A parton

A férfi kiült a partra egy pohár vörösborral és a tengert nézte. Kicsit lazítani akart az egész napi feszültség után.  Lenyűgözte a víz ereje és nagysága. A monoton hang és a naplemente elálmosította, már alig tudta nyitva tartani a szemét, aztán elengedte magát és a poharat a homokba engedte és lecsukta a szemét. Errefelé nem járt senki, mert a házakhoz portán keresztül lehetett csak behajtani és a telep végén kerítés zárta le a partot a hívatlan látogatóktól, ezért eszébe sem jutott, hogy veszélyes lenne elaludni itt a homokban. Egy nehéz éjszakai ügyeleten és nappalon volt túl, de még nem érezte magát eléggé fáradtnak, mikor kiült a partra.
 
A lány élvezte a forró homokot a lábai alatt és belülről ujjongva sétált végig a parton. A tenger, neki, aki olyan helyen nőtt föl, ahol még egy tisztességes patak sem volt egy csoda volt. A ház ahol lakott egy nagyon elegáns lakóparkban volt a parton. Az alkalmazói vacsora után azt mondták, hogy szabad és ő nem a városba vágyott, hanem ide a partra végignézni a naplementét. 
Amikor meglátta az alvó férfit, akit éppen elért a víz, odaszaladt és ébresztgetni kezdte, majd, mivel, azt hitte, hogy rosszul van fölsegítette és följebb támogatta. Az ő ruhája is vizes lett és a férfié is, akit arra biztatott, hogy menjen haza és öltözzön át, nehogy megfázzon. Az még mindig kissé kábultan nézett rá és látszott, hogy azt sem tudja az első pillanatban, hogy hol van. Végül a férfi fölállt és a ház felé indult, de megtántorodott és a lány újra a segítségére sietett, megtámasztotta és fölment vele a lépcsőn. A teraszajtón át léptek a nappaliba, ahol a hófehér kanapéra akart leülni a férfi, de Anna nem engedte. Várjon, mondta és rohant a fürdőszobába, amit rögtön meg is talált, mert a ház ugyanolyan elosztású volt, mint az ahol ő élt. Fölkapott egy fürdőlepedőt és a kanapéra terítette, majd elkezdte a férfi ingét gombolni és pillanatok alatt le is vette, aztán a nadrágtól szabadította meg és már engedte, hogy leüljön. 
Tomas már fölébredt és csodálkozva nézte a körülötte sürgölődő lányt, aki eltűnt a fürdőszobában a vizes cuccaival, majd egy fürdőköpennyel jött vissza, amit ráterített.
- Köszönöm. – mondta végül és várta, hogy a tünemény majd el fog tűnni, de az maradt és zavartan állt előtte a testére tapadt ruhával. Látta, hogy borzong, mert a mellbimbói ágaskodtak a póló alatt. Fölállt és a törölközőt a lányra terítette.
- Vedd le te is a vizes ruhákat. – mondta és a fürdőszoba felé terelte az ismeretlen megmentőjét.
Anna zavarban volt, mert eszébe jutott a munkaadója szigorú intelme, hogy itt nem szabad ismerkednie. Amikor megérkezett barátságosan ráköszönt mindenkire, akivel találkozott, ami miatt a lakók kissé csodálkozva nézték és az egyik szóvá is tette ezt a megbízójánál, akkor szólt neki. Anna ezek után sem tudott nem köszönni, de most megpróbált kevésbé közvetlen lenni. Akitől azt látta, hogy nem érzi tolakodásnak, annak ezután is köszönt. Volt olyan lakó, aki már nem várta meg, amíg ő szól és már előre intett neki. 
A fürdőszobában a tükör előtt állt és a haját igazgatta, aztán elnevette magát, hogy tetszeni akar. A férfi, akit megmentett tetszett neki. Sötét haja és barna szeme az első pillanatban megigézte. A ruháit a kezébe vette és kilépett a fürdőszobából a törölközőbe csavarva.
Már nem fázott, mégis libabőrös lett, amikor a férfi szemébe nézett.
- Holnap visszahozom a törölközőjét. – mondta halkan és már osont is ki az ajtón és szaladt le a partra. A férfi csak nézett utána és még mindig azon gondolkodott, hogy nem csak álmodta-e a lányt, aki fölébresztette.
 
Anna vigyázva osont be a házba, nehogy észrevegyék, hogy ilyen hiányos öltözetben jött haza, mert valószínűleg ezt is szóvá tennék, mint ahogyan eddig szinte mindent, amit ő csinált. A nő is és a férfi is mindenbe belekötött az első perctől kezdve, pedig ő nagyon igyekezett, hogy megfeleljen nekik.
Ez nagy lehetőség, hogy itt lehet pár hónapot Amerikában, Los Angelesben, ebben a csodálatos tengerparti házban. Szerencsére nem vették észre. A szobájába érve belefúrta az arcát az illatos törölközőbe és a férfit képzelte maga elé. Remélte, hogy még fognak találkozni. A többi házban is volt alkalmazott, de azok mind spanyol ajkúak voltak, akikkel ő nem nagyon tudott beszélni. Aki beszélt angolul az is olyan erős akcentussal, amit ő nehezen értett még. Gondolta, hogy majd idővel megszokja és tud beszélgetni azokkal a nőkkel és férfiakkal is, akik egy csoportban jöttek reggelente a telepre. Azt látta, hogy az, hogy ő ott lakik az különleges kiváltság. Reggel rögtön bedobta a mosást és beletette a fürdőlepedőt is, amit a férfitól hozott el. A napja nem volt valami kellemes, mert a munkaadója és a felesége otthon voltak egész nap és állandóan kioktatták, ugráltatták. Estére már hullafáradtnak érezte magát, de amikor azok végre elengedték ő fölkapta a törölközőt, vigyázva, hogy meg ne lássák és kiment a partra. Lassan haladt a férfi háza felé. Remélte, hogy az ott lesz megint a parton, de a homokban nem látott senkit és a ház is sötét volt. Fölment a teraszra és benézett, de nem látott semmi fényt bentről és szomorúan el is ment. A törölközőt letette a teraszon az ajtó mellé. Úgy gondolta, hogy a férfi ott lesz, és oda tudja adni neki, de most meg egy levelet akart neki hagyni, ezért rohant haza és meg is írta a cetlit és rohant vissza a házhoz. 
Mire újra hazaért már nagyon fáradt volt. Lefekvéskor még utolsó gondolata a férfi volt, akit annyira szeretett volna látni.
 
Tomas reggel, amikor fölébredt pár percig még feküdt az ágyában, ahová besütött a nap, mert este már nem engedte le a redőnyöket se. A lányra gondolt, aki kihúzta a vízből és sajnálta, hogy nem volt eléggé magánál, hogy még tartóztassa, és megtudja kicsoda is ő, vagy legalább egy találkozót megbeszélhetett volna vele. Rengeteg dolga volt, és amikor beért a kórházba már nem tudott másra gondolni csak a munkájára. Dél körül éppen a sürgősségire igyekezett mikor a folyosón meglátott egy szőke hosszú hajú nőt állni az egyik boksz előtt. Mosolyogva közeledett, de amikor az megfordult akkor látta, hogy ez nem az a lány, akivel este találkozott. Csalódottan ment oda a betegéhez, akit aztán rögtön a műtőbe vittek és már nem is volt ideje a lányra gondolni, mert egy beteg szívet és egy ember életét tartotta a kezében. A műtét nagy precizitást igényelt és mire végzett olyan fáradt volt, hogy már enni sem volt kedve. Éjszaka volt és ő egyedül indult haza. 
 
Anna másnap rájött, hogy eddig az ittléte nyaralás volt az elkövetkező időhöz képest. A családba megérkeztek a gyerekek a nyári táborból. A kisfiú kilenc a kislány hét éves volt és a lány már az első percben látta, hogy nem lesz könnyű dolga velük. A kis zsarnokok nem csak a szüleiken uralkodtak Annát kifejezetten lekezelték és semmibe vették. A lány nem hibáztatta őket, hisz csak a szüleiktől látott sémát követték. Ő úgy gondolta azért megpróbál önmaga maradni. A család azt kérte, hogy tanítsa a gyerekeket magyarul a nagyszülők miatt, akik szerették volna, ha az utódok is vállalják a magyarságukat. Anna azt már látta, hogy mennyire lekezelik őt, és mennyire lenézik mindazt, ami otthoni. Tudta, hogy ezen nem nagyon tud változtatni és nem is akart. 
A két gyerek gyanakodva nézte őt, amikor a ruháikat pakolta ki. A kislányt leültette maga mellé, és kérdezgette a ruháiról, hogy melyik a kedvence. Észrevette, hogy a gyerek kezében egy régen talán fehér maci volt. 
       -    Őt hogy hívják? – kérdezte.
       -    Mackó Úr. – szorította magához a kislány a kopott játékot.
Anna ismerte az ilyen játékot, hiszen az ő gyerekeinek is volt ilyen kedvence.
- Nagyon szép. – mondta és pakolt tovább.
A kislány egy hajszálnyival közelebb lépett és az egyik rózsaszín pólót kivette a nő kezéből.
       -    Ez a kedvencem. – mondta. Anna már látta, hogy megtört a jég, a kislánnyal nem lesz gondja.
Anna, estére annyira fáradt volt, hogy már eszébe sem jutott a férfi, akit látni szeretett volna. Örült, hogy végre lefekhet. Reggel ő vitte a gyerekeket az iskolába, aztán elment bevásárolni és mikor felpakolva hazafelé tartott és a fejében már az otthoni teendőit próbálta sorrendbe rakni és nem figyelt eléggé az útra és csak akkor zökkent ki, amikor a fékcsikorgást meghallotta, aztán minden elsötétedett előtte. Mikor újra kinyitotta a szemét az eddig a kapunál posztoló őr hajolt fölé. Csodálkozva nézett rá, mert nem tudta, hogy kerülhetett oda olyan gyorsan, hiszen az előző pillanatban még jó pár méterre állt tőle a sorompó mögött. Aztán kezdett kitisztulni a feje és hallotta, hogy a férfi hozzá beszél, de nem értette meg rögtön mit mond. Aztán a férfi arca eltűnt és megjelent a parton talált ismerőse és aggódva vizsgálgatta a szemét. Ekkor már tudta, hogy a pupilla reflexét nézi és megnyugodott, hiszen tisztában volt vele, hogy a fejét ütötte be és meg kell nézni, hogy hogyan reagálnak a pupillák a fényre. Elmosolyodott és megpróbált megszólalni, de először magyarul sikerült neki és mikor a férfi kicsit meglepetten nézett rá és aggódva, mert talán azt hitte, hogy komoly a sérülése az érthetetlen szavak miatt átváltott angolra.
- Jól vagyok. Kicsit megütöttem a fejem, de semmi bajom. – a férfi még mindig szigorúan nézett rá.
- Nézze az ujjamat. – mondta és a mutatóujját elé tartotta. Ő újra elmosolyodott és a szemébe könnyek gyűltek. Nem tudta elmagyarázni, hogy miért, de az otthonát idézte ez a mondat és mozdulat, hiszen otthon ápolónőként dolgozott. A vizsgálat honvágyat ébresztett benne.
- Tényleg jól vagyok, csak kissé ügyetlen. – próbálta megnyugtatni a férfit és közben az ujját követte a szemével. – Nem fáj semmim, na jó egy kicsit a fejem, de rendben vagyok. –
- Kórházba kell vinnem. – hallotta a férfi ítéletét és azt is tudta, hogy a döntés helyes, hiszen ilyen esetben kötelező a megfigyelés, legalább huszonnégy órán át, a később kialakuló komplikációk miatt.
- Nem! – tiltakozott gyorsan, hiszen nem volt biztosítása és a keresetét nem akarta kórházi ápolásra költeni. A munkaadói aláírattak vele egy nyilatkozatot, hogy, ha bármi baja lenne, akkor ők nem tartoznak érte felelősséggel.
- Nem kérdeztem, hanem csak közöltem a tényt. – mondta a férfi szigorúan és kisegítette a kocsiból, erősen fogta a karját. Anna most már megijedt.
- Nem akarok kórházba menni. – állt meg és lépett hátra, de meg is szédült rögtön és a kocsiba próbált kapaszkodni. A férfi észrevette ezt és megfogta, hogy el ne essen és a kocsijába ültette. 
Az alacsony sportkocsiban ülve ismét jobban érezte magát a lány és próbált tiltakozni.
- Kérem, ne vigyen kórházba. – kezdte és a férfi kezére tette a kezét, aki ránézett kérdőn. – Nincs biztosításom. – mondta halkan. – Vendég vagyok itt egy családnál és nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Őket nem akarom terhelni és délre a gyerekekért kell mennem az iskolába. – most már szinte minden érvét felsorakoztatta és úgy gondolta, hogy a férfi majd megérti, hogy miért nem mehet kórházba.
- Nem érdekel, hogy nincs biztosítása, majd a barátai kifizetik, de egy napra megfigyelés alatt kell lennie. Adja meg a barátai számát és én fölhívom őket. – mondta halkan és közben a lány arcát végigsimította. – Anna hirtelen nagy fáradtságot érzett és már nem akart küzdeni, becsukta egy pillanatra a szemét, aztán rájött, hogy az nem is egy pillanat volt, mert arra ébredt, hogy a férfi megrázza.
- Ne aludjon el! – kérte. 
Anna nagyon álmosnak érezte magát és nehezen tartotta nyitva a szemét. Arra gondolt, hogy ha megadja Sarah számát, akkor a férfi békén fogja hagyni. Még látta, hogy az őr beszáll az ő kocsijába és arrébb áll, majd a férfi mellette elveszi a telefonját, és beszélni kezd. A következő pillanatban úgy érezte csak egy pillanat telt el már a férfi az ajtót nyitotta és kiemelte őt az ülésről és a karjaiban vitte be aztán letette egy hordágyra és tolta. Ő próbálta nézni, de a szeme újra lecsukódott. Amikor újra kinyitotta egy tűt szúrtak a karjába és valamit befecskendeztek. Amikor fölnézett egy CT készüléket látott a feje fölött és tudta, hogy ez is a diagnózis kizárása miatt történik, de szerette volna, ha ez csak egy álom, mert az is az eszébe jutott, hogy egy ilyen vizsgálat milyen drága lehet. Hallotta a gép kattogását, majd újra elaludt. Ringatózásra ébredt és a férfit megint a feje fölött látta. A folyosón haladtak, mert a lámpák szaladtak a feje fölött.
- Mit láttak a CT-n? - kérdezte.
- Semmi baj. – fogta meg a férfi a kezét, és amikor újra kinyitotta a szemét már nem látta, de amikor próbált körül nézni, szédülni kezdett.
Egy kórházi szobában feküdt és az ajtónál ott állt a férfi és Sarahval beszélt. Próbált figyelni, de nem hallotta, mert hirtelen hányingert érzett és öklődni kezdett. A férfi odalépett és oldalra fordította a fejét és egy vesetálat tett a szája elé, a másik kezével a homlokát támasztotta meg.
Szerencsére nem hányt, de most már nagyon kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy ennyi gondot okoz. Most gondolt bele abba, hogy ez a baleset talán az állásába is kerülhet. Sarah és Peter haza fogja küldeni egy fillér nélkül. Könny szökött a szemébe a tehetetlenségtől és fölnézett, ahol az idegen férfi aggódó arcát látta, majd mögötte Sarah dühös képét.
A férfi, amikor látta, hogy megnyugodott a gyomra elővette a telefonját és fölhívta a nővért, hogy hozzon injekciót. Anna megint becsukta a szemét és csak akkor ébredt föl, amikor a nővér megszúrta a fenekét és akkor vette észre, hogy már nem az utcai ruhája van rajta, hanem egy kórházi köpeny, ami hátul nyitva van. Zavarban volt attól, hogy nem is emlékezett az átöltöztetésre. Körülnézett, de a férfit már nem látta sehol. Csalódottnak érezte magát és olyan volt, mintha eltűnt volna az a biztonságérzés, amit eddig érzett.
 
Tomas rémülten ült a szobájában. Amikor hazafelé tartott ügyelet után csak egy pillanatra bambult el, és nekikoccant annak a lánynak, a kocsijának a lakóparkból, aki kihúzta a vízből. Aggódott a lány miatt. Úgy tűnt, hogy nem komoly a sérülése csak agyrázkódása van, de neki akkor is lelkiismeret furdalása volt miatta. Átöltözött kórházi ruhába, mert úgy döntött, hogy itt marad a lány mellett éjszakára, de előtte még benézett az operált betegeihez, akik szerencsére jól voltak. Fáradt volt és éhes, ezért mielőtt visszament volna a lányhoz vett magának szendvicset és kávét, amit magával vitt. A lány aludt még mindig. Eléggé aluszékony lett, ami őt nyugtalanította, de a baleseti sebész kollégája megnyugtatta, hogy ez természetes ilyenkor. Leült a lány mellé a fotelba és a monitort figyelte. Szerencsére az összes életjel normális szinten volt. A monoton csipogás elálmosította őt is és pár perc múlva el is aludt. 
 
Anna, amikor fölébredt és kinyitotta a szemét az első pillanatban belehasított a fejfájás. Föl is jajdult és akkor vette észre, hogy a férfi kórházi ruhában ül az ágya melletti fotelban és alszik, szinte lecsúszva. Gondolta, hogy köze van az egészségügyhöz, mert amikor behozta nagyon szakszerűen vizsgálta meg őt és a sürgősségin látszott, hogy milyen tisztelettel bánnak vele.
Anna az infúziót vizsgálgatta, ami a vénájába volt bekötve és mikor meglátta a folyadék föliratát már meg is értette, hogy miért kell neki annyira pisilni. Óvatosan szedte le magáról az érzékelőket, amik a monitorhoz kötötték és egy gombnyomással ki is kapcsolta azt, hogy ne sípoljon, aztán mezítláb az infúziós állványt maga mellett gurítva indult a fürdőszoba felé. A feje nagyon fájt, szédült és hányingere is volt. Amíg az ajtóig elért többször is nekiesett a falnak olyan bizonytalan volt a járása. A férfi nem vette észre, hogy fölkelt, de a nővérpultnál beindult a riasztás a monitor elhallgatása miatt és a nővér már szaladt is a szobája felé. Anna már a fürdőszobába ért mikor a nővér megjelent. Ekkor már a férfi is fölébredt és kócosan, álmos szemekkel nézett körbe és próbálta fölmérni a helyzetet. A nővér megnyugodott, hogy a beteg jól van és mikor Anna biztosította, hogy rögtön visszamegy az el is ment vissza a megfigyelő helyére. A férfi viszont bement utána a fürdőszobába és aggódva nézett rá.
- Jól vagyok. – mondta a lány és könyörgőn nézett rá. – Kérem, kimenne? – mire a férfi zavarba jött és ki is ment, de az ajtót nem volt hajlandó becsukni, mert félt, hogy ő rosszul lesz.
Anna szégyellte, hogy hosszan pisilt és ki lehetett hallani a csorgást, és amikor végzett elindult befelé, de többször megszédült megint, és amikor a férfi meghallotta a botorkálását ott termett mellette és védőn átkarolta. Anna örült mikor odaért az ágyhoz és engedelmesen hagyta, hogy a férfi a mellkasára rakja az elektródákat és a karjára a vérnyomásmérő mandzsettát. Anna feje hasogatott, amit nem tudott leplezni, mert a férfi meglátta rajta a szenvedést, és mikor megtudta, hogy fájdalma van rögtön telefonált a nővérnek injekcióért. A lány engedelmesen fordult oldalra, hogy megkaphassa a fájdalomcsillapítót és aztán várta a hatást. Már nem érezte magát annyira álmosnak és mikor megtudta, hogy mennyi az idő el is csodálkozott a kiesett idő miatt. A monitoron beálltak az életfunkcióit jelző értékek, amik normálisak voltak és a férfi újra leült mellé a fotelba.
- Fáradtnak látszik. – mondta neki Anna halkan.
- Az is vagyok. – mondta mosolyogva a férfi és a lány keze után nyúlt. – Bocsásson meg, hogy nem figyeltem és magának mentem. – mondta már komolyabban.
- Azt hiszem én is hibás voltam, elbambultam. – mondta Anna. – Ne hibáztassa magát. Én köszönöm, hogy itt volt velem, de azt hiszem, most már hazamehetne pihenni. –
- Maradok. – mondta a férfi határozottan és Anna látta, hogy nem érdemes vele vitatkozni. – Múlik a fejfájás? – kérdezte Tomas.
- Igen, már csillapodott. – próbálta megnyugtatni Anna, bár a fájdalom csak kissé tompult, de nem múlt el. A férfi még mindig a kezét fogta. Ekkor a lány pulzusát jelző hang gyorsulni kezdett és a gép sípolt. Anna zavartan nézett a férfira és kihúzta a kezét a férfi szorításából.
- Ez így nem sportszerű, figyeli, hogy milyen hatással van rám. – mondta elvörösödve. A férfi kinyomta a vészjelzést és megsimogatta a lány arcát.
A nővér jelent meg az ajtóban egy üveggel, amiből egy kis pohárkába töltött a lánynak az áttetsző folyadékból és unszolta, hogy igya meg. Anna sejtette, hogy ez az az ital, amit annak idején a betegei annyira utáltak, mert szörnyű íze volt. Egy hajtásra megitta és az arca eltorzult a rossz íztől. Megborzongott.
       -    Szörnyű. – mondta, de tudta, hogy ez a rosszízű lötty majd tényleg segít a tünetei csökkentésében. 
A férfi megint elhelyezkedett mellette a fotelban és becsukta a szemét. Anna is próbált aludni, ami eddig akkor is ment, ha nem akart, de most fájt a feje és hiába csukta le a szemét. Talán többet forgolódott és a férfi erre figyelt föl, mert odaült az ágya szélére egy idő után és a homlokára tette a kezét. 
       -    Jól vagy? – súgta halkan. Talán arra gondolt, hogy ha mégis alszik, akkor ne ébredjen föl.
       -   Fáj a fejem. – mondta, ő is suttogva. Anna kinyitotta a szemét és a félhomályban figyelte a férfi szemét. Olyan mélybarna szeme volt, amiben jó volt elmerülni. A férfi elővette az üveget és töltött a rossz ízű folyadékból, amit Anna engedelmesen meg is ivott és aztán az infúziótól is megszabadította, mert elfogyott a legutolsó üveg is, ami oda volt készítve.
A férfi újra leült a fotelba és a lány most már nagyon vigyázott, hogy ne mocorogjon, hogy a férfi végre aludni tudjon. Elgondolkodott, azon, hogy még nem tudja a férfi nevét. Azt a nővértől tudta, hogy a férfi itt orvos a kórházban, de a nevét nem hallotta, mindig csak azt, hogy főorvos úr.
Anna belegondolt a helyzetébe és egyre jobban elkeseredett. Az állása veszélyben van, mert a munkaadói ez után a baleset után nem valószínű, hogy tovább fogják alkalmazni és ez azt jelenti, hogy haza kell mennie, de hová is?
Sajnálta, hogy nem tudott a lányaival beszélni a baleset miatt. Megígérte nekik, hogy este föl fogja őket hívni. Biztosan várták a hívását és most csalódottak, amiért nem jelentkezett. A szemeiből könnyek szivárogtak, amiket nem tudott megállítani és egy idő után már nem csak szivárgott, hanem ömleni kezdett. Zsebkendő után matatott, de nem érte el, és amikor odahajolt érte a férfi fölébredt a zajra. 
- Rosszul érzi magát? – kérdezte aggódva és már állt is oda a lány mellé és a szemeit vizsgálgatta a közben fölkapcsolt lámpa fényénél. Látta, hogy Anna sír, amitől rosszul érezte magát, hiszen ő okozta a nő bánatát azzal, hogy nekiment.
- Semmi bajom. – mondta a lány szipogva és végre elérte a zsebkendőcsomagot és megtörölte a szemét, majd kifújta az orrát, de a sírás nem csendesedett, inkább most tört föl igazán. Fölzokogott. 
Eszébe jutott az otthonhagyott élete, amihez most vissza kellene térnie és a lányai, akik nagyon hiányoznak neki, na és az állása, ami rövid életű volt.
A férfi tehetetlenül állt előtte.
       -    Kérem, ne sírjon - mondta halkan. – Ígérem, minden költségét megtérítem. Minden rendben lesz. Holnap reggel hazamehet a rokonaihoz és egy hét pihenés után már nem is fog emlékezni a balesetre. –
Anna próbálta abbahagyni a sírást, de csak akkor sikerült, amikor a férfi átölelte és a hátát simogatta. Jólesett hozzábújni valakihez. Szerette volna elmondani neki a bánatát, de aztán meggondolta és hallgatott, hiszen mit is értene meg egy jómódban élő amerikai az ő gondjaiból.
A férjével megromlott a házasságuk. A férfi is orvos volt otthon Magyarországon, de ott mindennaposak voltak az anyagi gondok. A férje rengeteget dolgozott a munkája stresszét mind hazavitte és a feleségén vezette le. Állandóan ordítozott a nővel és pokollá tette a gyerekek életét is. A veszekedések mindennaposak voltak és az utolsó időben, mielőtt Anna eljött a férfi már dühében tört-zúzott is a lakásban. Amikor Anna ezt szóvá tette a férfi mindig azt mondta, hogy örüljön, hogy nem őt töri össze. Anna már enni sem tudott és csak fogyott, mert nem tudta megosztani senkivel a bajait. A lányok sem jól viselték a feszült életet és emiatt Annának nagyon lelkiismeret furdalása volt. Amikor ez az állás szóba került egyedül a lányokat sajnálta otthagyni. Az anyósa elvállalta a lányokat és ő szinte titokban szökött meg otthonról. A férje az elutazása napján tudta meg, hogy elmegy és akkor már nem tudott mit tenni azon kívül, hogy összetört néhány berendezési tárgyat. A lányok akkor már a nagymamájuknál voltak és szerencsére ezt az utolsó dühkitörést nem látták.
Anna arra gondolt, hogy az itt szerzett pénzzel meg tudja alapozni az életét, tud majd egy lakást venni és nem szorul a férjére. Most az álmai szertefoszlottak. 
A férfi vigasztalása jólesett neki és meg is nyugodott tőle. Elszundított a férfi karjában, aki továbbra is az ágyán ült és egy idő után már szinte feküdt, mert ő is elaludt. Föltette a lábait a lány mellé az ágyra és továbbra is magához szorította. 
Szinte egyszerre ébredtek föl és csodálkozva néztek egymásra. Anna pulzusa megint olyan magas lett, hogy megszólalt a vészjelzés. A férfi rögtön fölállt és bocsánatot kért, majd kinyomta a hangos csipogó hangot. Tudta, hogy ha most rajta is lenne ilyen készülék, akkor az övé is vészjelzést adna le. Zavartan túrt bele a hajába és toporgott az ágy mellett.
- Elaludtunk, nincs semmi baj. Köszönöm a vigasztalást, nagyon jólesett. – próbálta megnyugtatni a lány.
- Elmegyek zuhanyozni. – mondta még mindig zavarban a férfi és elrohant.
A délelőttös nővér rögtön bejött a lányhoz és leszedte róla az elektródákat, majd kikísérte zuhanyozni. Anna állt a forró víz alatt és szinte fölfrissült. A feje még mindig fájt, de a hangulata már kicsit jobb volt. Örült, hogy végre elmehet a kórházból és reménykedett, hogy talán az állása megmarad.
A reggeli vizitre sokan jöttek a szobájába és a főorvos miután a szemébe világított rámosolygott és azt mondta hazamehet. A férfi, aki elütötte ekkor ért vissza újra öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben. A főorvossal kezet fogott és félrevonultak beszélgetni.
Mikor végre elvonult a nagyvizit a lány is visszakapta a ruháit és ott állt az ajtóban, de megtorpant. 
- Mi történt? – fogta meg a vállát a férfi.
- Hová menjek? – kérdezte Anna rémülten. – 
- Hazaviszlek, megígértem Sarahnak. – fogta meg a lány könyökét és segítette bele egy tolókocsiba. Anna tudta, hogy az a szabály, hogy ebben a kocsiban kell a parkolóig menni.
 
Tomas szó szerint értette a hazavitelt, hiszen a nő munkaadója azt mondta, hogy ők nem tudnak Annára vigyázni, ezért azt mondta, hogy a saját házába viszi, és majd ő felügyel rá. Ez addig nem is lett volna gond, amíg ő itthon van, ki is vett szabadságot, de másnap egy konferenciára kell utaznia és most azért főtt a feje, mert nem tudta mit csináljon a nővel az alatt, amíg ő Hawain van. A házához érve érezte mennyire fáradt. Jó is, hogy most nem kell operálnia, mert a keze nem biztos, hogy engedelmeskedne neki. Bevezette a nőt a nappaliba és a kanapéra mutatott. 
- Várjon itt, amíg előkészítem a szobáját. – mondta és otthagyta Annát.
- Nem mehetnék haza? – kérdezte Anna.
- Megígértem, hogy amíg pihennie kell, addig vigyázok magára. – mondta a férfi nyugtatóan. – Itt nálam kipihenheti magát. –
Anna körülnézett és várt. Tomas pár perc múlva már meglazított nyakkendővel és zakó nélkül jött vissza.
- A szoba készen áll. Feküdjön le, biztosan fáradt. – intett és remélte, hogy majd ő is alhat pár órát.
- Köszönöm. – ment utána a lány és meglátta a hatalmas franciaágyat a szoba közepén. – De hát ez a maga ágya. – nézett a férfira. 
- Van egy vendégszobám, én majd ott alszom. – mondta a férfi. 
Anna vitatkozni szeretett volna és a ruhái is hiányoztak, de aztán amikor a férfi szemébe nézett olyan fáradtságot látott, ami megállította. 
- Menjen maga is és pihenjen le. – mondta gyorsan. Tomas hálásan fogadta a felajánlott pihenést és el is indult, de még előtte megígérte, hogy ott lesz, ha valamire szüksége lesz.
Anna leült az ágy szélére és várta, hogy a férfi kimenjen.
Tomas ledobálta a ruháit és szinte beledőlt az ágyba. Rögtön el is aludt.
Órák múlva finom illatokra ébredt. Amikor kinyitotta a szemét, az első percben nem tudta, hogy került a vendégszobába, aztán eszébe jutott minden és már sejtette, hogy a vendége készített reggelit. A fejére húzta a párnát és próbálta elképzelni az elkövetkező napjait. Amikor a nőt hazahozta a kórházból azt gondolta, hogy majd ő készít reggelit és ki fogja szolgálni a beteget, de most kellemesen csalódnia kellett, várakozással tele ment ki a szobából egy fürdőköpenybe öltözve. A nő a konyhában állt a tűzhely előtt és tojást sütött. Látszott, hogy megörült a férfinak és már tette is elé a tányért és halmozta föl rá a rántottát, töltötte ki a kávét. Tomas fürkészve nézte mit visel a nő és fölismerte a saját pólóját és sortját. Anna kicsit zavarba jött és magyarázkodni kezdett.
- Nem volt tiszta ruhám és gondoltam megengedi, hogy kölcsön vegyek néhány ruhadarabot. –
- Ma átmegyek és elhozom a ruháit. Sarah azt mondta, hogy délután otthon lesz. –
- Inkább visszamennék hozzájuk. Már jól vagyok. – mondta Anna és ő is leült a férfival szemben, de nem evett.
- Maga nem reggelizik? – 
- Nem tudok. Még rossz a gyomrom. – Vallotta be az asszony.
- Nem mehet vissza, mert ott egyedül lenne egész nap. Én itthon maradok pár napig és vigyázni fogok magára.
- Nem kell rám vigyázni! – mondta Anna sértődötten, de aztán lehajtotta a fejét és elgondolkodva folytatta. – Ugye ők nem akarják, hogy visszamenjek hozzájuk? –
- Nem tudták vállalni, hogy otthon maradjanak. Ha jobban lesz, akkor visszamehet. –
Anna érezte, hogy Sarah nem fogja visszafogadni. Tudta, hogy haza fogják őt küldeni a baleset miatt. Szomorúan dőlt hátra és azon törte a fejét, hogy mi lesz most vele. 
Nem vette észre, hogy a férfi fürkészve nézi, majd megfogta a kezét. Anna elmosolyodott.
- Most nem fog jelezni a pulzusszámláló. – 
- Mi bántja? – kérdezte tőle a férfi.
Anna úgy gondolta, hogy nincs értelme elmagyarázni a helyzetét, hiszen a férfi úgysem értené meg. Megrázta a fejét és elvette az üres tányért a férfi elől.
Tomas bement a fürdőszobába és a nő addig rendbe rakta a konyhát. Mikor készen volt átöltözött a saját ruhájába és leült a nappaliban. Szorongott, mert úgy gondolta könyörögni fog Sarahnak és Peternek, hogy tartsák meg őt alkalmazottként. 
A férfi frissen és mosolyogva jött ki a szobájából Anna el is ámult, amikor meglátta annyira jóképű volt. Érezte, hogy a pulzusa most is fölgyorsul. Belegondolt, hogy ő most milyen csapzottan néz ki és egyre rosszabbul érezte magát. A férfi egy pohár vizet és egy tablettát adott a kezébe.
       -    Ezt vegye be, akkor majd jobban érzi magát. Gondolom, fáj a feje. –
       -    Ennyire rosszul nézek ki? – mondta Anna magyarul csak magának, de a férfit érdekelte, hogy mit mondott és kénytelen volt bevallani.
A férfi azt javasolta, hogy a parton menjenek és Anna ennek örült is, mert ott kinn a hatalmas víz láttán mindig jobban érezte magát. Szeretett a parton sétálni. 
Sarah és Peter házánál a lánynak már görcs volt a gyomrában és újra hányingere volt. Próbálta tartani magát, de nehéz volt, mert olyan érzése volt, mintha légüres tér venné körül.
Sarah boldog mosollyal fogadta a férfit és róla szinte tudomást sem vett. Peter is bemutatkozott Tomasnak és rögtön itallal kínálta. A gyerekek a szobájukban lehettek, mert nem látta őket sehol. Sarah kiment a konyhába és Anna rögtön utána indult.
- Sarah, már jól vagyok, vissza szeretnék jönni és végezni a dolgomat. –
- Erről szó sem lehet. Ha jobban leszel, megvesszük a repülőjegyet és hazamész. Már fölrakattunk a várakozólistára kedvezményes jegyért. Nem bízhatom rád a gyerekeimet. Ja és remélem Tomasnak nem mondtad el, hogy az alkalmazottunk vagy. Ő úgy tudja, hogy csak rokonlátogatóba jöttél. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy illegális munkást alkalmazunk. Most ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyázzon rád, de utána hazamész rögtön. Az utódodat már fölvettük. Talán jobb is lesz így.
- Sarah, kérlek, ne küldjetek haza. Nem én voltam a hibás a balesetben. Tomas jött nekem. Még ki sem próbáltatok. Meglátod, hogy milyen jó lesz, ha maradhatok. – 
A nő közben süteményeket pakolt egy dobozból tálakra és egy másik tálra gyümölcsöt halmozott, majd Anna kezébe nyomta.
       -    Vidd ezt be és tedd le az asztalra, de aztán gyere vissza és hagyd őket beszélgetni. Kicsit még hálásak is vagyunk a doktor miatt, mert ő egy igazi sztár. Nagy hírneve van és gyönyörű modell barátnői. Ha eljönnének néhány összejövetelünkre, akkor, az nekünk hatalmas reklám lenne. Peter most hívja meg a legközelebbi partinkra. –
Anna nyelte a könnyeit és bevitte a tálcákat, majd rögtön ment vissza a konyhába és a poharakat törölte át, aztán azokat is bevitte és utána bement a szobájába és nekiállt összepakolni. Úgy érezte, hogy ide már nem jöhet vissza, ezért mindent belezsúfolt a bőröndjébe és kirakta az előszobába.  Amikor vissza akart menni a nappaliba Tomas éppen kilépett onnan, mintha őt kereste volna. Anna megtörölte a szemét és próbált közömbösen viselkedni, de a férfi rögtön látta rajta, hogy valami baja van.
- Jól van? – fogta meg a vállát és próbált a szemébe nézni, de a lány lehajtotta a fejét és a haját az arca elé engedte esni, ami mögé el tudott bújni. Tomas nem hagyta annyiban és fölemelte az állát és kisimította a hajat az arcából. – Mondja meg mi a baj? –
- Semmi. – rázta a fejét Anna. – Kérem, menjünk gyorsan. –
A férfi megfogta a hatalmas bőröndöt és próbálta húzni, de akkor vette észre, hogy kitört a kereke és föl kell vennie. Anna sokat kínlódott a nagy csomaggal idefelé a kitört kerekek miatt, de arra nem gondolt, hogy ezzel másnak is baja lesz. Ki akarta venni a férfi kezéből a csomagját, de az nem engedte. Beköszönt Peternek és Sarahnak és már ment is ki a házból le a partra, ahol néhány lépéssel Anna előtt járt, aki a kisebb szatyrokat vitte és a válltáskáját. A házhoz érve a férfi rögtön a hálószobájába vitte a lány csomagjait és aztán leült az ágyra, amit Anna szépen beágyazott mikor fölkelt. Anna zavartan állt előtte és éppen ki akart menni, de Tomas rászólt.
      -    Beszélnünk kell. – mondta, megfogta a lány kezét és maga mellé húzta, hogy üljön le. – Mi van ezekkel az állítólagos rokonokkal? – Meg sem kérdezték, hogy hogyan érzi magát. Úgy veszem észre egyszerűen kirakták, amiért balesete volt.
Anna gyomra görcsbe szorult és nem tudta mit mondjon. Utált hazudni, de azt is tudta, hogy Sarah nem fogadja vissza, bármit is mond most.
- Házvezetőnőnek jöttem ide hozzájuk és az már nem fért bele az ő terveikbe, hogy balesetem volt és ápolásra szorultam. Biztosításom nincs és rengeteg pénzükbe kerülhettem már eddig is, a repülőjegy aztán a kórház és most az, hogy még nem vagyok teljesen jól maga szerint, pedig én megmondtam, hogy már tudnék dolgozni. – Anna megint lehajtotta a fejét és próbált a haja mögé bújni, de a férfi fölhajtotta a haját és a szemébe nézett.
- A kórházat én fizettem, kérem ne sajnálja őket emiatt is. Sajnálom, hogy gondot okoztam. Miért kellett ilyen messzire jönnie házvezetőnőnek? Otthon is ezt csinálta? Alig tudok magáról valamit. – megfogta a nő kezét és kivezette a teraszra, ahol leültek a kényelmes fotelokba és még egy párnát is adott a nőnek, majd narancslét töltött és unszolta, hogy beszéljen magáról.
Anna hátradőlt és nekiállt beszélni. A rossz házasságával kezdte és az otthoni pokollal, ami az utolsó időben a házukban volt. Aztán a lehetőségről, amit ez az állás jelentett, arról, hogy ezzel kiválthatta volna magát és új otthont teremthetett volna magának és a gyerekeinek. Nem akarta, hogy úgy tűnjön, mintha sajnáltatná magát és ezt ki is hangsúlyozta. 
- Már második napja nem hívtam a gyerekeimet, telefonálhatnék innen? – kérdezte meg végül.
- Természetesen. A hálóból is beszélhetsz, akár most is. – mondta Tomas elgondolkodva.
- Most nem jó az időeltolódás miatt, majd később. – mondta és megkönnyebbülten sóhajtott föl, mint akinek egy kő nyomta a mellkasát és most azt le tudta tenni egy pillanatra. Legalább őszinte lehetett, ha már úgyis vége az álmainak. Eszébe jutott, hogy mennyire nincs pénze, hiszen az idefelé repülőjegyet az utolsó fillérjeiből vette és arról volt szó, hogy amikor megérkezik, majd azt kifizetik neki, aztán Sarah azt mondta, hogy majd az első bérével adják oda, de az már nem következett be.
- Az elkövetkező napokban próbáljon meg kikapcsolódni és nem törődni a gondokkal. – fogta meg a kezét a férfi.
Anna hálás volt, amiért ilyen megértő vele ez az idegen, bár az is megfordult a fejében, hogy csak amiatt kedves vele, mert félt a baleset következményeitől. Csalódottan állt föl és köszönt el a férfitól azzal az indokkal, hogy fáradt. Tomas fölállt, és próbálta faggatni, hogy jól érzi-e magát, de a lány gyorsan lerázta és bement a hálóba, ahol az ágyra dőlt és sírt.
Tomas a teraszról belátott a hálóba és látta, hogy sír a lány, de nem akarta zavarni. A nő története még mindig ott kavargott a fejében és előbb neki kellett ezzel tisztába jönnie.
Tudta, hogy a kelet európai viszonyokról neki fogalma sincs, de ez a történet mellbe vágta, főleg azért mert ez itt volt előtte kézzel foghatóan és az ő problémája is lett azzal, hogy a nő elmondta neki. Örült, hogy nem kell most dolgoznia, mert ilyen zavaros fejjel nem tudna koncentrálni teljes egészében a betegeire.
Látta, hogy a nő kiszedett néhány dolgot a bőröndjéből és bement a fürdőszobába és remélte, hogy már megnyugodott, mert már úgy látta, hogy nem sír.
Hosszú idő eltelt és Anna még mindig nem jött ki a fürdőszobából és Tomas aggódni kezdett. Úgy döntött, hogy megnézi nem lett-e rosszul a fürdőszobában. Amikor benyitott csak a hangulatvilágítás égett és az első pillanatban nem is látta a nőt, aztán észrevette, hogy a kádban fekszik nyakig a vízben csukott szemmel.
Tomas odaült a kád szélére és megsimította a lány arcát. 
- Jól van? – kérdezte halkan. Anna kinyitotta a szemét és a férfi látta, hogy megint sírt.
- Jól vagyok. – válaszolt halkan és próbálta összeszedni magát. A férfi belenyúlt a vízbe, ami már majdnem hideg volt.
- Meg fog fázni, ha nem száll ki rögtön. – mondta és elővett egy fürdőlepedőt, amit a lány felé nyújtott. Anna elkapta a törlőt és magára tekerte. Tomas megfordult és kiment a nappaliba. Anna fölöltözve ment ki hozzá, de a haja még vizes volt.
Tomas fölállt és intett a lánynak is, hogy kövesse a konyhába. 
- Együnk valamit. A reggelit maga készítette, a vacsorát én fogom. – mondta és már vett is elő egy serpenyőt a szekrényből. – Üljön le és figyeljen. – mosolygott a lányra, aki irigyelte a férfi barátnőit amikor ezt a mosolyt látta. 
- Segíthetek valamiben? – kérdezte, de a férfi nem akarta befogni, aztán mégis megengedte, hogy segítsen a saláta elkészítésében.
A vacsora nagyon finom volt. A teraszon ültek le egymással szemben, ahol a férfi még gyertyát is gyújtott. Anna kicsit már megnyugodva evett, de még mindig szomorú volt. Annak azért örült, hogy eljutott ide és megehette ezt a vacsorát egy ilyen csodálatos férfi mellett. Egy pillanatra lecsukta a szemét és aztán gyorsan visszatért a földre.
Evés után még lementek a partra sétálni a holdfényben és a férfi ekkor állt elő az ajánlatával.
- Maradjon itt nálam. – Anna lélegzete is elállt. Nem mert megszólalni, mert arra gondolt, hogy akkor vége a varázslatnak, aztán a férfi megfogta a könyökét. – Mit mond? Elfogadja? -
- Mit kellene tennem? – kérdezte a lány, mert még mindig nem akarta elhinni, hogy jól hall. A férfi eléje állt és már sokkal határozottabban mondta.
- Maradjon itt nálam. A háztartást kellene vezetnie. Lehet önnálló élete, szabadideje, a házat tartaná rendben. Én rengeteget dolgozom, és alig vagyok itthon, de amikor hazajövök, akkor nyugalmat, békét, rendet, tisztaságot szeretnék itthon találni. – Anna megállt. – Mikor ad választ? –
- Most. – nevetett a lány. – Igen, vállalom. – mondta és most érezte azt, mintha egy hatalmas kő esett volna le a mellkasáról. Tomas a kezét nyújtotta.
- Isten hozott nálam! Ja és van egy feltételem, tegeződnünk kell. –
Anna aznap este boldogan feküdt le aludni. Úgy érezte az élete kezd megint összeállni. Tele volt tervekkel. Másnap reggel korán fölkelt és fölmérte a konyhát és a kamrát és mikorra a férfi fölkelt már újra tálalta a reggelit.
- Mikor keltél? – kérdezte a lánytól Tomas.
- Korán. – töltötte ki a kávét és a narancslevet a lány.
- Azt nem kértem, hogy rabszolgaként dolgozz. Nem kell hajnalban kelned. –
A férfi jóízűen enni kezdett, de amikor látta, hogy a lány csak ül és nézi abbahagyta.
       -    Te miért nem eszel? –
       -     Majd később eszem. – 
      -     Nem! Ez így nem lesz jó. Együtt eszünk. Gyere, ülj ide velem szemben és reggelizz te is. – Anna nem kérette magát leült a férfival szemben.
Tomas reggeli után közölte a lánnyal, hogy másnap elutaznak Hawaira egy orvos kongresszusra, ahol a férfi előadást fog tartani. Anna hiába mondta, hogy otthon marad, a férfi nem akarta egyedül hagyni még a baleset miatt. Meg is rendelte a repülőjegyet és nekiállt csomagolni. Anna nézegette a hatalmas bőröndjét és úgy döntött, hogy átpakol a Hawai hétvégére egy kisebb táskába pár dolgot. Izgult az utazás miatt. Aznap végre tudott telefonálni haza is, de sajnos a gyerekekkel nem engedték, hogy beszéljen. Sírva ült a hálószobában és próbálta magát összeszedni, hogy a férfi ne vegye észre milyen, rosszul érzi magát. Igaz ez a rosszullét nem a baleset miatt volt. Mindig nagyon fölizgatta magát, amikor otthonról kapott híreket és újra szembesült az elrontott házasságával. Azt nem vette észre, hogy Tomas a teraszról figyeli őt. Amikor kilépett már próbált úgy viselkedni, mintha semmi baja nem lenne. Aznap a lány bepakolta a cuccait az egyik vendégszobába és áthúzta az ágyat a hálóban. Szólt a férfinak, hogy most már visszaadja a helyét. Tomas benézett a szobába, amit a lány választott.
- Ha bármire szükséged van, csak szólj. – nézett körül zsebre tett kézzel nekidőlve az ajtófélfának ahonnan a lányt figyelte, ahogyan pakol. A nagy bőröndből a szekrénybe és egy kis táskába pakolta szét a ruháit.
- Mindenem megvan. – nézett rá Anna mosolyogva. Nem tudta még, hogy hogyan kezelje a férfival való kapcsolatát. Tomas nem akart munkaadóként föllépni, inkább úgy viselkedett, mint egy barát, ami a lányt megzavarta.
Másnap délelőtt a reptérre taxival mentek, és amikor már a gépen voltak és az első osztályon ültek megkezdődött Anna számára az álomút. Ami Annának hatalmas élmény volt az a férfit stresszelte. A lány először nem is figyelt föl arra, hogy Tomas egyik pohár wiskyt issza a másik után, de aztán amikor fölszállásnál a férfi, erősen megfogta a kezét és úgy érezte megállt az ujjaiban a vérkeringés már sejtette, hogy a repüléstől fél.
A lány megpróbálta nyugtatni, de a férfi az italt látta egyedüli gyógyszernek és teljesen kiütötte magát. Mire megérkeztek már teljesen elázott. A reptéren, a limuzin sofőrje támogatta és mikor kiszálltak szinte a hátán vitte föl a lakosztályba. A szállodába érve a lakosztály. amit kinyitottak nekik már teljesen lenyűgözte, azt hitte álmodik. A nappaliból kilépve a teraszra olyan panoráma tárult elé, amit eddig még képeslapokon sem látott. Arra gondolt, hogy megcsípi magát, hiszen ez csak egy álom lehet és ideje lenne fölébredni, aztán elmosolyodott és úgy döntött, hogy jobb lesz tovább álmodni. A két hálószoba egymás mellett volt és teljesen egyformák voltak, mind a kettőben hatalmas franciaágy állt középen. 
Anna mindent megevett a gépen ezért nem volt éhes Tomas meg részegen szuszogott a hálószobájában az ágyon fekve ruhástól. Amikor a csomagjaikat lepakolta a személyzet és végre egyedül voltak a lány levette a férfi cipőjét és nadrágját, de a zakóval nehezen boldogult. Már szinte birkóztak és ő próbálta megnyugtatni a férfit, aki végül magához szorította és a fülébe suttogva elhelyezkedett kényelmesen. Anna a férfi ölelésében feküdt és nem tudta hogyan szabadulhatna ki, aztán úgy döntött, hogy vár. A lány elálmosodott és ő is elaludt. Néhány óra múlva fölébredt, de akkorra már enyhült a szorítás. Tomas még fogta, de már gyengéden, és közben, amikor megmozdult simogatni kezdte és a nyakába csókolt. Annának nagyon melege lett. Amikor a férfi már egyre jobban belemelegedett a simogatásba ő megpróbált kibontakozni és végre sikerült is. Tomas elengedte és csapzottan nézett rá, mint aki azt sem tudja ki az a nő ott előtte. 
- Az lenne a legjobb, ha vennél egy fürdőt. Megcsinálom a vizet. – mondta és már ment is ki a fürdőszobába. 
- Megérkeztünk? – nézett körül a férfi csodálkozva. 
- Igen. Sikerült túlélned a repülést. – állt meg a lány előtte és segíteni akart neki, de a férfi elutasította. 
- Kösz, jól vagyok. Már boldogulok egyedül is. – aztán bevonult a fürdőszobába látszólag zavartan. Anna most már örült, hogy nem ment bele a férfival semmilyen kalandba, amikor részeg volt.
Később már a nappaliban ült Tomas gyűrött arccal és azt mondogatta, hogy pocsékul van. Anna mosolyogva állt be mögé és maszírozni kezdte a nyakát, ami a férfiból kéjes nyögéseket csalt elő. Néhány perc után a pólójától is megszabadult és lefeküdt a kanapéra, hogy a nő jobban hozzáférjen a vállához.
- Varázsujjaid vannak. – mondta kéjes nyögésekkel. 
Anna boldogan folytatta a masszírozást és mikor a férfi ellazulva elszundított ő egy takarót terített rá és otthagyta. A teraszon állt a korlátnál és a naplementét nézte, úgy érezte, mintha még mindig álmodna. 
Tomas amikor fölébredt már valamivel jobban érezte magát és hálás volt, amiért a nő segített neki. Körülnézett a szobában, de nem látta sehol Annát, aztán megpillantotta a teraszon a naplementében a sziluettjét. Odalépett mellé és nekidőlt a korlátnak vele szemben.
- Megígéred, hogy ezt a masszírozást rendszeresíteni fogod? Ha semmi mást nem csinálsz, csak naponta megnyomod a vállam, én már elégedett leszek. – nézett a lányra, aki nem tudott megszólalni a látványtól való elérzékenyülés miatt csak bólogatott. Amikor a férfi meglátta a könnyeit a keze után nyúlt. – Mi bánt? Jól vagy? -
- Csodálatosan érzem magam. Már majdnem boldog vagyok. – suttogta.
- Miért sírsz? – fogta meg a legördülő könnycseppet a férfi.
- Csak a fénytől van, a lemenő nap a szemembe sütött. – fordult el a lány és bement a nappaliba. 
Tomas utána ment és látta, hogy Anna nem akar most beszélgetni, ezért ráparancsolt, hogy öltözzön, mert mennek vacsorázni. Anna kikötötte, hogy ne ebben a nagyon elegáns szállodában egyenek. Rosszul érezte magát a kínai boltban otthon vásárolt olcsó ruháiban. Tomas látszott, hogy nem először járt itt, mert magabiztosan vezette őt az egyik közeli hangulatos part menti étterembe. Anna keveset evett és alig várta, hogy visszaérjenek a biztonságos lakosztályukba. Úgy döntött, hogy az elkövetkező napokban ki sem fog lépni onnan, csak amikor hazautaznak. Aztán a letört hangulatát még fokozta az étterembe érkező társaság, akik régi ismerősként üdvözölték a férfit. A társaságban gyönyörű lányok és egy férfi volt. A lányok közül néhányat Anna rögtön fölismert a magazinokban látott képekről. Igazi sztármodellek voltak. A férfi a fotósuk volt, akivel egy fürdőruha és bikini katalógushoz készítettek képeket napközben és most kikapcsolódni jöttek ide. Tomas megörült a társaságnak, mert mint kiderült a fotós jó ismerőse volt és az egyik lány rögtön mellé telepedett és ő átkarolta. A fotós, Dicky Anna mellé ült és kérdezgetni kezdte. Érdeklődve hallgatta, hogy Magyarországról jött. Amikor azt akarta tudni, hogy ő kije Tomasnak, akkor Anna elakadt és zavartan a férfira nézett, aki éppen őt nézte. 
- Dicky azt kérdezi, hogy én kid is vagyok. – a férfi átnyúlt az asztalon és megfogta a kezét.
- Barátok vagyunk. – mondta a férfi feléje fordulva. – Meghívtam a lányokat és Dickyt is természetesen a lakosztályunkba egy italra. – mondta a lánynak.
A társaság összeszedelőzködött és elindultak gyalog a szálloda felé. Anna, Dicky mellett ballagott a sor végén. Tomas ment elől a magas szőke lánnyal, akivel össze voltak kapaszkodva és Tomas időnként a nyakába csókolt. A férfi mikor látta, hogy Anna Tomast figyeli megjegyezte.
       -    Gondolom nem mesélt erről a régi kapcsolatról. Együtt éltek egy ideig, de olyan se veled, se nélküled kapcsolat volt, mert a doki rendszeres és tiszta életet élt Bridget meg a modellek szétszórt és laza életét próbálta ráerőltetni a partikkal és bulizásokkal, ami nem ment. –
       -    Lehet, hogy most sikerül nekik. – állt meg Anna és nagyon fölöslegesnek érezte itt magát.
A férfi megfogta a karját és maga elé engedte a szálloda bejáratánál. Tomas a portán leadta a rendelést, italokat és szendvicseket rendelt a szobájukba. A liftbe a férfi fölment a lányokkal, de Dicky visszafogta Annát és ők a következővel mentek kettesben. Amikor beszálltak a férfi közelebb húzódott, de a lány oldalt lépett és rögtön jelezte, hogy nem hajlandó a flörtölésre.
       -     Bocs. – mondta halkan, és örült mikor megállt végre a lift és kiszállhatott. A férfi sokat ivott és nem tágított mellőle. Anna kiült a teraszra, ahol egyedül akart lenni, de a férfi utána jött egy üveg pezsgővel és töltögetett neki is. Végül Anna, bár nem ivott annyit, mint a férfi, azért kezdte eléggé jól érezni magát és a férfi érdekes beszámolóit hallgatta az utazásairól.
A lányok táncoltak, ittak, nevetgéltek, volt olyan, aki bement a hálószobába és Tomas végig a magas szőke Bridget mellett ült és csókolóztak. Anna már fáradt volt, de nem akart szólni, remélte, hogy a társaság is elfárad egyszer, de arra nem gondolt, hogy ők gyakorlott éjszakázók. Dicky aztán az órájára nézett és megkérdezte.
       -    Maradhatok nálad éjszakára? –
       -    Nem. – mondta Anna határozottan. – Igazán kedves vagy, és szimpatikus, de ez kevés   - elhallgatott.
A férfi nem erőltette a dolgot, ezért bement a nappaliba és hívta a lányokat is haza. Ők egy közeli szállodában laktak, ahová gyalog indultak haza. Anna arra számított, hogy Bridget ottmarad Tomassal, de a lányt az ajtóig kísérte a férfi, majd ott még egy csókot adott neki és elengedte.
A férfi ledobta magát a kanapéra és behunyt szemmel ült ott hátrahajtott fejjel elégedett mosollyal. Anna úgy látta, hogy nagyon elégedett, pedig éppen bocsánatot akart tőle kérni, amiért talán miatta nem tartotta ott a lányt, de aztán hallgatott. Leült a férfi mellé és körülnézett. Látta a hatalmas rumlit és elkezdett összepakolni. Tomas mikor kinyitotta a szemét és a lányt pakolni látta, leállította. 
       -     Hagyd, majd reggel összeszedik a poharakat. Menjünk inkább lefeküdni, mert nekem reggel már kezdődnek az előadások. Te nyugodtan alhatsz, pihenhetsz. Késő délután jövök csak vissza. Menj majd ki a medencéhez és töltsd ott a napot. Ha akarod, beíratlak a hölgyprogramokba, a feleségeket el szokták vinni, kirándulni. –
       -    Köszönöm, nem szeretnék társaságba menni. Maradok inkább itt a közelben. –
A lány, amikor lefeküdt egy pillanat alatt elaludt. Reggel már hétágra sütött a nap mikor fölébredt. Kiment a nappaliba, ami üres volt és már ki volt takarítva. A lány egy levelet talált az asztalon Tomastól, amiben kellemes napot kívánt neki és ráparancsolt, hogy egyen.
Anna bepakolt egy táskába egy törölközőt, fürdőruhát és elindult a partra. Amikor a medence mellett haladt el meglátta Dickyt és a lányokat fotózás közben. A férfi éppen Bridgetet állította be a vízparton ülve és éppen egy kendőt akart rajta elhelyezni, ami sehogy sem akart megállni úgy, ahogy ő akarta. Anna megállt egy pillanatra, majd odalépett és egy gumiszalagot vett ki a hajából és fogta össze vele a kendőt hátul úgy, hogy az meg is maradt a férfi által kívánt módon. Hálásan nézett a lányra és kérte, hogy maradjon, majd elkezdett kattintgatni. Anna leült az árnyékba és figyelte a munkát, majd amikor a következő lány is beállt a képbe és a kiegészítőket válogatták, a férfi már Annához fordult segítségért.
- Nem hoztam stylistot, mert azt hittem, hogy a lányok segítenek, de úgy néz ki, hogy ők nem igazán akarják, hogy a másik jól nézzen ki. – súgta a lány fülébe. –Kérlek, figyelj és segíts a tanácsaiddal. –
- Szívesen segítek, úgysincs semmi dolgom. – mondta mosolyogva. És már lépett is oda a lányokhoz és állította be a következő képet és így ő mindig egy beállítással előbbre járt, mint Dicky.
A férfi, hálás volt a segítségért és így gyorsabban is haladtak. Dél körül a medence partján ebédeltek, aztán a férfi kocsikat rendelt és kimentek a partra egy nagyon szép kis öbölbe dolgozni. Anna és Dicky vitték a csomagokat az ékszerekkel és a ruhákkal. A sminkes lány unottan ült az árnyékban és csak akkor mozdult meg, amikor a férfi kiabált neki, hogy jöjjön igazítani. Fodrász nem volt velük, mert a férfi minden lány haját állandóan vizezte, vagy kalappal takarta el.
       -    Nem akarom a frizurákkal elvonni a figyelmet. – mondta Annának és a sorozat végén mindig hívta a lányt, hogy nézze meg az elkészült fotókat.
Már sötétedett mikor Anna visszaért a szállodába a társasággal, akik csak kitették őt a kocsiból. Dicky hívta, hogy vacsorázzanak együtt, de ő kitért a meghívás elől, bár másnapra elfogadta a meghívást egy egésznapos kirándulásra.
A szobába lépve, Tomas vádló szemével találkozott.
       -    Hol voltál? - Kérdezte dühösen.-
       -    Dickyvel és a lányokkal voltunk kinn egy öbölben fotózni. – mondta és nagyon meglepődött a férfi haragján.
Tomas csak állt előtte és fürkészte, majd nagyot sóhajtva azt mondta.
- Féltettelek. Azt hittem bajod esett. –
- Itt voltunk a medencénél délelőtt, aztán délután kimentünk egy öbölbe fotózni. Képzeld én voltam a stilyst, mert azt nem hoztak magukkal. Bocs, hogy nem hagytam üzenetet, hogy hová mentem. –
- Bridget is ott volt? – kérdezte a férfi most már megnyugodva.
- Igen. – nézte a lány a férfit.
- Menjünk vacsorázni. – állt föl a férfi és fogta meg a lány kezét, de az nem mozdult.
- Így nem mehetek. – nézett végig magán a lány. – Maradhatnék inkább itthon? –
Tomas belement és a szobába rendeltek vacsorát, majd lementek a partra sétálni. 
Anna úgy gondolta jó lesz, ha elárulja a férfinak, hogy a lányok hová mentek vacsorázni. Mikor Tomas megtudta a helyet, látszott, hogy izgatott lett és el is sétáltak az étterem felé. Anna nem akart bemenni, mert az ablakon keresztül is látta, hogy a lányok milyen elegánsak és ő az egyszerű ruháiban rosszul érezte magát. Tomasnak megígérte, hogy rögtön hazamegy a szállodába gyalog, de a férfi nem engedte és taxit hívott neki. 
Anna nem is hallotta, hogy a férfi mikor ért haza. Reggel a nappaliban találkoztak és együtt reggeliztek. Anna útra kész volt, Tomas nagyon elegáns. A lány most tudta meg, hogy a férfi előadást fog tartani. Már sajnálta, hogy elígérkezett a kirándulásra, mert szívesen meghallgatta volna a férfi előadását, aztán újra eszébe jutott, hogy úgysem tudna mit fölvenni.
Dicky a szálloda előtt várta. A lány azt hitte, hogy ez tényleg csak kirándulás lesz, de amikor a kisbuszban meglátta hátul a hatalmas csomagokat tele ruhákkal, akkor már sejtette, hogy ez is fotózásos kirándulás lesz. Az idegenvezetőjük csodálatos helyekre vitte el őket. Kicsit távolabb a parttól buja növényzetű völgyben egy kis tónál álltak meg ahol egy kisebb és egy óriási vízesés ömlött le a tóba.
A lányok nézelődtek Anna meg a férfival és a sofőrrel pakolt. Dicky elmondta a koncepcióit, és a lány nekiállt fölmérni a hozott ruhákat és kiegészítőket. A sminkes az árnyékban állította föl a székét és látott neki a lányok előkészítésének. Anna összeállította az első képekhez a ruhákat és beállította a lányokat, akik nevetgélve kérdezgették, hogy a doki mit mondott éjjel, amikor hazaért. Anna nem tudta mire vélni a kérdezősködést, aztán Bridget félrevonta és faggatni kezdte Tomasról.
 A lány zavarban volt és elmondta, hogy ő aztán tényleg alig tud valamit a férfiról. Bridget bevallotta, hogy éjjel veszekedtek. Délben Dicky piknikkosarat vett elő és kérte a lányokat, hogy szolgálják ki magukat, de azok alig csipegettek. Szinte mind fogyókúrázott. Anna éhes volt és nekiállt szendvicseket gyártani, ami aztán mégiscsak ízlett a lányoknak és mind el is fogyott. Délutánra a lány egy kalapot választott ki magának, mert érezte, hogy az erős napsütéstől fájni kezdett a feje. Hazautazás előtt Dicky neki is ajándékozta a kalapot, ami nagyon jól állt neki.
Hívta őt vacsorázni is, de a lány megint lemondta. 
- Miért nem akarsz velünk jönni? Tomas is jönni fog, eljöhetnél vele. – unszolta
- Bevallom, hogy nem hoztam magammal semmi normális ruhát, ami alkalmas lenne. – védekezett a lány.
- Ez nem lehet gond, mikor ennyi ruha van nálunk, csak választanod kell. Ezeket nem kell visszavinnem a fotózás után, azt tartom meg, amit akarok. Bármennyit elvihetsz. -Megfogta a lány haját és fölcsavarta a kezére, majd az arcát fürkészte. – Ma estére ezt javaslom - adott a kezébe egy egyszerű hosszú fekete ruhát, aminek a dekoltázsa bár zárt volt mégis olyan rafináltan volt megcsinálva, hogy attól titokzatosnak tűnt a viselője. Anna nézte a csodaszép ruhát és halkan mondta.
- Csak kölcsön. –
- Ne viccelj, a tiéd lehet, ha akkor is tetszik, amikor fölveszed. –
A férfi még kiválasztott néhány darabot és a lány kezébe adta. Anna zavarban volt, de a lányok is biztatták, mert aztán ők is nekiálltak válogatni a ruhák közül.
A szobába érve Tomast, még nem találta ott, ezért gyorsan fölöltözött és lement a konferenciaterembe és remélte, hogy még láthatja a férfit a pulpituson, előadás közben.
A hatalmas terembe lépve nem akart föltünést kelteni, ezért az első üres helyre rögtön le is ült és elkezdett nézelődni. A körülötte ülők őt figyelték, amitől zavarba jött. Az előtte ülő férfi hátrafordult és ő próbált kedvesen rámosolyogni, aztán a mellette ülőre is és a szájával némán mondta - Sorry. –
A férfi visszamosolygott és ettől ő is megnyugodott, most vette csak észre Tomast a színpadon ülve az előadók között. Az éppen előadó férfi úgy hallotta, hogy összefoglalót mond és be is fejezte gyorsan a vetítést, majd az egész előadást is. Anna az előtte lévő asztalon talált egy programfüzetet, amit tanulmányozni kezdett és ekkor a mellette ülő férfi elé tolt egy vastagabb füzetet, amiben az előadások részletesebb leírása is szerepelt az előadók fényképével. Anna ránézett és most egy néma köszönömöt mondott neki, majd belemélyedt a füzetbe. Meg is találta Tomas előadását és örömmel vette észre, hogy ő még ezután fog következni. Az éppen az emelvényre kiálló férfi előadását is megtalálta és remélte, hogy gyorsan fog végezni. A mellette ülő férfira nézett, aki őt nézte és ettől zavarba jött. Úgy tett, mintha az előadás nagyon érdekelné és próbált nem odapillantani, de a szeme sarkából látta, hogy a férfi le nem veszi a szemét róla. Fájt a feje, attól tartott, hogy napszúrást kapott.
Mikor végre Tomas állt az emelvényen, ő boldog mosollyal nézett rá. A férfi nagyon komoly és határozott volt. Az előadása sok embert érdekelhetett, mert a folyosóról többen bejöttek, amikor elkezdte. Egy magas férfi állt meg mellette és ő sejtette, hogy ő ülhetett itt előtte. Zavartan állt föl, de a férfi intett neki, hogy maradjon és egy szabad széket húzott oda mellé és leült. Tomas észrevette a mozgolódást és odanézett, amitől Anna még jobban zavarba jött. Nem akart föltűnést. 
Nézte Tomast és nagyon büszke volt rá. Örült neki, hogy ismeri ezt az okos és kitűnő tudóst. Figyelte a férfi finom kezét, hosszú ujjait és arra gondolt, milyen érzés, amikor a férfi megfogja a csuklóját, és amikor az arcához ér, lehunyta a szemét és elképzelte Tomas érintését. Amikor kinyitotta újra a szemét a mellette ülő férfi tekintetével találkozott. Megpróbált visszatérni a valóságba és most már csak Tomast figyelte. Az előadás végén taps csattant föl és ő volt a leglelkesebb tapsoló. Mikor mindenki fölállt ő is elindult az ajtó felé, ahol Tomas utolérte.
- Köszönöm, hogy eljöttél. – mondta izgatottan és a tekintetét kereste.
- Nagyon jó előadás volt. – mondta és fölnézett, a tekintetük összeölelkezett. Anna úgy érezte, mintha hirtelen ezer pillangó szállt volna föl a gyomrában. 
A mellette ülő férfi odalépett hozzájuk és dicsérte Tomas előadását, majd várakozón nézett rá. A férfi bemutatta őt a professzornak, aki megfogta a kezét és megszorította. Anna a hallba érve meglátta magát a tükörben, és alig ismert magára. A ruha nagyon elegáns volt és a hajából néhány rakoncátlan tincs leoldódott és az arca körül szálldosott, amitől a szigorúnak indult frizurája inkább érzékinek tűnt. A sminkes lány finoman festette ki, úgy, hogy a szemei hatalmasnak látszottak és a kékségük jobban előtűnt. Tomas a fülébe súgott.
       -    Nem vagy éhes? – 
       -    Egy kicsit. – súgta vissza.
A férfi belekarolt és hívta az idős férfit is vacsorázni magukkal, aki el is fogadta a meghívást.
Az étteremben már ott ült Dicky és Bridget, aztán megérkeztek a többiek is, akik a teraszon voltak dohányozni. Anna rögtön kampányba kezdett a dohányzás ellen és azt hitte egyedül marad a véleményével, de Tomas és Dicky is csatlakozott hozzá. Bridget szeme villámokat szórt. Az idős férfi Anna mellé ült és a másik oldalára Dicky került. Tomas, Bridget mellé ült Annával szemben és le sem vette a szemét róla. A lány látta, hogy átöleli Bridgetet és az asztal alatt simogatja, de közben őt nézte és neki beszélt. Anna próbált nem odanézni, a professzorral beszélgetett, mert féltette, hogy a férfi nem tud majd témát találni a fiatal modell lányokkal. Pár perc alatt a társaság jókat nevetett, mert Anna elkezdett egy olyan játékot, hogy az étteremben ülőket szinkronizálta. A lányok is és a professzor is nevetett, aztán átvették tőle a szót és volt olyan, aki még tehetségesebben utánozta a kiválasztott asztalnál ülőket. A lány mikor fölnézett újra Tomas csillogó szemeivel találkozott. Alig várta, hogy vége legyen a vacsorának. Dicky érdeklődött, hogy a feje hogy van és ő elmondta mennyire fáj még mindig. Tomas aggódva fogta meg a pulzusát és nézett a szemébe. A professzornak elmondta, hogy a lánynak balesete volt néhány nappal azelőtt és az rögtön a pupilláját nézte. Anna nevetgélve próbált kikerülni a figyelem középpontjából, de a professzor ezután csak rá figyelt, neki beszélt, megérintette a vállát. Annának végül annyira görcsölt a feje, hogy kiment a teraszra levegőzni, de a férfi rögtön utána is ment és nekidőlt mellette a korlátnak és a keze után nyúlt.
- Jól vagyok. – próbált a lány kitérni előle, de a férfi közelebb húzódott.
- Menjünk föl a szobába, adok gyógyszert. – hallotta a háta mögött Tomas hangját. Megfordult és hálásan nézett a férfira. –
- Menjünk. – lökte el magát a korlát mellől. Tomas megfogta a könyökét és a lift felé vezette. Bridget utánaszólt.
- Visszajössz? – kérdezte.
Tomas Annára nézett, majd azt mondta.
- Nem. – 
A professzor is utánuk lépett és ekkor Tomas fölhívta a férfit a szobájukba. Anna rögtön lenyelte a gyógyszert és leült csukott szemmel a nappaliban. A professzor mögé állt és a fejét masszírozta, ami kétségtelenül használt, mert teljesen ellazította. Tomas velük szemben ült és látszott, hogy feszült.
       -     Menj vissza Bridgethez nyugodtan, én már jól vagyok. – unszolta a lány Tomast.
Az idős férfi továbbra is a lány nyakát és fejét masszírozta és közben a haját már teljesen széttúrta. A lány kivette a csatokat és hagyta a haját a vállára hullani, amibe a férfi beletúrt.
Tomas villámló szemekkel nézte őket és eszébe sem jutott elmenni.
- Le kellene feküdnöd inkább. – mondta a lánynak. – Mi a professzorral majd csendben leszünk, hogy tudj aludni. –
- Maradok. – mondta a lány csukott szemmel és közben kilépett a cipőjéből is. 
Az idős férfi leült mellé és a kezét vette az ölébe, amin most akupresszúrás pontokat keresett és azokat nyomta erősen. 
Anna beszélgetést kezdeményezett, de a szemét nem nyitotta ki.
- Miért csak professzornak szólítja mindenki? –
- Rám ragadt még abból az időből, mikor az egyetemen is oktattam. Különben boldog lennék, ha Davidnek szólítanál. – emelte a lány kezét a szájához és a kézfejére csókot lehelt.
- David. Szívesen szólítalak így. – mosolygott rá Anna és kinyitotta a szemét. – Azt hiszem elmúlt a fejfájásom. Köszönöm! – húzta el a kezét és nézett Tomasra, aki a bárpulthoz ment és bort töltött magának és a professzornak.
- Sajnálom, de te most nem ihatsz, orvosi utasítás. Olyan gyógyszert kaptál, ami után csak lefeküdni szabad.
Anna szeretett volna még maradni, mert tudta, hogy a másnap már csomagolással fog telni és ki tudja, látja- e még Davidot. Kedvelte a férfit és büszke volt rá, hogy egy ilyen nagytekintélyű férfi udvarol neki. A gyönyörű modellek között, mindig kisebbségi érzése volt, de ezen az estén úgy érezte, mintha ő is igazi nő lett volna. Azt azért furcsállotta, hogy Tomas úgy viselkedik, mintha a féltékeny férje lenne, de ezt annak tudta be, hogy úgy gondolta Tomas csak aggódik, a baleset miatt, mert felelősnek érzi magát.
- Maradni szeretnék még. Most már, hogy a fejem sem fáj, jó lenne egy séta a parton. Ki tart velem? – amikor ezt kérdezte Davidra nézett, aki rögtön fölállt és a karját nyújtotta, de még a pohár bort fölhajtotta.
Tomas leforrázva állt ott és nem mozdult.
- Maradok. – mondta a professzor szemvillanásait figyelve. 
Az idős férfi egyértelműen azt jelezte, hogy szeretné, ha kettesben maradhatna a lánnyal. Anna megtorpant. 
- Nem lenne gond, ha kényelmesebb cipőt és ruhát vennék föl? Ígérem, hogy egy perc lesz. –
- Várok. – engedte el a férfi.
Anna bement a szobájába és az ágyon lévő hazahozott ruhák közül kihúzott egy farmert és egy kényelmes cipővel fölvette. Kicsit válogatott a fölsők között, majd egy nagyon szexi póló mellett döntött. Megfésülte a haját, végignyalta a száját és már ment is ki mosolyogva a nappaliba, ahol már csak Tomast találta.
- Hol van David? –
- Elment. Elküldtem. – állt a lány előtt és várta a csatát.
- Akkor gyere te velem sétálni. – fogta meg a férfi kezét és húzta. Tomas rögtön ment is vele és elkezdett magyarázkodni.
- Nem nézhettem, ahogyan behálóz téged is. – 
- Nekem tetszett ez a behálózás. Igazán jólesett. – állt meg a lány a liftben. Tomas közelebb lépett hozzá és a hajszálait igazgatta amik az arcába lógtak. A lány a keze után nyúlt és ekkor a férfi a tenyerébe fogta a lány arcát és felé hajolt. Kinyílt a lift ajtó és mint aki álomból ébred Tomas megfordult és az étterem felé indult. – Nem sétálni indultunk? – kérdezte csodálkozva.
- Be kell mennem, kibékíteni Bridgetet. – mondta a férfi és már vissza sem nézett. Anna csak állt ott és nézett utána csalódottan, aztán elindult egyedül a partra, de a medencék mellett elsétálva úgy döntött, hogy inkább itt letelepszik egy napozóágyra és a holdat figyelte.
Jól érezte magát a bőrében, és ez annak volt köszönhető, hogy ezen a napon újra azt érezte, hogy férfiak érdeklődnek utána. Évekkel ezelőtt, amikor férjhez ment, azt gondolta, hogy az a férfi akihez hozzáment lesz életében az egyetlen ezek után, aztán amikor a házassága pokollá változott annyira elvesztette az önbecsülését, hogy az eszébe sem jutott, hogy rá az életben bárki is újra nőként tekint, és ez a mai nap úgy telt, hogy több férfi figyelmét is fölkeltette, és ez nagyon hízelgett neki. Pár perc múlva hangokat hallott és örült annak, hogy egy árnyékban lévő napozóágyra feküdt le és nem vették észre. Egy férfi és egy nő közeledett összesimulva. Amikor a lámpa alá értek a lány akkor ismerte föl Tomast és Bridgetet.
A párocska nem vette őt észre és ő arra számított, hogy majd elmennek, de a férfi ledobta magát egy hintaágyra és odahúzta az ölébe a nőt is, aki széttárt lábakkal ült az ölébe. Csókolózni kezdtek. Anna nagyon kínosan érezte magát és tudta, hogy most már nem fedheti föl, hogy ott van. Látta, hogy a férfi lehúzza a cipzárját és előveszi a férfiasságát, amibe a nő beleereszkedett hatalmas sóhajjal és vad szeretkezésbe kezdtek. Nem tartott sokáig, mert szinte, mint akit üldöznek úgy siettek. Anna nem akart odanézni, de mégsem tudott ellenállni és levenni róluk a szemét. Megkönnyebbült, amikor végre a férfi kiáltását hallotta és a nő nyögései elhalkultak. Remélte, hogy hamar el fognak menni és akkor ő is visszamehet a szobájába. Aztán hallotta is, amikor a férfi rászólt a lányra, hogy álljon föl. Bridget odalépett a medence széléhez és vizet merített a kezébe, amivel megmosta a nemiszervét. Anna csodálkozva látta, hogy nem is viselt fehérneműt.
Tomas is fölállt és megigazította a ruháját, majd a hajába túrt és elindult a hall felé. 
Anna még várni akart, mert attól félt, hogy összetalálkozik valakivel útközben. Legalább negyedóra eltelt mikor bemerészkedett és a hallban Daviddal találkozott.
- Nem számítottam arra, hogy ma még látlak. – örült meg neki a férfi. – Sajnálom, hogy elmentem az előbb, de Tomas kinyilvánította, hogy nem osztozkodik rajtad. –
- Nem vagyok a tulajdona. Nem volt joga elküldeni téged. –
- Menjünk el valahová. – kérte a férfi.
- Bocs, de már tényleg fáradt vagyok, inkább lefekszem. Viszlát. Remélem fogunk még találkozni L.A-ben. Mikor utazol vissza? –
- Holnap a déli járattal. Ti mikor utaztok? – 
- Este. – a lány a kezét nyújtotta, de a férfi magához húzta és a hajába csókolt miközben átölelte.
Anna viszonozta az ölelést és aztán mosolyogva lépett be a liftbe. A férfi addig az ajtó előtt állt, amíg az be nem csukódott, de az utolsó pillanatban egy kéz megállította az ajtó záródását és Tomas lépett be mellé mogorva arccal. David még mindig ott állt és intett a lánynak.
- Mégis együtt voltatok? – hallotta a lány Tomas szemrehányó hangját.
- Otthagytál egyedül. – mondta a lány és elindult a lakosztályuk felé. Tomas gyorsan utolérte és kinyitotta az ajtót.  A nappaliban a lány elé állt és mondani akart valamit, de amikor meglátta Anna elgyötört szemeit elfelejtette a vádjait és aggódva fogta meg a kezét.
- Fájdalmaid vannak? – kérdezte.
- Csak a fejem fáj megint, de ha lefekszem aludni, akkor majd el fog múlni. Egy forró fürdő és a puha ágy segít rajtam. – próbálta megnyugtatni a férfit és már indult is a fürdőszoba felé, de Tomas megfogta a kezét és visszahúzta.
- Nézz rám. – figyelte a lány szemeit.
- Jól vagyok, csak a fejfájás jött vissza. - próbálta megnyugtatni, de a férfi fürkészve nézte. Anna kibújt a szorításából és újra a fürdőszoba felé indult. – Tényleg jól vagyok, vagy leszek a forró víz után. – szólt még vissza Anna és megengedte a vizet a kádba, ahová fürdősót öntött.
Tomas az ajtó előtt toporgott egy ideig, majd benyitott, úgy gondolta ott kell lennie Anna mellett, ha baj lenne. A lány nyakig süllyedt a habos vízben és csak a feje látszott ki. Kellemes illat volt és nagy gőz. Tomas rögtön ledobta a kabátját és az ingét gombolta.
- Anna. – szólította meg a lányt, amikor látta, hogy be van csukva a szeme.
- Jól vagyok. – mondta a lány és kinyitotta a szemét. – Már sokkal jobban vagyok. – próbált mosolyogni, de nem sikerült hihetőre a mosoly, mert Tomas rögtön látta, hogy még mindig fájdalmai vannak. A lány arcát simogatta.
- Tudom, hogy még mindig fáj a fejed. Engedd meg, hogy segítsek. – kérte.
- Már nem akarok több gyógyszert. – emelkedett ki a vízből a lány félig, észre sem véve, hogy a mellei is kikerültek a habokból. Tomas önkéntelenül is odanyúlt és a kezeibe vette a csodálatos dús kebleket, majd a hüvelykujjával körözni kezdett a mellbimbói körül. Anna lecsukta a szemét és nagyot sóhajtott, de rögtön meg is jelent a szemei előtt a férfi, ahogyan nemrég még Bridgettel szeretkezett és lesöpörte a kezeit magáról.
- Kérlek ezt ne. – mondta szigorúan. Tomas szégyenkezve állt föl és nyújtotta oda a lánynak a törölközőjét.
- Bocsánat. – mondta halkan, és amikor a lány kilépett a kádból ellépett előle, hogy be tudjon menni a hálószobájába. – Szeretném megpróbálni az akupresszúrás pontjaid masszírozását, hátha én is el tudom mulasztani a fájdalmadat és el tudnál aludni. – ajánlotta föl. – Ígérem, hogy nem próbálkozom többet. – tette még hozzá.
Anna megtörölte a testét, majd egy pólót kapott föl magára, ami leért a combjáig és gyorsan bebújt a takaró alá.
- Gyere, próbáld meg. – szólt oda a férfinak.
- Meglátod sikerülni fog. – nyugtatta meg a férfi és már bújt is oda mellé, de előbb ledobta a nadrágját és az ingét is, ami már ki volt gombolva. 
Elhelyezkedett a lány fejénél és az ölébe húzott egy kispárnát, amire lefektette a lány fejét és lassan finoman masszírozni kezdte. Anna becsukta a szemét ás átadta magát a kényeztetésnek. Élvezte a simogatást és már el is felejtette a medencénél látott jelenetet, már csak a férfi illata, a kezének érintése és simogatása létezett. Lassan észrevétlenül aludt el. 
Reggel egyedül ébredt és a feje sem fájt már. Erősen szorította a párnáját és nagyon kellemesen érezte magát. Tudta, hogy ez a jó érzés annak köszönhető, hogy a férfival álmodott. Álmában szeretkeztek. Nem volt kedve fölkelni, mert tudta, hogy akkor elmúlik ez a kellemes zsongás, amit érzett, aztán mégis rászánta magát. A férfi szobája felől nem hallott zajt, úgy gondolta, hogy még alszik. Benézett és Tomast az ágyban hason fekve találta meztelenül. Egy ideig legeltette rajta a szemét, majd lassan az ajtó felé hátrált és remélte, hogy nem éppen most ébred föl. Már kinn volt mikor nagyot sóhajtott, és rohant a fürdőszobájába zuhanyozni. Mire a férfi fölébredt ő már szinte mindent becsomagolt. Azokkal a ruhákkal volt éppen elfoglalva, amiket Dickytől kapott, mert nem fértek a táskájába. Összeállította a hazafelé útra a ruhákat, amiket fölvesz és Tomas bőröndjét nézegette, hogy oda tudna-e még bezsúfolni néhány ruhadarabot.
Tomas álmos szemekkel lépett ki a hálószobájából és köszönt a lánynak mosolyogva.
- Annyira nő vagy! – mondta nevetve. – Eddig, még akivel utaztam mindig ez volt a probléma hazafelé, hogy közben több lett a ruha és nem fértek el a táskájában. Na és én erre gondolva hoztam egy póttáskát. – mondta és már vette is elő a kicsire összehajtott táskát.
- Én sose jártam még így, de most Dicky adott a fotózott ruhákból azért lett több a cuccom. – védekezett a lány.
- Semmi baj, hiszen én erre is gondoltam. – dobta le magát a férfi és már nyúlt is az üveg után, hogy italt töltsön magának.
- Csak nem inni akarsz megint? – kérdezte a lány fölháborodva.
- Innom kell, hogy kibírjam a repülést. – védekezett Tomas.
- Segítek kibírni ital nélkül. Kérlek! Kérlek, ne igyál most az egyszer. – könyörgött neki.
- Képtelen vagyok anélkül gépre szállni. El kell zsibbasztanom az agyamat. Ebben nem tudsz segíteni. –
- Meg tudjuk csinálni együtt! – nézett erősen a szemébe a lány és megfogta a kezét.
- Igazán értékelem, hogy hatni akarsz az agyamra, de be kell segítenem pár pohárral.
- Legalább ne most kezd el, csak délután mielőtt indulunk. – könyörgött a lány.
- Jó. – tette le az üveget Tomas és állt oda a lány elé. – Délután kezdem csak el, de addig is segítened kell, hogy ne gondoljak arra állandóan, hogy repülni fogok. – 
Anna mosolyogva válaszolt.
- Köszönöm a bizalmadat. Csináljunk programot, vagy csak menjünk bele a világba? –
Tomas a fürdőszoba felé indult. 
- Te csinálj programot, én zuhanyozom, aztán mehetünk bele a világba. Én megyek veled, bármit találsz is ki. –
Anna elgondolkodva ült a nappaliban és az interneten nézelődött. Mire a férfi újra megjelent ő már eldöntötte, hogy Haleakala vulkánhoz mennek el.
A szállodájuk előtt szálltak fel a kis túristabuszra, ami fölvitte őket a vulkánhoz. Mivel 3000 méter fölött voltak a nyár ellenére nagyon hideg volt. Anna erre nem számított, hiszen lenn mindig 30 fok fölött volt. Vitt magával egy könnyű kis pulóvert, de az semmitől sem védte. Remegve állt a busz mellett. Tomas sem öltözött föl melegen, de ő nem remegett. Lenézett a lányra és magához szorította. Amikor pár méterrel arrébb, havat is találtak Anna már nagyon fázott és szeretett volna lemenni innen. Tomas a hegyen lévő turista központ felé irányította, és a legelső üzletben vett neki egy meleg pulóvert. A puha kötött pulcsi fölvétele után Anna hangulata megváltozott, már tudott újra nevetni és beszélgetni. Eddig a vacogástól beszélni sem tudott. Tomas annak ellenére, hogy a lány már nem fázott, azért még mindig átölelte és melengette. Anna nem tiltakozott, nagyon jól esett neki a férfi simogatása, ölelése.
Kiálltak a panoráma teraszra és a lány nekidőlt a korlátnak. Tomas, mögé állt és átölelte. Anna fejében az járt, hogy a férfi most mire gondolhat. Neki ezek az érintések nagyon jól estek és minden alkalommal megdobogtatta a szívét, de a férfi talán csak közömbösen fogta fel. 
Próbált Anna visszafordulni, de annyira közel voltak egymáshoz, hogy a férfi szája közvetlenül az övé előtt volt és érezte a leheletét is. Nem mert megszólalni csak állt ott és várt. A szemét lassan emelte föl, a férfi csalogató szájáról a szemére és ott vágyat látott. Azt hitte csak képzelődik, hogy csak a vágyait vetíti a férfira. Érezte, hogy a férfi fölemeli a kezét és a fejét a két kezébe fogja. Úgy érezte a férfi tekintete fogva tartja, látta, hogy nagyon lassan, szinte milliméterenként közeledik a férfi szája az övéhez, aztán amikor már éppen összeértek, már érezte, de nem tapadtak még össze akkor megállt, de ekkor már a lány nem bírta tovább, és átkarolta a férfi nyakát és apró csókot nyomott a férfi szájára, majd amikor az vadul csókolni kezdte ő elengedte magát és úgy érezte mintha lebegne. Nem akart gondolkodni azon, hogy ez helyes-e amit csinál, és arra sem akart gondolni, hogy mi lesz a csók után. Csodálatosan érezte magát itt a világ tetején lebegve. A férfi keze becsúszott a pulóverje alá és a hátát simogatta, aztán hirtelen elengedte.
- Ez is a repüléstől való félelmem legyőzésében segít? Jó trükk, teljesen elvetted az eszemet. – Anna dermedten állt ott, mintha hirtelen zuhant volna le a lebegés után a földre.
Hátrált pár lépést, és úgy érezte meg sem tud szólalni. Elindult lefelé a nyíllal jelölt úton a város felé. Egyre gyorsabban haladt. Hallotta, hogy a férfi a nyomában lohol.
- Most mi a bajod? Megsértődtél? Gondolom csak szórakoztál velem. – 
- Hagyj békén. – mondta Anna dühösen, aztán hirtelen hátrafordult – Inkább igyál! – kiáltotta. – Engem meg hagyj békén! –
- Ne haragudj! – kérte a férfi és elkapta a karját, majd magához húzta, és most már ő csókolta, de most erőteljesen, mint aki uralkodni akar a másikon.
- Hagyj! – tolta el a lány, de nem ment arrébb, ott maradt a férfi ölelésében.
- Kössünk békét. - súgta a férfi és megfogta a lány kezét.
Anna beleegyezett a békekötésbe, és ezután már tartózkodtak az intim érintésektől, csókoktól. Lassan haladtak lefelé, beszélgettek, de a személyes témákat kerülték. Tomas mesélt a gyerekkoráról, ami Annának nagyon tetszett. A férfit már teljesen másképp látta, mint eddig. Elképzelte a félénk kisfiút, aki rengeteget olvasott. Útközben megálltak egy étteremben enni. A lány, inkább csak gyümölcsöket kért. Tomas nem is nagyon tudott enni, mert állandóan a repülésre gondolt. Anna nevetett a férfi félelmén, először azt hitte, csak rájátszik, de aztán, látta, hogy mennyire komolyan fél. Kérte, hogy meséljen a félelméről. Tomas elmondta azt a repülését, amikor kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. 
Mire leértek mind a ketten nagyon kifáradtak. Lent már újra meleg volt és már nem fáztak.
A lány azon törte a fejét, hogy mivel tudná a férfit rábírni arra, hogy ne igyon, aztán amikor lezuhanyozott és újra érezte a fejfájást úgy gondolta ezt fogja fölhasználni. Gondolta, hogy kihasználja, hogy a férfi mennyire komolyan veszi a szakmáját, és mint segítségnyújtó orvos , aki az ő betegségére figyel és neki akar segíteni, talán elfelejti a félelmet és majd a szakmájára koncentrál. Felöltözött és már útrakészen ment ki a nappaliba, ahová Tomas is megérkezett. 
       -    Tudnál adni valamit erős fejfájásra? - kérte a férfit.
Tomas tablettákat vett elő, de a lány megpróbált nagyon gondterhelt arcot vágni. 
- Ennyire fáj? – nézett rá a férfi aggódva, mikor meglátta a lány arcát.
- Ennyire még soha nem fájt. – mondta halkan.
- Beviszlek a kórházba. – mondta Tomas határozottan és már indult is az ajtó felé a lányt maga előtt terelgetve, de Anna megrémült és tiltakozni kezdett.
- Nem! Nem megyek itt kórházba. Menjünk haza, és ha ott is fáj, akkor ígérem, ott bemegyek veled. – Tomas nehezen, de beleegyezett. A lány bevette a férfi által adott gyógyszert és elindultak a reptérre.
A szállodai kocsi vitte ki őket a sok csomaggal. Tomas állandóan azt kérdezte, hogy érzi magát és tényleg nem ivott egy kortyot sem. Vízzel itatta a lányt, aki ezt többször is elutasította, mert már úgy érezte, hogy lötyög a sok folyadék a hasában, aztán végre megkezdték a beszállást. A gépen, Tomas fogta a kezét és a pulzusát számolta, majd a homlokát simogatta. Az ülését hátrahajtotta és kérte, hogy csukja be a szemét. Mikor a gép már a levegőben volt és az utaskisérők kiosztották az ennivalót egyikük sem kért belőle. Anna attól tartott, hogy a férfi majd inni kér, ezért odabújt a mellkasára, mire Tomas átölelte és a haját simogatta és mikor az utaskisérő az italokat kínálta azt a férfi elutasította. Anna úgy érezte győzött és úgy gondolta lassan abba is fogja hagyni a fájdalom megjátszását. A leszálláskor már mosolyogva nézett a férfira, aki aggódva nézte a pupilláját és halkan kérdezte.
       -    Hogy érzed magad? – 
       -    Jobban. – válaszolt a lány is suttogva. Tomas megsimogatta az arcát és nyugtatni próbálta.
       -     Mindjárt leszállunk és rögtön be is megyünk a kórházba. – mondta.
Anna hallgatott és erősen szorította a férfi kezét, aki átölelte és a hajába csókolt.
Amikor a gép megállt és megkezdték a kiszállást, Tomas aggódva fürkészte Anna arcát. A lány lehajtotta a fejét, mert már szégyellte, hogy ennyire ráijesztett a férfira. 
- Jól vagyok már. – súgta Tomas fülébe, aki visszafordult és újra az arcát fürkészte.
- Nézz rám. – kérte és újra a pupilláját nézte. – Kövesd az ujjam a szemeddel. – mondta.
- Már alig fáj a fejem. – mondta a lány és közben a férfi ujját követte a szemével, aztán már a csomagjaikra vártak a futószalagnál és Tomas átkarolta őt. 
Anna észrevette az egyik táskáját és odalépett, hogy leemelje, de a férfi megfogta a karját és hátrahúzta. Összeszedték a táskákat egy kocsira és a férfi a taxiállomás felé indult, de közben a lányt kérdezgette.
- Csökkent a fejfájásod? – 
- Szinte már teljesen elmúlt. – mondta és nagyot sóhajtott.
- Azért én bevinnélek a kórházba, hogy egy neurológus is megnézhessen. – mondta. Anna most már tudta, hogy föl kell fednie a kis csalását.
- Csak azért mondtam, hogy annyira fáj a fejem, hogy ne igyál. – mondta. 
Tomas megállt és a lányt nézte, látszott, hogy hirtelen annyira meglepődött, hogy a szavakat keresi, mit is mondjon.
- Micsoda? –
- A betegségem arra volt jó, hogy velem foglalkozz, és ne idd le magad. Arra gondoltam, hogy egy beteg miatt lemondasz arról, hogy kiüsd magad. Ne haragudj rám. –
- Megőrülök! – csóválta a férfi a fejét és a lány arcát fürkészte. – Azért csináltad, hogy ne igyak? –
- Igen. Kibírtad. –
A férfi még mindig a fejét csóválta és a kocsihoz érve segített bepakolni a sofőrnek és az otthoni címet mondta be. Anna megkönnyebbült, hogy nem a kórházba viszi és remélte, hogy nem fog rá sokáig haragudni.
A házba lépve Anna egy pillanatra úgy érezte, mintha hazaérkezett volna, pedig csak pár napig lakott itt. Tomas lepakolt a nappali közepén és ledobta magát a kanapéra.
       -     Most már ihatok? – nézett föl a lányra, aki bizonytalanul állt meg előtte. Nem akarta, hogy a férfi haragudjon rá.
       -     Most már minek? – ült le mellé a lány. 
       -     Elismerem, hogy hatásos volt a módszered, de többé ne csinálj ilyet, hogy megjátszod, hogy beteg vagy! Nagyon aggódtam! – a férfi hangja kemény volt, de közben a lány keze után nyúlt és megszorította.
Anna megígérte, hogy nem fog máskor így játszani a férfi érzelmeivel. Tomas nekiállt kicsomagolni. Anna is a szobájába vonult és kipakolt a táskákból, majd a konyhában tartott szemlét és összeírta miket kell vásárolni. Már éjfél elmúlt mire végzett és visszament a nappaliba, hogy megnézze Tomast. 
- Kérsz valamit enni? – kérdezte. – Készítettem néhány szendvicset. – tette le a férfi elé a tálat, amit az megköszönt.
A szendvicsek hamar elfogytak. A férfi elbúcsúzott a lánytól és közölte, hogy másnap reggel megy dolgozni. Anna szép álmokat kívánt neki és akkor szólalt meg a telefon. 
Tomas vette föl a kagylót és közben Annát nézte. A lány képtelen volt elmozdulni onnan, bár nem akarta kihallgatni a férfi beszélgetését, aztán azt hallotta, hogy –Rögtön megyünk. – és megfogta Anna kezét és húzta magával a garázs felé. Már a kocsiban ültek, mikor a férfi elkezdte magyarázni, hogy Peternek szívrohama volt és bevitték a kórházba Tomas osztályára. A lány úgy érezte gyomron vágták. Már ő sem érezte magát fáradtnak, áramlott az ereiben az adrenalin. A fejében próbálta elképzelni mit is fog tenni és hálás volt a férfinak, hogy nem akarta őt ebből kihagyni.
A kórházban nagyon gyorsan peregtek az események. Anna a váróban találkozott össze Sarahval és a gyerekekkel, akik mind nagyon rémültek voltak. Tomas a szobájába ment átöltözni és közben egy kollégáját kérte, hogy referáljon, majd a lány látta, hogy együtt mennek szinte futva a műtők felé. Sarah sírdogált és szipogva mesélte, hogy a férje hogyan esett össze és a mentőknek kellett újraélesztenie. A két kicsi is rémülten ült ott és a lány ezért rögtön a gondjaiba vette a társaságot. Teát vett Sarahnak, kekszet és üdítőt a kicsiknek, aztán a két gyerekkel a két oldalán elkezdett nekik mesélni. A kicsi lány hamar el is aludt már az ölében ülve és a kisfiú komolyan, mint egy felnőtt ült ott és még mindig nagyon ijedtnek látszott. A lány a fejét simogatta és közben Saraht nyugtatta. Elmondta, hogy szerinte mit fognak csinálni a férjével, amivel megmentik az életét. Rávette a nőt, hogy telefonáljon a szüleiknek, mert tudta, hogy ilyenkor jó, ha vannak mellette, bármi is történik. Már hajnalodott, mikor a folyosón végre megjelent Tomas a műtők felől közeledve. Lehúzta  az arcáról a maszkot, és lekapta a műtőssapkáját is és nagy sóhajjal állt meg a váróban Sarah előtt, de közben Annát nézte a kislánnyal az ölében, aki aludt és a kisfiúval, akinek a kezét fogta. Az aggódó Sarahnak beszámolt a műtétről és szinte szóról szóra azt mondta el, amit Anna jósolt. 
       -     Meg fog gyógyulni? – kérdezte az asszony aggódva.
       -     Megadtuk neki az esélyt. Az elkövetkező órákban még nagy veszélynek van kitéve. Ezek után az életét le kell lassítania, át kell alakítania. Jobban oda kell figyelnie magára és az egészségére. Bemehetsz hozzá, de a gyerekeket még ne vidd be. – nézett a lányra és leült melléjük. 
       -     Jól vagy? – kérdezte, és amikor a lány rámosolygott álmosan ő elnevette magát. Érezte, hogy egész életében erre a látványra várt. Arra várt, hogy legyen egy nő, akire ha ránéz, boldogságot érez és legyenek gyerekei. Igaz ezek nem az övéi, de amikor a lányt meglátta a kicsikkel úgy érezte, mintha az álma valósult volna meg.
       -     Minden rendben ment? – kérdezte Anna halkan. 
       -     Igen. Három eret kellett meg stentelnünk, de most már rendben van az áramlás. Holnap meg ultrahangozzuk, és akkor kiderül milyen károkat okozott az infarctus. –
      -       Haza kellene vinnem a kicsiket.  - súgta Anna.
      -       Átöltözöm és mehetünk. – mondta a férfi és közben a lány száját nézte és arra gondolt, hogy ha végre kettesben lesznek meg fogja csókolni.
A férfi bement a szobájába. Mikor már felöltözve újra előtte állt, a lánynak nagyot dobbant a szíve. Tomas bement még Peterhez és Sarahval jött ki a váróba. A nő hálás volt, amikor Anna fölajánlotta, hogy hazaviszi a gyerekeket és velük marad. Tomas megnyugtatta, hogy minden rendben lesz.
A férfi fölnyalábolta a kisfiút, Anna a kislányt vitte. A liftben Tomas megkérdezte, hogy Anna bírja-e a gyereket, nem nagyon nehéz neki? A lány simogatta a kicsi hátát és közben Tomast nézte, ahogyan gondoskodón ölelte a közben elalvó kisfiút. A kocsiban a hátsó ülésre tette a kicsit és segített beülni a lánynak előre a kislánnyal. Mikor odahajolt, hogy a biztonsági övet rásegítse a lányra nem bírta tovább türtőztetni magát. A csók rövid volt és a szájuk csak egy pillanatra ért össze, de Anna úgy érezte mintha ettől a pillanattól kezdve lebegne. 
Sarah és Peter házánál a férfi előbb kinyitotta az ajtót és fölkapcsolta a lámpákat, majd a kisfiút bevitte és a lánynak segített bevinni a kislányt. Anna miután ágyba rakta a kicsiket megállt a férfi előtt.
- Itt kell maradnom velük, de te menj haza aludni. –
- Veled maradok. – mondta Tomas és miután becsukta az ajtókat és lekapcsolta a lámpákat elhelyezkedett a nappaliban a kanapén. – Gyere ide. – ütögette meg az ülőhelyet maga mellett.
- Pihenned kellene. - ült mellé a lány és bújt oda hozzá. – Mindjárt reggel lesz. –
- Keressünk egy ágyat. – súgta a férfi.
Anna gyomra megremegett. Szeretett volna a férfival kettesben maradni, de tudta, most nem veszítheti el a fejét. A volt szobájába ment és látta, hogy minden úgy van, ahogyan hagyta. A férfi ott állt mögötte.
- Ez eléggé keskeny kettőnknek. – mondta az ágyra nézve. – De szerintem, ha összebújunk nem lesz gond. – kezdte el kigombolni az ingét.
- Itt akarsz aludni? – Anna körülnézett.
- Igen itt. – dobta le az inget a férfi és miután a nadrágtól is megszabadult bebújt a takaró alá és hívogatóan intett a lány felé.
Anna is megszabadult a ruháitól és bebújt a férfi mellé vele szemben. Tomas rögtön átölelte.
- Próbáljunk meg egy kicsit aludni. – mondta halkan és közben a lány homlokára adott csókot.
A lány is átölelte a férfit, hogy jobban elférjenek a keskeny ágyon és az arcát a mellkasára hajtotta. Hallotta a férfi szívdobogását és ez a megnyugtató ütemes dobogás álomba is ringatta. Már kivilágosodott mikor a lány kinyitotta a szemét és érezte, hogy a férfi mellkasa nedves lett a szájából kicsordult nyáltól. Letörölte gyorsan és fölnézett, ahol a mosolygó Tomast látta. 
       -    Jó reggelt. – mondta és újra a homlokára kapott csókot.
       -    Megnézem a kicsiket. – kelt föl a lány és a takarót lehúzva a férfiról azt magára tekerte. 
A két kicsi még aludt és a lány megnyugodva ment vissza a szobájába. Tomas még mindig az ágyon feküdt takaró nélkül összegömbölyödve. Anna nevetve bújt mellé és adta vissza a takarót. Összebújva beszélgettek az aznapi programokról.
       -     Ma nem viszem iskolába a kicsiket, itt maradok velük. Sarahnak is pihennie kell, ha hazajön és szüksége lesz valakire, aki segít neki. Te bemész dolgozni? –
       -     Igen. Meg kell néznem Petert. Délután sietek haza és majd bejövök érted. – a lány haját simogatta, aztán nem tudta türtőztetni magát és megcsókolta. - Nagyon fogsz hiányozni.- súgta. 
       -     Te is nekem. – Anna nem tudta mire vélni ezt a bensőséges hangulatot. Mintha ezer éve ismerték volna egymást.
Tomas lezuhanyozott, és egy könnyű reggeli után elment. Anna is rendbe szedte magát és nekiállt kitakarítani a házat.
Sarah pár óra múlva a szüleivel jött haza és a társaság a stressz ellenére nagyon jó étvágyú volt. Anna szerencsére bőséges ebédet készített és mindenkit ki tudott szolgálni. A társaság a nappaliban beszélgetett és a lány, aki a konyhában volt és a mosogatógépet pakolta hallotta, hogy Tomast dicsérték és a szerencséjüket áldják, hogy ismerték.
A kicsikkel a lány lement a partra és a homokban ülve várat építettek. Remélte, hogy Tomas hamar végez. Szeretett volna tisztába jönni a kapcsolatukkal. Ha a férfira gondolt zsongott a feje, de tudta, hogy nem bízhatja el magát, hiszen a férfinek ott van Bridget is, akivel együtt látta és a képet nem tudta kiverni a fejéből.
Ebéd után Peter szülei elmentek, és Sarah visszament a kórházba. Anna vállalta, hogy ottmarad és ellátja a kicsiket. Délután Anna mintha tűkön ült volna úgy várta a férfit. Már sötétedett mikor végre meghallotta a kocsit beállni a kocsifeljáróra. A férfi belépett a nappaliba és meglátta Annát a szőnyegen ülni és legó várat építeni és ez a kép teljesen levette a lábáról. 
- Micsoda szép vár. – mondta mosolyogva és leült melléjük a szőnyegre.
- Ha láttad volna, amit homokból a parton építettünk akkor el is ájulnál. – mondta a kisfiú komolyan és ekkor a férfi Annára nézett és nem bírta tovább megcsókolta.
- Jól vagy? – kérdezte halkan. A lány bólintott és vacsorával kínálta a férfit.
Sarah csak később érkezett meg és a férfi addig ott volt Annával. A nő, amikor megjött természetesnek vette, hogy a lány őt is kiszolgálja és csodálkozva nézett Tomasra.
- Most, hogy megjöttél mi megyünk. – mondta végül a férfi és fölállt.
Sarah megállította őket és megkérte Annát, hogy jöjjön vissza hozzájuk legalább addig, amíg a Magyarországról kért új lány meg nem érkezik. Anna megsajnálta és igent mondott. Tomas kissé morcos volt az engedékenysége miatt, de végül belátta, hogy a lány segíteni szeretne. 
- Ma éjjel hazajön velem, és majd holnap reggel áthozom, amikor megyek dolgozni. – mondta szigorúan. – Hétvégén mindig nálam lesz, péntek délutántól hétfő reggelig. – kötötte még ki a férfi.
- Ez természetes. – egyezett bele Sarah.
Tomas megfogta Anna kezét és a kocsihoz vezette, ahol kinyitotta neki az ajtót. A lány beült és fölnézett a férfira, aki nem nézett a szemébe. Amikor a férfi nappalijában álltak már Tomas magához húzta és átölelte a derekát.
- Nem akarom, hogy náluk legyél. – súgta és a lány száját kereste. Anna a nyakába csimpaszkodva adta át magát a csókoknak.
- Segítenem kell nekik. – mondta.
- Két nap múlva Petert kiengedem, és akkor már nem kell ott lenned. – Anna úgy gondolta, hogy akkor fogják csak igazán igényelni a segítségét, de most nem akarta ezt ő fölvetni.
Csókolóztak, majd a férfi húzta maga után a hálószobába. Anna megtorpant.
- Túl gyors vagyok? – kérdezte Tomas. 
- Nem tudom, hogy mit gondoljak. Össze vagyok kicsit zavarodva. – mondta Anna.
- Mi a baj? – kérdezte a férfi és újra átölelte.
- Mi van most Bridgettel? – kérdezte.
A férfi elengedte és a kanapéra ült, majd a lánynak is intett, hogy üljön le.
       -     Bridget csak alkalmi kapcsolat. Őt nem engedtem, hogy ideköltözzön. Vele nem éreztem azt soha, hogy vele szeretnék ébredni. – magyarázta.
       -     Engem is csak azért engedtél ide, mert megsérültem. Igazából már el is mehetnék, hiszen jól vagyok. –
       -     Te nem érzed azt, ami kettőnk között van? – kérdezte Tomas.
       -    Érzem. Teljesen megszédítettél, ha csak rám nézel már elvesztem az eszem. – mondta a lány és közben a férfi kezével játszott, nem nézett rá. Tomas odahajolt és próbálta megcsókolni, de a lány kitért. 
       -     Mi van most közöttünk? – kérdezte a lány újra.
       -     Kívánlak. – súgta a lány fülébe.
Anna megsimogatta az arcát és újra a szemébe nézve mondta.
- Én is kívánlak, de ez kevés most nekem. –
- Sajnálom. – mondta a férfi csalódottan és fölállt.
Anna látta, hogy a férfi megsértődött, de tudta, hogy ha most belemegy ebbe a kapcsolatba, akkor csak ő sérülhet meg. 
- Jó éjszakát. – mondta a férfi visszafogottan és bement a szobájába. Anna még ült ott pár percig, aztán ő is lefeküdt.
- Szép álmokat.- suttogta és legszívesebben rohant volna a férfi után.
A lány órákig csak forgolódott, de nem tudott elaludni. Éjfél is elmúlt mikor úgy döntött, hogy fölkel és iszik egy pohár mézes tejet, hátha az majd megnyugtatja és segít elaludni.
A konyhában nem kapcsolta föl a lámpát, úgy gondolta a kintről besütő fényeknél mindent látni fog.
A tejet meg kellett volna melegíteni, de nem akart zajt csapni, ezért a mézet a hideg italba csorgatta és egy kanállal kevergette, majd kiült a teraszra meginni. Éppen csak letette a fenekét mikor meghallotta a férfi hangját a sötétből. Annyira váratlanul érte a férfi jelenléte, hogy megrándult és a szíve majd kiugrott a helyéből.
       -     Nem tudsz aludni? – kérdezte Tomas.
       -     Látom, te sem alszol. Lépett oda a férfi mellé, aki a partra vezető lépcső tetején ült. – 
Anna leült a férfi mellé és belekortyolt az italába.
- Te mit iszol? – kérdezte tőle a férfi.
- Mézes tejet. Na és te? – hajolt oda a férfi poharához és beleszagolt.
- Konyakot, de nem biztos, hogy segít. –
- Csináljak neked is tejet? Ez biztos használ. – indult a konyha felé a lány.
- Kérek. – állt föl a férfi is és ment be a lány után, aki a mikróba tette a bögréjét és töltött egy másikba a férfinak is.
Tomas mögé állt és átölelte. Anna megborzongott. A fejét a férfi mellkasának nyomta és hátranyúlt, hogy átölelje. A mikor csengetett a mikró, ettől a lány mintha fölébredt volna. A férfi kezébe adta a meleg mézes tejet.
- Ha ezt megiszod, biztosan el tudsz aludni. – mondta és betette a másik bögrét is.
A férfi belekortyolt és nagyot csettintett. 
      -     Gyerekkorom óta nem ittam ilyet. –
A teraszon a hintaágyba ültek egymás mellé és a tejet kortyolgatták. Anna, amikor végzett a magáéval fölhúzta a lábait és a férfihoz bújva ült összegömbölyödve. Tomas átölelte és magához húzta. Ő is letette a bögréjét és megcsókolta a lány haját. Anna fölnézett rá és akkor a férfi a száját kereste a szájával. Csókolóztak. Tomas próbálta a lányt az ölébe húzni, de ekkor Anna elhúzódott.
       -     Aludnunk kellene, holnap nehéz napunk lesz, ha nem aludjuk ki magunkat. –
Tomas lemondóan legyintett. Nem értette, hogy a lány miért áll meg mindig. Megfogta a lány kezét és még visszahúzta magához.
- Szép álmokat! – súgta és szájon csókolta.
- Szép álmokat! – viszonozta a lány és bement a szobájába otthagyva a férfit.
Másnap reggel egyikük sem volt friss. Álmosan néztek egymásra és hallgatagon reggeliztek. Anna a bőröndjét húzta maga után, és amíg reggeliztek kivitte az előtérbe.
- Nem kellene elvinned mindent, hisz csak pár napról van szó. – nézett a nő csomagjára Tomas.
- Szerintem nem egy- két nap lesz. Majd meglátom. –
- Mikor látlak? - kérdezte a férfit, amikor kiszállt a kocsiból Sarah-ék háza előtt. Tomas is kiszállt és kivette a kezéből a hatalmas bőröndöt, amit a bejáratig húzott.
- Ma ügyeletes leszek, de holnap benézek, amikor hazafelé jövök. – hajolt oda a lányhoz és a száját kereste. Anna nem akarta, hogy most belemerüljenek a csókba, ezért gyorsan elhúzódott, aztán meg is bánta rögtön és legszívesebben a férfi nyakába csimpaszkodott volna, de csak egy pillanatra húzta vissza és adott még egy csókot a szájára. Tomas elmosolyodott és megsimogatta az arcát. – Föl foglak hívni, ha este lesz egy kis időm. – mondta még és már fordult is meg, és ült be a kocsijába. Nem nézett vissza, gyorsan hajtott el. Úgy érezte, ha visszanéz, nem akar elszakadni a lánytól. Mosolyogva lépett be a klinikára és a bejáratnál összetalálkozott egy kolégájával, aki a konferenciáról kérdezte és neki újra a lány jutott eszébe.
Pár óra múlva a műtőben már nem engedhette, hogy a gondolatai elkalandozzanak, hiszen éppen egy emberi szívet tartott a kezében és itt minden másodpercben ott kellett lenni teljes odafigyeléssel. Amikor végzett az első műtéttel, ami nagyon kimerítő volt, bement a szobájába és ledőlt a kanapéra pihenni és már nyúlt is a telefon után.
Anna a sokadik csöngetésre vette föl, mert kinn volt a parton a kicsikkel, akiket előtte ebédeltetett meg. Amikor meghallotta a férfi hangját a gyomrából pillangók szabadultak el és repdestek vitték őt is magukkal, úgy érezte lebeg.
- Hogy vagy? – kérdezte a férfi.
- Egész nap te jársz a fejemben. – mondta suttogva és közben azon gondolkodott, hogy ki elől akarja eltitkolni ezt a hírt. Talán saját maga előtt is nehezen ismeri be, hogy a férfi teljesen megszédítette.
- Meghívtak minket annak a katalógusnak a bemutatójára, amiben segítettél. Dick telefonált és kérte, hogy téged feltétlenül vigyelek magammal. – a lány elpirult és örült, hogy a férfi ezt nem láthatja. Elképzelte, ahogyan bevonul Tomas karján a bemutatóra, aztán rögtön nemet is mondott, mert tudta, hogy ő mennyire szegényes lenne a szupermodellek között.
- Azt hiszem, én ezt most kihagyom. – mondta gyorsan és közben a szíve szakadt meg.
- Nem fogadok el nemleges választ. – nevette el magát a férfi. – Dicky állítólag ma átküldött egy kollekciót, a címemre, amit viselned kellene. Majd nézd meg, és akkor válaszolj. Különben a professzor is ott lesz és ő is külön kért, hogy hozzalak magammal. – győzködte a férfi. – Holnap hazafelé bemegyek érted és hazajössz velem. – mondta még.
- Nem mehetek, hiszen holnap jön haza Peter. –
- Ha otthon lesz, akkor már nem kell felügyelet a gyerekeknek. Ő majd vigyáz rájuk. – mondta a férfi, de a lány tudta, hogy Tomas is érzi ez mennyire nem így lesz.
Miután elbúcsúztak, a lány dobogó szívvel ült ott és azon gondolkodott, hogy mi történt vele. Szerelmesnek érezte magát.
Tomas becsukott szemmel feküdt és a lányt képzelte maga elé a bizonytalanságával és a határozottságával. Bizonytalan volt, amikor az érzelmekről volt szó és határozott, amikor minden másról. 
Szerette volna most megölelni és erőt adni neki.
Éjszaka több nehéz műtétje is volt és alig volt ideje megpihenni, de amikor egy kis ideje volt, akkor a lány járt az eszében, hogy mit csinálhat éppen, aztán hajnalban a röntgen felé tartva elképzelte, ahogyan a lány haja kócosan tekeredik a párnán és szerette volna az arcát belefúrni. 
Másnap reggel a viziten közölte Peterrel, hogy hazamehet és az ott lévő Sarah aggódva kérdezte, hogy nem korai ez még? Megnyugtatta őket, hogy nem korai és ő különben is ott lesz a közelben. 
Tomas nagyon fáradt volt, és alig várta, hogy végezzen. Álmosan ült be a kocsijába és hajtott hazafelé. Anna boldogan szaladt ki mikor meghallotta, hogy megáll a kocsi fölhajtón.
A férfi rögtön magához húzta és szájon csókolta. 
       -     Annyira vártam ezt. – mondta, amikor egy pillanatra elengedte a lányt, majd újra csókolta.
Anna megsimogatta és a szemébe nézett. Látta mennyire fáradt és rögtön küldte is haza pihenni. 
- Nekem úgyis maradnom kell, mert nemsokára jön Peter Sarahval. –
- Alszom pár órát és átjövök érted. – mondta a férfi és még egy csókot adott a homlokára is.
A lánynak nehéz napja volt, mert Peter nagyon nyűgös volt és Sarah ettől ideges és feszült lett. A lány, amikor hazahozta a gyerekeket az iskolából még rosszabb lett a helyzet, mert a szülők azon kívül, hogy a lánynak ki kellett őket szolgálni még a gyerekekre is felügyelnie kellett. Peter ebéd után lepihent és akkor a kicsikkel ő lement a partra. Nagyot sétáltak, aztán a házuk előtti szakaszon nekiálltak várat építeni. A lány remélte, hogy Tomas a part felől fog jönni és majd rögtön észreveszi őt. Sajnos hiába várt, mert a férfi nem jött. Eljött az este, megvacsoráztatta a családot és a kicsiket már le is fektette, de a férfi még mindig nem jött. Anna már le is mondott róla és csalódottan ment a szobájába lefeküdni.
 Tomas mélyen aludt és kellemes álma volt, mikor a telefonja hangjára ébredt és vissza kellett mennie a kórházba. Úgy gondolta, hogy nem hívja föl a lányt, hanem amikor hazafelé tart majd bemegy hozzá, de sajnos a beteg, akihez behívták ezt nem akarta, mert olyan komplikációk léptek fel, amelyek éjfél utánig benntartották. Már hajnalodott, amikor hazafelé tartott és közben a lányra gondolt. Azt nem gondolta, hogy Anna még fönn van, biztos volt benne, hogy már alszik. 
A lány az ágya szélén ült és az orrát fújta sokadszor. Sírt, mert próbált haza telefonálni, de a gyerekeit megint nem engedték vele beszélni. A férje szűkszavú volt és nagyon elzárkózó. Anna sírt és közben arra gondolt, hogy mindent itt hagy, hazamegy bármi is lesz, mert nem bírja ki a lányai nélkül. Úgy gondolta, hogy ki kell szellőztetnie a fejét és ezért kiosont a házból és lement a partra. A homokban elsüllyedt a lába és mivel nem vett föl cipőt nagyon élvezte a homokszemeket a lábujjai között átfolyni. Fújt a szél, amitől kicsit megborzongott és néhány vízcseppet érzett az arcán, amiről nem tudta eldönteni, hogy eső vagy csak a szél fújta rá a vízcseppeket. Nekifeszült a szélnek és ment a férfi háza felé a parton. Nem akart bemenni, de látni akarta a férfi ablakait kívülről. Amikor a házhoz ért fényeket látott a konyhában. Megdobbant a szíve és habozva állt meg a lépcső alján. Figyelte a mozgást, de semmit nem észlelt, ezért fölment pár lépcsőfokot, és amikor már a lépcső tetején volt, akkor vette észre Tomast a teraszon ülve a fotelban. Odament és látta, hogy a férfi alszik. Odament a hintaágyhoz és fölvette a plédet és ráterítette a férfira, aki alvás közben húzta még jobban magára, biztos fázhatott. Anna leült és figyelte és úgy érezte nagyon szereti ezt a férfit. Meg is ijedt ettől az érzéstől és fölállt, hogy elmeneküljön, de aztán újra ránézett és a kölykös arcvonásaitól teljesen ellágyulva leguggolt mellé és megsimogatta az arcát. Tomas nem ébredt föl. Aztán Anna, ahogy kilépett a teraszról érezte az esőcseppeket és ijedten lépett vissza. Be kell valahogy juttatni a férfit a házba, mert nem akarta, hogy meg ázzon. Odahajolt hozzá és újra megsimogatta az arcát és meg is csókolta. A férfi visszacsókolt és kinyitotta a szemét.
       -     Így szeretnék mindig ébredni. – súgta és ragyogva nézett a lányra.
       -     Be kell menned, mert elkezdett esni az eső. – húzta föl a lány.
Tomas fölkelt és átölelte a lányt, aki kicsusszant az ölelésből és gyorsan összeszedte a teraszon a párnákat és bevitte a házba. Tomas a plédet maga köré csavarva ment utána és a nappaliban rögtön eldobta magát.
- Már nem vagyok képben, hogy milyen napszak van, nem tudom mennyit és mikor kell aludni, de azt hiszem az az egyetlen, amit tudok, hogy át kell öleljelek. –
- Vártalak. Nem jöttél át. Elaludtál? – ült le mellé a lány.
- Nemrég értem haza, mert újra be kellett mennem. – mondta a férfi és közben a lány ölébe hajtotta a fejét.
- Ne itt aludj el. Bújj az ágyba és nyújtóztasd ki magad. – rázta meg a lány.
Tomas engedelmeskedett és a hálószoba felé ment, de a lányt is húzta magával. 
Anna megigazította a párnáit és a takarót és várta, hogy a férfi lefeküdjön. A férfi ledobálta a ruháit és közben a lányt figyelte. 
- Maradj velem! – kérte.
- Addig maradok, amíg elalszol. – súgta Anna. 
A férfi csalódottan bújt a takaró alá és húzta magához a lányt. Anna megsimogatta az arcát.
      -     Aludj. – mondta halkan és megcsókolta a férfi száját.
Tomas engedelmesen becsukta a szemét és úgy gondolta, hogy nem fog tudni elaludni, de amikor a szeme lecsukódott szinte rögtön el is aludt. Anna várt egy ideig, majd kiment a házból a terasz felé, amit behúzott maga után és visszament Sarah és Peter házához. Ott mindenki aludt, észre sem vették, hogy ő elment. Tudta, hogy nagyon kevés idő van reggelig, ezért beállította az órát, hogy jelezzen neki időben.
Alig másfél óra alvás után már csörgött is az óra. Anna alig tudta kinyitni a szemét. Most érezte csak, hogy milyen kevés volt ez az alvás neki. Fáradtan ült az ágya szélén és legszívesebben visszadőlt volna, és aludt volna délig. Végül erőt vett magán és felöltözött. A konyhában próbált halkan tevékenykedni. Előkészítette a reggeliket és az ebédet is. Mikor a gyerekeket fölébresztette már nem is volt annyira fáradt. A napi feladatok kiverték az álmot a szeméből. Az iskola felé haladva már újra boldognak és elégedettnek érezte magát. Elbúcsúzott a kicsiktől és rohant vissza a házba. Sarah már a konyhában ült és kijelentette, hogy bemegy dolgozni. Peter sokáig aludt. A lány aggódva nézte a férfit, aki állandóan a mellkasán tartotta a kezét. Ismerte ezt a kéztartást és tudta, hogy a férfi nem a fájdalom miatt tartja ott a kezét. Próbálta elfelejtetni vele a betegségét, ezért sokat beszélt és a férfit is bevonta a társalgásba. Sajnos Sarah is rontott a helyzeten és megerősítette a férfi betegségtudatát, mert dél körül egy mini EKG készülékkel jött haza, amit büszkén mutatott Annának. A lány próbálta megmagyarázni, hogy ez teljesen fölösleges kiadás volt, de nem hittek neki. Úgy gondolták, hogy csak azért mondja, mert ő elmaradott helyről jött, ahol ezt nem is ismerik.
A lány pár perc alatt összerakta a készüléket és megcsinálta a férfi EKG-ját, majd Sarah-ét is és végül sajátmagáról is készített egyet. Nézte a görbét és látta ugyan az eltéréseket Peter szalagján, de a zárójelentéséhez csatolt kibocsátott szalagon is ugyanazok az elváltozások voltak, ami nem kóros. Magyarázta a párnak, hogy a férfi egészségét legjobban az életmódváltással lehet megőrizni és nem azzal, ha naponta EKG-t csinálnak. Egészségesen kell táplálkoznia, naponta kellene valamilyen aktív mozgást végeznie, és abba kellene hagynia a dohányzást.
Az étkezésben a lány próbált áttérni az egészségesebb alapanyagokra, de a mozgást és a dohányzás abbahagyását még nem sikerült tudatosítani.
Már túl voltak a vacsorán mikor Tomas csengetett. A lány szíve hatalmasat dobbant mikor a férfi mosolyát meglátta. Szeretett volna rögtön a nyakába ugrani, de visszafogta magát és csak halkan köszönt, majd Sarah felszólítására behozta az EKG szalagokat. Tomas átnézte és az ő véleménye is az volt, ami a lányé, hogy nincs változás és azt is szóvá tette, hogy nem kellett volna megvenni a készüléket.
Peter sörrel kínálta, amit ő nem fogadott el és a férfinak is elmondta, hogy nem kellene innia és dohányoznia.
Tomas mikor letudta az udvariaskodó kérdéseket bejelentette, hogy már péntek délben elviszi Annát, mert vitorlázni akar menni a lánnyal és szombaton meg a katalógus bemutatójára hivatalosak. Anna örült, hogy már csak egy napot kell a férfi nélkül eltöltenie. Kikísérte a kocsiig, és amikor kiléptek az ajtón Tomas rögtön magához húzta.
- Hiányoztál. – mondta a lány fülét csókolgatva.
- Te is nekem. – viszonozta a lány. A férfi a kocsi oldalának döntötte Annát és vadul csókolta.
- Olyanok vagyunk, mint a tinik. – kuncogott. 
- Úgy is érzem magam. – 
Anna nem akart beszélni a férfinak a bánatáról, ami a gyerekei miatt gyötörte. Ezeket a perceket próbálta élvezni, amiket együtt töltöttek. Nagyon jól érezte magát Tomassal.
- Nem kellene itt aludnod. Esténként hazajöhetnél hozzám. Jó lenne együtt lenni esténként. –
- Szükségük van rám. – védekezett a lány.
- Nálam kipihenhetnéd magad. Mikor jön már az a lány, aki levált? Szeretném, ha minden nap te várnál otthon. – Anna boldogan hallgatta a férfit, aki a száját simogatta és a fülébe suttogott. 
- El akarsz csábítani? – nevetett a lány és közben azon törte a fejét, hogy ő igazából kije is Tomasnak, hiszen a férfi azt kérte, hogy legyen az ő házvezetőnője, de az utóbbi napokban inkább úgy viselkedik, mint egy szerelmes kamasz.
- Lelepleződtem. – kapott a szívéhez a férfi és nevetett. – Titkolni akartam, hogy el akarlak csábítani. Most már be kell vallanom. Igen azt akarom, hogy csak velem legyél, hogy amikor akarlak, akkor ölelhesselek meg, amikor akarlak, akkor csókolhassalak és még az is megfordult a fejemben, hogy egyszer az ágyamba is becsábítalak. –
- Sejtettem. – ölelte át a nyakát a lány. – Azt tudnod kell, hogy én nem akartam rád akaszkodni. –
- Pedig milyen jó lett volna. Akaszkodj rám, kérlek, most! – magához húzta Annát és a lány érezte, hogy a férfi mennyire kívánja.
- Tomas azt tudnod kell, hogy én még soha nem vitorláztam. – váltott témát a lány.
- Akkor éppen itt az ideje, hogy kipróbáld. Szerintem élvezni fogod. Én, amikor tudok, azzal kapcsolódom ki, hogy kimegyek az óceánra, és amikor visszajövök olyan érzésem van, mintha kimosódott volna az agyam. Csodálatos érzés. Együtt meglátod még szebb lesz. – megcsókolta a lányt és közben hallotta, hogy nyílik az ajtó mögöttük. Megfordult és Sarah-t látta a lépcső tetején.
- Bocs. Nem tudtam, hogy még itt vagy. – mondta a nő és látszott, hogy tisztában volt, azzal, hogy a férfi ott van.
- Anna, a kicsik azt szeretnék, ha te fektetnéd le őket. – szólt oda a lánynak, aki gyors csókot adott a férfinak és már rohant is be a házba bűnbánó arccal.
Másnap a lány egész reggel Tomasra gondolt. Mosolyogva csinálta a reggeliket és mosolyogva vitte a kicsiket iskolába. Állandóan az órát nézte és várta Tomast.
Amikor bevásárolni ment a rendszámokat nézte és jóslatokat készített.
Ha tíz kocsiból ötnek a rendszáma páros szám lesz, akkor Tomas szeret és egy órán belül láthatom.- gondolta, majd megállt a parkoló szélén és elindult a rendszámokat nézegetve. A negyedik páros számnál még hozzátette- ha most a következő páros lesz, akkor már otthon fog várni. – és az ötödik már nem volt páros szám. Elszomorodott és továbbment, aztán újra kezdte és egyre merészebb válaszokat várt az érzelmi válságának összes kérdését feltette és csak járkált a parkolóban, aztán amikor odaért az üzlet bejáratához elnevette magát.- Annyira magányos vagyok, hogy ilyen játékokkal próbálom magam megnyugtatni. – Valakivel beszélgetnem kellene az érzelmeimről, mielőtt bezsongok. – hozott döntést, de amikor megpakolt bevásárlókocsival a sorban állt folytatta. – Ha a szomszéd kasszánál, annak a férfinak a kosarában lesz jégkrém, akkor Tomas csak engem akar.- tette föl a kérdést magában és annyira figyelte a férfi kosarából kikerülő tárgyakat, hogy észre sem vette, hogy már ő következik. A pénztáros idegesen szólt rá és ő zavartan kezdett el kipakolni, de próbált még mindig a szomszéd kassza felé nézni, de sajnos a férfi odaállt a szalag elé és ő már nem láthatta miket pakol ki. Csalódottan engedte el a lehetőséget, hogy választ kap élete nagy kérdésére és fizetett, majd indult a kijárat felé, ahol Tomassal futott össze, aki megcsókolta és aggódva kérdezte meg, hogy mi bántja. A lány elnevette magát és elmondta, hogy milyen játékot játszott. Tomas nevetve kezdte el követni a férfit, akire a lány rámutatott, hogy az ő jégkrém vásárlási szokása ad választ, arra, hogy a férfi csak a lányt akarja-e. Amikor utolérték az elegáns öltönyben siető férfit a lány próbált lemaradni, de Tomas húzta magával és meg is szólította azt.
- Uram segítene nekünk? Azon vitatkoztunk a barátnőmmel, hogy Ön vett-e magának jégkrémet. Segítene eldönteni ezt a vitát? – bár a férfi nagyon csodálkozott a kérdésen, de végigmérte Tomast és talán ismerősnek találta, mert válaszolt.
- Nem vettem ma jégkrémet. – Anna szomorúságot érzett, bár tudta, hogy ez butaság, de amikor Tomas szavait meghallotta hirtelen boldognak érezte magát.
- Megtenné, hogy elfogad tőlem egy doboz jégkrémet? Nekem ez nagyon fontos lenne. Kérem, fogadja el. Csak egy perc és hozom. – mondta és már rohant is be az üzletbe az egyik kasszánál bekéredzkedve és kiemelt egy doboz csokoládé jégkrémet a mélyhűtőből és a kasszánál újra szívességet kért, odadobott egy bankjegyet és már ott is állt előtte és az elegáns öltönyös előtt. – Egészségére! – nyújtotta át a dobozt és közben átölelte a lány derekát és a fülébe súgta.
- Csak téged akarlak! – Anna nevetett és húzta a férfit a kocsi felé, ahol gyorsan bepakoltak és a férfi ment a saját kocsija felé. 
Sarah és Peter nem örültek, hogy egész hétvégére magára hagyja őket a lány, de próbáltak jó képet vágni hozzá. Tomas házában a férfi gyorsan pakolt egy kis táskába és a lánynak is segített összeválogatni a ruhákat, amiket fölvett. Mivel a lánynak nem volt olyan vízhatlan kabátja, ami a férfi szerint elengedhetetlen egy ilyen útra ezért a férfi szekrénye előtt válogattak. Tomas elővett neki néhány kabátot és közösen választották ki a megfelelőt, ami nagy volt a lányra, de a célnak megfelelt. A kikötőbe érve Anna csodálkozva állt meg a hatalmasnak tűnő hajó előtt. A fedélzeten bizonytalanul mozgott és félve kérte a férfit, hogy segítsen neki eligazodni.
- Mit kell csinálnom? – 
- Semmit, csak legyél itt mellettem. – húzta az magához és megcsókolta.
Anna érdeklődve figyelte a férfi minden mozdulatát. Tomas rápillantott és újra megcsókolta, majd maga elé állította és a kezeit a kormányra tette és az ő kezeit a lányéra, majd így közösen irányítva hajóztak ki a kikötőből. A nyílt vízre kiérve a lány hatalmasat sóhajtott és csodálva nézte a végtelen vizet. Tomas leültette őt egy biztonságos helyre, és nekiállt kioldani a vitorlákat. A lánynak lelkiismeret furdalása volt, amiért a férfi láthatóan keményen dolgozik, de nem tudta mit kellene csinálnia és úgy gondolta jobb, ha nem mozdul. Amikor a kioldott vitorlákba belekapott a szél és a hajó nekiindult a végtelennek a lány megérezte, hogy mi az, ami ide vonzza a férfit. Ő is érezte a szél és a vízcseppek tisztító erejét. Mikor már egyáltalán nem lehetett látni a szárazföldet Tomas levonta a vitorlákat és lehorgonyozta a hajót. Odament a lányhoz, aki rajongva nézett föl rá, mert nem mert fölállni. 
- Gyere, most egy kicsit pihenünk. – mondta és húzta magával a konyhába a lányt, ahol Annát leültette és finom vacsorát készített. 
A fedélzeten ettek és a végén egy pohár borral a kezükben ülve nézték meg a naplementét. Anna teljesen el volt varázsolva. A szemei könnyesek voltak, annyira boldognak érezte magát ebben a pillanatban. Tomas magához húzta és gyengéden csókolni kezdte, majd lassan az ölébe húzta a lányt, aki ettől a mozdulattól megdermedt. Újra Bridgetet látta maga előtt, ahogyan a férfival szeretkezik.
- Mi van veled? – kérdezte a férfi lihegve. A lány érezte mennyire kívánja őt.
- Ez nekem így nem megy. – mondta és kicsit elhúzódott. 
- Menjünk le a hálóba. - súgta a férfi és állt is föl, majd húzta magával a lányt lefelé a lépcsőn.
Anna ment vele és kívánta is a férfit, de mégis amikor Bridget eszébe jutott szinte lebénult.
A hatalmas franciaágy szinte faltól falig ért, ahová Tomas lehúzta maga mellé, és tovább csókolta. A férfi megérezte, hogy a lány kissé merevebb és már nem viszonozza a csókot olyan szenvedéllyel és akkor ő is megállt.
       -     Nem elég, hogy csak te kellesz nekem? – kérdezte a lánytól és az arcát a kezei közé fogta.
       -     Nem értheted meg ezt. – kezdte a lány, aztán elhallgatott és elfordult a férfitól, hiszen a férfi szemei szinte megbabonázták, olyan vággyal néztek rá.
       -     Magyarázd meg kérlek. – próbálta Tomas visszafordítani.
Anna összehúzta magát és a könnyek újra megjelentek a szemében. Szerette volna gondtalanul ölelni a férfit, de mindig eszébe jutott az az éjszaka ott Hawaiin. 
Tomas hátulról átölelte és simogatni kezdte a tenyerét, majd belefonta az ujjait a lányéba és fülét csókolta.
- Ha azt akarod így maradunk és hozzád sem érek. – a lehelete a lány fülét simogatta és ettől Annának melege lett. 
- Maradjunk így egy kicsit. – egyezett bele Anna és belesimult a férfi ölelésébe.
- Nem tudom, hogy mi az, amit mindig megállít, de egyszer le fogom győzni, ha te is segítesz. – hallotta a lány a férfi suttogását. 
Tomas ölelése egy idő után gyengült és a lány hallotta egyenletessé vált légvételét. Tudta, hogy fáradt lehet, hiszen az utóbbi napokban sokat volt benn a munkahelyén. Nem akart mozdulni, nem akarta fölébreszteni, elengedte magát és ő is elaludt. 
Anna arra ébredt, hogy fázik. A férfi már nem volt mögötte, már nem ölelte és a hiánya miatt érzett hideget. Be volt takarva és a takarót megpróbálta jobban magára húzni, de hiába, mert megremegett. Sötét volt és nem látott az orráig sem, azért elkezdett tapogatózni maga körül, de a férfit nem találta. Némi fény derengett a lépcső felől és úgy gondolta fönn megtalálja a férfit. Botorkálva indult el a fedélzetre. Tomas ott ült és a sötétségbe nézett, aztán mikor meghallotta a lányt odapillantott. Anna a gyér fényben egy pillanatra szomorúságot látott a férfi arcán, aztán Tomas újra mosolygott és leültette maga mellé a lányt.
- Átgondoltam a megismerkedésünk óta történteket. – csókolt a lány fülébe.
- Mire jutottál? – kérdezte a lány és odabújt hozzá.
- Elvarázsoltál, megszédítettél és mindig megállítasz. Érzem, hogy tele vagy görcsökkel, fájdalommal és segíteni szeretnék, de te mindig megállítasz, nem mondod el a gondjaidat. Össze vagyok zavarodva. Még soha nem voltam ennyire bizonytalan. Mindig tudtam mit akarok, és azt mindig meg is kaptam. – 
- Most mit tudsz? Mit akarsz? Mit szeretnél megkapni? –kérdezte a lány kíváncsian.
- Szeretnék veled lenni. – húzta magához a lányt és megcsókolta. – Nőre eddig még ilyen sokáig nem vártam. –
Anna hozzábújt.
- Ne törd a fejed. Én is nagyon bizonytalan vagyok. Dolgozni jöttem és nem számítottam arra, hogy szerelmet találok. – mondta, de amikor kimondta a mondat végét el is harapta. Megijedt, mert nem tudta a férfi hogyan fog reagálni a szerelem említésére.- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha nem beszélünk az érzelmekről, inkább csak élvezzük az együttlétet.
- Te vagy az első nő, akivel azt is élvezem, ha csak úgy itt ül mellettem. – súgta a fülébe a férfi. 
A közösen végignézett naplemente után a férfi újra fölvonta a vitorlákat és néhány órán át hasították a vizet. Anna ült egy biztonságos helyen és megérezte azt, ami a férfit a vízre vonzotta. Aprónak érezte magát és mégis világegyetem részének. A vízcseppekkel teli szél kifújta belőle a mindennapok gondjait.
Amikor kikötöttek és a lány újra a partra lépett  a férfi magához húzta, és megkérdezte hogy van.
- Köszönöm ezt az élményt. – mondta a lány szédelegve. Most érezte csak az állandó hullámzás után milyen jó újra a szilárd talajon állni.
Hazafelé megálltak vásárolni és mikor a lány elgondolkodva nézett maga elé a pénztárnál a sorban Tomas rögtön megkérdezte.
- Most kit szúrtál ki? Kinek a fagylaltja jelenti azt, hogy csak téged akarlak? Ha kell, itt mindenkinek veszek fagyit, hogy elhidd, csak te kellesz nekem. – suttogta a lány fülébe
- Senkit nem néztem ki. – nevetett a lány. – Azon törtem a fejem, hogy mit veszek föl az esti bemutatóra és azon gondolkodtam, hogy muszáj nekem oda elmenni? –
- Dicky küldött neked egy ruhát, tehát az első gond megoldva és igen kötelező ott lenned, mert Dicky számít rád. Na, és a Professzor is külön kérte, hogy vigyelek magammal. Ha csak rád mer nézni, akkor leütöm. – nyugtatta meg a lányt, aki szerette volna azt hinni, hogy a férfi csak viccel az idős férfival kapcsolatban. – Ja és hatra jön egy sminkes és egy fordrász. – 
- Micsoda? Sminkes és fordrász? De hát én egyáltalán nem kértem. – ijedt meg a lány. 
- Dicky szerint fontos, mert a bemutató része leszel te is. –
Anna ezek után már izgult az este miatt. Délben alig evett valamit. Tomas nevetett, amikor ő arra kérte, hogy maradjanak otthon, mert látta mennyire izgul.
- Csodálatos lesz az este, ne félj. – próbálta megnyugtatni.
- Itthon szeretnék maradni és a tévében nézni valami filmet. – nézett rá kérlelőn a lány.
Tomas mosolyogva nyitott ajtót, amikor hat körül csöngettek. Anna éppen kijött a fürdőszobából és zavarban volt. A ruhát kibontotta a csomagból és nagyon szépnek találta, de arra gondolt, hogy valami tévedés lehet és ezt valaki másnak szánták. Megkérte Tomast, hogy hívja föl Dickyt és tisztázza a ruhacserét. A sminkes lányt ismerte, mert ott volt velük Hawain is. A két lány elmondta az elképzelést, és amikor éppen a sminket mutogatta a lány Tomas bejött és mosolyogva erősítette meg Annát.
- Ez a te ruhád. – simogatta meg a lány arcát, majd a két lányhoz fordult. -Lányok segítsenek neki elhinni, hogy csodásan néz ki. –
A lányok nevetgéltek. Tomas bement a szobájába öltözni és magukra hagyta őket. Anna fölvette a ruhát és leült a székre, hogy megcsinálják a sminkjét. A lány kevés alapozót tett föl és visszafogott színekkel hangsúlyozta a szemeit, de a szájára csak szájfény került több rétegben, ami állítólag olyan tartós lesz, hogy majd nyugodtan ehet is és megmarad.
A hajával végül nem lett sok csinálva, mert a fodrász lány szerint itt nem igazán van szükség arra, hogy a hajával fölturbózzák a külsejét. A hosszú haját hátrafogta a lány és elgondolkodva nézegette, mikor Annának az jutott eszébe, hogy a copfon végig  öt-tíz centinként egy a ruhával megegyező szalaggal kötik meg. Szerencsére anyaguk volt, mert a csodálatos nagyestélyihez egy hosszú stóla is tartozott, amit Anna egy kicsit megkurtított és a fordrász lánynak adogatta az elkészülő szalagokat. 
       -     Ez nagyon klassz. – nézett rá elégedetten a két lány. – Szerintem ez holnaptól már divat lesz. – jegyezte meg a fodrászlány. – Mondhatom, hogy én találtam ki? –
Anna nem hitte, hogy ez olyan nagy ötlet lenne, de amikor megállt a tükör előtt ő maga is elcsodálkozott, mert alig ismert magára. A sminkes lány kilépett a folyosóra és hívta Tomast, aki, amikor meglátta a lányt boldog mosollyal állt meg előtte.
- A legszebb partnerem nekem lesz. – fogta meg a lány kezét és fordította körbe maga előtt.
Tomas taxit hívott és a két lányt is vitték magukkal. A bemutató környékét lezárták a rendőrök. A bejáratnál nagy tömeg gyűlt össze. Anna, amikor kiszálltak a kocsiból alig látott a reflektoroktól. A férfi magabiztosan állt meg mellette és fogta át a derekát és vezette a bejárat felé. Anna látta a vakukat villogni, és alig mert fölnézni. Nem értette, hogy miért fotózzák őt is. Az előcsarnokban Dickyvel találkoztak, aki megdicsérte a lányt és rögtön el is ragadta Tomastól. A férfit egy hostessre bízta, és Annát bevitte a színfalak mögé.
- Mi történik itt? – kérdezte a lány zavartan.
- Semmi különös, de mivel te viseled a címlapmodellt ezért keltettél egy kis feltűnést. – mosolygott rá a férfi és a katalógust a lány kezébe adta. A kiadvány nagyon jól sikerült és a címlapon lévő ruha tényleg az volt, amit ma este a lány viselt. 
- Ez hogyan lehetséges? Itt valami tévedés van. Ezt a ruhát Bridgetnek kellene viselnie, úgy, mint a katalógusban. – aggódott a lány.
- Nincs tévedés. Az volt az ötletem, hogy megmutassam, ez a ruha bárkin jól néz ki. Persze tudom, hogy ez nem igaz, de te a legjobbat hoztad ki a modellből, mert szebb vagy, mint Bridget. A férfi bevezette őt az öltözőbe, ahol a lányok már a székekben ültek és a sminkjüket készítették. A sminkes lány odaszaladt Annához és megigazította az orrán a púdert.
- Ezt nem tehetem. - ellenkezett a lány.
- De igen, már megtetted és a megrendelőnek is nagyon fog tetszeni a végeredmény. Semmi más dolgod nincs, mint, hogy jelen leszel és mosolyogsz, és tűröd, hogy fényképezzenek. Nem fogod megbánni, mert szépen fizetnek ezért a megjelenésért és a ruha viseléséért. – átnyújtott egy csekket a lánynak, aki amikor megnézte majdnem elájult. Ez az összeg olyan magas volt, hogy ha ott marad Sarahéknál fél éven át, akkor sem kapott volna ennyit egész idő alatt sem. A lány a férfi nyakába ugrott és megcsókolta, majd megint kételkedni kezdett.
- Biztos, hogy ez nem tévedés? Nem cserélted össze a csekket valakiével? –
- Nem. Ha látnád a lányok csekkjét, akkor tudnád, hogy nem. – nevetett a férfi. – Örülök, hogy Tomast hoztad el kisérőként, mert ő jól fog mutatni a képeken melletted és még a pletykalapokat is érdekelni fogja a megjelenésetek, főleg, hogy a másik főszereplő Bridget. Biztos meg fognak indulni a találgatások. Remélem, ő is jól viseli majd a mai estén a második helyezést, mert láthatóan te vagy a mai este királynője.  –
- Beszélnem kellene vele. – nézett körül a lány. – Hol van? –
- Odaviszlek. Neki külön öltözője van. – egyezett bele Dicky. Belekarolt a lányba és a folyosón a legelső öltözőhöz vezette. Kopogtak. Nemsokára meghallották a lány hangját. Anna összeszorult gyomorral lépett be az ajtón és várta a lány reakcióját.
- Szia. – mondta halkan és megállt a lány mögött, aki a tükör előtt ült és a tükörben nézett Annára. 
- Ez igen. Igaza volt Dickynek, te tényleg klasszul nézel ki ebben a ruhában. – szaladt ki a száján. 
- Nem haragszol? Nem akarom, hogy a riválisodnak érezz. Bár ez kissé vicces, mert én, mint a te riválisod szóba sem jöhetek. –
- Semmi gond. Ne izgulj. – nyugtatta meg a lány. – Amíg csak egy ruhát nyúlsz le tőlem addig nincs gond. Egyedül Tomas miatt tudnék megharagudni. – tette hozzá, mire Anna megdermedt és zavartan mosolygott.- Dicky szerintem nekünk együtt kellene kilépni Annával a kifutóra, aztán ő lemenne a lépcsőn és leülne, mi meg folytatnánk a bemutatót.
- Úgy lesz, ahogy akarod. – egyezett bele a férfi. 
- Nagyon jó a hajad. – fordította meg a lányt Bridget. – Lehet, hogy nekem is ezt kellene megcsinálni? – fogta hátra a haját, de Dicky lebeszélte arról, hogy egyforma frizurát viseljenek.
- Itt az a fő koncepció, hogy ő az egyszerű utca embere te meg a fényes modell vagy. – magyarázta a lánynak, aki ezt el is fogadta.
Anna zavartan állt ott mellettük és szeretett volna már innen eltűnni. Lelkiismeret furdalása volt Tomas miatt. Remélte, hogy megússza az estét és nem lesz botrány. Arra gondolt, hogy talán Bridgetnek nem is lesz ideje Tomassal foglalkozni. Mikor indulniuk kellett a függöny mögött egymásra néztek. Anna nagyon szépnek látta Bridgetet és rettegve gondolt arra, hogy mi lesz, ha kiderül a kapcsolatuk a férfival. Gondolatban már le is mondott Tomasról.
Dicky még megszorította a kezét és a fülébe súgta.
- Csodásan nézel ki, ne izgulj. Előre nézz, húzd ki magad, és amikor vége a kifutónak lemész négy lépcsőfokot és én ott foglak várni.  –
- Köszönöm. – húzta ki magát a lány és már indultak is.
A villogó vakuk és az erős reflektorok fényében szinte nem is látott semmit. Fölemelt fejjel vonult végig a kifutón és alig várta, hogy a végére érjen, úgy érezte, mintha soha nem akarna véget érni az út. Oldalra pillantott Bridgetre, aki komoly arccal haladt mellette és profi módon mozgott. Végre a lépcsőkhöz ért a lány és megállt egy pillanatra, aztán újra a lányra nézett, aki már megfordult és már visszafelé indult. Anna lement a négy lépcsőfokon és megkönnyebbülten fogta meg Dicky karját, aki átfogta a derekát és vitte magával a fotósok gyűrűjében. Anna arra számított, hogy ha leér a kifuróról akkor abbamarad a vakuk villogása, de a fotósoknak érdekes lehetett a lány, mert követték őt a helyéig és másodpercenként kattintgattak feléje. Tomas mellé érve az üres székhez megkönnyebbülten állt meg és mondott köszönetet Dickynek, aki szintén mellé ült le. Tomas megszorította a kezét és odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de a lány kitért a csók elől. 
A bemutató ruhái ismerősek voltak, mert a Hawai fotózáson több ruhával és a lányokkal is találkozott Anna. A bemutató végén, amikor mindenki kivonult a kifutóra Dicky fölállt és megfogta Anna kezét is és vitte magával föl a lépcsőn. Közösen meghajoltak és végre az öltözők felé mentek. Anna megkérdezte a férfit, hogy most mi lesz.
       -     Állófogadás. Ott is meg kell jelenned. – mondta és már húzta is magával az emeletre. 
       -     Na de mi lesz Tomassal? – állt meg a lány.
       -     Ne izgulj, őt egy hostess ide fogja hozni. – súgta a férfi és nekiállt bemutatni a lányt a katalógus megrendelőjének, aki megdicsérte a lányt és megköszönte a munkáját.
Dicky nem mozdult mellőle akkor sem amikor Tomas megérkezett. Anna kicsit örült is, mert úgy tűnt mintha ők ketten lennének egy pár. Dicky félre is vonta Tomast és valamit magyarázott neki, mire a férfi otthagyta őket és odament Bridgethez. 
- Mit mondtál neki? – kérdezte meg Dickyt.
- Jeleztem, hogy a Bridget projektet le kell rendesen zárnia, mert különben te leszel veszélyben. –
- Kösz. – súgta a lány megkönnyebbülten. Ekkor látta meg a közeledő professzort.
- David. – nyújtotta a kezét a férfinak a lány. A férfi egy csodaszép lánnyal érkezett, de Annát is kitüntetett figyelemmel kisérte.
- Mikor lehet hazamenni? – kérdezte meg halkan Dickyt a lány és közben Tomast és Bridgetet nézte. A lány teljesen birtokba vette a férfit, aki próbált tartózkodó lenni, de láthatóan eredménytelenül. Anna úgy gondolta, hogy ezen az éjjelen jobb lenne, ha nem menne haza Tomas házába, mert nem akart zavarni.
- Mi már akár el is mehetünk. – válaszolt a férfi és ő is Tomast nézte. – de azt hiszem, ő még nem akar elmenni. Hazavihetlek? – kérdezte a lányt.
- Igen, köszönöm, de lehetne hozzád? – kérdezte.
- Biztos vagy benne? – lepődött meg a férfi.
- Igen. Ma nem akarnék ott lenni amikor Tomas, Bridgettel hazamegy, bármi is lesz a kapcsolatukkal. –
- Na és Tomas nem fog haragudni, ha hozzám jössz? – a lány ártatlanul nézett rá.
- Miért haragudna? Lehet, hogy hálás is lesz neked, amiért kivonsz a forgalomból. – a férfi nevetett és megfogta a lány karját és az ajtó felé irányította. Anna még arra gondolt, hogy talán szólni kellene Tomasnak és össze is akadt a tekintetük a férfival és ő próbált neki jelezni, aztán már kifelé mentek és a parkolóban Dicky egy nyitott sportkocsi ajtaját nyitotta ki a lánynak.
A férfi egy belvárosi tetőtéri lakásban lakott, amin a lány teljesen elámult. Az egész lakás a csábításról szólt. A férfi bekapcsolta a hangulatvilágítást, a halk érzéki zenét, italt töltött és leültette a lányt, aki nevetgélve jegyezte meg.
       -     Ugye nem akarsz elcsábítani? –
       -     Az volt a tervem. – hajolt oda és érzéki hangon búgott a férfi.
Anna csodálkozva nézett rá és húzódott el.
- Ne viccelj. Én alkalmatlan vagyok a csábításra. Barátok vagyunk, kedvellek, és nem akarok mást tőled.
- Miért? Kellemes lenne együtt. Felnőttek vagyunk. – kezdte a férfi.
- Ne rontsd el az eddigieket. – állt föl a lány. – Kérlek, szüntesd meg ezt a csábító hangulatot, mert elmegyek. –
- Jó, leállok, de nem értem miért nem akarod. A jó doktor mondott rólam valamit? –
- Nem. A jó doktor nem beszélt rólad. Dicky, kérlek, itt álljunk meg. – a férfi letette az italát és megfogta a lány kezét.
- Ígérem, leállok. Barátok vagyunk. – mondta a férfi és újra a lány kezébe adta a poharat.
- Egészségedre. – nézett a lány szemébe.
A lány megnyugodva fogadta el az italt és hajtotta föl, majd kényelmesen elhelyezkedett a kanapén. 
       -     A legjobb az lenne, ha levehetném ezt a ruhát. Tudsz ebben segíteni? – Dicky nevetve válaszolt.
       -     Természetesen. – 
A lány kapott egy hatalmas férfiinget, amit fölvehetett. Éppen elkészült az átöltözéssel, mikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Dicky kinyitotta és félreállt, mert Tomas mint egy dúvad úgy rontott be. A férfi megtorpant, körülnézett majd dühösen megfogta a lány kezét és húzta magával. 
       -     Te megőrültél, hogy idejössz ezzel a nőcsábásszal? – aztán végignézett a lányon és egy pillanatra megállt, majd halkabban folytatta. – Vele miért? Miért pont ő? Miért hagytál ott? –
A lány leült a kanapéra és próbált magabiztosan válaszolni.
       -     Nem akartam zavarni. Úgy gondoltam, hogy Bridgettel mész ma haza. –
       -     Anna, mit képzelsz te rólam? Hogy lehetnék Bridgettel? Azt hittem megőrülök, amikor eltűntél. – húzta magához a lányt, aki eltolta és Dicky tekintetét kereste. A férfi az ajtónál állt és lehajtott fejjel várta a fejleményeket.
Anna közelebb lépett hozzá. Thomas dühösen nézett rájuk. 
- Itt akarsz maradni? – kérdezte a lánytól szomorúan.
- Bridget úgy nyilatkozott, mintha a tulajdona lennél. Úgy gondoltam ebben a felállásban nekem már nem jut szerep. Nem szeretnék botrányt. –
- Itt akarsz maradni? - kérdezte a férfi, de most már a hangja fenyegető volt. – Te sem gondolod komolyan, hogy én Bridgetet választanám. Téged szeretnélek hazavinni. Még egyszer utoljára kérdezem - itt akarsz maradni? – 
- Nem. – mondta halkan a lány és újra Dickyre nézett, aki a vállát megvonva mosolygott.
- Öltözz és menjünk haza. – mondta a férfi szigorúan. Látszott, hogy nagyon dühös.
- Köszönöm a segítséget. – fordult a lány Dickyhez, aki odahajolt és puszit adott az arcára. Tomas szemei villámokat szórtak közben.
Anna bement a fürdőszobába átöltözni, aztán kissé csapzott hajjal, de újra a nagy estélyiben lépett ki az ajtón. Tomas megint elámult, mikor a lány látványától hatalmasat dobbant a szíve.
A lépcsőházba kilépve, amikor becsukódott mögöttük az ajtó a férfi magához húzta a lányt, és amíg a liftre vártak a falnak dőlve csókolta. Anna el  akart húzódni, mert még mindig tüske volt benne Bridget kijelentései miatt, de a férfi erősen fogta, és vadul csókolta, aztán észrevette a lány ellenállását és félbehagyva a csókot halkan kérdezte.
       -     Mi van veled? Bánt valami? Inkább visszamennél Dickyhez? – a végén már sértett volt a hangja.
Anna megörült, hogy a lift megérkezett, mert kibontakozott a férfi karjaiból és beszállt. A hátsó falhoz ment és az járt a fejében, hogy mit is mondhatna, aztán halkan csak annyit mondott.
- Nincs jogod vádaskodni. – és lehajtott fejjel várta, hogy leérjenek. Tomas nem ölelte át, mereven állt mellette.
- Nem érzed a köteléket? – kérdezte.
- Érzem. Ez egy különleges érzés, ami közöttünk kialakult. Még mindig nem is tudom igazán fölfogni, hogy hogyan jutottunk el eddig, annyira viharos volt, de akkor sem értem, hogy miért gyanúsítasz meg engem, mikor én hagytalak ott a bemutató utáni fogadáson, ahogyan éppen rád volt simulva a barátnőd, aki a legszebb modellek egyike. Ki akartam térni a konfliktus elől, nem akartam zavarni. Nem is tudtam hová menjek, hiszen idegen vagyok ebben a városban. – a szemeiből könnyek szivárogtak, amit nagyon nem akart, de hiába nyelt nagyokat a könnyáradat megindult. 
A férfi közelebb lépett és át akarta ölelni, de ő elfordult és nem akarta, hogy kihasználják a gyengeségét, de nem tudott mégsem védekezni, mert Tomas átölelte és magához húzta.
- Elvarázsoltál. Teljesen megszédítettél. Soha nem éreztem még azt, amit most érzek. Ha csak rád nézek elvesztem a fejem. – fogta meg a lány arcát a kezei közé és a mondat végén meg is csókolta. Anna átkarolta a nyakát és viszonozta a csókot, ami egyre hevesebb lett, s végül annyira belemelegedtek, hogy azt sem vették észre, hogy megállt a lift és kinyílt az ajtó, majd újra becsukódott és elindult fölfelé. Amikor újra kinyílt az ajtó és egy házaspár szállt be melléjük szétváltak, de fogták egymás kezét és egymás szemébe nézve álltak.
Már a kocsiban ülve újra csókolóztak, aztán végre összeszedte magát a férfi és elindult hazafelé. A házba belépve újra csókolózni kezdtek és a férfi a bejáratnál a falhoz dőlve kapta föl a lányt és az a lábait a derekára fonva csimpaszkodott rá. A férfi a zakóját már ledobta és éppen fél kézzel az ingétől próbált megszabadulni, mikor meghallották a csengetést. Megdermedve álltak meg és lihegve néztek egymásra. Thomas tért magához előbb és óvatosan leengedte a lányt, majd még egy csókot nyomott a szájára.
- Megnézem ki az, mindjárt jövök, ne mozdulj, innen folytatjuk. – és már indult is az ajtóhoz.
Anna végignézett magán és látta mennyire csapzott ezért beszaladt a szobájába, ahol gyorsan megszabadult a ruhától és éppen a férfi fürdőköpenyét vette magára, mikor kivágódott az ajtó és Bridget állt előtte tajtékozva.
- Sejtettem, hogy rámászol a vőlegényemre, te kis liba. – hallotta a lány a rikácsolást, de annyira abszurd volt a helyzet, hogy képtelen volt komolyan venni. Ránézett a gyönyörű modellre, aki kikelve magából kiabált és nem bírta ki nevetés nélkül. Kitört belőle a kacagás oda nem illően és olyan erővel, hogy hiába próbálta nem tudta tompítani. Bridget a csodálkozástól elhallhatott és a levegőt kapkodva nézett rá. – Most mit vihogsz? – kérdezte csodálkozva.
- Bocsáss meg, de olyan képtelen ez a helyzet, hogy neked is érezned kell benne a viccet. Te az ünnepelt modell engem vádolsz azzal, hogy elcsábítottam a barátodat. Ki vagyok én? Egy senki, egy átlagos, szürke kis senki. – Odapillantott az ajtóra ahol Thomas jelent meg és ő is hatalmasra tágult szemekkel nézte. Anna újra nevetett és most már nem is akarta visszafogni magát. Bridget megfordult és a férfira nézett.
- Otthagytál, olyan gyorsan elrohantál, hogy nem tudtam másra gondolni, mint, hogy félreléptél ezzel a kis szürkeséggel. – 
- Bridget, ezerszer elmondtam már, hogy vége és nem azért, mert mást találtam, hanem azért, mert nem tudom elképzelni az életemet veled. Vége. Nincs jogod betörni ide és vádaskodni. Nyugodj bele, hogy mi már nem vagyunk mi. –
A nő elfordult Annától és a férfihoz akart simulni, aki lesöpörte a nő kezét és az ajtó felé mutatott. 
- Kérlek, most menj el Bridget. Fáradt vagyok, nincs semmi kedvem itt a jeleneteidhez. –
A nő elindult lassan a bejárat felé és közben Thomashoz beszélt. A lányról többé tudomást sem vett. 
- Thomas, most fáradt vagy, pihend ki magad, aztán majd hívj föl és megbeszéljük. Tudod, hogy mellettem nem kell kötöttséget érezned. Szabad lehetsz. – győzködte a férfit, aki most elkezdett nevetni.
- Bridget ez annyira abszurd, hát nem érted? Berontottál ide, mint egy vad és lerohantad Annát a gyanúsítgatásaiddal, és most arról akarsz meggyőzni, hogy szabad lehetek melletted. – amikor az ajtóhoz értek és a nő kilépett gyorsan becsukta mögötte és nekidőlt lehajtott fejjel és tovább nevetett. 
Anna kilépett a folyosóra és a férfit figyelte, aki, amikor fölnézett várakozón tekintett a lányra. Várta, hogy Anna hogyan fog reagálni, félt, hogy most újra bezárkózik. Anna nézte a férfit, akin az ing félig ki volt gombolva, a haja összevissza állt és mégis annyira jóképű volt, hogy a szíve hevesebben kezdett verni. 
- Szia. – mondta neki halkan.
- Szia – mosolygott rá a lány és közelebb lépett. Thomas úgy gondolta, hogy már elszállt a varázs és nem tudják ott folytatni ahol abbahagyták, mielőtt Bridget jött. Megsimogatta a lány arcát és megkérdezte.
- Nem vagy éhes? Készítek valamit. – ajánlotta föl és elindult a konyha felé a választ meg sem várva. Anna leült a pult mellé és várta az ajánlatokat.
- Mit tudsz ajánlani? – kérdezte és csábítón nézett a férfira. Thomas meglepődve fordult oda hozzá és a pult fölött szájon csókolta. – Ez finom volt, van ebből még? – évődött a lány és a férfi hajába túrt.
- Rengeteg van ott ahol ez volt. – mondta a férfi és megkerülve a pultot a lány elé állt és teljesen hozzásimulva csókolni kezdte. Anna ismét átkarolta a lábaival a derekát és a karjaival a nyakát, mire a férfi fölemelte és vitte magával a hálószobába. – Remélem most semmi sem fog megállítani minket. – súgta két csók között.
A lányt egy pillanat alatt kihámozta a fürdőköpenyből és csodálattal nézte, majd rávetette magát a melleire és azokat csókolta, kényeztette. Anna a hajába túrt és nagyokat sóhajtott az izgalomtól, majd visszahúzta a férfit, hogy újra csókolni tudja és közben próbálta ő is megszabadítani a ruháitól. Thomas is segített és már le is dobta az ingét és próbált a nadrágjától is megszabadulni, de közben a szájuk nem szakadt el egymástól.
Amikor megszólalt a telefon mind a ketten megmerevedtek, de nem váltak el.
- Ne! – mondta a lány és erősebben ölelte a férfit.
- Ezt föl kell vennem, mert a kórházi telefon. – mondta a férfi sajnálkozva és már rohant is a zakóját megkeresni, amiben a telefon volt.
Pár perc múlva visszajött és újra megcsókolta Annát.
- El kell mennem! Nem tudom, mikor jövök vissza. Aludj, de számíts rá, hogy ezt még be kell fejeznünk. –
Megsimogatta a lány arcát és újra megcsókolta. 
- Nem is tudod mennyire nehéz most nekem elmenni. El kell engedned. – szólt rá a lányra, aki erősen szorította.
- Elengedlek. – súgta a lány. – Nagyon várlak. Itt várlak! -
A férfi megpróbálta összerendezni a külsejét, beletúrt a hajába és az összeborzolódott haját rendezgette. Anna fölült és szintén a ruháját igazgatta.
- Vigyázz magadra. – mondta még mielőtt a férfi kilépett az ajtón és az visszalépett és újra megcsókolta.
Anna becsukta mögötte az ajtót és mosolyogva ment végig a lakáson. Thomas is mosolygott és olyan békét érzett magában, amit eddig még soha. Hatalmas vágyat érzett, kívánta a lányt, de így szeretkezés nélkül is boldog volt, hogy vele lehetett, hogy tudta ott fogja várni őt, és amikor hazaér lefekhet mellé és átölelheti. Anna kicsit elkomorodott, mikor eszébe jutott, hogy mennyi pénzt is kapott a bemutatón való megjelenéséért. Ez annyi volt, amiből talán rendbe tudja hozni otthon az életét, de most éppen itt szeretne lenni Thomasszal. Tudta, hogy nehéz lesz elválni, de hamarosan haza kell mennie.
Thomas fáradtan és mégis boldogan indult haza másnap kora hajnalban. A kocsiban hazafelé már azt tervezgette, hogy hogyan fog beosonni és odabújni a lány mellé, aztán a kocsiból meglátta, hogy az egyik kávézó előtt süteményeket pakolnak és megállt. A férfi, aki pakolt megszánhatta, mert megengedte, hogy válogasson és még be is csomagolta neki a forró illatos süteményeket és beszólt az ajtón, hogy készítsenek neki két adag kávét is.
A ház előtt már érezte a gyomrában a remegést és mikor belépett az ajtón már olyan érzése volt, mintha a föld felett járt volna. A reggelit kipakolta a konyhában és egy pillanatra megállt, nagy levegőt vett, majd beosont a hálószobába. Az ágy mellett megállt és csak nézte a lányt, aki összegömbölyödve aludt a takarót magára tekerve és a párnáját ölelve. A haja az arca előtt volt, ezért odanyúlt és óvatosan elsimította. Ledobálta a ruháit és a lány mögé feküdt úgy, hogy hátulról átölelte. Anna érzékelte a férfit és belesimult az ölelésébe. Teljes testével érintkezni akart azzal a meleg és védelmező testtel, ami körbefonta. Thomas a nyakát csókolgatta. Érezte, hogy nagyon álmos és fáradt és szeretett volna egy keveset aludni, azért megállt a simogatásnál és a nyak csókolgatásánál, aztán el is aludt.
Anna arra ébredt, hogy melege van. A meleget nem a takaró okozta, hanem az a meleg férfitest, aki átölelte. Lassan, óvatosan próbált megfordulni és szembe kerülni Thomasszal, aki nem akarta elengedni és egyre szorosabban fogta.
- Maradj. Még ne mozdulj. Kérlek, ne mozdulj. – könyörgött a férfi és közben ölelte.
Anna érezte, mennyire kívánja. Megpróbált újra megfordulni, ami sikerült is neki, és amikor a férfival szemben feküdt átkarolta a nyakát és csókolózni kezdtek.
- Jó reggelt. Ilyen kellemes ébresztőre nem is számítottam. –suttogta.
- Ma senki nem tud kirobbantani innen. – mondta a férfi még csukott szemmel. Anna a hajába túrt és az arcát simogatta, a szája vonalát követte az ujjával, mire a férfi vadul csókolni kezdte. – Provokálsz. Nem bírom tovább a várakozást. – húzta magára a férfi.
- Ha aludni szeretnél én azt sem bánom. Aludjunk. – nevetett a lány és lehengeredett róla, majd úgy tett, mintha aludna. A férfi csiklandozni kezdte. Anna kacagva próbálta viszonozni, de alulmaradt a harcban és végül megadta magát.
- Megadom magam! Győztél. Teljesítem minden kívánságodat, csak hagyj életben. – könyörgött nevetve. Thomas megállt és csak nézte a lányt, aki abbahagyta a nevetést. Komolyan néztek egymás szemébe, aztán a férfi előadta a kívánságát.
- Maradj velem! Szeretném, ha mindig itt lennél velem. – kérte a férfi komolyan.
Anna hirtelen elkomolyodott és fölült.
- Ne kérd ezt. Igazából nem is akarod. Tudod, hogy el kell mennem. – lehajtotta a fejét.
- Nem kell elmenned. Maradj velem. – kérte a férfi.
- Tudod, hogy gyerekeim vannak. El kell mennem. Hamarosan el kell mennem. – válaszolt a lány őszintén. 
Thomas szomorúan nézett rá és a keze után nyúlt.
- Meg fogjuk oldani. Kérlek, maradj velem. Hozd a gyerekeket is, nagyon örülnék neki, ha mind itt lennétek velem. – szinte könyörgött.
- Ez nem fog menni. – zárta le a lány és föl akart kelni, de a férfi utánanyúlt és visszahúzta.
- Ne menj el. – súgta, és csókolni kezdte a lányt, aki engedelmesen ölelte.
Thomas lehúzta a lányról a hálóingét és a mellét csókolta. Hosszan kényeztette a lányt, aki már teljesen megőrült az élvezettől és a férfi még mindig nem hatolt bele. A végén már könyörgött Anna.
- Kérlek, kérlek, gyere, kérlek, kedvesem. – a férfi is nagyon kívánta és már nem tudta magát türtőztetni ezért odahajolt a lány fölé és beléhatolt.
Annából hatalmas megkönnyebbült sóhaj szakadt föl. Lassan szeretkeztek, kiélvezték minden pillanatát az együttlétüknek. A csúcspontra érve mind a ketten összeölelkezve maradtak. Thomas csókolta a lányt és közben könyörgött neki.
- Maradj, kérlek, maradj. – 
Anna szeméből könnyek folytak, amikor a férfi észrevette, rémülten kérdezte.
- Miért sírsz? Fájdalmat okoztam? –
- Nagyon jó veled lenni. – mondta a lány. - De értsd meg, hogy el kell mennem. –
Thomas szomorúan szorította magához. Napok óta, az az érzése, hogy a lánnyal összetartoznak, de arra nem gondolt közben, hogy Anna másik élete közbeszólhat.
- Mesélj a gyerekekről. – kérte a férfi. –Mutass róluk képet. –
Anna hozzábújt és arra gondolt, hogy eddig el sem tudta képzelni, hogy létezik ilyen férfi, aki ennyire megértő és kedves, és akit ennyire szeret, és aki őt ennyire szereti. Újra könnyezett. Thomas a haját simogatta.
- Ha fáj, akkor inkább ne beszéljünk róluk. – súgta. 
A lány szipogva kezdett el a lányairól beszélni és az otthoni életéről. Nagyon fájdalmas volt neki fölidézni a házasságát, főleg, mert eléggé rosszul alakult a végén. A férje a gyerekeket is el akarta tőle venni. Ekkor jutott a lány eszébe, hogy a férje is mennyire kedves és szerelmes volt a kapcsolatuk elején. Anna nem tudta, hogy mikor romlott el közöttük a kapcsolat, és mikor mérgesedett el ennyire. Most úgy érezte, hogy Thomas soha nem tudna olyan kegyetlen lenni vele, mint a férje, aki érzelmileg zsarolta.
Reggeli közben boldog mosollyal ültek egymással szemben, de egy percre sem engedték el egymást, minden pillanatban érintkeztek egy ponton. Amikor a telefon megcsörrent egymásra néztek szomorúan. A lány azt hitte, hogy a férfit megint elhívják, de az, amikor fölvette és hallgatta a hívót leült a kanapéra és az ölébe húzta a lányt és a fülét simogatta a nyelvével. Annának nagyon melege lett és kuncogva próbált kiszabadulni a férfi öleléséből, aki elköszönt a hívójától és letette a készüléket, majd már két kézzel nyúlt a lány után és húzta magához. Anna úgy érezte, hogy Thomas mellett biztonságban van. A partra is együtt mentek ki, ahol a férfi úszott, majd vizesen bújt oda a visító lányhoz, aztán rohantak föl a házba és újra szeretkeztek. Anna boldognak érezte magát és az elkövetkező napjai is ebben az eufóriában teltek. Az utolsó hete is ebben a boldogságban telt, de akkor már gondolni sem mert arra, hogy el kell válniuk. Thomas vigasztalta és simogatta, de mindig szeretkezés lett a vége. A reptérre a férfi vitte ki és a beszállókapunál erősen szorította a lányt.
- Nem akarok elválni tőled egy percre sem. – mondta határozottan és egy csók után hirtelen elengedte Annát. A lány könnyes szemmel fordult meg és indult el a kijárathoz. Arra számított, hogy a férfi majd megígéri, hogy hívni fogja, hogy majd fogadkozik, hogy szeretni fogja, de Thomas nem tette, csak állt ott és szomorúan nézett utána. Anna a hosszú úton sokat sírt, de mire hazaért elapadtak a könnyei. A reptéren senki sem várta. Ennek még örült is, mert még nem készült föl a találkozásokra. Thomas közben a munkahelyén intézkedett, és mivel sikerült neki minden, amit eltervezett boldog volt. Igaz a magyar kiruccanást senki sem értette, de ő ragaszkodott hozzá és elengedték.
A magyar kórházzal is mindent leegyeztetett. Több bemutató műtétet is terveztek, már szervezték neki a betegeket, akiket megoperál úgy, hogy közben a technikát a kollégáinak átadja. Közben sikerült neki egy lakást is bérelni egy ügynökség segítségével. Amikor Annával beszélt a nő eléggé szomorú volt. Ő vigasztalta, hogy nemsokára találkoznak. Anna ezt nem hitte el, még akkor sem igazán, mikor a munkahelyén a folyosón jött vele szemben a férfi. Thomas arcán hatalmas mosoly volt, Anna alig kapott levegőt. A férfi így tervezte a meglepetést. Thomas első munkanapja volt és két műtétet is kiírtak neki aznapra, amiket még videón is közvetítettek egy másik város egyetemi klinikájára, ahol sokan nézték. Anna tudott arról, hogy valami nagy műtét lesz, de ez ebben az országos intézetben nem volt ritka. Thomast meglátva aztán nem tudta, hogy rohanjon oda és ölelje át, vagy tartózkodó legyen. Állt a folyosón és nézett a férfira. 
- Hogy van Anna nővér? Örülök, hogy újra látom. – ment oda Thomas a lányhoz. A folyosón mindenki őket nézte. Nem értették, hogy a híres professzor honnan ismeri a magyar lányt. A lány kolléganői tudták, hogy nemrég jött vissza amerikából, és sejtették, hogy ott találkoztak. Angolul beszéltek. Az intézet vezető főorvosa állt Thomas mellett és meg is kérdezte.
- Te ismered a mi lányunkat? – Thomas mosolyogva mondta. 
- Nagyon kedves barátom, otthonról. Los Angelesből. Abban a lakóparkban lakott, ahol én, sokat voltunk együtt. – odalépett a nőhöz és megfogta a kezét. Úgy gondolta, hogy Annára bízza, hogy mennyit vállal fel a kapcsolatukból. Legközelebb a műtétek után találkoztak, mikor Anna éppen ellátta a beteget, és Thomas megérkezett, hogy megnézze az állapotát. A férfi odaállt szorosan a lány mellé és a fülébe csókolt, majd belesúgta.  – Beszélnünk kell. – Anna elmondta, hogy csak este hatkor végez. – Visszajövök érted. – ígérte a férfi, és ott is volt. Anna már civilben jött ki az öltözőből és meglátta a férfit. Most is annyira vonzó és mosolygós volt. 
- Hogy kerültél ide? – kérdezte tőle a lány. Thomas elmondta neki, hogy fölvette a kapcsolatot a kórházzal, amit a lánytól hallott, hogy ott fog dolgozni. 
- Veled akartam lenni. Nem engedhettem, hogy szomorú legyél. – mondta a férfi és már húzta is magához a lányt. – Három hónapra jöttem, ez alatt az idő alatt el tudod dönteni, hogy akarsz-e engem véglegesen. Én szeretnék veled lenni életem hátralévő részében. – Anna boldogan bújt oda hozzá. Együtt mentek a férfi bérelt lakásába és a nő már tudta, hogy ő is a férfival akar lenni, az idők végezetéig.