hosszan egymás szemébe néztünk, és abban a csodálatos zöld szempárban, mint zöld színű tó tükrében láttam magam, és ő is viszont engem.

A pupilláink hatalmasra tágulva jelezték egymásra hangoltságunkat. Két forró tenyere vállaimat simogatta, miközben egyre közelebb húzott magához. Lezártam szempilláimat, amikor szája a számhoz ért, s ajkaim közt kereste a nyelvem, majd én is az övét. Nagyon izgalmas csókolózásba kezdtünk. Először lassan, majd mind mélyebben hatolt nyelve a számba. Ezután az enyém az övébe, beszívta egészen, és mikor már úgy éreztem, hogy én is a nyelvem után megyek, engedett a vákuumon. De a nyelvemet még nem kaptam vissza. Azt játszotta velem, hogy miközben csókolóztunk, visszatartotta a lélegzetemet, majd én az ő levegőjét fújtam ki. Aztán én vettem levegőt, amit majd rövid csókolózás után ő fújt ki helyettem. Így lélegeztettük egymást hosszú percekig. Nagyon élveztem ezt a dolgot, közben mosolyogtam is, mert a szédülés kábulata forgatott. Mintha egy tó fenekén ülnék, úgy éreztem magam. Rajta kívül senki más nem tudott még így csókolni!

Ahogy befejeztük, és kinyitottam a szemem, elcsodálkoztam, hogy halacskák nem úszkálnak körülöttünk. Jó érzés volt újra a „parton” lenni, bár egy kicsit furcsa lett az ő segítsége nélkül lélegeznem. Teljesen kipirult az arcunk, testemet elöntötte a testéért való sóvárgás! Fejemet a mellére hajtottam, csendben hallgattam szíve heves dobbanásait. Így pihentünk pár pillanatig. Majd felnéztem smaragdként csillogó szemeibe. Ezután apró csókokat lehelt a számra, így köszönte meg az eddigi perceket. Én az orra hegyére adtam cserébe puszikákat. Szemöldöke ívét nyelvemmel követve rajzoltam meg, lehunyta szemeit, és megcsókoltam szemhéját. Ekkor játékosan beleharapdált az államba, ott, ahol nagyon csiklandós vagyok, mire felkacagtam. Gonoszkodóan a füléhez közelítettem nyelvemmel. Olyan jó puha, ennivalóan finom a fülcimpája, játékosan, óvatosan az ajkaim közé szorítottam, és a nyelvemmel csiklandozni próbáltam. A haja illatától még jobban bezsongtam. Két kezemmel beletúrtam, simogatva, borzolgatva szagolgattam. Közben ő eljutott a fülemhez. Nyelvével körbekalandozott kagylócskáján.

Ez még jó érzés volt számomra, de mikor beletévedt, és elkezdte nyalogatni, mint amikor a cica a kisfiát mosdatja, ez már annyira csiklandós lett, hogy már alig bírtam elviselni. Két erős karjával átölelte vállaimat és nem bírtam szabadulni. Annyira nem is akartam, mert már az ájulás környékezett. Birkóztunk egy kicsit, s nem kétséges, ki volt az erősebb. Lassan elindult a nyelve lefelé a nyakamon, ez már sokkal kellemesebb érzés lett számomra. Felsóhajtottam, ezt gondolom jól esett hallani a füleinek. Hamarosan melleimre csúszott a keze, majd nyakamnál elkezdte gombolgatni a blúzomat kissé ügyetlenül, vagy inkább türelmetlenül. Közben egymás szemébe néztünk szerelmes vágyakozással. Amint a középső gomb is engedett, melleim kigömbölyödtek selyem blúzom alól. Míg a többi gombbal bíbelődött, a melleim közt lévő kis gödröcskét nyalogatta, puszilgatta. Majd váltakozva hol egyik, hol a másik bimbómat vette szájába, egy kicsit mindig a szájában tartva, mintha csodálatosan finom gyümölcsszemeket ízlelgetne.

Nyelve csiklandozásától szamócáim kellemesen dagadni, keményedni kezdtek. Keze gyöngéd mozdulataival kihámozott blúzom selyméből. Ruhám a földre hullott, meztelen felső testemet szabad karjával körülfonva, élő indaként húzta olyan közel- és szorosan magához, amennyire csak lehetett. Minden porcikám remegett a vágytól, ahogy megéreztem teste melegét. Számat akaratlanul is hosszan-mély sóhajtás hagyta el! Ekkor a telefon csengése szakította félbe szerelmeskedésünket. Kibontakoztunk egymás öleléséből, majd felvette a kagylót. Blúzomat megkeresve várakoztam.
- Most mennem kell sajnos, mert a szomszédos községben meghibásodott a rendszer, sürgősen ki kell javítanom - mondta, és ekkor öltözni kezdtem. Úgy éreztem, mintha egy könnycsepp ki akarna gördülni a szemem sarkából. Megbeszéltük, legközelebb ő jön el hozzám, és onnan folytatjuk, ahol most abba kellett hagynunk.

Autóján vitt ki az állomásra, de arra sem volt már idő, hogy megvárja, míg megérkezik a vonatom. Búcsúzóul átölelt, szorosan simultunk egymáshoz. Még egy gyors puszi, és autójához igyekezett. Szememet könny futotta el, miközben integettem a távozó kedves után, és arra gondoltam, vajon mikor találkozunk újra. Már a vonaton ültem, amikor mobilom üzenet érkezését jelezte: „Akarlak, most és nagyon!”