A Sárkány torkában 3. 18. rész

A zászlósnak nem is tartott egy-két percnél tovább az átállítás. Ahogy azzal készen lett, el is indította a pásztázást! Visszafojtott lélegzettel figyelte a konzolra érkező adatokat. Magában azért imádkozott, hogy a keresésé eredménye minden képen negatív legyen! Hisz ő – azt hiszem érthető módon – valahogy nem kedvelte az időtorzulásokat. Már csak azért is, mert eddig valahányszor ilyesmivel kerültek szembe sose lett jó vége!
Végül a szerencse rá mosolygott! Az utolsó adatok is befutottak és az eredmény negatív lett. Ekkor ötlött fel benne a kérdés! Ha nem téranomália és esetleg nem is az érzékelők, hibája, akkor mi? Kezdte megbánni, hogy negatív eredményért könyörgött! Hisz ha esetleg még is egy torzuláson haladtak át, akkor csak meg kellene fordítani a hajót, és újból átmenni rajta! De…
- A keresés eredménye negatív! – tájékoztatta a jelenlévőket.
- Futtasson le egy hármasszintű diagnosztikát az érzékelőkön! – utasította Chakotay parancsnok. – Hát, ha a támadás során megsérült.
Mr. Kim biccentett, majd elindította a diagnosztikát. Néhány feszült perc elteltével be is futottak az adatok.
- Az érzékelők tökéletesen működnek! – mondta csalódottan.
- Ez zsákutca! – jegyezte meg Tom csalódottan.
- Mr. Paris! Menjünk közelebb a hajóhoz. – hozta meg döntését Kathryn néhány feszült másodperc múltán. – Ha zavarómezővel állunk szemben akkor közelebbről talán megtalálhatjuk a forrását!

Tom egy tizedimpulzusra kapcsolt így a Voyager hatvanhat másodperc múlva érte volna el pontosan a kockát. Harry tekintetet az érzékelők kijelzőire tapadt. Feszülten várta a beérkező adatokat. Tuvok parancsnokhelyettes sem járt el másképpen. Ám ő pusztán a Borg hajót figyelte. Bár a Voyager pajzsa és fegyverrendszere aktiválva volt, tudta, hogy ez mit sem ér, ha a kockahajó rendszerei esetlegesen még is reaktiválódnak. Ha ez megtörténne az egyetlen esélyük a mielőbbi távozás, lenne!
A hajó egyre közelebb ért a kockához. De az érzékelők még mindig nem mutattak semmi változást. Egészen a háromszázezredik kilométernél! Abban a pillanatban ugyan is a taktikai pult egyik kijelzője figyelmeztető hangjelzést adott le. Az egyik kis képernyőn megjelentek az első adatok! Tuvok pillanatok alatt elemezte azokat.
- Kapitány! A Borg hajó rendszerei aktivizálódtak!

Kathryn félelemmel teli pillantást vetett a képernyőre. Az eddig tehetetlenül lebegő kocka forgómozgása hirtelen abba maradt. Pillanatokkal később a burkolat mentén zöld fények gyúltak kivilágítva az egész hajót.
- Tom! Hátramenet! – utasította ösztönösen.
Mr. Parisnek sem kellett kétszer mondania! Ujjai szakszerűen végig zongoráztak a konzolokon. És a Voyager már, egyhelyben is maradt, egy kellemes kis rázkódással vegyítve.
- Befogtak minket egy vonósugárral! – szólt meg ismét Tuvok.
Ezzel majdnem egy időben, vibrálni kezdtek a híd fényei. Mindenki izgatottan fordította a fejét ide-oda. Kezdett egy szép kis zűrzavar kialakulni.
- Szökik az energia! – mondta Harry félelemmel kevert izgatottsággal a hangjában.
- Kapitány a képháznak! Mi történik oda lenn?! – kérdezte sürgetően.

Pillanatok múlva B’Elanna hangja tört elő az interkomból.
- Az energia nem jut el az impulzus motorokba! A térhajtóműben az anyag antianyag reakció is egyre gyorsabban csökkentő tendenciát mutat. A dilítium mátrix kezd összeomlani. Valami egyszerűen elszív minden energiát!
- Tegyen valamit!
- Sajnálom kapitány, de nem tudok!
Kathryn szívét a félelem jeges markai szorongatták. Agya kétségbe esetten kutatott valamiféle megoldás után. Ám mindig ugyan arra a következtetésre jutott! Harc! Harc nélkül nem szabadulhatnak ki! De addig is ellen kell állni!
- Tom! Mennyi ideig tudjuk tartani magunkat a vonósugárral szemben? – tette fel első kérdését. Mr. Paris már-már válaszolt volna, amikor is a hídon a konzolok halvány világításán kívül minden fény elment. Ezzel párhuzamosan a Voyager lassan engedve a vonósugár húzóerejének elindult a kockahajó felé.
- Mr. Tuvok! Tájékoztassa a biztonságiakat. Harry! Van még elég energia a biztonsági erőterek aktiválásához?
- Igen kapitány!
- Akkor készüljön fel!

A hajó lassan közeledett a kockához. Már csak pár ezer kilométerre volt hátra, amikor a hatalmas háromrészes zsilipkapu lassan, fenségesen kinyílott a Voyager előtt. Pillanatokkal később a vonósugár eleresztette a hajót, hogy pusztán századmásodpercekkel később egy a hangárcsarnok legvégén elhelyezkedő vonósugár projekttor újra csapdába ejthesse. Még jó pár másodperc kérdése volt, mire a Voyagert az egyik dokkhoz vontatták. Ez az idő pedig tökéletesen elég volt a zsilipkapuk lezárásához.
A hajón a feszültség a pattanásig feszült. Mindenki, aki élt és mozgott fegyvert ragadott, és a kulcsfontosságú helyeken elbarikádozta magát. A hídon se volt ez másképpen. A konzolok halvány világítása sejtelmes fénybe árasztotta a helységet. És ha lehet még félelmetesebbé tette azt.

Harry az érzékelő pult mögött, guggolt, kezében fézerpisztollyal. Hosszú szinte óráknak tűnő percek teltek el mióta a hajót bevontatták. A várakozás pedig csak fokozta a legénység aggodalmát, növelte félelmeiket. Kim zászlós kezében remegett a fézerpisztoly hála a félelemnek, mely erőt vett rajta.
- Hol vannak már? – kérdezte nyugtalanul. Hangjában tisztán lehetett érezni a félelem félreismerhetetlen rezgéseit.
- Nyugodjon meg zászlós! – szólt oda félhalkan Tuvok.
- Ön könnyen beszél! – vetette oda Harry.
- Mindannyian félünk zászlós! Még… ha ez nem is látszik! Nézzen szembe a félelmével, fogadja el, és ha ez sikerül már könnyedén meg tud birkózni vele. Próbálja logikusan kezelni a helyzetet.
- Nem látja, Tuvok!? – kérdezte Tom meglepetten. – Mindannyian a lehető legésszerűbben kezeljük a helyzetet! Éppen ezért félünk! Kivétel nélkül! Hisz mennyi az esélyünk arra, hogy élve kijutunk innen? Mennyi Tuvok?
- Nagyon csekély! – felelte rövid habozás után.

- Uraim, uraim! – szólt közbe a kapitány. – Hagyják abba kicsinyes vitájukat. A helyzeten már úgy sem tudunk változtatni. El kell fogadnunk!
- Ez nem jellemző a borgra! – szólalt meg hirtelen Hetes. – Nem várnak ennyit egy hajó asszimilálása előtt. Soha!
- Hetesnek igaza van! Nem ez az első találkoztunk a Borggal! Személyes tapasztalataink, alapján a Borg már rég itt lenne a Voyageren.
Tuvok lassan felállt a földről. Tekintetét a taktikai pultra emelte, majd még mielőtt bármit is tett volna oda szólt Harrynak.
- Mr. Kim! Maradt elég energia az érzékelők aktiválásához? – kérdezte nyugodtan.
A zászlós rövid habozás után, de még mindig reszketve felegyenesedett a földről, majd pultjához hajolt és lassan megjelenítette a kívánt adatokat.
- Igen. – felelte még mindig remegő hangon.

A parancsnokhelyettes kimért mozdulatokkal aktiválta a rövid távú érzékelőket, majd lassan elkezdte letapogatni a kockahajót. Feszült pillanatok következtek. Az izgalom a tetőfokára hágott, mikor is Tuvok mély levegő vétel közepette kihúzta magát, majd megszólalt.
- Valószínűleg nem vagyunk veszélyben kapitány! – mondta egyszerűen. – A hajón ugyan nem érzékelek egyetlen egy életjelt, sem bár sok minden árnyékolhatja azokat. Ráadásul az érzékelőink sem tökéletesek. Mindazonáltal ha az idő függvényében nézzük a helyzetet az esély arra, hogy még van élő dolgozó a hajó fedélzetén… elhanyagolható.
- A kocka rendszereinek jó része hibásan vagy egyáltalán nem működik. – mondta, majd pillanatnyi hatásszünet után folytatta. – A csillapító mező forrását, viszont nem tudom behatárolni. De annyi biztos, hogy valahonnan a hajóról ered. – mondta végül. Lassan kezdett mindenki magához térni a hídon. Ki, ki újra elfoglalta saját jól megszokott helyét. Ám a fézerpisztolyaikat - azt hiszem érhetően - nem tették el.
- És ha a Borg külső pontból árnyékolja a zavarómező forrását? – kérdezte Harry.
- Ezt a lehetőséget is kizárhatjuk. Nem találtam nyomát semmiféle zavaró mezőnek sem a hajón kívül, sem pedig belül. Ámbár a hajón kívül nagyon rövidtávra visz az érzékelő.
- Meg tudja határozni az okát? – kérdezte a parancsnok.

Tuvok megnyomott pár gombot, majd válaszolt.
- Azt hiszem igen! A csillagköd e része nagy koncentrációban tartalmaz Norkaliumot. Az anyag egyszerűen visszaveri az érzékelő sugarak jó részét. Így csak igen kis távolságról érzékelhető, mind maga az anyag mind az, ami benne rejtőzik. Valószínűleg ezért nem érzékeltük a hajót. És a roncsmező többi részére is ez vonatkozhat.
- Akkor már csak egy kérdés marad! Mi aktiválta újra a hajó rendszereit? – kérdezte Kathryn.
- Valószínűleg én! – felelte egyszerűen Hetes.
Elképedt tekintetek vetültek rá pillanatokon belül. Senki sem értette, hogy mire is akar célozni e kijelentésével. A paranoiásak akár arra is gondolhattak, volna hogy, Hetes szándékosan csalta csapdába a hajót! Na jó! Ez már a paranoia felső foka lenne!
- Ezzel… meg mire akar kilyukadni? – kérdezte gyanakodva a kapitány.
- Lehet, hogy eddig még nem mondtam, de a ha egy Borg hajó, soha sem válik abszolút inaktívvá. Ha más nem is de a Vinkulum, mely saját energiaforrással rendelkezik, minden esetben aktív marad. Folyamatos sugárzást bocsát ki magából, mely eredetileg a hajón lévő dolgozókat köti össze egymással és a kollektívával. Azonban lehetséges a vinkulum olyan módú beállítása, hogy minden - egy adott körzeten belül tartózkodó - Borgot érzékeljen. És ha

Borg már nem is vagyok, de az implantátumaim egy része még aktív! A vinkulum ezeket érzékelte, így Borgnak azonosított. Ez önmagában nem jelent semmit. Ám pusztán egy kis módosítás szükséges a mechanizmusban ahhoz, hogy a hajó azonnal reaktivizálódjon amint a vinkulum valamit Borgnak azonosít!
- És azt miért nem mondta eddig!? – csattant fel a kapitány.
- Ilyen nem szokott túl gyakran történi. Ráadásul minden Borg dolgozó mindig és mindenhol tökéletesen tisztában van, az egyes hajók helyzetével és állapotával. Egy-két ritka esettől eltekintve persze. Épp ezért ez idáig az eszembe se jutott. Hiszen emlékeim szerint ez a flotta megsemmisült!
- A baj már megtörtént! A történteken már úgy sem tudunk változtatni, így hát javaslom ne is, rágódjunk rajta.
- Most már csak az a kérdés, hogy jutunk ki innen! – hívta fel Tom a jelenlévők figyelmét a legfontosabb problémára.
- Ez egyszerű Paris hadnagy! – felelte Hetes. – Mindössze meg kell találnunk a vezérlőt, ott valószínűleg deaktiválhatjuk a csillapító mezőt és kinyithatjuk a kocka zsilipkapuit is.
- És mi van, ha még sem lehet, deaktiválni a csillapító mezőt? – kérdezte.
- A belső érzékelők segítségével behatárolhatjuk a pontos forrását. Ezután már nem jelenthet gondot a kikapcsolása. Emellett fényt deríthetünk arra is, hogy mi történt a többi hajóval és az érzékelők, miért mutatják azt, hogy a kocka négy évszázada lebeg az űrben, mikor pusztán három és fél éve történt a csata, melyben „megsemmisült”.

- Időtorzulás! – szólalt meg hirtelen Mr. Chakotay. – Mi van, ha áthaladtunk egy időtorzuláson.
- Hagy, emlékeztessem parancsnok, hogy az érzékelők nem találtak, időanomáliára utaló jeleket.
- Tudom! De mi van akkor, ha még a Norkalium felhő előtt léptünk át rajta! Tudomásom szerint képes leárnyékolni egy időtorzulást egy szimpla pásztázás előtt.
- Ez sajnos igaz lehet! – ismerte el Tuvok.
- Hetes! A Borg hajó érzékelői képesek áthatolnia Norkalium felhőkön? – kérdezte Kathryn.
- Természetesen. – felelte amaz. - Persze szükség lesz néhány apróbb módosításra, de igen.
- Akkor rajta! Chakotay parancsnok! Szedjen össze egy csapatot és keressék meg a vezérlőtermet. Ha már elég adat lesz a birtokunkban, akkor kitalálhatunk valamit! – mondta határozottan. – Mr. Kim! Mennyi energiánk maradt?
- Nagyon kevés kapitány! – felelte pillanatokkal később. – A reaktormag teljesen leállt. A tartalékenergiának pedig alig tíz százaléka maradt meg.
- Mennyi ideig tarthat ki? Kommunikátor próba indulás előtt
- Ha lekapcsoljuk az összes nem létfontosságú rendszert akkor talán… egy másfél hónapig. Azonban ha a replikátorokat használni akarjuk, akkor… ez az idő a felére csökken!
- Kapitány az étkezdének!
- Itt Neelix! Mi történt oda fenn kapitány? – kérdezte alig érezhető félelemmel a hangjában.
- Egy Borg hajó foglyai vagyunk! De egyelőre nincs miért aggódni. A részleteket majd, később ismertetem. Egyelőre az érdekelni, hogy mennyi élelem van a hajón?

Pár másodperc erejére elhalkult az éter, hogy aztán a csend átadhassa helyét Neelix nem kicsit izgatott hangjának.
- Úgy egy-két heti élelem! Egy jó ideje ugyan is nem tudtam feltölteni a készleteket.
- Köszönöm! - felelte Kathryn, majd bontotta a vonalat.
- Hát másfél hónapunk van kijutni innen! Remélem ez több lesz, mint elég! – mondta végül.
Chakotay parancsnok végighordozta a tekintetét a hídon, majd kiválasztotta a neki megfelelő embereket.
- Tuvok, Hetes Tom! Jöjjenek velem! – mondta a parancsnok.
Hát elkezdődött! – gondolta magában Tom.
A hatos szint fegyverraktára felé tartva, Chakotay parancsnok úgy gondolta, jól jönne egy gépész is a csapatba. Így hát, még a turbóliftben kapcsolatba lépett B’Elannával és meghagyta neki, hogy legyen hatos szint fegyverraktáránál, öt percen belül.
Két-három perccel a megérkezésünk után, B’Elanna is betoppant két biztonsági tiszt kíséretében. Nem repesett az örömtől, de hát nem volt mit tennie! Felettese parancsának nem szegülhetett ellen.

Jó pár percbe beletelt, mire mind az öt fézerpuskát átállítottuk állandóan váltakozó frekvenciára. Így is – óvatos becslések szerint – tíz-tizenkét lövést adhatunk, majd le, mire a Borgok adaptálódnak. És ha ez megtörténik…
Miután végleg előkészülődtünk nem volt más hátra, mint elindulni életünk egyik legnagyobb kalandjára!