A vámpíroknak nincs tükörképük

-A Vámpíroknak nincs tükörképük 1.

Szeles éjszaka volt az Romániában amikor a Seres iskola 4/b osztályának (én is abba az osztályba jártam) tanulói oda látogattak osztálykirándulásra. Amikor az első napon már mindent megnéztünk és a szállodába tartottunk a sárgásbarnás buszunkkal, Drakula kastélya jó messze volt a hoteltől és éppen mellette mentünk el, hogy a tanárnő megmutassa a másnapi kirándulás helyszínét. Egy 2 percre kiszálltunk valamit bekapni de mire visszaértünk a buszhoz rejtélyesen lerobbant. Olyan viharos volt aznap Románia hogy 10 perc kint lét után bárki megfagyhatott volna, ugyanis megemlítem hogy tél volt! Viszont nem volt más látható menedék csak a fekete vár.

Amikor a tanárnő Lovász János-né felhozta az ötletet mindenki hátán átfutott a hideg visszagondolva azokra a rémtörténetekre amit hallottak, de az osztálynak több mint a fele arra szavazott hogy jobb a fagy halálnál a vámpírrá változás, a másik rész kisebb tudományos fele pedig arra szavazott hogy nincs is vámpír, az utolsó csoport tagjai azok voltak akik inkább a fagyhalált választották. De mivel a többség dönt végül is bementünk. A sofőr előre ment leporolta az arany borítású kilincset a pókhálóktól és benyitott a szintén fekete korhadt fájú ajtón. Azt mondtam magamban kicsit tréfásan kicsit félelembe burkolózva amikor megláttam azt a szemétdombot a nappaliban, hogy most aztán takaríthat a buszvezető, itt bent se volt sokkal melegebb de a tanár ragaszkodott az elveihez. Gyufával begyújtottuk a kazánt és mindenki letelepedett elé. Én és a barátaim kíváncsi természetűek voltunk és vakmerőek ezért elindultunk felfedező útra, alig 2 szobával azután láttunk egy érdekes képet amin egy viszonylag fiatal úgy 30 éves hosszú fekete hajú férfi volt, de a legérdekesebb az volt hogy a portré alatt volt élet dátumozás: 1438-1478 ami azt jelenti hogy ettől eddig élt. Mentünk még 5 szobát aztán visszasiettünk nehogy eltévedjünk ezen a kísérteties helyen. Visszaültünk a tűzhöz, csak fél perccel azután rekedt hang üti meg az én és osztálytársaim hátát: Ti meg kik vagytok? Nem vártam látogatókat! Tünés a palotámból! Mindenki ijedten fordul hátra de én és a barátaim csak azután ijedtünk meg igazán amiután megláttuk ki az, ugyan az a férfi volt akit a képen láttunk…aki már évszázadok óta halott…


-A Vámpíroknak nincs tükörképük 2.


Mindenki arca (én és a barátaimé) olyan sápadt volt mintha ráborult volna a liszteszsák. A tanárnő azt mondta, hogy „Bocsánat de kint olyan hideg van…” megborzongott és folytatta: „Nem maradhatnánk itt egy éjszakára amíg ki jön a szerelő?”
Erre az ember (vagy nem ember?): Hát, na jó, úgy is éhes vagyok….izé, kell a társaság… Kérem tartsanak velem egy vacsoráig aztán felmehetnek a hálótermekbe.
- Ó, köszönjük nagyon megtisztelő lenne! De előbb megtudhatnám a nevét?
- Persze: Draco gróf! És az öné?
- Lovász János-né, de szólítson csak Annának!
- Rendben „Anna”! Akkor kérem, kövessenek a konyhába a szakács mindent elkészít, amit csak akarnak.

Ebédlőben:
- Bemutatom maguknak Oszkárt a komornyikomat aki egy napig a maguké is – mondta Draco.
- Megint csak nagyon köszönjük.
- Nincs mit, de kicsit elrabolhatom a sofőrt? Meg szeretném neki mutatni hálótermeket hogy legközelebb amikor nem lesz itt Oszkár ő megmutathassa maguknak!
- Hát persze, induljon sofőr! Ne legyen udvariatlan!
- Máris indulok és követem! Majd jövök! Viszlát! – és követte a grófot a mély sötétjébe.
Már három óra eltelt és a vacsorának is rég vége volt de a sofőr nem jött vissza.
- A tanár megszólalt – Figyeljetek! Nekem elég furcsa hogy Ákos bácsi (buszvezető) nem jött vissza! Most egy kicsit elmegyek és…. – de nem tudta befejezni mert mindenki rá kiáltott, hogy egyedül nem megy sehova. Így aztán az egész osztály együtt elindult de itt hagytuk Attilát, ha visszajönne Draco akkor elmondhassa neki, hogy elmentek és nincs semmi baj.
Nem sokára megláttuk Oszkárt hogy ott sompolyog a nappali körül. Megkérdeztük tőle hogy hol van a gróf, erre ő:
-Tudom én azt, meg is mutatom csak jöjjenek utánam. – követtük egészen a szalonig ahol éppen a képét nézegette a tükörben magát a vár ura, de Petra az ijedős nyakáig barna hajú lány felkiáltott: Ennek nincs tükörképe! Ez egy Vámpír!



-A Vámpíroknak nincs tükörképük 3.



Folytatom én: Ez Dracula! Megölte Ákost! – Mindenki futásnak ered négy ajtóból 3 lezárul és csak visszafele mehetünk Attilához. Mindenki elért Attiláig és elmagyaráztunk neki mindent, de a tanárnőt Oszkár elfogta egy zsákkal. Amit utána (gondolom) átadott Draculának reggelire. Egyedül Maradtunk, mindenki ijedten bújt el szekrényben fotel mögött vagy függöny mögé. Egyedül én (Zolta) Balázs, Attila, és Soma maradtunk elöl. Azon taktikáztunk hogy miként szerezhetnénk vissza a tanárnőt. Soma a megvesztegetéssel jött elő hogy adunk neki pénzt, de én mondtam hogy egyrészt egy lyukas garasunk sincs másrészt pedig „Mi hasznát venné egy vámpír a pénznek?”. Semmit, mondta Balázs elkeseredve.
Attila az egyszerű vámpír gyilkolással jött elő:
- Lőjük le és kész! – Én megint csak azt tettem amihez nagyon értek: kritizáltam:
- Mégis hogy lőhetnénk le? Nincs is fegyverünk, se ezüst golyónk! – Szerintem mentőakcióval kéne próbálkozni!
- Aztán? Mit tehetnénk? Simán elkapnak – hördült fel Attila
- Elterelő hadművelet kéne…. – nem tudtam folytatni mert valaki megérintette a hátamat, elsápadtam, hátrafordultam és ott volt Oszkár a púpos komornyik. Kicsit kedvesen kicsit sunyin megszólalt, a mester arra kért hogy vigyem el egyikkőtöket hozzá ebédre. Elmosolyodott és háta mögül előhúzta a tanárnőt akinek keze lába megvolt kötözve szája pedig le volt ragasztva, utána azt mondta:
- Nem vagyok én olyan gonosz mint amilyennek hittek, csak ha a mesternek nem engedelmeskedek meghalok. Annyit viszont tehetek, hogy cserét ajánlok, az egyikőtök a tanárnőért. Micsoda?! Mégis hogyan? - De én közbevágtam és a sarokban azt súgtam, majd én elmegyek, és a segítségetekkel kiszabadítom magamat. Úgy könnyebb lesz ha ismerem a tervet nem?
- De.
- De.
- De. – szólt kórusban a válasz.
- Én megyek kiáltottam oda! – azzal megtörtént a csere. Én már a tömlöcben voltam (nagy meglepetésemre nem kötöztek meg) Fél óra múlva a fáklyákkal kivilágított lépcsőn három árnyékot láttam meg, a tanárom volt és Attila meg Balázs (Soma ott maradt őrködni). Amikor a tanárnő lelépett hirtelen összeesett… Három dárda szúrta át amelyek a falból jöttek ki. A barátaim hátraléptek amikor meglátták a folyamatot. A várbörtön mélyéről hangot hallottam: „Ki merészkedik a birodalmamba? Kinek van annyi mersze hogy belépjen ide?” ez a hang kétszer visszaverődött a falakról ezért csak még félelmetesebb lett.


-A Vámpíroknak nincs tükörképük 4.


Meleg levegő lepte el a fülkagylómat, mint ha valaki suttogna. Nagyon elálmosodtam, Minden elsötétült és mire felkeltem…
Kint voltam a nappaliban a tűznél és mindenki jól volt. Felkiáltottam: Ááááááááááááááá! Valaki megérintett és azt mondta: Nyugi, velünk vagy. Én hátrafordultam és a tanárnő volt az, minden kivilágosodott, a tanárnő átváltozott Drakula gróffá és ezt ismételgette: gyere! Gyorsan! Rajta!

Hukk! Felébredtem, Oszkár hívogatott a rácson belül hogy ébredjek fel. Azt mondta a többiek visszamentek a nappaliba és hogy siessünk nehogy a gróf észrevegye a furcsaságot a sétája alatt. Visszaértünk a nappaliba, majdnem elájultam, mindenki ott volt elszürkülve a földön, Oszkár megijedt és ezt nyöszögte: Jaj nekem, elkéstünk, de mi még életben maradhatunk! Gyorsan kövess! Kimentünk az erdőik, futottunk vagy 3 km-t, kicsit leálltunk. Újra elindultunk, megreccsent egy ág de én csak azt mondtam: biztos egy mókus, újból megreccsent egy de már sokkal hangosabban.
- Na ez már biztos nem mókus! – súgtam oda Oszkárnak. Futásnak eredtünk de egy csuklyás fickó leugrott elénk a fáról, levette köpönyegét hogy láthassuk 30 éves arcát, fekete válláig érő haját.
- Ezt – szólalt meg Drakula – nem néztem volna ki belőled Oszkár – aztán átharapta a nyakát. – Most pedig te jössz kis ember – súgta a fülembe elfintorodva. Újra meleg levegő telítette meg fülemet, de már nem ébredtem fel…