A világ tetején

Üzleti úton voltam az Egyesült Államokban. Egy kisebb cég ügyeit kellett képviselnem. Általában nem kedvelem ezeket az utakat, mert csak egy személyre fizetik a kinn tartózkodás költségeit, és így ifjú feleségem nem jöhetett velem. Most azonban a cégnek nagyon fontos volt ez a külkereskedelmi kapcsolat, így amikor csak úgy mellesleg megemlítettem, hogy esetleg a feleségemet is érdekelné az USA, rögtön kapcsoltak, és beleegyeztek hogy ketten mehessünk. Ennyire megbíznak bennem? Persze örültem neki, és igazság szerint emiatt az "apró" szívesség miatt eleve nagyobb kedvem volt sikereket hozni a számukra. Az indulás reggelén is kellemesen csalódnom kellett bennük, egy diszkrét időpontban felhívtak, és közölték, hogy az egyik kollégájuk kivisz minket a reptérre.

Be kell vallanom, külön örültem a dolognak, mert ha nekünk kellett volna menni, tuti hogy a feleségem nem tudja befejezni a pakolást, és a végén lekéssük a gépet. Különben is elég izgatottak voltunk mind a ketten. Még egyikünk sem járt az USA-ban Bár úgy ítéltem meg, a cég épp a megfelelő dolgot akarja a legjobb embereknek eladni, azért tartottam tőle, hogy a tárgyalások során más lesz az "amcsi mentalitás", mint ahogy elképzeltem, és esetleg apró hibák becsúszhatnak. Minden országban figyelni kell az apróságokra, a legsimább ügyben is. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sikeresen beszélek, ismerem az embereket, de mégis mindig furcsa érzés egy új embercsoport tagjaival sikeres üzleti tárgyalásokat folytatni.

Amikor kiléptünk az ajtón, már ott állt a cég egyik autója. Egy szolid, metálszínű Volvo S70. A sofőr egy 45 körüli férfi volt, szemmel láthatólag nem tegnap kezdett ezen a pályán. Ahogy elindultunk, csak csodálattal tudtam adózni a tudásának. A hátsó ülésen foglaltam helyet a párommal. Átkaroltam, és élveztem ahogy az a fickó ezt a kényelmes és elegáns autót ilyen finoman vezeti. Örültem neki, hogy nem valami nagy kocsit küldtek. Nagyon jól lehetett így haladni. Ha a műszerfalra pillantottam, az óra mindig a sebességhatár környéki értéket mutatott, mégis úgy suhantunk át a kereszteződéseken, úgy kerülgettük a nem kis reggeli forgalmat, mintha felettünk repülnénk. Szerencsére a Ferihegyre vezető út nem volt tele, azon is lehetett haladni. A tájat már nagyon is ismertem, így inkább a feleségem izgatott arcában gyönyörködtem. Szemmel láthatólag neki is tetszett ez az autókázás. Semmi feszültség, mintha nem is sietnénk. Meg tudnám szokni. A szemében persze ott égett az izgalom tüze is, olyan helyre megyünk, ami talán mindenki álmaiban szerepel.

A repülőút viszont egy kicsit csalódás volt. A jegyünk a turistaosztályra szólt. Bár általában ezen szoktak spórolni a cégek, most mégis reménykedtem benne, fontos nekik annyira az egész, hogy kényelmesebben utazhassunk. Általában nincs is bajom a turistaosztállyal, igazából szeretem, mert nemcsak öltönyös-mobiltelefonos "fontos embereket" lát az ember. Időnként egy-egy gyerek üvöltözi végig az egész utat, van valami csinosabb lányt nézegethetek a feleségem hiányában, esetleg tiszta időben az ablakon kifelé bámulva gyönyörködhetek a tovatűnő "hangyavárosokban", vagy a furcsa formájú felhőkben. Ilyen messzire viszont még nem repültem, és tudtam, hogy könnyedén kényelmetlenné válik majd a kissé szűkös ülés.

Sajnos odaát nem volt megszervezve a fuvar a szállodáig, fognunk kellett egy taxit a reptéren. Kiválasztottam egy viszonylag szimpatikus arcú taxist. Amikor bediktáltan neki a címet, elvigyorogta magát. "Ezek szerint jó messze van a szálloda" gondoltam magamba, és nem is csalódtam. Ez az autókázás a fárasztó és kissé kényelmetlen repülőút után sokkal kevésbé volt kellemes, mint a Volvo-val végigsöpörni Budapesten. Viszont itt minden új volt. Amit eddig csak filmeken láttam, az egy karnyújtásnyira volt tőlem. A taxis szerencsére jól tudta hogyan és merre vezesse a sárga kocsit, és kérésemre olyan útvonalat választott, hogy elmehessünk 1-2 érdekesebb dolog mellett. Biztos voltam benne, hogy szakítani fogok időt arra is, hogy kicsit szétnézhessünk a városban. Az utcákon hordozható magnókra zsonglőrködő fiatalok, magabiztos üzletemberek, mély dekoltázsok, és rengeteg üzlet volt mindenfelé.

Az utazás tényleg elég hosszú volt, már rég magunk mögött hagytuk a felhőkarcolókat. A feleségem kezdett aggódni, hogy hova visz minket ez a fickó, de aztán valahol a kertváros és a belváros határán, az egyre alacsonyabb házak közül kimagasodott egy 15 emeletes épület. Mint kiderült ez a szálloda. A taxi a távolsághoz képest tényleg egész olcsó volt, de azért kértem róla számlát a cég nevére. A környék viszont kultúrált volt, a szálloda körüli épületek nem a tégláig lemállott tűzlépcsős olcsó bérházak voltak, inkább valami középosztálybeli társasházaknak tűntek. A szálloda nem volt túl előkelő, beleillett a környékbe. A recepciós igen rendesnek látszott, a személyzet is kultúrált volt. Az épület nem egy csoda, a sokemeletes betontömb nem is igazán illett a környezetbe, de a szoba legalább rendes és tiszta volt. A kulcs mellé a recepcióstól egy faxot is kaptunk, amelyben a cég kért bocsánatot az üzleti negyedtől ilyen távol eső szállásért, de állítólag beljebb épp nem találtak megfelelőt.

A feleségem viszont el volt ragadtatva. Mivel nem sok cég ad alkalmat rá, hogy együtt mehessünk üzleti útra, neki elég sok minden új volt. Mint minden országban, itt is van néhány apróság, ami más. Amerikában (legalábbis ebben a szállóban) az volt a különlegesség, hogy kész kis regénnyel ért fel, mire az ember elolvasta az összes betűt a szobában. Minden feliratozva volt a gyengébbek kedvéért. Igaz, a fogalmazás mindenütt nagyon diszkrét volt, hogy senki se sértődjön meg rajta, de az összes (főleg környezetvédelmi és biztonsági jellegű) előírásra felhívták a figyelmet. Amíg a páromat lenyűgözte a szoba, én szokásomhoz híven inkább globálisan vettem szemügyre a dolgokat.

Amúgy is akartam járni egyet, teljesen elgémberedtek a tagjaim a gépen, és mivel egyszer el is aludtunk egymás vállára dőlve a kényelmetlen üléseken, jól esett kimozogni magam. Kényelmesebb ruhába öltöztem, és tettem egy kört az épületben. Lifttel lementem a földszintre, és minden érdekesebb emeletet sorban végiglátogattam. Aztán eszembe jutott, hogy ez a legmagasabb ház a környéken, felmegyek a legfelső szintre, és körülnézek. Úgy látszik erre a szálloda tervezésekor is rájöttek, mert ez az emelet, társalgó volt, hatalmas panorámaablakokkal, és középen egy napfénytetővel. A kilátás jó volt, de túl sok volt az ember. Én meg szerettem volna egyedül maradni végre a feleségemmel. A liftek felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott valami. Jó pár másodpercig kellett nézelődnöm, mire felfigyeltem arra amit kerestem.

A lépcsőt. Ezek az amerikaiak annyira liftpártiak, hogy szerintem ha nem lenne (egyébként ésszerű) előírás lépcsőt építeni egy házba, szépen kihagynák. Azért megtaláltam. Kinyitottam a diszkrét ajtót, ami alig emelkedett ki a falból. Nem nyikorgott, de a benti levegőből ítélve nem sűrűn használták. Külön szolgálati lift is van, úgyhogy valószínű, idén még talán nem is ment rajta végig senki. Tiszta és rendes volt ez is, bár helyenként kissé porlepett. Ahelyett hogy lefelé indultam volna, megkerestem a tetőre vezető részt. Legnagyobb meglepetésemre a rács, ami lezárta volna a felfelé vezető utat nyitva volt. Egy nyíl jelezte az utat, "roof" felirattal. Alatta egy másik tábla "Emergency exit" felirattal. Akkor ezért van nyitva. Hátha valakinek a legnagyobb bajban a ház teteje felé van kedve menekülni, várva hogy valaki helikopterrel megmenti.

Mellettem épp felbúgott az egyik lift motorja, amikor kinyitottam a vasajtót. Egészen érdekes hanghatás volt egy ajtónyitáshoz. Tipikus kijárat volt, egy tipikus lapos tetővel. Tele volt légkondi szekrényekkel, lift gépházzal és antennákkal. A peremén a fal folytatásaként egy betonból készült korlát, belülről eresszel, amik felé enyhén lejtett az egész. Középen az üvegtető, amely egy szögletes darabokból kirakott kupolaszerű vasszerkezet volt. Lenézve a sok embert láttam, amint a panorámában gyönyörködnek, vagy csak pihennek és beszélgetnek a kényelmes fotelekben. Én viszont most nem gyönyörködtem a látványban. Ezek szerint ki lehet jönni a tetőre. Egy széles mosollyal az arcomon indultam lefelé. Egyenesen lerohantam a hetedikre, ahol a szobánk volt.

A folyosón egy lélek sem járt, így feltűnés nélkül hagyhattam el a lépcsőházat, mintha valami tilosban járnék. A szobába lépve a feleségemet az ágyon találtam. Egész jól szétrámolt, belakta a szobák, és a fürdőből kiáradó gőzből ítélve épp az imént zuhanyozott. Nagyon gyors volt, alig egy fél órát nézelődtem. Feküdt az ágyon, és mosolygott. Csak egy póló meg egy rövid szoknya volt rajta, még egy zoknit sem húzott fel. Pontosan tudja, hogy szeretem "kicsomagolni", de időnként nem nagyon bírja kivárni, ilyenkor tüntetőleg alig vesz magára ruhát. Az ágy felé indultam, arcomon egy nagyon széles mosollyal. Már nagyon kívántam, igazság szerint a repülőút alatt is többször alig bírtunk magunkkal, de a WC-s akciót inkább kihagytuk, tudván a szállodában talán kényelmesebb lesz.

A haja nedves volt, a pólóján vékony csíkokban vízfoltok húzódtak, ahogy a hosszú sötétbarna tincsek hozzáértek. Szemében tűz égett, jobb kezével hívogató mozdulatokat tett, ajkairól leolvasható volt egy kéjes "gyere...", miközben szemei úgy csillogtak a délutáni napfényben, mint két gyertyaláng. Közelebb léptem, mire egyre hívogatóbban ringatta magát a hófehér lepedőn, fejével teljesen összevizezve az ágyat. Körbepillantottam a szobában. Tekintetem két dolgon akadt meg, ami épp megfelelt a tervemnek: egy pokrócon és két palack ásványvízen. Az egyiket a pléddel együtt a hónom alá csaptam, és értetlenkedő szerelmemet felkapva az ágyról, belebújtattam a cipőjébe, és kirángattam a szobából. Most vettem csak észre, hogy öltözéke éppen hogy a szalonképesség határán van, úgyhogy gyorsan bezártam a szobát, és elindultam vele a lift felé.

Szerencsére az egyik épp jött, és majdnem üres volt. Csak egy idős házaspár figyelt ki belőle, amikor kinyílt az ajtó. A bácsinak a feleségem láttán majdnem kiugrott a szeme, az anyóka meg csak mosolygott. Biztos eszébe jutott valami régi emlék. Visszamosolyogtam rá, és megnyomtam a 15-ös gombot. Útitársaink is oda tartottak, és nem is állt meg többször a lift. A feleségem átölelt, és értetlenül nézett fel rám. Amikor felértünk, előreengedtem az öregeket, és aztán megpróbáltam kiosonni mögöttük a lépcső felé. Ahogy értetlen párommal eltűntünk a lépcsőházban, még visszanéztem rájuk. Nem tudom miért, de éppen abban a pillanatban mindketten hátrafordultak.
- Bye-bye! - mosolyogtam oda nekik, mire két mosoly közt mindkettejük szájáról le tudtam olvasni egy halk "Good luck!"-ot...

Ők egymást átkarolva célba vettek egy kényelmes kanapét, én meg óvatosan becsuktam az ajtót, és felfelé indultam. Ahogy a kedvesem meglátta a "roof" feliratot, tágra nyílt szemmel mosolygott rám, és amikor megmutattam neki hogy a rács nyitva van, a nyakamba ugrott. Többször beszélgettünk róla, kinek milyen szexuális vágyai vannak, és nem egyet megvalósítottunk már, de az ő egyik nagy "szerelme" volt, egyszer valami tetőn. Otthon viszont valahogy sosem jött össze, féltem hogyha van valami magasabb ház a környéken, akkor az illető belépőt szed majd az ablakán való kinézésért, a legmagasabb házak teteje meg vagy sátortetős volt, vagy nem tudtam rá feljutni, potyára meg nem akartam menni soha. Most viszont minden adott volt, ráadásul a környezet sem volt semmi. Alig jutottunk fel a "felszínre", a feleségem ugyanis annyira beindult a gondolattól is, hogy alig bírtam felvinni. Forró csókokkal illetett, és komolyan ellenkeznem kellett, hogy rájöjjön, még néhány lépcsőfokot talán menni kéne.

Amikor kiléptünk a vasajtón, a kedvesemet elöntötte valami leírhatatlan érzés. Széttárta a kezeit, és lassan, behunyt szemmel többször megfordult a tengelye körül. Elvesztette az egyensúlyát, és a karjaimba omlott. Kinyitotta a szemeit, és hozzám simulva olyan hevesen, lassan és szenvedélyesen megcsókolt, mint talán még soha. Majd kézen fogott, és körbeszaladta velem a tetőt. Ledobtam a pokrócot meg a vizet, és futottam utána. Engem is magával ragadott ez az érzés. Egy ismeretlen helyen, teljes szabadság, szépség, lágy szellő, délutáni napfény, csodás kilátás, és gyönyörű nő. Otthon már rég éjszaka lenne, itt viszont délután felé járt az idő. A nap épp a belváros felől sütött ránk, hosszú árnyékot vetve minden épületnek. Ameddig a szem ellátott, házak hevertek körülöttünk, felhők szálldostak felettünk, és mindezt a lágyuló napsugarak világították meg. Határtalan érzés volt. Alattunk elterült a milliónyi embertől nyüzsgő nagyváros, és mi mégis egyedül voltunk.

A semmi tetején, mintha a felhők közt szállnánk a lágy délutáni szellőben. Kedvesem teljesen átadta magát az egész élménynek, felmászott az egyik légkondi motorház tetejére, és egy rántással megszabadult a pólójától. Egy laza mozdulattal elhajította a szélbe, és egy antennában - vagy miben - fél kézzel megkapaszkodva nyakát hátravetve beleszagolt a levegőbe. Gyönyörű, kerek, de nem túl csúcsos mellei most úgy meredtek előre megfeszült testén, mintha kerekded formájukkal ellensúlyozni akarnának minden szögletességet közel és távol. Nedves haja végigsimult a testén, a megszáradt szálak lobogtak a szélben. Ajkai nyitva voltak, szemét behunyta. A nap olyan kontrasztot adott a látványnak, amit egyszerűen nem lehet leírni. Felnéztem a kb. fél méterrel felettem álló csodálatos nőre, és boldognak, határtalanul szerencsésnek éreztem magam. Bőrének színe csodálatosan beleillett a kék-fehér háttérbe. Még soha életemben senkit nem láttam ennyire gyönyörűnek és felszabadultnak. Majdnem egy fél percig maradt így.

Közben csak a szelet lehetett hallani, és hogy a légkondik motorjai duruzsolnak mindenhol. Egy mély, fenségesen energikus morajlással felpörgött a liftház főmotorja. Mintha csak valami zene első taktusa lenne, a kedvesem feje felemelkedett, kinyitotta a szemét, és ahogy felpörgött a több ezer wattos háromfázisú motor, hozzásimult az antennarúdhoz. Mint valami bártáncosnő kezdett mozogni előttem, nekem. Rám mosolygott, és hívogatott a fémszekrény tetejére. Ennyi vágyat még sosem láttam a szemében. Egy ugrással fenntermettem mellette, én is letéptem magamról az ingemet, elszakítva az összes gombot, belehajítva a szélbe. Valaki odalent biztos nagyon furcsállhatta, hogy "záporoznak" rá a ruhadarabok, de abban a percben egyáltalán nem érdekelt.

Én is széttártam a kezeimet, és átadtam magam annak a határtalan érzésnek. Amikor kinyitottam a szemem, a feleségemet láttam, amint az oszlopba kapaszkodva hívogat. Odaléptem hozzá, és antennástól átöleltem. Teste forró volt, mellbimbói majdnem ledöftek, ajka úgy tapadt az enyémhez, mintha hirtelen összenőttünk volna. Szorosan visszaölelt, és hosszan csókolt. Közben egyik lábával beférkőzött a combjaim közé, és lassan mozogni kezdett. Már rég keményen ágaskodó férfiasságomat simogatta, miközben ölét az én combomhoz szorította. A rövid szoknyán keresztül éreztem, mennyire forró, mennyire kíván engem. Egy pillanatra sem engedve a szorításán, fel-le csúszkált a combomon, miközben ajkaival és kezeivel olyan hevesen húzott közel magához, hogy szinte összeolvadtunk. Időnként elvált a szánk, ilyenkor mindketten hangosan kapkodtuk a levegőt, de aztán inkább a gyönyört választottuk ismét, mit sem törődve légszomjunkkal öleltük egymást.

Egyre vadabb ölelkezésbe kezdtünk. A külvilág megszűnt létezni, ha egy pillanatra kinyitottam a szeme, csak a kékséget láttam, és csodálatos szeretőm örömét, amint egyre vadabbul követeli a combomat. Megmarkoltam a fenekét, és segítettem neki. Szerencsére az a fém oszlop elég erős jószág volt, bár ezen is csak utólag tudtam gondolkodni. Most minden erőmmel örömet akartam szerezni a feleségemnek. Éreztem ahogy élvezi, éreztem a végtelent, és szinte fel sem fogtam mi történik már. Férfiasságom kellemesen táncolt bő shortomban, kettőnk teste közt, míg combomon már szinte végigfolyt kedvesem kelyhének csodás nedve. Hirtelen, robbanásszerűen élvezett el a karjaimban, egy hangos sikollyal adva a világ tudtára csodálatos gyönyörét. Senki sem hallhatta, az üvegtető a légkondik miatt hangszigetelt üvegből volt, a hatalmas, végeláthatatlan térben elnyelődtek az öröm hangjai.

Én viszont nagyon is jól hallottam, és csodálatos zene volt füleimnek. Behunytam a szemem, és szorosan öleltem a megfeszülő, majd elernyedő karcsú testet, ahogy még mindig mozog a combomon. Lihegve, gyorsan, követelőzően, vadul folytatta a táncot, de nem volt neki elég. Elcsukó hangon, a cimpámat harapdálva a fülembe súgta:
- Akarlak! Most! Ellentmondást nem tűrve elkezdte lefejteni rólam a nadrágot, de elakadt, mert kőkemény szerszámom belegabalyodott a short bélésébe. Nem álltam ellent. Vágytól fűtve, heves mozdulatokkal segítettem neki, egyben őt is megszabadítva a szoknyától. Egy kis időre elléptem tőle, hogy gyönyörködhessek a csodás látványban. Ott állt előttem teljesen meztelenül. Haja már megszáradt, és kócosan lengett a szélben, bőre feszes volt, és a nyugodni készülődő nap egyre vörösebb fényében elképesztő látványt nyújtott.

Teste izzadt volt, de jó illatú, combján és szeméremszőrzetén cseppek csillogtak. Nekidőlt az oszlopnak, mindkét kezével hátulról kapaszkodva, majd egy kicsit terpeszbe állt. Engem nézett, legalább annyira csodált, mint én őt. Szemében emésztő tűz égett, ajkait harapdálva várta a további beteljesülést. Egy határozott lépéssel elé álltam, egyik combját felemeltem, és szétnyitottam a lábait. Széles terpeszbe álltam előtte, és azt mondtam, nézzen a szemembe. Kidomborította a melleit, hátulról teljesen hozzásimult az acélrúdhoz, és felnézett rám. Azt hittem felrobbanok a vágytól. Megkerestem a forró kelyhet, és egyetlen mozdulattal teljesen kitöltöttem. Az arca eltorzult, fájdalommal vegyes gyönyör tükröződött a szemében. Engem körülvett az a csodálatos forró, meleg és izmos alagút, minden érzékem a farkamba összpontosult. Úgy éreztem, azonnal hatalmasat élvezek, ha megmozdul.

Erősen megmarkoltam a testét, és hosszú percekig maradtunk így. Lehunytam a szemem, és a Mennyországban éreztem magam. Most éreztem csak igazán, hogy tényleg összeforrunk, érzékeink azonosulnak, egymás élvezetét is felfogjuk, és azonosulunk valami emberfeletti csodával. Lassan megpróbáltam mozogni benne, ami viszont tovább fokozta a gyönyörömet. Egyszerűen nem bírtam visszafogni magam, néhány heves mozdulat után megszűnt a világ, elöntött egy mindent elsöprő orgazmus, olyan hevesen, mint még soha. Csak öleltem és csókoltam azt a csodálatos testet, és nem bírtam betelni az érzéssel. Nem tudom megmondani mennyi idő után tértem magamhoz. Nem tudtam, ő mit kapott, de mindenesetre nagyon boldog volt. Leugrottunk a ventillátorházikóról, és anyaszült meztelenül kezdtünk sétálgatni a tetőn. Majd mint valami gyerekek, futásnak eredtünk, és ordítozva, sikoltozva adtuk a végtelen tudtára, az örömünket.

Eszembe jutott az ásványvíz, odaszaladtam a pokróchoz, és jól felráztam az üveget, majd kettőnk között hirtelen kicsavartam a kupakot. Mint valami felforralt pezsgő, süvítve fröcskölt belőle a víz, kellemesen hűsítve túlhevült testünket. Egymásra locsoltuk, a másik szájába öntözgettük az egész palackot. Hihetetlenül felüdített, és meg is nyugodtunk tőle. Egyáltalán nem voltunk még fáradtak, pedig jócskán éjfél után járt volna az idő, ha otthon lettünk volna. Megtetszett nekünk a lemenni készülő nap, így elsétáltunk a ház nyugati széléhez. Lenézve valami szédítő mélységben a szálloda bejárata volt, előttünk a toronyházak sziluettje a lemenő nap fényében. Csodálatos látvány volt. Beszélgetni kezdtünk. Dicsértük a kilátást, apró puszikat váltottunk, és élveztük ahogy a szellő az arcunkba fúj. Ide föl nem hallatszott el a város zaja, a légkondi motorok is elég távol voltak, csak az a furcsa nesz hallatszott, ahogy a levegő elfúj a fülünk mellett.

Mindenféle csacsiságokról beszélgettünk, tágra nyílt, boldog szemeket meresztve a távolba, időnként egymásra. A beton fölött egy fémcsőből készült korlát volt, arra támaszkodva csodáltuk a látványt. Volt mit. Amikor meguntam a kilátást, egyre inkább a feleségem felé kacsintgattam, aki valami elképesztő látványt nyújtott a korlátra dőlve. Lábai egyenesen álltak, csípőjénél derékszögben behajlítva, törzse vízszintesen előre döntve. Mindig is csodáltam ezt a pózt, szerintem férfi képtelen rá. Abszolút nem volt tériszonya, csak nézett lefelé, kielemezte az autókat, a házakat, időnként megmutogatva ami tetszik neki. Eleinte én is a környéket figyeltem, csodáltam, mennyire egyezik az ízlésünk. A beszélgetés viszont kezdett egyre összefüggéstelenebb lenni, ahogy közelebb húzódtunk egymáshoz. A távoli házak helyett a sokkal közelebbi arcokat vizsgálgattuk. Újra megkívántam, és ez fel is tűnt neki.

Igazából nem is tudom ki terelte megint felénk a pillantásokat. Egyre többször találtuk meg egymás ajkát, a gesztikulációk simogatásokba mentek át. Miközben tovább beszéltünk a tájról, lassan mögé álltam, és a hátára dőltem. Így csodáltuk tovább a kilátást, de lassan minden jelentéstartalmát elvesztette amit mondtunk. Kedvesem lágyan ringatta a csípőjét, fokozva a vágyamat. Jócskán mögötte álltam, úgy dőltem a hátára, mégis "valami" egyre többször elérte a combjainak hátsó részét. Szótlanul simogattam, haját félrehúzva a hátát csókolgattam, az oldalát masszíroztam, majd lassan áttértem a melleire. Ujjaim azonnal "beleakadtak" a bimbóiba. Hosszú perceken át simogattam, amit értelmetlen csacsogás helyett egyre többször apró sóhajokkal nyugtázott, miközben csípőjét ringatta. Nagyon élveztem, ahogy minden mozdulattal egy apró "pofont" adott a makkomnak.

Mintha csak a fülcimpáját szerettem volna elérni, előrébb csusszantam rajta, de nem értem el, mert kinyújtotta a nyakát. Játékosan hátrafordult, megcsókolt, és mosolyogva közölte, hogy bizony így nem adja, érjem el. Mit volt mit tenni, kellett a cimpája, hát lassan előremozdultam. "Sajnos" ágaskodó férfiasságomnak nem volt más helye, minthogy lassan belécsusszanjon. Ismét körülvett az a kellemes forróság, az a lágy melegség. A kedves halk nyögést hallatott, és hátrahajtotta a fejét, hogy most már elérhessem a hőn áhított testrészt. Lágyan szívogatni kezdtem a fülét, könnyedén huzigáltam, miközben "csak úgy, mellékesen" finoman morzsolgattam a bimbóit, és egész lassan mozogtam benne. Átvette a ritmusomat, segített nekem, és egyre követelőzőbben kérte, hogy kényeztessem. Mellein keresztül éreztem, hogy szívverése felgyorsul. Hangja egyre elcsuklóbb lett, csak nyögdécselt, és időnként hátrafordult, mohón ajkaimat keresve.

Egyik kezemet lecsúsztattam a hasán, és elmerültem forró ölének puha szirmai között. Lassan mozogtam, nem akartam ismét olyan hamar elélvezni. Nagyon kellemesen éreztem magam. Valahogy most nem kerített hatalmába annyira a vágy, hogy küzdenem kelljen azért, minél tovább bírjam. Gyönyörködtem a mozdulataim hatására élvezettel mozgó, jó illatú nőben, akit annyira szeretek, néztem a végtelenbe vesző, alattunk elterülő világot, és élveztem hogy örömet okozok, miközben férfiasságom, ujjaim és ajkaim kellemes érzésekkel árasztotta el egész testemet. Örökre így bírtam volna maradni, de partnerem többet akart. Nem nagyon bántam, én is kezdtem begerjedni. Széjjelebb tette a lábait, és egy picit felemelkedett, a korlátba kapaszkodva megpróbált hátrafele felegyenesedni. Fejével felém fordulva ajkaimat kereste, miközben gyorsabb mozgásra ösztönzött.

Nagyobb terpeszbe kellett állnom, ha nem akartam, hogy letépje a férfiasságom. Egészen hosszú, egyre hevesebb mozdulatokra ösztökélt. Makkom hüvelyének hasi oldalához szorult, végigsimítva a G-pontját, és minden lökéssel megmasszírozva a méhszáját. Egyik kezemmel a csiklóját simogattam, másikkal az egyik mellbimbóját morzsoltam finoman, miközben a nyakát harapdáltam. Egyszerűen ennél többet nem tudtam nyújtani neki, és magamnak sem. Egyre vadabbul, egyre gyorsabban vágtáztunk, ismét lehunytam a szemem, figyeltem ahogy élvezi. Hallgattam ahogy a kéjtől elakadó, apró adagokban levegőért kapkod, éreztem hogy egyre mélyebben kíván magába fogadni, és hogy már nincs megállás számára. Ilyen komplex ingerlésből nem sok kellett neki. Teste megfeszült, hüvelyizmai a farkamat masszírozták, élvezetének hangjai a fülemet gyönyörködtették.

Nem hagytam neki nyugalmat, tovább folytattam amit eddig csináltam, mintha észre sem vettem volna. Szinte még be sem fejeződött az előző gyönyöre, újabb hullám öntötte el. Egyre rövidebb időközönként, egyre fáradtabban élvezett el, bár már nem tudtam megszámolni hányadszor. Csodálatos volt ilyen örömet szerezni számára. Nagyon felizgatott a helyzet, nem tudnám megmondani mennyi idő múlva, én is követtem őt a gyönyörök birodalmába. Nem tudom mikor tértem magamhoz. Kellemes fáradtság tört rám, ott álltam, még mindig benne, magamhoz öleltem, és éreztem, ahogy egyre lassul a légzése, ő is megnyugszik szépen. Megfordítottam, és a szemébe néztem. Alig állt a lábán. Csak mosolygott rám, átszellemült arccal, és a csókomat kereste. Látszólag nem nagyon vett tudomást a külvilágról. Lekaptam a lábáról, és a karjaimban a pokróchoz vittem. Széteregettem, és ráfektettem.

Azonnal végigterült rajtam és csak nézett rám. Nagyon fáradtnak éreztem magam, de azért még összeszedtem a tetőn a megmaradt ruháinkat. Csak egy shortot meg egy szoknyát találtam, és csak később esett le, mi lett a többivel. Összeszedtem az üres palackot is, és odafeküdtem a feleségem mellé. Betakargattam magunkat, és átöleltem. még mindig nem tért magához. Ahogy eljutott az agyába, hogy itt fekszem mellette nyugalomban, elaludt a karjaimban. Nekem sem kellett sokáig mondani. Mire felébredtem, késő éjszaka volt. A kedvesem keltett fel, hogy talán le kéne menni a szobába. Ezt jó ötletnek tartottuk, de azért még sokáig bámultuk a csillagokat. Nagyon izgalmas volt, és kellemesen pihentető. Jó fél óra múlva tápászkodtunk csak fel. Felvettük a megmaradt ruháinkat, a párom felsőtestére tekertem a pokrócot, és elindultunk lefelé.

Még vetettünk egy pillantást az alattunk ücsörgő vendégekre. Már jóval kevesebben voltak itt, de megismertem azt az öreg párt, akikkel a liftben találkoztunk. Egymást átölelve aludtak az egyik kanapén. Lebotorkáltunk a lépcsőn, egészen a hetedikig. Szerencsére a kulcs nem esett ki a zsebemből, így bejutottunk a szobába. Elfoglaltuk az egyik ágyat, és összebújva aludtunk el úgy ahogy voltunk. Másnap nagyon jól éreztem magam, bár majdnem elkéstem a tárgyalásról. mindenesetre a magabiztosságomban nem volt hiba, könnyedén megkötöttük a szerződést, igen jó feltételekkel.