A szőke nő

A szőke nő igézően a férfira mosolygott. Cicás mozdulattal hozzábújt, száját csókra kínálta fel. Vadul csókolózni kezdtek. A férfi keze belemarkolt a nő vörös miniszoknyába bújtatott, feszes fenekébe. Ujjai becsúsztak a szoknya alá, simogatták a fekete tanga körvonalait, gyúrták a húst. A nő hátra hajtotta fejét, és nevetetett, láthatólag élvezte az érintést. A férfi előre hajolt, csókolta, nyalogatta a nő nyakát. Keze a finom ívű vállra csúszott, lesimogatta róla a ruha pántját. Szája mohón kereste a nő mellét. Amikor kibujtatta a ruha szorításából, azonnal rábukott a nagy, gömb alakú halmokra. Szája rátapadt az egyik bimbóra, szinte durván szopogatni kezdte. A nő szorosan magára nyomta a férfi fejét, száját apró nyögés hagyta el.

A férfi keze a combjai közé siklott, benyúlt a bugyi alá, finoman masszírozta a nő pinusát. Közben szája egy pillanatra sem lankadt, nyelve a mellek között vándorolt, csókolta, nyalogatta, finoman harapdálta a barna bőrt. A nő egyre hangosabban zihált, teste csillogott az izzadságtól, szemét lecsukva adta át magát a kéjnek. A férfi abbahagyta a mozgást, felemelte a fejét és megcsókolta a nő száját, nyelveik kergették egymást. A szőke nő megint elmosolyodott, ujjai fürgén besiklottak a férfi ingébe, simogatták a mellkasát. Azután lassan leguggolt a férfi elé. Nadrágon keresztül megcsókolta a ágaskodó férfiasságát. megoldotta a nadrágszíjat, és lassan lefelé húzta a zipzárt. Közben felnézett a férfira, aki meredt szemmel nézte, mit csinál partnere. Ahogy egyre lejjebb csúszott a nadrág, előbukkant a meredező hímtag. A nő finoman megmarkolta, fölé hajolt és a szájába vette. Aztán lassan kiengedte ajkai közül és nyelvével simította, végig a nyáltól fényes szerszámot. Azután ismét a szájába vette és lassan bólogatni kezdett, mint Zalában az olajkutak. A férfi élvezte a dolgot, szemét becsukta, fejét hátra hajtva mélyeket sóhajtott.

Kisimította a nő arcából a haját, kezével segítette a bólogató mozdulatokat. A nő felnézett a férfi arcára, mintha ellenőrizni akarná, hogy tetszik-e, amit csinál. Aztán hirtelen egészen a tövéig benyelte a farkat. Arcán látszott hogy a szívó mozdulatokkal vákuumot gerjeszt, továbbfokozva a férfi gyönyörét. A férfi finoman felemelte a nőt vállánál fogva, kérdően a szemébe nézett. A nő bólintott és hátat fordított a férfinek. Letámaszkodott az íróasztal szélére, fenekét hátra tolva kínálta fel magát. A kép elfeketedett, a video kikapcsolt. Innen már nem szerette a sztorit. Hihetetlen volt számára, hogy a pasi rögtön a hátsó bejáraton hatol be, sőt csak ott. Különböző pózokban, de csak az anusát tölti ki a nőnek. Akinek ez természetesen olyan gyönyört okoz, hogy össze-vissza sikoltozik. Azután hálából lepisili a férfi hasát. Szóval ez egy kicsit sok. Persze vannak olyan filmek is, amelyek valóban izgatóak és jók, főleg azok, amikben valami más is történik az akciókon kívül. Eszébe jutott az első ilyen jellegű élménye. Még a gimiben, az egyik srácéknál egy bulin előkerültek a szülők „remekül” eldugott filmjei. Izgalmas volt, de mindenki úgy csinált, mint aki már sokszor látott ilyen. Jókat röhögtek a kvázi szinkronizáláson, ahogy egy szenvtelen férfi hang azt mondta : „Igen, igen, mindjárt én is jövök.” „ Ja, ja ich komme auch.” Közben titokban mindenkinek duzzadt a nadrágja. A lányoknak meg csillogott a szeme.

De azután nem lett folytatás, mert idő előtt hazajöttek a szülők és el kellett dugni a kazettákat meg a vörösbort. Régi szép idők! Felállt, nyújtózott egyet. Megnézte az óráját, rájött, hogy ideje készülődni, ha nem akar elkésni a vacsoráról. Neki, mint a házigazda képviselőjének illik legelőször érkeznie, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Amíg zuhanyozott és borotválkozott újra végig gondolta a napot. A külföldi vendégek jól érezték magukat. Elégedettek voltak a cég eredményeivel, tetszett az új arculat, jól sikerült a bevezető kampányról tartott előadása is. Szóval mindenki boldog volt. A főnöke büszkén mutogatta a dolgokat, mintha a bólintáson kívül bármilyen köze is lett volna hozzá. De hát a főnökök ilyenek. A kolleganők szerint a hölgyprogram is jól sikerült. A főnökék megnézték Szentendre nevezetességeit és ettek egy igazi birkagulyást a Határcsárdában. Holnap már megy is haza az egész társaság. Két nap elég is volt belőlük.

Időben érkezett az étteremhez. A különteremben már minden készen állt a vendégek fogadására. Elegánsan terített hosszú asztal, gyertyák, ültető kártyák. Ezeket sajnos át kellett rendeznie, mert délután újra gondolták a dolgot. Most mindenki úgy ült, hogy legyen kivel beszélgetnie. A saját cégét összesen négyen képviselik majd, méghozzá pár nélkül, mert a főnök úgy gondolta, hogy ez így illik. Ezen vitatkozott vele egyet, de aztán nem kötötte az ebet a karóhoz, végül is első a vendég. A németek hozták magukkal a hozzájuk tartozókat, ezért is kellett hölgyprogramról gondoskodni. Amíg az urak üzleteltek, az asszonyok szórakoztak. Megjött Anna, aki a főnök jobb-kezeként mindig mindenről tudott, ami a cégnél történt, sőt még arról is, ami történni fog. A maga részéről jóban volt Annával. Nem csak azért, mert közel állt a főnökhöz, hanem azért is, mert értelmes nőnek tartotta. Sokszor vitatkoztak egy-egy döntés hátteréről, sokszor volt különböző a véleményük, de jól tudtak együtt dolgozni. Ő egész nap a hölgyeket gardírozta. Látszott is rajta a fáradtság.
- Nyúzottnak látszol. Nagyon lefárasztottak ?- kérdezte együtt érzően, hiszen egyiküknek sem volt könnyű napja.
- Ne is mond! Bejártuk Tolnát-Baranyát. A busz reggel késett vagy fél órát, aztán csúszott az egész program.
- Hogy viselkedtek a frau-k?
- Semmi gond nem volt. Kedvesek, érdeklődőek voltak. Nagyon ízlett nekik a Tokaji, amit a csárdában kaptak.

Jókat nevettek hazafelé az idegenvezető poénjain.
- És milyen a német nagyfőnök neje?
- Képzeld, nem a feleségét hozta magával, hanem a lányát. Azt hiszem Fridának hívják. Van vagy 180 magas, szőke, teuton szépség. De amúgy kedves, meg minden. Egyetemista, aztán ő is az apjánál fog dolgozni.
- Nincs is szebb, mint a családi vállalkozás – válaszolt fanyarul. Milyen könnyű annak, aki beleszületik a jóba. Ha van egy kis esze is, nyugodtan élhet, míg meg nem hal. Mint a mesében. Megcsörrent a telefonja. Az ügyvezető hívta, hogy most parkolnak le a busszal a ház előtt. Izgatottan tudakolta, hogy minden rendben van-e. Megnyugtatta, hogy meleg a leves és hideg a bor, aztán kiment, hogy Annával fogadják a vendégeket. Az elegáns társaság bevonult a különteremben. Zoltán, az ügyvezető, úgy sündörgött a vendégek körül, mint egy tyúkanyó, látszott rajta, hogy nagyon ideges. Amíg a vendégek aperitiffel a kezükben nézelődtek, Zoltán odajött hozzá:
- Baj van az ültetéssel.
- Jaj ne, most rendeztem át! – tényleg dühös volt. Nem igaz, hogy nem lehet eldönteni véglegesen, hogy ki hol ül.
- Mindegy. Herr Zollner még külön akar beszélni valakivel, ezért mellé kell ülnie. Ültessétek magatok közé a lányát és akkor felszabadul mellette egy hely.

Összenéztek Annával. Ez a legrosszabb. Az utolsó pillanatban jövő módosítások mindig bonyodalomhoz vezetnek. Óvatosan az asztalokhoz sétált, és feltűnés nélkül kicserélte a névtáblákat. Zoltán megkérte a vendégeket, hogy foglaljanak helyet. A németek leültek. Anna odavezette a helyére Zollner kisasszonyt is. Bemutatta őket egymásnak. A lánynak határozott kézfogása volt, és igazi germánkék szeme. Egyszerű szürke kosztümöt viselt, rövid szoknyával, magas sarkú fekete cipővel. Ahogy alátolta a széket kellemes illat csapta meg az orrát. Szégyellte magát, de a pillantása a lány dekoltázsára siklott, kellemes látvány volt. Lehuppant a lány mellé, és jó házigazdához illően megkérdezte tőle, hogy érezte magát Magyarországon. Frida elmondta, hogy nem először jár itt, korábban már nyaraltak is a Balaton mellett. De tetszik neki az ország, bár azt nem mondhatja, hogy ismeri.
- Tovább kellett volna maradni. – mondta udvariasan.
- Én mondtam a papának, hogy ha már elhozott magával, legalább pár napig, még maradjunk, de azt mondta, hogy most nem lehet. Pedig egy csomó mindenre kíváncsi vagyok.
- Például mire?
- Például arra, hogy mit fogunk vacsorázni. – nevetett Frida. Nem is gondolta, hogy
ilyen jó humora van a lánynak.

Elmondta a menüt, legjobb tudása szerint azt is, hogy melyik étel hogyan készül. Még szerencse, hogy előzetesen egyeztetett a főpincérrel, úgyhogy most abszolút szakértőnek tűnt. Frida meg is kérdezte:
- Ennyire otthon van a konyhában?
- Annyira nem, bár nem jövök zavarba, ha vendégeket kell fogadnom.
Megjött az első fogás, mindenki a kulináris élvezetek felé fordult. A főnök folyamatosan leste Herr Zollner reakcióit, aki a harmadik pohár bor után egyre elégedettebbnek látszott.
Frida lassan, élvezkedve evett, ízlett neki a menü. Meg is jegyezte:
- Nagyon szeretem a magyar konyhát. Nálunk otthon sokkal egyszerűbben főznek.
- A magyarok ilyenek, szeretik megmutatni, mit tudnak. - Nem akarta ledegradálni a
német gasztronómiát, bár akármikor kint járt, szinte soha nem lakott igazán jól. A németek csak a csülköt csinálják jól, meg a sört. Persze ezt mégsem lehet elmondani a kenyéradó gazda lányának.
- És maga mit tud? – kérdezte Frida két falat közt - Hallottam, hogy jól sikerül a délelőtti előadása.
- Igyekeztem – köpni-nyelni nem tudott. Ezek szerint a német nagyfejűnek tetszett,
amit csinált. Ez jó hír.

Beszélt Fridának a munkájáról. Elmondta, hogy szereti, ha megvalósulni látja ötleteit, terveit. Illendőségből megkérdezte a lányt, hogy ő mivel foglalkozik. Frida elmondta, hogy végzős egyetemista, jövőre már a papánál fog dolgozni, a marketing osztályon. Kellemesen telt az este. a desszert után a felszolgálók hozták a kávét. A társaság egy kicsit lazábban viselkedett. Anna a mellette ülő HR-essel beszélgetetett. Mindig megtalálta megfelelő embert. Frida felé fordult és azt mondta:
- Ez nagyon finom volt, jól laktam. Mi lesz a további program?
- Nem terveztünk semmi komolyabbat. Úgy gondoltuk mindenkinek elég zsúfolt volt a napja ahhoz, hogy ne fárasszuk tovább.
- Én nem vagyok fáradt. Kár lenne befejezni ezt a kellemes estét. Nincs valami ötlete, mit lenne érdemes csinálni?
Nem volt felkészülve erre a kérdésre, de megpróbálta nem mutatni:
- Budapesten elég sok látnivaló van éjjel is, de nem hiszem, hogy jó lenne egyedül kószálnia.
- Eljönne velem? Mutassa meg milyen Budapest éjszaka! – a lány szeme csillogott, nem tudta, hogy a bortól-e, vagy kíváncsiságtól.

- Nem tudom mit szólna hozzá az édesapja. – próbált kitérni a dolog elől. Még csak az hiányzik, hogy a főnök lányát kelljen szórakoztatnia. Nem arra szerződött, hogy elkényeztetett német kiscsajokat kísérgessen.
- Mindjárt megkérdezem tőle. – állt fel Frida és az apjához sétált.
Segítségkérően fordult Annához:
- Figyelj, azt akarja, hogy vigyem el valahova, hogy megismerje Pestet éjjel!
- Hát akkor, vidd el. – mosolygott Anna kajánul.
- Jaj, hagyjál már! Nem vagyok én gardedám. Gyere már el velünk te is!
- Nem tudok, otthon várnak. Megbeszéltem a párommal. Bocs. – Anna nem úgy nézett ki, mint aki sajnálja. Arcán kárörvendő kifejezés ült. Frida az apjához hajolt és valamit a fülébe súgott. Herr Zollner ránézett és bólintott, aztán Zoltánhoz fordult. Zoltán bólintott, felállt és odajött hozzá:
- Szóval, herr Zollner azt kéri, hogy kísérd el a lányát.
- Oké, de szerinted hova vigyem?
- Rád bízom. Fontos, hogy jól érezze magát. A költségeket majd holnap megbeszéljük.
- Kösz.

Felvette a zakóját, rámosolygott Fridára, aki már táskájával a kezében várta. Morgott az orra alatt egy hellot, és kiléptek az ajtón.
- Mit szeretne először megnézni? – kérdezte a lány felé fordulva.
- Nem tudom. Mutassa meg ami a legszebb.
Beültek egy taxiba, irány a Duna korzó. Onnan igazán szép a panoráma a Várra, a Halászbástyára, a Mátyás templomra. Amikor odaértek a rakparthoz Fridának elkerekedett a szeme:
- Ez gyönyörű!
Sétáltak a korzón, fagyiztak. Elég sokan mászkáltak a Duna-parton, főleg külföldiek, főleg párok. Mindenféle dologról beszélgettek a politikától a sportig, a marketingtől a gasztronómiáig. A cég nem került szóba. Azt vette észre, hogy egyre jobban élvezi a lány társaságát. Valóban érdeklődik és meg van a véleménye a dolgokról. Most áldotta az eszét, hogy két éve részt vett azon a nyelvi kurzuson. Különben is már rég volt alkalma kiengedni.

Már a Lánchídnál jártak, amikor Frida felvetette:
- Már láttam ami szép. És mi az, ami izgalmas. Lehet valahol jó zenét hallgatni és táncolni.
- Én nem nagyon szoktam ilyen helyekre járni, de keresünk valamit.
Átkeltek a járdán, beültek egy taxiba. A taxisnak szólt, hogy valami olyan helyre vigye őket, ahol táncolni lehet. A Hajógyári-szigeten kötöttek ki. A diszkóban dübörgött a funky, majdnem teltház volt. Találtak egy üres asztalt, de közel kellett hajolniuk egymáshoz, hogy értsék egymás szavát. Rendelt egy koktélt Fridának, magának pedig egy bourbont. A lány lába a zenére mozgott, érdeklődve forgatta a fejét.
- Szóval itt szórakozik a magyar fiatalság? – egy kicsit kiabálnia kellett.
- Itt is, máshol is.
- Te gyakran jársz ide? – váltott tegezésre, aztán észrevette magát – Ne haragudjon.
- Nem történt semmi, nekem jó így, de csak akkor, ha megisszuk a pertut.
- Pertut? – Frida értetlenül nézett rá.
Elmagyarázta neki, hogy a tegeződés akkor érvényes, ha megpecsételik. Kért két whiskey-t. Koccintottak, aztán összefűzték a karjukat és belekortyoltak az italba.

A diszkófények visszaverődtek a lány szemén. Mosolygott.
- Táncoljunk!
Befurakodtak a tömegbe. Ahogy elől ment hátranyúlt, Frida azonnal megfogta a kezét, hagyta magát vezetni. Mozogtak a zenére és a többi táncossal ellentétben egymásra néztek. Egy kicsit ki is lógtak ebből a körből, öltönyben és kosztümben. Mondta is Fridának, hogy túlöltözöttnek érzi magát. Frida nevetett, kigombolta a blézerét, és a zenére mozogva lassan kibújt belőle. A fehér vállpántos selyemtop remekül állt neki, kiemelte vállának ívét. Kezével intett, hogy most ő jön, szerencsére elég volt a nyakkendőt a zsebébe gyűrnie. A dj újabb dalt konferált fel, lassú, andalgós nótát ígért. Kivette a lány kezéből a blézert, letette egy székre. Összebújva táncoltak. Frida engedelmesen hagyta, hogy vezesse. Finoman mozgatta a csípőjét a zenére. Magas sarkú cipőjében majdnem olyan magas volt mint ő. Hajának kellemes illata egészen elbódította. Egészen kicsit közelebb húzta magához, érezte mellkasán a lány keblének domborulatát. Aztán hirtelen váltott a zene és megindult a dübörgés. Egymásra néztek és elindultak vissza az asztalukhoz. Hirtelen eszébe jutott a lány zakója, elnézést kért visszafurakodott a tömegbe. Szerencsére a blézer ott volt a szék karfáján, ahol hagyta. Visszaindult a tömegben. Az asztaluk üresen árválkodott. Körül nézett, szemével a lányt kereste. sehol nem látta. Csak nem értette félre. Lehet, hogy ő is a zakóját keresi. Aggódni kezdett. Hirtelen valaki befogta a szemét.

Érezte a nedvességet az ujjakon. Megfordult, Frida szája abban a pillanatban a szájára tapadt. Nyelve határozottan nyomult ajkai közé, kergette a nyelvét. Önkéntelenül viszonozta a csókot, keze a lány derekára csúszott és magához húzta a karcsú testet. Érezte, ahogy a teste reagál a lány közeledésére. Elengedték egymást:
- Most kezd izgalmas lenni ez az este! – próbálta Frida túlkiabálni a zenét. – Vissza szeretnék menni a hotelba.
Kézen fogva mentek ki a diszkóból. Beültek egy taxiba, bemondta a címet. A lány a vállára hajtotta a fejét a hátsó ülésen, keze könnyedén a combján pihent, szemét lehunyta, mintha aludna. A taxis látta a tükörben, nem erőltette a beszélgetést. Nem is bánta. Gondolatai kergették egymást. Most mi lesz? Mit akar ez a nő? Mit gondol róla? Csak azért, mert ő a főnök lánya, még nem tehet azt, amit akar. Ugyanakkor nagyon jól csókol! Gondolatébresztően. Elhatározta, hogy egyenlőre sodródik az árral. Lehet, hogy Frida kialussza a vállán a mámort. A lány valóban elaludhatott, mert amikor a kocsi megállt a szálloda főbejáratánál úgy nézett fel, mint aki nem tudja hol van. De gyorsan kapcsolt, rámosolygott. Kiszálltak a kocsiból, kifizette a sofőrt. Frida a kezét nyújtotta és szinte húzta a bejárat felé:
- Gyere, igyunk még egyet!
A recepción csak az ügyeletes portás volt, aki félhangos jó estét-tel köszöntötte őket. Frida bemondta a szobaszámot, kulccsal a kezében elindult a bár felé.

Azután hirtelen megállt és felé fordult:
- Inkább fogyasszunk a minibárból ! – nézett a szemébe.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdezte. – Mit szól majd a herr Zollner?
- Nem egy szobában alszunk. – nevetett a lány és elindult a lift felé.
Frida megnyomta hívógombot, ismét a kezéért nyúlt. Megszorította a vékony ujjakat, érezte, hogy a lány tenyere enyhén izzad. De viszonozta a szorítást. Végig fogta a kezét a liftben és utána is. Lépteik zaját elnyelte a vastag szőnyeg. Szinte andalogtak a folyosón, mintha nem akarnák megérkezni. Frida kinyitotta a szobaajtót a kártyával. Belépett az ajtón és visszanézett:
- Na, bejössz? – nem várta meg a választ, elindult befelé. Egy pillanatig habozott,
aztán utána lépett, halkan becsukta az ajtót. Frida ledobta a blézerét az ágyra. Ahogy körül pillantott a szobában látta, hogy a lány nem mintapéldánya a pedáns németnek. A fotelon és a szekrényajtón szanaszét ruhák hevertek, a kisasztalon nyitott bőrönd. Leguggolt a hűtőhöz:
- Whiskey ?– kérdően nézett fel rá. A rövid szoknya felcsúszott, megmutatta az izmos combokat.
- Igen, jó lesz – fordította el a tekintetét. Nem akarta, hogy Frida észre vegye, hogy a lábát bámulja.

Frida felé nyújtotta az üveget:
- Nekem is töltsél, kérlek! Mindjárt jövök - bement a fürdőszobába. Töltött az asztalon álló poharakba, az üveget melléjük tette. Amíg várta a lányt kinézett az ablakon, idáig már nem ért fel a város zaja. Különben is késő volt már. Hallotta, ahogy a lány folyatja a vizet, aztán hirtelen csend lett. Megfordult. Frida a szobaajtóban állt, kezét kicsit színpadias mozdulattal az ajtófélfára emelte. A fekete bugyi és melltartó kiemelte bőrének fehérségét. Elindult a lány felé, felemelte az asztalról az italokat, az egyiket odanyújtotta. Összekoccintották a két poharat:
- Köszönöm ezt a szép estét! – szólt a lány és belekortyolt az italba. A pohár fölött rámosolygott:
- Te nem iszol?
Engedelmesen felhajtotta az italt. Frida kivette a kezéből a poharat, letette a TV tetejére. Karjait a nyakára kulcsolta, a száját kereste. Csókjának whiskey íze volt. Szája erőszakosan tapadt az övére, nyelve a fogai között siklott. Keze a lány csípőjére siklott, megérintve a fekete csipkés bugyit. Érezte az ágyékának feszülő csípő nyomását. A csók egyre vadabb lett. Frida keze elindult, lesimogatta róla a zakóját, ujjai fürgén gombolták az ingét. Már nem volt visszaút. Megpördítette a lányt és finoman az ágyra döntötte. Követte a testét. Csókolta a száját , a nyakát. Frida ujjai a tarkóját simogatták.

Elindult lefelé a fehér bőrön, csókolta, nyalogatta, szívogatta a forró húst. Finoman megmarkolta a melltartóba bújtatott cicik egyikét, enyhén szorítva érezte keménységét. Bedugta a tenyerét a kosár alá, érezte a meredező bimbót. Frida odanyúlt és egy mozdulattal kipattintotta a melltartó elülső kapcsát, a könnyű anyag kétoldalt az ágyra csúszott. Kiszabadult keblei örömükben hullámoztak egyet. Ujjai hegyével megérintette a rózsaszín bimbók egyikét, óvatosan megcsípve. A lány lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést. Ráhajolt a lány mellére, finoman érintette meg nyelvével a kandikáló bimbót, aztán lassan szívogatni kezdte. Keze sem tétlenkedett, végigsimított a lány hasán, felfedezte a bugyi mintázatát. Ujjai finoman masszírozták a lány combjának belső felét, meg-megérintve duzzadó puncit, Frida finoman emelgetni kezdte a csípőjét, mélyeket sóhajtott, láthatólag kedvére volt az érintés. Felhagyott a keblek izgatásával, nyelvével elindult a lány hasán át gyönyörök kelyhe felé. Fogai finoman érintették a csipke alatt lüktető húst. Testhelyzetet, gyors mozdulattal kibújt az ingéből és a lány combjai közé térdelt. Két oldalt a feneke alá nyúlt, lassan lehúzta Fridáról a bugyit. Lábai az arca előtt kalimpáltak, aztán a két vállán kerestek támaszt. Belefúrta a fejét a lány ölébe. Érezte a nő illatát, melyben a parfüm keveredett az évezredes felhívó jellel.

Finoman ingerelte a csillogó szirmokat. Nyelve behatolt minden résbe, minden redő alá. A szájának feszülő csípő fojtogatta, de nem lassított nyelvcsapásainak ritmusán. Megtalálta a kis borsószemet, finoman ajkai közé csippentette, enyhén megszívta, majd nyelve újra vándorútra kélt. Frida halkan nyögdécselt, testén remegések futottak át, ujjai a lepedőt markolták. Aztán megfeszültek az izmai, szájából nyüszítés-szerű hang tört elő. Frida megragadta a fejét és száját a punijához húzta, szeméremcsontja az orrához feszült. Combjai kalodába fogták az arcát. Attól félt, megfullad. Azután lassan enyhült a szorítás, végre levegőhöz jutott. Arcán a lány nedvei és saját nyála összekeveredett, szájában érezte gyönyörének ízét. Nyelvével lassan tovább csúszkált a nyálkás szirmokon. Frida keze megemelte a fejét, ahogy ránézett a lányra szemében még látta a kéj fátyolát:
- Istenem! Ez nagyon jó volt! – sóhajtotta. Felült, megcsókolta a száját. – Most te jössz. – megérintette a vállát, finoman jelezte, hogy álljon fel.
Felemelkedett, az ágyon ülő lány fölé. Frida könnyedén megérintette nadrágjának az elejét. Előre hajolt, megcsókolta a hasát, nyelve a köldökébe siklott. Ujjai fürgén csatolták ki az övét. Kigombolta a nadrágot, lehúzta a cipzárt, kezével segítette a nadrág és az alsó lecsúszását. A lány megfogta az arca előtt meredező szerszámját, lágyan a szájába vette.

Érezte tagján az ajkak gyűrűjét, a forróságot, a nyelv kutató csapásait. Frida felnézett rá, mintha ellenőrizni akarná, hogy elégedett-e. Aztán lassan bólogatni kezdett a fejével, egyre mélyebben magába nyelve a farkát. Két kézzel megfogta a fenekét, lassan maga felé húzva, majd eltolva a csípőjét. Érezte, hogy közeleg a kéj. A forró száj, a szőke hajzuhatag látványa feszítette a gerincét. Tudta, hogy nem bírja sokáig. Lenyúlt, és finoman eltolta magától Frida száját. A lány megértette. Hanyatt dőlt, feljebb csúszott az ágyon. Lerúgta magáról a nadrágot és a lány combjai közé térdelt. Farkát a szirmok közé illesztette és lassan behatolt a lány testének sikamlós rejtekébe. Frida felnyúlt, fejét magára húzta, szájával az övét kereste. Combjait átkulcsolta a derekán, csípőjével követte a dugattyú ritmusát. A testük együtt mozdult, élvezték az egymásba merülést, a lüktetést. Érezte a farka körül a mélységek tüzét, a pulzálást. A lány hüvelye szorosan ölelte. Azután minden átmenet nélkül Frida teste megfeszült, combjai a derekára szorultak megállítva az ütemes mozgást. Lüktetett a húsa, körmei a hátába akaszkodtak, végig száguldottak a gerincén. Ez már sok volt. Újra rákapcsolt. Farkát a lehető legmélyebbre tolta a lányba. Gerincéből elindultak a hangyák és kitört belőle a láva. Teljes súlyával rábukott a lányra, érezte maga alatt a ziháló testet, izzadságuk összekeveredett. Frida karjai és combjai lassan engedték szabadulni.

- Szeretem Budapestet – mosolygott a lány – izgalmas város.
- Örülök. – nevetett vissza és megcsókolta a száját. Lassan felemelte a csípőjét és
a lány mellé hengeredett. Frida oldalra fordult, csókot nyomott a szájára. – Mindjárt jövök. – azzal ruganyosan leugrott az ágyról és kiment a fürdőszobába. Megnézte az óráját, mindjárt reggel lesz. Lenyúlt a nadrágjáért, belebújt. Már az ingét gombolta, amikor Frida visszajött. Karjait a nyakára fonta. A parfüm és az izzadság illata elbódította. A lány kicsit felágaskodott, megcsókolta a száját.
- Köszönöm, hogy itt voltál. Szerveztetek a papával egy meetenget nálunk.
- Aludj egyet, mindjárt indul a gépetek. Várom a meghívást! – megcsókolta, és kilépett az ajtón.
A recepciós cinkos mosollyal kíván jó reggelt. Beült egy taxiba, bemondta a címet. A taxis megkérdezte, hogy nem zavarja-e, ha bekapcsolja a rádiót. Nem zavarta. A hangszórókból jött az üzenet: „…Nézz, nézz az ég felé…”