Lia szívét mély keserűség töltötte el amikor megérkezett a kiképzőbázishoz.Semmi sem állt tőle távolabbra mint a katonáskodás.Őt jobban érdekelte a zene és az irodalom.Nem akart katona lenni a sors azonban másképp döntött.Országának hadseregének szüksége volt rá így a behívó parancs elérte őt is.Az első napok elviselhetetlenül nehéznek bizonyultak számára a seregben.Az edzések kimerítőek voltak a kiképzőtisztek pedig könyörtelenek.Minden reggel a legelső napsugarakkal kezdődött a futás majd a kimerítő gyakorlatok.Aztán folytatták a kiképzést közelharccal végül a napot lövészettel fejezték be.Minden apró hibáért megrovás vagy további terhelés járt.
-Minél több izzadság a kiképzőtéren annál kevesebb vér a harctéren!- volt a jelmondata a kiképzésért felelős parancsnoknak.
-Nincs fájdalom nincs eredmény!- üvöltötte egy másik alkalommal a tiszt.
Lia sokszor úgy érezte ,hogy összeroppan a terhelés súlya alatt.Több volt ez mint amit valaha el tudott volna képzelni.Az egyetlen pozitívum ebben az időszakban csak az volt,hogy rengeteg új barátnője lett.A bázis barakkjában sokszor hallotta a többi lány panaszát és bár sokszor nevetve próbálták elütni a feszültséget neki nehéz volt mosolyogni.Hónapok teltek el és bár fizikailag egyre erősebb lett a katonai élet keménysége mindennél jobban megviselte.Gyakran azon kapta magát mennyire hiányolja a régi életét.A csendes délutánokat a barátaival való találkozásokat,a bulikat és természetesen a könyvek és a zene világát.A parancsnokai látták,hogy benne nincs meg az a tűz ami a többiek szemében égett.Az egyik tiszt nyersen meg is mondta neki:-Lia te nem vagy idevaló.Teljesen alkalmatlan vagy katonának,ha harci helyzetbe kerülsz elfogsz bukni!
Ezek a mondatok fájtak neki de elhatározta nem hagyja magát gyengének látszani.A több hónapos alapkiképzés után Lia és bajtársai a nemrég alakult kizárólag nőkből álló Védelmezők zászlóaljhoz kerültek.A zászlóalj a határnál teljesített szolgálatot.Fő feladatuk a határkerítés őrzése volt.Az egység katonái járőröröztek, megfigyelő pontokon őrködtek és kamerákkal figyelték az ellenséges tevékenységet.Az ország szemének hívták őket.A nyár rendkívüli esemény nélkül telt el.A nyár végén azonban megváltozott a helyzet.Pásztornak álcázott emberek tűntek fel a kerítés mellett akik a védelem erősségét térképezték fel.A Védelmezők jelentették a gyanús alakok megjelenését a parancsnokságnak,de ott nem foglalkoztak a jelentéseikkel.Lassan eltelt a hosszú forró nyár.Beköszöntött az ősz ami nem hozott nyugalmat.
Egy rettenetes októberi napon megtörtént a lehető legrosszabb,Lia országát támadás érte.A határkerítést több ezer fanatikus harcos törte át.Városokat,falvakat foglaltak el.Minden útjukba kerülő civilt megöltek vagy foglyul ejtettek.Autókat,épületeket gyújtottak fel.A pusztítás mérhetetlen volt.A Védelmezők zászlóalj katonái akik aznap reggel a kerítésnél voltak mindannyian elestek.Liának szerencséje volt a harcoktól kilométerekre egy megerősített bázison aludt.A riadót elrendelő sziréna hangjára ébredt.
-Ébredjenek katonák megtámadták az országot! Ez most nem gyakorlat!-Üvöltötte az ügyeletes tiszt.
Lia villámgyorsan vette fel egyenruháját a taktikai mellényét és magához vette fegyverét.Szíve a torkában dobogott.
-Mi lesz most? Mindannyian megfogunk halni? Miért kell mindennek véget érnie tizennyolc évesen?
Egyfolytában ezek a gondolatok kínozták.Liron hadnagy a felettese sorakozót rendelt el.Ahogy a többiekkel együtt felsorakozott érezte ahogy testében végigsöpör a félelem.Most szembesült először azzal a ténnyel, hogy nemcsak a gyakorlatokat kell végrehajtani hanem valós veszélyben kell helytállnia.
-Katonák!-harsant fel a hadnagy hangja.-Országunkat ma hajnalban alattomos támadás érte.
A tiszt röviden vázolta a helyzetet és azt milyen feladatokat jelölt ki a parancsnokság a zászlóaljnak.
-Lányok az országunk a mi védelmünkre számít! Minden döntésünk életeket menthet meg. A parancsnokság hisz és bízik bennetek.Ti is tudjátok egyetlen csatát sem veszíthetünk,különben elveszítjük a hazánkat.
A mindig szigorú hadnagy emberséges hangnemre váltott amivel fellelkesítette a lányokat.Liát a hallottak hatására egy eddig ismeretlen erő szállta meg.Felizzott a levegő körülötte majd elmúlt a félelme.Más emberré vált nem az volt aki tegnap este álomra hajtotta a fejét.A katonákat kisebb csoportokba osztották.Más és más feladatokat kaptak a csoportok.Lia csoportját személyesen a hadnagy vezette.A feladatuk egy közeli kis település visszafoglalása volt.A település néhány családi házból és mezőgazdasági épületből állt.Nem tűnt lehetetlen küldetésnek a helyiség visszavétele.Lia lelkesen szállt be a páncélozott csapatszállító járműbe.A hadnagy szíve szerint nem vitte volna magával Liát mivel gyengének tartotta de ebben a kritikus helyzetben minden bevethető emberre szüksége volt.Nem tudott arról mekkora változás zajlott le a fiatal katonalányban.A csapatszállító motorja hangosan felbőgött majd elindult a katonákkal.Az összes lány arcára elszántság ült ki.Némán ültek kezükben a géppisztolyokat szorítva.A rádión hallották ahogy a hadsereg sorra veszíti el az egységeit.A Védelmi Erőket váratlanul érte a támadás a megmaradt egységeknek kellett megfordítani a háború menetét.A Védelmezők útját kiégett autók és egy működésképtelen harckocsi szegélyezte.A falu bejáratánál állt meg a csapattal a páncélos.A frontvonalra érve Lia minden érzékszerve élesebbé vált.Robbanásokat hallott és puskaropogást amint kiugrott társaival a csapatszállítóból.A levegőt lőporszag és fémes vérszag járta át.Az utcán holttestek hevertek arcukon az erőszakos halál iszonyatával és értetlenségével.Pár családi ház lángolt a bentlakókért már nem tehettek semmit.Hirtelen lőni kezdtek a lányokra.Azt sem tudták honnét lőnek rájuk.Lia mellett állt egyik legjobb barátnője aki azonnal elesett.Most fogta fel mindenki a valóság teljesen más mint az ócska videójátékok.A Védelmezők védelmi pozíciót vettek fel és viszonozták a tüzet.Heves tűzharc alakult ki.A tapasztalt Liron hadnagy hamar átlátta,hogy többszörös túlerővel állnak szemben.Erősítést kért rádión keresztül a parancsnokságtól.A parancsnokság közölte vele erősítést jelenleg nem tudnak küldeni.Bármi áron de vegyék vissza a települést szólt a megismételt parancs.A katonák is hallották az utasítást,megértették csak magukra számíthatnak.A lányok összeszedték magukat és keményen harcoltak.Azok az órák amiket hónapokon át a kiképzőtáborban töltöttek most kifizetődtek.Jól dolgoztak az ellenség harcosai fogyni kezdtek.A Védelmezők nyomultak előre.Utcáról utcára házról házra foglaltak mindent vissza mindent abból ami az övék volt.Rengeteg civilt szabadítottak ki az ellenség fogságából.A Védelmezők hírnevet szereztek maguknak ezen a napon.Lia is kivette részét a harcból.Egy olajfa mögött meglátta az egyik ellenséges fegyverest.Célzott,beszívta,kifújta a levegőt aztán elhúzta az elsütőbillentyűt.Az ellenség többé nem tudott ártani senkinek.És ez csak a kezdet volt.Lia egyre több támadót semlegesített.Ő volt a legeredményesebb a társai közül.Kezdett megállíthatatlanná válni.A hadnagy aki egykor gyengének tartotta őt most elismerően nézett rá.A lány aki eddig nem találta a helyét most hősiesen küzdött.Éppen egy családi ház felé szaladt Lia amikor a vállán találat érte.A lövedék stopphatása azonnal érvényesült és Lia egy pillanatra megdermedt.A sokkhatás átjárta a testét de a szíve tovább vitte.Az életéért,társaiért és hazájáért küzdött.Megállíthatatlanná vált.Rövid idő múlva Liron hadnagy is megsebesült,rongybabaként terült el a földön.Lia gondolkodás nélkül odarohant,hogy segítsen rajta miközben golyók süvítettek el mellette.Biztonságos helyre húzta a hadnagyot aki annyira súlyosan megsebesült,hogy képtelen volt tovább vezetni a az egységet.Az irányítás nélkül maradt lányok között zavar lett úrrá.Ekkorra már sokan megsebesültek közülük, fáradtak voltak ráadásul a lőszerük is vészesen fogyott.
-Vonuljunk vissza a páncéloshoz!-javasolta az egyik katonalány.
-Azt nem tehetjük a parancsnokság nem tűri el a visszavonulást.Nyomulnunk kell előre.-mondott ellen
egy szemüveges vöröshajú lány.A katonák között vita alakult ki mit tegyenek.A vakmerőbbek támadni akartak az óvatosabbak a taktikai visszavonulás mellett kardoskodtak.A vitát végül Lia zárta le.
-Majd én folytatom a támadást.Ti vigyétek a csapatszállítóhoz a sebesülteket.
Gyorsan belátta mindenki ez lesz a legjobb megoldás.Így elkerülik a hadbíróságot és a sebesültjeiket jobban eltudják látni.Minden tőlük telhetőt megtettek sőt még annál is többet.Erejükön felül teljesítettek.Csak pár épület maradt az agresszorok birtokában ezeket egyedül kellett Liának visszafoglalni.
-Csak előre! Csak előre! Nemcsak magadért harcolsz hanem azokért is akiket szeretsz!-mondogatta magában Lia mikor elvált a többiektől.Egymaga tisztította meg a házakat a fanatikus szakállas férfiaktól.Az utolsó előtti házban amit még az ellenség birtokolt vadászkéssel támadt Liára az egyik elvakult szörnyeteg.Nem maradt arra ideje,hogy fegyverét használja.Közelharc tudását vetette be elhárította a támadást,elvette a kést majd eredeti gazdája ellen fordította.
Közben társai visszaértek a csapatszállítóhoz szakszerűen ellátták sérültjeiket és erősítést kértek újra.Mostanra a Védelmi Erők magukhoz tértek.Sorra foglalták vissza a városokat,falvakat.Mindenhol felmorzsolták a támadókat.A tartalékos katonák behívásával fordítottak a harcok menetén.Lia ezalatt az utolsó épület bevételéte készült.A családi házban halálos csend fogadta a lányt.Csak egy férfi maradt hátra a többiek már nem éltek.A férfi magához vett minden robbanóanyagot amit maga körül talált majd felrobbantotta őket.Lia kirepült a házból métereket szállt a levegőben.A ház mellett ért földet.Hirtelen a ház falának egy kis darabja rádőlt Liára.A törmelék szinte teljesen betemette.Percekig feküdt a romok alatt eszméletlenül.Mikor magához tért a fájdalom az egész testét átjárta.Az egyenruhája véres és szakadt volt,sebek borították testszerte a lábai pedig teljesen aláfordultak.Alig pislákolt benne az élet lángja.A percek óráknak tűntek a romok alatt.Hirtelen azt vette észre,hogy felülről látja magát.A semmiből váratlanul a Védelmezők tartalékosai rohantak oda hozzá és nekiláttak kiásni.Hogy mi történt ezek után arról nem maradtak emlékei.
Hetek múlva Lia lassan ébredezett a kórházi ágyán.Fejétől a lábáig fásli borította.Mozogni nem bírt de minden testrésze megvolt és élt.Próbálta felidézni az utolsó pillanatokat hogyan került ide ám semmire nem emlékezett.A gépek monoton zúgása egyre jobban zavarta a fiatal lányt.Az ablakon beszűrődő napfény és a nővérek kedvessége viszont reményt adtak neki a gyógyulásra.Néhány nap elteltével a gyógyszerek hatására kikerült az intenzív osztályról.Kényelmes egyágyas szobába vitték át ami jobban tetszett neki.Hamarosan a családtagjai is meglátogathatták akiknek nagyon örült mivel már régen látta őket és nagyon hiányoztak neki.Néhány nap múlva ágyához érkezett országának miniszterelnöke a vezérkarral együtt.A férfi megállt Lia ágya mellett és ezeket a szavakat mondta:
-Az ön hősiessége példaként áll előttünk.Az ön cselekedetei nemcsak az országot védték meg hanem a szívünket is megérintették.
Lia nem tudta megállítani a könnyeit amelyek elárasztották az arcát.Az a sok fájdalom és szenvedés amit átélt most értelmet nyert.Nemcsak a saját harcáért küzdött hanem egy egész népért.A miniszterelnök hősiessége elismeréséül kitüntetést adott át neki.Az érdemrend a bátorság és az önfeláldozás szimbóluma volt.A vezérkar tábornoka a Védelmezők parancsnoka előléptette Liát.Lia egyre jobban lett ezért elhagyhatta a kórházat.Otthon családja körében gyógyult tovább.Az országban újra béke honolt,békében élhettek az emberek.
Hiszen ki merne egy olyan országot megtámadni ahol Liához hasonló lányok százai,ezrei élnek?