Az utazás

Anna listát készített, amire fölírta, hogy mik azok a dolgok, amiket nem szabad elfelejtenie az utazás előtt elintézni és bepakolni. Úgy gondolta, hogy majd mindig kihúzza a már elintézett dolgokat a listájáról, de a terve nem sikerült, mert az elintézendő dolgok és becsomagolandó tárgyak csak gyűltek a felsorolásba és szinte semmit nem tudott kihúzni onnan.
Egyedül az orvosi vizitet tudhatta maga mögött. Amikor a leleteket megkapta először föl sem fogta a tartalmukat, aztán próbálta eltemetni magában és csak az utazásra akart koncentrálni.
A repülőjegyet az interneten foglalta le és nyomtatta ki. Nagyon izgult. Igaz, hogy egyszer már megtette ezt a hosszú utat Ausztráliába, de az harminc évvel ezelőtt volt és már alig emlékezett rá, bár ahogy közeledett az utazás napja egyre többször törtek elő az emlékek.
Akkor egy hirdetésre jelentkezett betegápolónak idős magyar származású nő mellé. Egy évet töltött ott az ismeretlenben, ami a hazautazásakor már nem volt ismeretlen. Az utazás reggelén egyedül volt otthon. A családtagjaitól már elbúcsúzott és senki sem ért rá, hogy elkísérje őt a reptérre, ezért már délelőtt tízkor el kellett indulnia otthonról a hatalmas, nehéz bőröndökkel a buszhoz, ami fölviszi őt a fővárosba. Útközben kitörött a bőrönd egyik kereke, ami megnehezítette a haladást, de szerencsére számított ilyen malőrökre és előbb indult el. A mínusz tíz fok ellenére teljesen leizzadt mire a buszhoz ért. A buszon ülve hatalmasat sóhajtott és az ablaknak döntve a fejét a havas tájat nézte, ami egy idő után eltűnt a szeme elől és a harminc évvel ezelőtti utazás emlékképei nyomultak elő. A hosszú szőke hajú filigrán lány akkor is egyedül indult el otthonról. Magányos és stresszes utazás volt. Rettegett, hogy el fog tévedni, főleg a Bangkoki átszálláskor, aztán amikor bemondták, hogy megérkeztek Sydneybe attól remegett, hogy nem fogják várni. Bangkokban a reptéren a légkondicionálás ellenére melege volt, mert Budapestről még a télből elindulva alaposan felöltözött, és amikor a végállomásán a sydneyi reptéren megállt a gép ajtajában szinte megtántorodott a melegtől ami a légkondicionált helységből kilépve szembetámadta. Visszagondolt arra az érzésre, amit akkor érzett ott a reptéren állva, amikor a csomagjaival ott állt a tömegben, ahol egy szót sem értett abból, amit körülötte mondtak. Szerencsére nem kellett sokáig várnia, mert vártak rá és rögtön megismerték a rémült magyar lányt.
Budapestre érve ki kellett zökkennie az emlékek idézéséből, mert újra a törött kerekű bőrönddel való küzdelem következett. A buszpályaudvar közelében lévő szálloda elé kellett eljutnia, ahová a reptéri taxit rendelte. Teljesen össze volt fagyva mire a kisbusz odaért. A reptérre érve rögtön megszabadult a bőröndöktől, föladta őket, majd ő is bement a tranzitba. Elővett egy könyvet, mert még három órát kellett várnia a gép indulásáig. A gyomra ugrált az idegességtől, ezért enni nem tudott. Egy üveg kólát vett, amit lassan iszogatott és olvasni próbált, de a gondolatai megint a múltba tévedtek. Akkoriban az otthoni helyzete kilátástalannak tűnt, úgy gondolta, hogy el kell mennie, mert ha nem megy el, akkor abba bele fog halni. Egyszer meg is próbálkozott az öngyilkossággal, ami megváltoztatta az életét, a gondolkodásmódját. Akkor nőtt fel egy perc alatt, amikor tudatosult benne, hogy életben maradt. Visszagondolt arra a lelkiállapotra, amiben akkor volt, mintha légüres térben lebegett volna. Egyedül volt ebben a hatalmas nyüzsgő világban, teljesen egyedül. A reptéren várták, fürkésző szemekkel vizslatták, kedvesek voltak, de nagyon tartózkodóak. A magány érzése nem múlt el egész ott tartózkodása alatt egy percre sem. Nagyon jól érezte magát, mert béke és nyugalom vette körül. Nem volt gondja, nem volt körülötte stressz, vagy ha volt is az nem az ő gondja volt és a más baján könnyedén tudott segíteni. Csodálták is a kicsi lány probléma megoldó képességét az ottaniak.
Hirtelen tért vissza a jelenbe, mert eszébe jutott, hogy a mostani helyzete még kilátástalanabb mint az akkori volt. Akkor az alkoholista szülei elől menekült, most a tudat elől, hogy vége mindennek. Akkor nyugalom és béke várta, amiben most is reménykedett. Tudta, hogy a leletei alapján már csak pár hónapja van hátra és ezt az utat azért vállalta, hogy ebből a nyugalomból, amit várt újra az úttól erőt merítsen a hátralévő fájdalomra.
Bement a mellékhelyiségbe, ahol a hatalmas tükrökben összetalálkozott az arcával, amelyen nem látszott semmi abból a gyötrelemből, ami a lelkében dúlt. Még mindig hosszú szőke hajat viselt és még mindig filigránnak tűnt így ötven felé haladva is. Arra büszke volt, hogy a korát akár le is tagadhatta volna, de sose tette, mindig büszkén vállalta, főleg azért, mert amikor megmondta az emberek rácsodálkoztak, hogy az lehetetlen, hogy ő annyi amennyi. Amikor a két nagylányával jelent meg valahol mindig a lányok nővérének nézték, amin sokat nevettek és viccelődtek. A lányok nem tudtak a leleteiről és a férje sem, akit már semmi sem érdekelt, ami vele kapcsolatos. Úgy éltek egymás mellett, mint két idegen. Anna minden reggel ágyba vitte a férfinak a reggelijét, főzött, mosott rá, de már nem beszélgettek, vagy ha mégis, akkor az mindig veszekedésbe torkollott, egyoldalú veszekedésbe, a férfi ordított, tört-zúzott Anna meg szomorúan nézte és belülről zokogott. Arra mindig vigyázott, hogy ne lássák rajta a bánatát.
Már kint sötétedett, mikor végre bemondták a gépét és megkezdhette a beszállást. Amikor elfoglalta a helyét a gépen akkor érezte, hogy mennyire éhes. Nagyon várta már a felszállást és a légikisérők biztonsági bemutatójának a végét, amit kötelezően végig kell minden út előtt nézni és hallgatni. Mikor végre elé tették a tálcát a szegényes kis vacsorával, csalódottan nézegette a hideg és gumiszerű szendvicset. Igaz volt választási lehetősége, mert megkérdezték, hogy sajtosat vagy csirkéset kér-e, de amikor választott ő arra a finom melegen gőzölgő csirkés omlettre gondolt, amit régebben kapott repüléskor. Pillanatok alatt eltüntette a szendvicset és a kisméretű csokis nápolyit, majd megitta a kávét, a narancslevet és ez lecsillapította a gyomra morgását. Az elegáns férfi aki abban a sorban ült ahol ő két üléssel arrébb a nápolyit félrette és láthatóan vissza akarta küldeni. Anna félretette félénkségét és elkérte a falatnyi édességet. A férfi csodálkozva nézett rá és odaadta neki a részét, amit Anna rögtön meg is evett. A légikisérőtől kért egy fülhallgatót és belemélyedt a filmek nézésébe, amiket vetíteni kezdtek. A légitársaság hiába indított Budapestről járatot nem adott magyar nyelvű választási lehetőséget, ezért angol nyelvre váltott és próbálta élvezni a filmet, ami nem nagyon sikerült neki, mert a gondolatai megint elkalandoztak. Azokra gondolt, akik várni fogják és azokra, akik már nem tudják várni Ausztráliában. A néni, akinek az ápolása miatt akkor odautazott már meghalt évekkel ezelőtt, de a fiai és azok családja továbbra is tartotta vele a kapcsolatot, hiszen az ott tartózkodása alatt olyan kapcsolat alakult ki közöttük, mintha testvérek lettek volna. Az egyik férfi fotósként dolgozott és a világ legszebb lányai álltak a kamerái előtt, de egy percig sem volt boldog a gyönyörű lányok között. A lányok jöttek-mentek az ágyában, egy ideig az életében is szerepet játszottak, de az ottlétüket csak néhány régi fotó őrzi, nagy nyomot nem hagytak a férfi életében. A jelenlegi barátnőt látta már képeken és igen dekoratívnak találta, húsz éves volt, brazil és modell akart lenni. 
Anna észre sem vette mikor lett vége a filmnek. A lámpákat lekapcsolták és mindenki pihenő helyzetbe helyezkedett, kaptak egy plédet és kispárnát a légikisérőktől, aminek nagyon megörült, mert fázni kezdett.
Anna álmában a homokos tengerparton állt, meleg volt és a hajába kapott a szél. Érezte, hogy valaki gyengéden átöleli hátulról, ami végtelen boldogsággal töltötte el. Megfogta a férfi, hasán összekulcsolt kezét és az ujjaikat összefonták, aztán fölriadt és újra a gépen ült. Próbált még aludni, hogy visszajöjjön az álom, de nem sikerült folytatnia, a kép viszont ott volt előtte, anélkül, hogy a férfi arcát látta volna, az érzés, a béke és a szerelem érzése elárasztotta.
Hajnalban sikerült elaludnia végre és arra ébredt, hogy a napfény melegíti az arcát. A vakító napfény világított be az ablakon. Anna szemei könnyezni kezdtek és csak a gyorsan előszedett napszemüveggel tudott kinézni. Élvezte a csodás látványt. A felhők hófehér vattapaplanszerű gomolygása csodálattal töltötte el. Sokszor látta már repülés közben ezt a látványt és mégsem tudott betelni vele. Boldognak érezte magát egy pillanatra, de amikor körülnézett elszomorodott, mert nem volt senki, akivel megoszthatná ezt a boldogságot.
Anna próbált fölkészülni a nyárra és a mellékhelyiségben átöltözött. A téli ruháitól megszabadulva könnyebbnek érezte magát. A gépen többen is furcsállva néztek rá, de tudta, hogy ezek majd mennyire fognak szenvedni, amikor leszállnak Bangkokban.
A gépből kilépve úgy történt, ahogyan számított rá, a meleg szinte lerohanta őket kilépve a légkondicionált gépből. Ő mosolyogva lépkedett a busz felé szandálban, könnyű nyári pólóban és miniszoknyában. Utastársai izzadva, kínlódtak mellette. Anna a tranzitban várakozva az átszállásra az üvegablakon át a tájat nézte és a kerítésre felfutó hatalmas virágözönnel beköszönő bokorrengeteget csodálta. Ezek a bokrok már akkor is itt illatoztak, amikor először erre járt és akkor is megcsodálta őket, bár akkor még nem tűntek ennyire sűrű növésűnek. Erős nyomást érzett a gyomrában. Aggódva kereste a gépét, amivel tovább kell utaznia és az járt a fejében, hogy minél előbb föl kell szállnia, mert újra nagyon éhes volt.
Már túl volt az ebéden, mikor újra elkalandoztak a gondolatai. A magányos napok jutottak eszébe. Akinél kinn volt, nagyon depressziós volt, a lánya halála miatt és a fájdalmán kívül szinte semmi más nem érdekelte. A lány most éppen ezt az egyedüllétet várta, hogy végre rendet tudjon tenni a fejében.
Syndeyben a reptéren, amikor összeszedte a csomagjait és körülnézett hirtelen tört rá a deja vu érzése. Nagy levegőt vett és a telefonja után nyúlt, de mire bekapcsolta már az ismerősei gyűrűjében állt és szinte sodorták magukkal a kocsiig, aminek éppen lejáróban volt a parkoló cédulája, ezért gyorsan távoztak. Hazaérve etetni-itatni akarták, de Anna csak arra vágyott, hogy végre vízszintesbe kerülhessen, fáradtnak érezte magát annak ellenére, hogy a gépen tudott aludni. Azzal nem foglalkozott, hogy most otthon mennyi lehet az idő, mert az időeltolódást úgyis ki kell majd egyensúlyoznia. Régebben ezzel nem volt gondja és remélte, hogy most is könnyen át tud majd állni a biológiai órája. A vendéglátói megmutatták a szobáját és magára hagyták. Anna amint lecsukta a szemét szinte elájult és csak órák múlva tért magához. Nem gondolta, hogy ennyire fáradt volt. Ébredéskor megint nagyon kellemes érzése támadt, mert újra a homokos tengerparton látta magát a szerelme karjában. A férfit most sem látta, de érezte újra azt a mindent elsöprő szerelmet, amit a repülőn előző éjjel.
Anna ébredéskor csak nagyon szomjasnak érezte magát, amin gyorsan tudott segíteni, mert egy nagy kancsó narancslé volt neki odakészítve az ágya mellé. Egy pólóban és bugyiban ült ki a szobája teraszára és kereste az ismerős csillagokat a feje fölött az égen. Emlékezett rá, hogy hetekig próbálta beazonosítani annak idején az ismerős csillagképeket, de nem sikerült neki. Az ottaniak próbálták neki magyarázni a csillagképeket, de ezek neki nagyon ismeretlenek voltak. Arra vágyott, hogy olyan embert találjon, aki ismeri a csillagokat és el tudja neki mondani. Ezt az embert, azóta sem találta meg, de a vendéglátói akkor a szomszéd fiút emlegették, hogy majd az segít neki, de soha nem találkoztak össze éjjel, hogy ezt megbeszélhessék. Anna a sűrű növényzeten keresztül megpróbált átnézni a szomszéd birtokra, kíváncsi volt, hogy akik annak idején ott laktak élnek-e még. A ház sötétnek tűnt, de ilyenkor éjszaka az ő házuk is az volt. A meleg nyári szellő, ami a tenger felől fújt enyhítette a forró nyári éjszakát. Anna boldog mosollyal nyúlt el a napozóágyon és aludt el újra. A reggeli nap fénye ébresztette föl  és valami zaj, ami a házból szűrődött. A konyhába vezető ajtó nyitva volt és kellemes illatok fogadták, amikor belépett. A tejeskávé színű brazil modell lány reggelizett az asztalnál és mosolyogva kínálta őt is portugál nyelven. Anna magyarul szólt hozzá, amit a lány nem értett, de átváltott angolra, amiben úgy tűnt mind a ketten nagyon gyengék voltak és sokat nevettek mire megbeszélték, hogy Annának milyen útja volt és, hogy mit kér reggelire. A vendéglátója Pali, még aludt, de a lányok nevetésére morcosan bújt ki a barlangjából. Anna meg masszírozta az álmos férfit, majd mind a hárman átmentek a szomszéd medencéjéhez úszni. Közel negyven fok meleg volt és a medence mellett nagyon kellemesen telt az idő. A délelőtt folyamán több lány is megjelent, akiket Pali fotózni szokott és ezt a férfi ki is használta, izgalmas képeket készített a lányokról. Anna rövid időn belül elkezdte rosszul érezni magát a magas vékony modellek között. Szinte bújt a kamera elől és csak törölközőbe csavarva volt hajlandó fölállni. Pali veszekedett is vele, amiért ennyire bebugyolálta magát ebben a melegben és, hogy példát mutasson teljesen le is vetkőzött, amiben a lányok is követték. A hibátlan testű modellek látványa még jobban elbizonytalanította az asszonyt és bevonult a házba főzni. Az ebéd, amivel előállt mindenkit lenyűgözött. Délután a lányok elmentek, Pali újra átment a medencéhez napozni Josianával, akinek a gyönyörű színű bőrét teljesen fölösleges volt napoztatni. Anna elintézett néhány telefont, tudatta az otthoniakkal, hogy jól van, szerencsésen megérkezett, majd elindult fölfedezni a környéket, fölidézni az emlékeket. 
Amikor itt volt harminc évvel ezelőtt akkor naponta járt vásárolni, főzött, mosott, vezette a háztartást. Elindult gyalog az utcán és próbálta fölidézni a régi helyeket és beazonosítani a változásokat. A szomszéd villa előtt megállt egy pillanatra, mert eszébe jutott az a fiú, aki csak hétvégeken volt otthon, de akkor mindig messziről integetett neki és nagyon kedvesen váltott vele pár szót. Tamás akkor egyetemista volt. Anna úgy gondolta majd megkérdezi Palit, hogy mi lett a fiúval. A ház úgy tűnt nem lakatlan, bár a redőnyök le voltak húzva, de az lehetett a meleg miatt is. Az utca végén volt egy hosszú lépcső, ami az óceánhoz vezetett, majd a homokos parttal folytatódott. Anna lement és a homokban állva lekapta a szandálját. A nap nagyon fölmelegítette a homokot, ezért gyorsan kellett mennie, de a vízhez érve már kellemes volt, ahogyan a víz ütemesen fonta körül a bokáját, majd húzódott vissza. Anna hajába belekapott a szél és az arcába sodorta. Ez is felidézte benne, hogy mennyire haragudott annak idején a szinte állandóan fújó szélre. Most örült a szélnek, mert úgy érezte megtisztítja őt, a gondolatait is kisimítja. Órák múlva, amikor hazaért már nem gondolt a tökéletes testű lányok mellett érzett kisebbségi érzésre. Pali, azzal a hírrel várta, hogy el kell utaznia, mert valami sürgős címlapfotózási munkát bíztak rá. Az asszony segített nekik bepakolni, és amikor elmentek körülnézett az üres házban és újra érezte a magányt, amit harminc évvel ezelőtt is. Időnként nagyon egyedül érezte magát, akkor is, amikor voltak körülötte. Nagyot sóhajtott, majd úgy döntött kikapcsolja a gondjait és megpróbál tényleg pihenni és átgondolni minden tennivalót. Éjjel nem tudott aludni, hajnalig tévézett, aztán valamikor elaludt, de pár óra múlva föl is ébredt és egy pohár narancslé után már lenn is volt a parton. A vizet nagyon hidegnek ítélte meg, ezért egy hosszú séta után visszament a házhoz és meztelenül úszott a szomszéd medencéjében. Igazából ez egy közös medence volt, de a szomszéd házhoz közelebb állt, ezért hívták a „szomszéd medencéjének”. A két házat nem választotta el kerítés csak a bokrokból volt kialakítva a medence körül egy természetes sövényfal. Anna nem sportolt, ezért az úszás hamar kifárasztotta és kifeküdt a partra napozni. A betegségén kezdett gondolkodni. Egy ideje már voltak tünetei, a rendszeresen visszatérő fejfájásai, amiket már szinte alig tudott tablettákkal csillapítani. Amikor elkezdte érezni, hogy jön a fájdalom szinte menekült az emberek közül és megpróbált egyedül megbirkózni a lüktető fejfájással, hányingerrel és szédüléssel. Amikor már úgy érezte, hogy nem tud egyedül boldogulni, nem tudja uralni a fájdalmat elment egy orvoshoz, aki koponya CT-t készített és annak a leletét kapta meg az indulás előtt. Senkinek sem szólt a leletről otthon. Nem is tudta, hogy kivel beszélhetne erről, hiszen őt is nagyon váratlanul érte a felismerés, hogy gyógyíthatatlan beteg. 
Kinyitotta a szemét és körülnézett a decemberi negyven fokos hőségben, egy pillanatra minden gondját elfelejtette és élvezte a meleget, aztán fölkapott egy törölközőt és rohant vissza a házba. A terasz felőli ajtót nyitva hagyta és a légkondicionálót sem kapcsolta be, mert ő szerette a meleget, a kánikulát, nem úgy mint a házigazdái, akik a légkondicionáló hűtése nélkül már szenvedtek. A házba belépve már el is felejtette szomorú gondolatait és a napi teendőket próbálta megtervezni, aztán hirtelen megtorpant, mert a nappali ajtajában mozgást látott. Hirtelen kapta oda a fejét, de amit látott attól úgy érezte a szívverése is megállt. Egy hatalmas méretű kígyó tekergett a nappali felől a lábai irányába. Mivel az ajtótól már eltávolodott nem tudott kimenekülni a teraszra, de mozdulni sem mert. A gondolatai között lázasan keresgélte a megoldást, amit így mozdulatlanul kell megtalálnia, mert mozdulni nem mert a félelemtől. Sikítani szeretett volna, de hang nem jött ki a torkán a félelemtől, szinte lebénult. Próbálta fölidézni a tanácsokat, amiket Palitól kapott, de azok között jelenleg kígyóra utaló semmilyen utasítás nem szerepelt. Annak idején emlékezett rá, hogy kaptak egy telefonszámot, amit ilyen esetekben kellett volna fölhívni, mert a kígyók védett állatok voltak és a természetvédők kijöttek érte, hogy elvigyék a lakott helyektől távolabbra. Abban az egy évben szerencsére nem volt egyetlen találkozása sem ilyen vadállatokkal és most sem számított rá. Akkoriban a hűtő ajtajára volt kiírva a telefonszám, és amikor odapillantott látta, hogy most is ott van, de a telefon sem volt elérhető távolságban. A szíve még mindig hevesen vert. A lábát nem merte mozdítani, de a testével oldalra fordult és kinyitotta az ablakot és először halkan, majd egyre hangosabban kiabált segítségért. Legelőször magyarul majd angolul. Amikor meghallotta a siető lépteket a terasz felől megkönnyebbülten sóhajtott és szólt ki a megmentőjének, hogy kígyó van a házban. A belépő nő első mozdulata a kikapcsolt légkondicionáló visszakapcsolása volt, majd óvatosan visszalépett és az ablakhoz jött. Anna rémülten nézett utána, amikor látta elmenni, de amikor az ablaknál megjelent már nyugodtabb volt.
- Ne izgulj, pár perc alatt lehűl a levegő és akkor már mozdulni sem tud. Ne mozogj csak, ha azt látod, hogy mégis feléd közelít, akkor ugorj föl az asztalra. –
- Köszönöm. – sóhajtott megkönnyebbülten Anna és közben azon gondolkodott, hogy a megmentője ki is lehet.
A szemét nem merte levenni a kígyóról, ami ott tekergőzött a padlón és úgy tűnt feléje tart éppen. Anna egy pillanat alatt fönt volt az asztal tetején, még a törölközőjét is elejtette, ami aztán a hüllőnek tetszett és azon helyezkedett el és látszólag békésen elaludt. A nő az ablaknál állt és nagyon nevetett. Annának nem volt kedve nevetni, rémülten guggolt az asztal tetején meztelenül. Gondolatban megfogadta, hogy soha többé nem fog nudizni, ha ezt túléli. A hideg levegőtől, amit a légkondicionáló befújt már libabőrös volt, ő már egyre jobban fázott és remélte, hogy a hívatlan látogatója is így érez. A nő az ajtóhoz jött és még mindig nevetgélve nyugtatgatta.
      -   Nem lesz semmi gond. Mostanra már biztosan lebénult a hidegtől. Gyere le nyugodtan.– 
Anna dobogó szívvel mászott le és rohant ki a teraszra, ahol az egyik napozóágyról fölkapott törölközőbe burkolózott.
- Köszönöm a segítséget. - fordult az asszonyhoz – Most mi lesz a kígyóval? –
- Telefonálunk és el fogják vinni, addig gyere át hozzám. Te vagy Anna, akit Paliék vártak Magyarországról? –
- Igen. – nyújtotta a kezét a nőnek, aki bemutatkozott. – Edit. -
A nő a szomszéd villában lakott, de ő nem emlékezett rá, hogy ismerné, ezért meg is kérdezte, hogy mióta lakik itt. 
      -  Negyven éve, de megszakításokkal. Amikor te itt voltál harminc éve, akkor én már férjnél voltam, de a válásom után visszajöttem a szülői házba. Az öcsémmel találkozhattál annak idején. – nézett rá a nő fürkésző szemmel.
      -  Igen, azt hiszem őt többször is láttam akkoriban. Most mi van vele? – Anna visszagondolt a fiúra, aki hétvégeken jött haza az egyetemről és mindig hatalmasakat köszönt és integetett, amikor elhaladt a házuk előtt. Beszélgetés nem is zajlott közöttük, Anna emlékei szerint. 
     -  Pár nap múlva jön haza, most a tengeren van. Sajnálta, hogy nem lehet itt, amikor megjössz. –
     - Emlékezett rám? – csodálkozott Anna.
    -  Naná, hogy emlékezett. Mióta tudja, hogy jössz állandóan az emlékeit hallgatom. – közben a nő telefonált és egy órán belül várhatóak voltak a nemzeti park emberei, akik a védett kígyót el fogják vinni.  Anna kapott egy köntöst, amiben már jobban érezte magát, mint  a törölközőben, és amikor Edit hívta, hogy menjenek ki a teraszra a napra ő nemet mondott.
Félt a kígyó barátaitól, családtagjaitól, akik talán a közelben tartózkodnak. A vendéglátójával kellemesen elbeszélgettek, mert az asszony is félig magyar származású volt és elkezdte elmesélni a szülei találkozását. Anna nagyon szerette ezeket a történeteket és ő jobban meg is értette, mert tudta, érezte, mi elől menekültek el a magyar emigránsok. 
Több mint egy óra eltelt és végre megérkeztek az állatvédők. Egy nagy műanyag dobozt hoztak, amibe belebűvölték a hidegtől lemerevedett hüllőt és már távoztak is. Annát még előbb megnyugtatták, hogy az ilyen látogatás nem gyakori errefelé és most sem kell rettegnie attól, hogy meg fog ismétlődni, de azért a teraszajtót jobb, ha csukva tartja.
Aznap Edit meghívta ebédre, ami nagyon kellemes hangulatban telt. Anna úgy érezte, mintha régi ismerősök lennének. A világ két nagyon messzire eső pontján élték le életük nagy részét és mégis nagyon egyformán gondolkodtak. Anna alig beszélt a családjáról, de Edit nem volt ilyen szűkszavú, ő sokat mesélt, a válásairól, a szerelmeiről és a csalódásairól. Aztán Anna meglátta azt a kisfiús nevető férfit Edit mellett egy képen és megértette őt, amiért bánkódik a legutóbbi szerelme után. Ez a férfi minden nőt el tudna varázsolni - volt az ő első gondolata a kép láttán. Edit megállt mögötte és megjegyezte.
- Ugye téged is elkábít a mosolyával? – Anna zavartan fordult meg.
- Csinos férfi. Megértem, hogy beleestél. –
- Na, még csak az kellene. Ő az egyetlen férfi, akitől mentes vagyok. A testvérem. –
Anna kicsit közelebb hajolt és már látta is, hogy ez az a fiú a szomszédból, aki annak idején olyan nagyokat köszönt és már messziről integetett, amikor meglátta.
- Még mindig ilyen jóképű. – jegyezte meg.
- Ez a veszte. - nevetett Edit. Minden nő elájul, már akkor mikor meglátja, és ő nem tud nekik ellenállni. Minden nőnek be is dől rögtön. Volt három házassága és most egyedül él, szerintem magányos is. –
- Na, ezt nem hiszem el. – vette föl a boros poharát Anna és megemelte a mosolygó férfi képének köszönve.
Az elkövetkező napokban Anna és Edit szinte minden idejüket együtt töltötték. Vásárolni mentek és látványosságokat néztek, sétáltak az öbölben és hajón utaztak. Anna lebarnult és sokat nevetett. Közben Pali is hazajött a fotózásból, egyedül, mert Josiana elutazott egy másik fotóssal egy másik fotózásra. A két nő megpróbálta megvigasztalni a bánatos férfit és ez sikerült is nekik, mert a férfi is velük ment a kirándulásokra és láthatóan jól érezte magát a csodálatos táj fényképezésével, ami változatosságot jelentett neki a bikinis, lebarnult női testek pózolásának látványa után. Esténként borozgatva ültek a teraszon és Anna nagyon örült ezeknek a nyugodt, békés napoknak, mert a gondjait teljesen el tudta felejteni.
Pali újra elutazott egy fotózásra és akkor Edit áthívta Annát a házába aludni. Anna örömmel elfogadta a meghívást, mert még mindig félt a kígyós élmény után egyedül a házban. Azóta este lefekvés előtt minden alkalommal benézett az ágy alá.
 Edit a bátyja szobáját adta neki, mert a férfi is elutazott és Edit szerint még hosszú ideig nem várható haza. Anna szerette ezt a férfias, egyszerű helységet, a tiszta vonalakat. Időnként még a férfi ruháiból is kölcsönvett egy-egy pólót. A feliratokból tudta meg, hogy a férfi nagyon harcos állatvédő. Ezt meg is említette Editnek, aki meg is erősítette ezt, hiszen a bátyja elismert oceanográfus, állat és természetvédő, aki jelenleg is egy bálnamentő akcióban vesz részt.
- Nem lakunk ám állandóan együtt a testvéremmel, csak amikor itt vagyunk, a városban akkor mind a ketten itt lakunk a szüleink régi házában. –
Azon az éjjelen Anna hamar lefeküdt, mert fájt a feje. Félt attól, hogy a betegség miatti fájdalom előbb jelentkezik, mint ahogyan számított rá és elrontja az utazását. Megfogadta, hogy nem szól senkinek az itteniek közül.
Tamás nagyon fáradtnak érezte magát és úgy érezte az egész élete kudarc. A nyolc bálna közül csak kettőt tudtak megmenteni és azok is annyira le voltak gyengülve, hogy kétséges volt az életben maradásuk. Az önkéntesek is mind fáradtan álltak a parton és senkinek sem volt kedve hazamenni, ezért tüzet gyújtottak a strandon és körülülték. Volt, aki enni, innivalót hozott, de előkerült egy gitár is és néhány fiatal énekelni kezdett. A férfi leheveredett a homokba és a lángokba bámulva próbálta kikapcsolni a gondolatait. A fiatal nő, aki mellé telepedett először zavarta, majd nem tudott ellenállni neki és csókolózni kezdtek. Csábító kebleket markolászott közben, és amikor megérezte a szilikont a bőr alatt elszomorodott. Eltolta magától a fiatal lányt és fölállt.
- Mennem kell. – simogatta meg a lány száját az ujjaival és ott is szilikont tapintott. – Bocsáss meg. – szabadkozott.
Beült a kocsijába és a cd játszót nagy hangerőre állítva elindult. Kedvenc operáját a Toscát  hallgatta és úgy számolta ez egész úton ki fog tartani. Annyiszor hallotta már, hogy kívülről tudta és Domingóval énekelte a Levéláriát. A szomorú vég, még most ezerszeri hallgatáskor is lelombozta, aztán főleg az is, hogy még nem ért haza a végénél és a csendben csak az autó zúgását hallgatva az életén kezdett gondolkodni. Nagyon egyedül érezte magát. Ilyen borús gondolatokkal ért haza és osont be a házba, nehogy fölébressze Editet. Az asszony nem számíthatott rá. Ő úgy gondolta, hogy majd reggel meglepi a jelenlétével. Szeretett a húgával együtt lenni, mert az asszony mindig fölvidította. Vigyázva suhant be a házba és vetette le a cipőjét, hogy ne csináljon zajt. A szobájába lépve nem kapcsolta föl a lámpát se, hanem ledobálta a ruháit és rögtön bújt is be az ágyába. Az első pillanatban elcsodálkozott, majd próbálta kitalálni ki is lehet az a nő az ágyában. Abban biztos volt, hogy nő, mert érezte csábító illatát. Fáradt volt és kiábrándult egy percre az is eszébe jutott, hogy nem kérdezősködik, hanem átengedi magát az élvezetnek és búfelejtő szeretkezésbe kezd a nővel, de aztán meggondolta és kihúzódott az ágy szélére. Próbált némi takaróhoz is jutni, de ez nagyon nehéz feladat volt, mert az ágyastársa nagyon erősen őrizte a takaróját, szinte belecsavarta magát. Tamás fölkelt és előhúzott egy plédet a szekrényből, amit magára terített. Próbált elaludni, ami nehezen sikerült, de aztán észre sem vette mikor szállt álom a szemeire.
 
Reggel Anna mosolyogva ébredt, mert nagyon kellemes álma volt. Megint érezte azt az ölelést, amit már előzőleg a repülőn is álmában. Ki sem nyitotta a szemét úgy húzta magához a párnáját és ölelte át, de ebben a pillanatban szinte megdermedt, mert az ölelést még mindig érezte. Egy férfi simult hozzá hátulról és ölelte át. Anna, alig mert levegőt venni, és főleg nem mert megmozdulni. Most már úgy érezte az ölelés kaloda, amelybe beszorult. Kinyitotta a szemét és lenézett az ölelő kezekre. Ápolt férfikezek voltak, de ez nem nyugtatta meg. Most újra azt érezte, mint amikor a kígyó ott tekergett előtte, hogy nem jön ki hang a torkán, nem tudott sikítani. Félve vett levegőt, de képtelen volt mozdulatlanul feküdni, úgy érezte meg kell próbálnia kiszabadulni. Apró mozdulatokkal helyezkedett az ágy széle felé, de hiába, mert a férfi ettől még jobban hozzábújt és a fejét a nyakába fúrta, a kezeit meg a melleire csúsztatta. Annának nagyon melege lett. Rémülten próbált szabadulni és most már nem vigyázva, hanem egyre erősebben. A férfi rögtön elengedte, valószínűleg csak most ébredt föl. Anna fölült és megnézte a támadóját miközben kipattant az ágyból. Álmosan pislogó, kócos férfit látott az ágyában, aki nagyon ismerősnek tűnt. Éppen meg akarta kérdezni, hogy ki ő és mit akar, de fölismerte Edit bátyját a saját ágyában és most már sajátmagát érezte betolakodónak.
- Bocsánat! – mondta zavartan és a takarót magára kapva állt az ágy előtt. Angolul beszélt.
A férfi eddig résnyire nyitott szeme most hatalmasra tágult és csodálkozva nézett az asszonyra.
      -     Hogy került maga az ágyamba?  – kérdezte és fölült.
      -     Edit meghívására jöttem át aludni, de nem tudtuk, hogy hazajön. – mondta Anna szinte dadogva. Aztán magyarra váltott – Bocsásson meg. Szólhatott volna, hogy megjött. – 
      -   Igaza van, de annyira fáradt voltam, hogy nem érdekelt ki van az ágyamban csak vízszintesbe akartam kerülni. – mosolyodott el a férfi és fürkészve nézte a nőt.
Anna zavartan állt ott és nem tudta mit tegyen, de azt már tudta megértette, hogy ez a férfi hogyan veszi le a lányokat a lábukról, nem is kellett magát megerőltetnie csak elmosolyodott és már boldog is volt az a nő, akire ránézett.
Tamás nem akart hinni a szemének, ráismert a nőre, akit harminc éve nem látott és akkor azt hitte, hogy soha többé nem is fog látni. Fiatal egyetemista fiúként minden hétvégén dobogó szívvel jött haza és alig várta, hogy megpillantsa a lányt a szomszédban. Igazából soha nem merte megszólítani, hatalmasakat köszönt neki, és ha kinn volt, akkor figyelte az ablakból. Az anyja akkoriban hiába kereste a színházi látcsövét, amit ő kisajátított, mert azzal figyelte Annát. Aztán elment a lány és ő sokáig nem tudta kiverni a fejéből. Időnként rákérdezett Palinál, hogy mi van vele, de aztán abbahagyta az érdeklődést. Úgy érezte, hogy már többé nem fogja úgysem látni és a nő most itt áll előtte, együtt töltötték az éjszakát is.
A férfi fölkelt az ágyból és ő is a takaróját tekerte magára úgy állt meg Anna előtt. Nyújtotta a kezét és bemutatkozott. Az asszony még mindig zavarban volt, de megjegyezte, hogy emlékszik a férfira.
      -   Emlékszik rám? –csodálkozott a férfi.
      -   Igen. Olyan egyedül voltam és maga mindig köszönt nekem. Ez nagyon jól esett. –
Tamás elgondolkodva nézett a nőre, mennyire vágyott akkor arra, hogy a lány egyáltalán megjelenjen, ránézzen és ő nem merte megszólítani, most meg kiderül, hogy akkor mennyire magányos volt és vágyott arra, hogy valaki megszólítsa.
Ebben a pillanatban jött be a szobába Edit, mint egy tornádó és sodorta el őket. Tamás nyakába ugrott és boldogan üdvözölte a testvérét. Amikor meghallotta, hogy ők együtt aludtak anélkül, hogy tudtak volna erről nagyokat nevetett és azon csodálkozott el a legjobban, amikor meghallotta, hogy milyen illedelmesen magázódnak. Szinte kényszerítette őket, hogy igyanak pertut és tegeződjenek. A reggeli kávéval megtörtént a pertuivás is. Edit elmesélte a bátyjának a kígyós kalandot, amin utólag már nevettek, de Anna azért hozzátette, hogy őt még most is kirázza a hideg, ha visszagondol arra a pillanatra, amikor belépett és meglátta a kígyót.
Reggeli közben sokat nevettek és elkezdték tervezgetni a napot. Tamás, már nem is gondolt az előző napi kudarcnak megélt eseményekre, nagyon jól érezte magát a két nővel.
Editnek délelőtt dolga volt, ezért őket együtt küldte el egy hosszú listával vásárolni. Anna Palitól is hozott listát, mert teli hűtővel akarta hazavárni a házigazdáját. A férfi egy távoli bevásárlóközpontba vitte, ahol mindent lehetett kapni. A listán szereplő dolgokat gyorsan összeválogatták, majd kiültek a pláza kávézójának teraszára és fagylaltot ettek. Anna, amikor az első falatot a szájába vette a hideg, szinte mint egy tűszúrás fölcsapott a homlokába és aztán jött a fejfájás. Nem akarta, hogy a férfi észrevegye rajta a változást, ezért gyorsan kiment a mellékhelyiségbe és a táskájában gyógyszer után kutatott. Félt, hogy egy szem nem fog használni és rögtön kettőt vett be. Negyedóra sem telt el és már érezte a hatást. Szédült a feje és úgy érezte az agya el van zsibbadva. A nyelve nehezen mozgott, ezért alig beszélt. Tamás észrevette a változást, de nem tudta mire vélni. Eddig nagyon jól érezte magát az asszonnyal és most kereste az okot, amiért a hangulat megváltozott. Azt gondolta, hogy ő rontott el valamit. Gyorsan hajtott hazafelé és reménykedett, hogy a nő nem fogja ott hagyni , amikor megérkeznek. Anna a garázsban kiszállt a kocsiból és megfogta a hatalmas nehéz táskát, amibe a Palinak vett ennivalót pakolta, és szinte elrohant vele. Tamás alig kapott levegőt. Megrökönyödve állt ott és nézett az asszony után. 
Anna berohant a házba, a táskát úgy egyben berakta a hűtőbe, aztán már rohant is a szobájába és lefeküdt. Csukott szemmel próbálta elengedni magát, de ez nem sikerült. Kiment a fürdőszobába és egy hidegvízbe mártott törölközőt tett a homlokára, ami egy pillanatig enyhítette is a fájdalmat. Szeretett volna elaludni, de ilyen állapotban ez még soha nem sikerült. A szeméből könnyek szivárogtak és arra gondolt, hogy Tamás most mit gondolhat róla.
A férfi miután kipakolt és közben is az asszony járt a fejében, úgy érezte tisztáznia kell a helyzetet. Arra gondolt, hogy akaratlanul is megbánthatta az Annát, ezért át kell mennie és bocsánatot kell kérnie. Útközben próbálta megfogalmazni magában a bocsánatkérő szavakat.
A házba lépve nem látott senkit. Sokszor járt itt, ezért ismerte a járást és sejtette melyik lehet Anna szobája. Az ajtó nyitva volt és meg is látta az asszonyt az ágyon feküdni egy vizes törölközővel a homlokán. Odalépett hozzá és rögtön el is felejtette a bocsánatkérést, mert látta, hogy Anna milyen rosszul van. Odaült mellé és megfogta a kezét.
     -    Engedd meg, hogy segítsek! – súgta és már nyúlt is a kezéért, amin kitapintotta az akupresszúrás pontokat és nyomni kezdte a hüvelykujjával.
Anna föl akart kelni, de a férfi visszanyomta és halkan nyugtatgatta. Tudta, hogy fejfájásnál a hangos beszéd mennyire kellemetlen. A második feleségének voltak sűrűn migrénes panaszai és azt egy idő után már nagyon jól tudták kezelni. Négy felesége volt és most ezt úgy gondolta végre hasznosnak is érezheti.
Anna észre sem vette, hogy mikor múlt el a fejfájása. Már nem kívánta a hideg törölközőt a homlokán, amit le is vett és végre ki merte nyitni a szemét. Eufórikus érzés uralkodott el rajta. Tamás elmélyülten nyomta a kezén a pontokat és a szemét fürkészte. Az asszony elmosolyodott és elhúzta a kezét.
- Köszönöm. Elmúlt. Te csodát tettél. –
- Jó vagy? – fogta a férfi a két tenyere közé az arcát. Anna bólogatott, hogy igen, de nem tudott szabadulni a férfi szemeitől. Megértette a nőket, akik elájultak a férfi pillantásától is, legalábbis Edit szerint.
Tamás odahajolt és megcsókolta. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, annyira vágyott megismerni ezt az érzést. Harminc éve ábrándozott erről a csókról. Anna szédülést érzett és nem tudta, hogy a gyógyszerektől, a melegtől, vagy esetleg a férfi csókjától szédül. Átölelte a férfi nyakát, és amikor a férfi a nyelvét a szájába dugta úgy érezte újra húsz éves. Aztán Tamás kicsit eltolta magától és a szemébe nézett.
- Bocsánatot akartam kérni, azért jöttem át. – mondta mosolyogva. – na és a fejed?
- Szédülök és súlytalannak érzem magam. Ilyen terápiát még soha nem kaptam, főleg ez az utolsó momentum volt nagyon kellemes. Publikáltad már? Ezzel vagyonokat kereshetnél. -  Anna nem tudott elszakadni a férfi szemeitől, amik mosolyogva csillogtak.
- Te vagy az első páciensem, akin ezt kipróbáltam, de ha ennyire jól sikerült, akkor máson is ki fogom próbálni.  De még nem fejeződött be, folytatni kell, hogy vissza ne jöjjön a fájdalom. – mondta és újra az asszony száját kereste.
Anna engedelmesen nyitotta a száját és dőlt el az ágyon magára húzva a férfit. Vadul csókolóztak. Anna elfelejtette a betegségét, a családját, a gondjait. Nem létezett számára más csak az a lebegő érzés, mintha súlytalan lenne. Jó volt nem gondolni semmire és senkire.
Egy idő után már csak összefonódva feküdtek, mint akik soha nem akarják elengedni egymást. Amikor meghallották Edit hangját a bejárattól, akkor tértek magukhoz. Összefont kezekkel álltak meg az asszony előtt, aki rájuk nézett és látta az összetartozást.
- Örülök nektek. – mondta halkan és Anna arcára puszit nyomott.
A délutánt a parton töltötték hármasban. Másnapra hazavárták Palit is.
Este Anna zavarban volt, mert nem tudta Tamás hogy képzelte el az éjszakát, aztán minden nagyon magától értetődően zajlott, mert vacsora után Edit elment tévézni a szobájába ők meg Tamás szobájába vonultak, és mint két kamasz először ruhában csókolóztak, majd lassan felváltva vetkőztették egymást. A szeretkezésük olyan volt, mintha mindig is egymásra vártak volna. Anna el is csodálkozott, hogy a férfival minden olyan simán megy. Olyan érzése volt, mintha megtalálta volna a másik felét, akit egész életen át keresett.
Az elkövetkező napok mesés hangulatban teltek Anna számára. Tamással töltötte minden percét. Amikor szólt a férfi telefonja, próbált elvonulni, de a férfi átölelte és nem engedte elmenekülni. Tudta, hogy egy nővel beszél és már föl is ébredt benne a féltékenység, mert a férfi annyira kedves volt. 
- El kell utaznom pár napra. – mondta mikor letette a telefont.
- Hiányozni fogsz. – mondta szomorúan, de a férfi rögtön ajánlatot is tett.
- Gyere velem. – kérte és a kérése őszintének tűnt.
- Hová? – kérdezte Anna, de tudta, hogy ő most bárhová elmenne a férfival.
- Van egy megfigyelőbázisunk egy közeli kis szigeten. Ott mindig van ügyeletes és most, aki ott van, az el szeretne utazni pár napra. –
- Veled megyek! – vágta rá a nő rögtön.
Másnap hajnalban kellett indulniuk. Pali haragosan még este elbúcsúzott. Anna úgy vette észre, mintha féltené őt Tamástól. 
Kocsival mentek a kikötőbe, ahol fázósan álltak meg a mólón a hajóra várva, ami elviszi őket. Anna azt hitte, hogy majd egy menetrendszerinti komppal mennek, de jó félórás fagyoskodás után egy hófehér yacht állt be melléjük és egy mosolygós borostás fiatal férfi ugrott le a partra. 
A két férfi fölpakolta a csomagokat. Anna rögtön bebújt a kajütbe, mert nagyon fázott és még egy plédet is terített magára. Tamás a kormánynál álló férfi mellé állt és beszélgettek.
Anna elaludhatott, mert mikor újra kinyitotta a szemét már világos volt. Az erős napfény szinte szúrta a szemét. Gyorsan becsukta és aztán föltette a napszemüvegét és úgy próbálta kinyitni újra. Kinézett az ablakon és a végtelen vizet látta a hajó előtt. Kilépett a kajütből, és amikor meglátta Tamás mosolygós arcát, rögtön megkönnyebbült. Ahogyan a férfi ránézett az mindent elmondott az érzelmeiről. A nap már melegen sütött és a férfi mosolya is melegítette az asszonyt. A fiatal borostás hajóskapitány jelentőségteljesen nézett végig rajtuk és ekkor Anna arra gondolt, hogy Tamással hány csinos nő jöhetett már át a szigetre. A férfi zökkentette ki Annát borúsba forduló gondolataiból, amikor előre mutatott, ahol már lehetett látni az apró szigetecskéket a távolban. Amikor odaértek az asszonynak eszébe jutottak azok a képek, amiket a computere képernyőjére kitett, hogy jobb hangulata legyen téli napokon. Azokon a képeken voltak ilyen homokos, pálmafás kis szigetek kék éggel és gyönyörű végtelen kék vízzel. A parton már várták őket és a fiatal nő a hatalmas táskájával már ugrott is be a hajóba. A borostás férfi szeretett volna megpihenni és inni egy pohár narancslevet, de a nő nem engedte meg, hogy kiszálljon. Tamásnak is csak kipakolás közben mondta el a fontosabb megfigyeléseit, aztán már indítottak is. Anna és Tamás fölhordták a csomagokat a házhoz, ami a fák között bújt meg. Aztán megálltak a teraszon egymással szemben és hosszan néztek egymás szemébe. Anna, szerette volna látni, mire gondol a férfi, de amikor megcsókolta, már nem foglalkozott a gondolataival, hiszen érezte, hogy kívánják és boldogan adta át magát az élvezetnek. A szeretkezésük után a férfi lement a partra és egy látcsővel körülnézett, aztán beszólt a lánynak, hogy átmegy a szomszéd szigetekre körülnézni. Anna is ment vele és boldog volt, hogy itt lehet. Ez a pár nap olyan volt számára mint egy álom, és aztán eszébe is jutott az az álom ami a repülőn jött elő és amikor át is élte azt a pillanatot, hogy a férfival a parton állnak mezítláb a homokban és az átöleli őt hátulról  újra érezte a nyugalmat a békét és a boldogságot. Ez már nem álom volt, hanem valóság. Anna úgy érezte ezután már nem fog félni a haláltól, hisz ilyen boldog pillanatokra vágyott és most meg is kapta. Könnyek csorogtak le az arcán, amit azzal magyarázott a férfinak, hogy boldog. Eldöntötte, hogy nem fogja elárulni Tamásnak, hogy halálos beteg.
Naponta mentek át a szomszédos kis szigetekre motorcsónakkal és nézték meg a madárfészkeket. Tamás fölmászott a sziget végében lévő kilátóba is naponta többször és jegyezte föl a megfigyeléseit, amiket aztán átküldött a szárazföldre.
A napok gyorsan teltek és annak ellenére, hogy még plussz napokat is vállaltak itt a szigeteken végül leváltották őket. A fiatal nő jött vissza a yachton és dühösen magyarázott valamit a férfinak, aki hozta. Ez most nem a borostás férfi volt, akivel jöttek.
Tamás azt mondta, hogy még ne menjenek vissza Paliékhoz, mert szeretne vele egyedül lenni. Az Adelaide-i házába mentek, ami több órás út volt kocsival. 
Amikor megérkeztek Anna fölvette a kapcsolatot a családjával, akik napokig nem hallottak róla. Elmondta, hogy hol volt, csak azt nem árulta el, hogy mennyire szerelmesnek érzi magát, abba a férfiba, akivel a napjait tölti. Az otthoniak megkérdezték, hogy mikor megy már haza és ő azt válaszolta, hogy nemsokára. Tudta, hogy a szabadsága lassan lejár és ez elszomorította. Szomorú volt, mert otthon a fagyos télen kívül a boldogtalan házassága is várta és az a tudat, hogy meg fog halni.
A napok Tamással újra boldogan teltek. Nagyon aktívan éltek, minden reggeli után hatalmasat sétáltak a tengerparton, aztán hazafelé bevásároltak a közeli piacon és közösen ebédet főztek, majd délutánonként kerékpárral járták be a környéket. A férfi mindent meg akart mutatni és ezerszer elmondta mennyire szeretné, ha az asszony vele maradna.
Anna soha nem mondott nemet, de azt azért elmondta, hogy három hónap után haza kell mennie, mert lejár a vízuma. A jövőről nem mondott semmit. Többször is megállította a férfit, amikor az tervezgetni kezdett, hogy élvezzék a meglévő perceket és ne gondoljanak a jövőre még.
Néhány hét után visszatértek Paliékhoz, ahol a férfi féltékenyen panaszkodott, hogy vele alig töltött időt Anna. Ő, hogy kiengesztelje az utolsó napokban megpróbált vele is többet lenni, de már annyira kísértette a hazautazás érzése, hogy állandóan elsírta magát. Tamás többször is váratlanul megjelent náluk és ő azt érezte, hogy nem akar tőle soha többé elválni egy percre sem.
 Az elutazása előtti nap ismét kettesben voltak. Tamás próbált tőle ígéretet kicsikarni, hogy visszajön, de ő ezt nem tudta megtenni. Nem akarta hitegetni.
- Majd meglátjuk. – zárta le a kérdést. – Ki fog ez alakulni. – mosolygott könnyes szemmel a férfira.
Tamás erősen szorította, mint aki el sem akarja engedni.
A repülőtéren a búcsúzáskor mind a ketten sírtak. A hazafelé út nagyon rövidnek tűnt. Anna szerette volna, ha tovább tart, mert jó lett volna még tovább egyedül lenni.
Otthon a reptéren nem várta senki, mert nem értek rá.  Buszon a hatalmas csomagokkal nehezen boldogult, és amikor lecsukta a szemét rögtön el is aludt. Nagyon fáradtnak érezte magát.
A házuk előtt hatalmas sóhajjal állt meg és nyitotta ki az ajtót.
A konyhában, halmokban állt a mosatlan edény. Letette a kabátját és bepakolta a mosogatógépet, majd elkezdett kipakolni a bőröndjéből és indította be a mosógépet is.
Amikor a lányai hazaértek ő kipakolta a hozott ajándékait és mire a férje is hazaért megjött a fejfájása is. Aludni már nem tudott, nyitott szemmel feküdt az ágyban és nézte a plafonon mozgó lámpafényt, amit a házuk előtt elhaladó kocsik világítottak be. Számolta a kocsikat, azt hány kerék haladt el mióta lefeküdt, hogy hány másodperc telt, el, hogy még mennyi lesz hajnalig, aztán csigalassúsággal végre megjött a hajnal, de a fájdalom nem múlt el. Reggel a munkahelyén első dolga az volt, hogy kérjen vénásan egy fájdalomcsillapítót, ami úgy érezte az agyát elzsibbasztja, de a fájdalom még mindig ott volt valahol hátul és csak arra várt, hogy mikor törhet elő újra teljes terjedelmében.
Tamás rengeteg sms-t küldött neki, amikben leírta mennyire hiányzik, de ő képtelen volt ezekre felhőtlenül válaszolni. Le akarta zárni magában azt az álomszép három hónapot. Jó volt visszagondolni rá, de nem volt jó vágyakozni vissza.
Folytatta a kivizsgálást és a leletei sajnos egyre rosszabb eredményeket mutattak. Egy hét múlva be is utalták őt kórházba. Amikor a kórházi ágyon feküdt és a kemoterápiás infúzióra várt, ami után tisztában volt vele, hogy olyan rosszul lesz, hogy képtelen lesz kommunikálni, írt egy sms-t Tamásnak, hogy most egy ideig nem lesz elérhető.
A kezelés alatt állandó hányingere és hányása volt, enni nem tudott és a fájdalmai állandósultak. Úgy érezte, mintha még a bőre is fájna, még a takaró terhe is fájdalmas volt, ha hozzáért. Szó nélkül tűrte a fájdalmakat és egyéb megpróbáltatásokat. Próbált a gondolataiba menekülni, de amikor a fájdalom jött, akkor a szerelme képe teljesen elhomályosodott, akkor csak a fájdalom létezett, ami mindent elnyomott.
A férje ritkán látogatta meg, mert azt mondta sok a munkája, a lányainak is mindig akadt valami dolguk és csak telefonon tartották vele a kapcsolatot, de az is arra korlátozódott, hogy ő hívta őket először naponta, aztán másnaponta, és most már, hogy ennyire rosszul volt csak hetente egyszer. Rengeteget fogyott és már annyira gyenge volt, hogy föl sem tudott kelni az ágyból. Nagyon kellemetlenül érintette, hogy az ágyban kell elvégeznie a dolgát, először állandóan szabadkozott a nővér előtt, de aztán már képtelen volt szabadkozni is, mert a rosszullétek folyamatosan elárasztották és időnként olyan váratlanul törtek rá, hogy szólni sem tudott, ha hánynia kellett. Tehetetlenül feküdt az ágyban, a saját hányadékában, és sírt.  A boldog napokra próbált gondolni, remélte, hogy az majd erőt ad neki. A délutános nővér, amikor bejött mérgesen húzta le az ágyneműt és veszekedett vele, hogy miért nem szólt időben, ha hánynia kellett. Kérte a fiatal lányt, hogy adjon rá tiszta hálóinget is, de azt mondta, hogy most arra nincs ideje. Dideregve feküdt a nedves hálóingben az ágyon és rettegett a közeledő fájdalomtól. Amikor meglátta belépni a kisebbik lányát az ajtón hirtelen úgy érezte már nem érheti semmi rossz, hiszen van itt valaki, akinek fontos, hogy mi van vele. A lány segített neki átvenni a hálóinget és a kezét is megfogta. Látta a szemében a rémületet. Tudta, hogy a rövid idő alatti sok fogyástól rémísztően néz ki. Sajnálta a kicsi lányt, amiért így kell őt látnia. Most már azt kívánta, bár be se jött volna hozzá. 
Ezen az éjjelen lett rosszabbul, már annyira gyenge volt, hogy a szemét sem tudta kinyitni. A nővér ott állt mellette és ő a keze után nyúlt. Szinte kapaszkodott a fiatal nő ápolt kezeibe, mint az utolsó kapocsba, ami az élethez kötötte. Már nem akart élni tovább, már nem akart szenvedni többet, de az emlékeit még föl akarta idézni utoljára. Tamásra gondolt és a forró homokra a tengerparton, ami a lábukat melegítette, aztán egy nagyot sóhajtott. Ebben a sóhajban benne volt minden fájdalma és lassan elszállt belőle az élet.
 
A férfi nem értette, hogy Anna miért nem jelentkezik. Nagyon fájt neki, hogy hiába próbálja vele sms-ben és emailban is tartani a kapcsolatot a nő egy idő után semmire sem válaszolt. Arra gondolt, hogy kibékülhetett a férjével, bár azt mondta ez lehetetlen. Editet is kérte, hogy próbáljon kapcsolatba kerülni a nővel, de az ő próbálkozásai is sikertelenek voltak. Az utolsó reményük Pali volt, aki aztán végre szomorú arccal megjelent náluk és elmondta, hogy beszélt Anna családjával. Ekkor tudták meg, hogy a nő kórházban van, beteg.
Tamás aggódva próbált megtudni többet is, de Pali sem tudott többet. Edit látta a testvére állapotát és arra biztatta, hogy utazzon el, látogassa meg Annát. Tamás tervezte, hogy meglátogatja a szülei szülőhazáját egyszer, de nem gondolta, hogy ez ilyen váratlanul és most fog bekövetkezni. Edit sajnálta, hogy most nem mehet vele, de a reptérre kikísérte.
Tamás próbált a gépen aludni, de csak időnként szundikált. Bangkokba érve már annyira ideges volt, hogy képtelen volt enni is. Amikor Frankfurtban átszállt a budapesti gépre már szédült a fáradtságtól. Amikor leszállt a hideg magyar fővárosban és kilépett a reptér épületéből köd és vacogtató hideg szél fogadta. Ismerte ezt a telet is, mert élt pár évet New Yorkban, de most a meleg nyár után fáradtan, éhesen még jobban megviselte őt a hideg.
A szállodában lefekvés előtt még megpróbálta fölhívni a nőt, de a telefonja most is ki volt kapcsolva. Úgy gondolta alszik pár órát, majd bérel egy kocsit és elmegy abba a városba, ahol a nő kórházban van. Elképzelte, hogy milyen lesz, az amikor meglátja a nőt a kórházi ágyon. Remélte, hogy Anna örülni fog neki, ha meglátja. Attól kicsit tartott, hogy a család majd mit fog szólni hozzá, mert azt azért nem akarta, hogy a nőnek kellemetlensége legyen az ő megjelenéséből.
Pár órás forgolódás után ennivalót rendelt és egy szendvics után elindult a bérelt kocsival amiben  a GPS-t angolra állította és próbált nem eltévedni. A rádióból zene szólt, majd időnként három férfi mondott vicceseket. Próbált olyan adót keresni, ahol csak zene szól, mert szerette volna, ha átgondolhatja mit is fog mondani a nőnek. Azt tudta, hogy nagyon szereti és vele szeretne élni. Úgy gondolta a négy sikertelen házassága után azt nem ígéri meg, hogy elveszi feleségül, hisz nem a papír az ami összeköt egy párt, hanem a szerelem, amit éreznek. Remélte, hogy a nőt nem értette félre és ugyanolyan szerelmet érez iránta mint ő.
A kórházhoz érve már nagyon ideges volt. A kialvatlanságtól és a nőért való aggódástól egyre rosszabban érezte magát. Az onkológiai osztályon ment a folyosón és a kihalt  nővérpult előtt megállva azon gondolkodott, hogy hogyan jelezzen. Jó tíz perc után jelent meg egy idős nő az egyik kórteremből, de az sem nézett ki nővérnek. A kérdésére, hogy hol a nővér a nő ismeretlen szöveget motyogott. Sejtette, hogy magyarul beszélt, de a tájszólásból nem értett semmit.
     -  Szólna neki? – próbálkozott még.
A nő eltűnt egy kórteremben és ő újra csak várt. Végre egy fiatal nővér jelent meg fehér köpenyben a folyosó végén rohanva. A nő elé lépett, aki egy teli ágytálat egyensúlyozott és nem állt vele szóba rögtön, csak mikor kiürítette az ágytál tartalmát. Mondta Anna nevét és remélte, hogy egy percen belül a nő ágya szélén ülve a kezét fogva el is felejti a szörnyű utat és az idegességet. A nővér egy pillanatra megállt, szinte megijedt, aztán halkan azt mondta tegnap éjjel meghalt.
Tamás úgy érezte gyomron vágták, szédülést érzett és görcsös fájdalmat. A kezét a gyomrára szorította és még egy pillanatig abban reménykedett, hogy ez valami tévedés lehet, csak félreértették a nő nevét, de aztán érezte, hogy igaz a hír. Érezte, hogy nagyon egyedül van, az a nő akit a másik felének érzett már nincs és ő most már csonkának, fogyatékosnak érezte magát. Sápadtan ült le a folyosón lévő székre és a fejét a kezébe hajtotta. A szeme száraz volt, de belülről olyan fájdalmat érzett, ami szinte feszítette a mellkasát. Próbált fölállni, de a lábai remegtek. Hosszú percek teltek el, mire meg tudott mozdulni és elindult a kocsihoz. Már a kocsiban ülve hívta föl Editet és mondta el neki a szomorú hírt. Az asszony rögtön sírni kezdett és hívta, hogy menjen azonnal haza. Tamás tanácstalanul ült ott, amikor letette a telefont, aztán beírta a nő otthoni címét a GPS-be és elindult. Nem tudta mit fog ott mondani, de azt érezte, hogy oda kell mennie, ahol a nő nyomát fölfedezheti.
A csöngetésre egy fiatal hosszú, szőke hajú lány jött ki. Anna többször is elmondta, hogy sajnálja, hogy a férfi alig láthatta őt fiatalon és most mégis Anna jelent meg előtte fiatal lányként. Tamás megismerte a kisebbik lányt a fényképekről, amit a nő mutatott neki. Így életben a lány teljesen olyan volt, mint Anna fiatalon. Tamás első döbbenetében meg sem tudott szólalni, majd dadogva magyarázkodott arról, hogy Ausztráliából jött Annához. A lány állt előtte, és amikor meg akart szólalni, hogy közölje vele a rossz hírt kitört belőle a sírás. Tamás magához szorította a vékony lánytestet. Egy pillanatra úgy érezte Annát találta meg és őt szorítja, vigasztalja.
Amikor mind a ketten megnyugodtak kissé a lány behívta és leültette, de a beszélgetés nehezen indult meg közöttük. Amikor Tamás megmondta, hogy az ő húga Edit a lány megnyílt, hisz az anyja sokat beszélt az új barátnőjéről. A férfi gyorsan tolmácsolta is Edit meghívását a lánynak. A kicsi Anna, amikor elbúcsúztak megadta a számát és kérte a férfit, hogy még jelentkezzen és ő is megígérte, hogy hívni fogja.
A férfi a szállodában nem tudott mit kezdeni magával. Annát látta maga előtt bármit is csinált és próbálta megfejteni, hogy mi játszódhatott le a nőben, miért titkolta előtte, hogy beteg, miért nem jelentkezett, mikor megtudta.
Órákig bámulta a televízió villogó képernyőjét, anélkül, hogy felfogta volna mit is lát, majd elővette a telefonját és hívta a lányt.
A kis Anna csodálkozva nézte az idegen számot és azon gondolkodott, hogy ki lehet az. Nem szokta fogadni az ismeretlen számokról jövő hívásokat, de most arra gondolt, hogy talán az anyja valamelyik ismerőse hívja. Igaz semmi kedve sem volt a részvétnyilvánításokat hallgatni, de mégis fölvette.
       -    Anna. – hallotta a férfi rekedt hangját. Rögtön megismerte Tamást, akivel délután beszélt.
       -   Igen. Segíthetek valamiben? – kérdezte udvariasan.
       -   Beszélnem kell valakivel róla. – kezdte zavartan – Azért jöttem ide, hogy megtudjam miért nem jelentkezett, miért nem hív, miért nem írt, nem tudom elképzelni, hogy nem szólt. Mikor tudta meg, hogy beteg? – tette föl a kérdéseit. Arra nem is gondolt, hogy ezekkel a kérdésekkel a kicsi lánynak is fájdalmas lesz találkozni.
       -   Állítólag mielőtt elutazott már akkor megtudta mi baja, de nem szólt senkinek. Szerintem még haladékot akart, egy kicsit boldog akart lenni. – a férfi szeméből ömlöttek a könnyek. – Remélem jól érezte ott magát utoljára. – 
       -   Boldognak látszott. – 
       -   Mesélne róla? – kérte a lány. – Amikor hazajött alig beszéltünk, aztán meg rosszul lett és már nem kérdezgettem. – Anna lefeküdt az ágyra és csak hallgatta a férfi történeteit, amit arról a nőről mesélt, aki az anyja volt. Órákig beszélgettek és ez a beszélgetés mind a kettőjüknek jót tett. A férfi is és a lány is megnyugodott és végül hajnalban, amikor kint már világosodott, akkor búcsúztak. Anna megígérte, hogy másnap, ha magához tér az alvásból találkozik a férfival. Tamás azt hitte nem tud majd aludni, de most mégis pillanatok alatt elaludt és még álmodott is. Annával állt a parton összeölelkezve. Olyan boldognak érezte magát, olyan békét, nyugalmat érzett, amitől elmúlt a fájdalom. Sokáig aludt. A telefon zenéjére ébredt. Anna hívta és közölte, hogy ott áll a szálloda előtt. A temetést kellett neki intéznie, de megakadt. Túlságosan fájdalmas volt ez neki és inkább megkereste a férfit, abban a reményben, hogy segít neki, mint éjjel is a támogatásával. Tamás végignézett magán, aztán kért tíz percet, amíg elkészül. Anna leült a hallban és a történetekre gondolt, amiket a férfi mesélt neki. A grillsütést a medence partján, a kígyókalandot és a többi történetet is Tamás úgy mesélte el, hogy azt nem említette milyen volt a kapcsolata a lány anyjával. Nem akarta fölkavarni az érzéseket, mert nem tudta hogyan viszonyulna egy ilyen kalandhoz.
Tamás, mosolygós arccal lépett oda a lányhoz, aki annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy először észre sem vette, aztán hirtelen fölállt és össze is ütköztek a túl közel megálló férfival. Tamás átölelte a lányt, aki mindjárt jobban érezte magát. Olyan biztonságot sugárzott a férfi, ami most nagyon jól jött neki. Tamás a temetkezési vállalkozónál nagyon kényelmetlenül érezte magát, mert az ügyintézőnő végig fürkészve nézte őt. A kicsi lány bátran és egy felnőtt komolyságával intézte a dolgokat. Mint kiderült Anna évekkel ezelőtt csinált egy cd-t a kedves zenéiből, amiket a temetésén szeretett volna hallani, mint aki készült erre az eseményre. A lány mesélt erről neki, akkor mikor már az utcán mentek a virágos felé, ahová a megrendeléseiket adták le. Anna azt szerette volna, ha nem temetik el a földbe, de itt a vállalkozónál erről nem akart beszélni a kislány, azt kérte, hogy egy éjjelre haza szeretné vinni az urnát.
Tamásnak elmondta, hogy az anyja hamvait ki fogja szedni az urnából, amit majd üresen eltemethetnek és a hamvakat majd kiszórja valahová. Tudta, hogy az anyja valahol a tenger fölött szeretne szétszóródni, de azt nem tudta, hogy hogyan tudja ezt végrehajtani.
Tamás érdeklődött az apjáról és a testvéréről, de a kislány először kitért a válasz elől, majd némi gondolkodás után, kibökte, hogy ők mind a ketten annyira kikészültek és magukba fordultak és őt magára hagyták az intéznivalókkal. Az apja és a nővére elutaztak a férfi szüleihez és csak a temetésre jönnek majd vissza. 
Amikor mindent elintéztek a férfi meghívta ebédelni a lányt és közben próbálta meggyőzni őt, hogy menjen vele Ausztráliába, az anyja hamvaival együtt. Mesélt a kis szigetről, ahol Annával töltöttek néhány boldog napot és fölajánlotta a lánynak, hogy ott szórják szét a hamvakat. A lány beleegyezett a meghívásba. A temetés után szeretett volna indulni.
A szertartás békésen telt. A lány akkorra úgy gondolta minden könnyét kisírta már és a férfi is erősnek érezte magát, amikor elindult, aztán elindult a zene és minden elhatározásuk romba dőlt. Sírtak mind a ketten. A férfi nem ment oda a lányhoz, mert az az apjával és a nővérével állt, de végig le sem vette róla a szemét. Időnként a tekintetük összeolvadt, amit a lány apja féltékenyen figyelt. A szertartás végén odament részvétet nyilvánítani és a lányhoz érve az a nyakába borulva sírt. Ő is könnyezett és magához szorította a lányt. 
A lány apja nagyon morcos volt, mikor megtudta, hogy a lánya elutazik. Azt nem tudta, hogy a felesége is a lánnyal megy. Anna Tamásról sem beszélt, csak arról, hogy Edit és Pali hívta meg őt, hogy egy kicsit felejtsen. 
Anna kérte, hogy ne kísérjék ki a reptérre, így azok nem tudták, hogy a reptérre is a férfival ment. Tamás teljesen el volt varázsolódva a lánytól. Nem is tudta időnként, hogy a lányt látja vagy a szerelmét fiatalon. Anna ezért időnként rá is szólt, hogy én nem az anyám vagyok és ilyenkor a férfi megfogta a kezét és megcsókolta.
 Anna nem tudta miért bízik meg ennyire ebben az idegen férfiban, nem értette, hogy miért megy el vele a világ végére pár napos ismeretség után.  A repülőúton még kicsit feszélyezetten érezte magát, de Bangkokban már kezdett föloldódni. Itt szólt rá a férfi, hogy öltözzön át, mert most már nyár lesz. Kicsit kételkedve fogadta be az információt, bár tudta tényleg a nyárba mennek, de a mínuszok után ez mégis hihetetlen volt. A Sydneyi reptéren aztán azzal telt el az idő, amíg a csomagokra vártak, hogy a lány próbált megszabadulni a fölösleges ruháktól úgy, hogy kényelmesen érezhesse magát. Az anyja hamvait egy fémdobozban hozta, amire jázmintea felirat volt írva. Az anyja szerette ezt a teát, és amikor kifogytak a teásdobozok ő azokat nem dobta ki, hanem eltette a kamrába, ahol most Anna megtalálta. Az ellenőrzésnél nem foglalkoztak vele szerencsére és nem kellett magyarázkodnia a fura állagú tea miatt.
Tamás az érkezési csarnokba kilépve meglátta Editet, aki integetve, ment feléjük.
Az asszonynak nem is kellett bemutatni a lányt, mert az rögtön megölelte és sírva simogatta a hátát. Anna újra sírt és Tamás tekintetét kereste, amit meg is talált és láthatta, hogy a férfi is könnyezik. Mikor végre összeszedték magukat elindultak haza. Editnél laktak, de este Pali is átment hozzájuk vacsorára. Annáról beszéltek. Tamás és a kis Anna megbeszélték, hogy nem szólnak senkinek arról, hogy az asszony hamvait magukkal hozták és itt fogják szétszórni. Tamás a vacsoránál jelentette be, hogy másnap a lánnyal elutaznak a szigetre. Edit és Pali kissé megütközve néztek rájuk. Edit később szóvá is tette, hogy gondolja át és nem bonyolódjon ilyen kapcsolatba a lánnyal, hiszen csak az anyját látja benne. 
Másnap korán indultak el a kikötőbe. Anna csak egy kisebb csomagot hozott magával. Tamás megmondta neki, hogy elég lesz egy bikini és néhány póló. A yacht benn állt a kikötőben és a férfi mérgesen járta körbe, mert a legénységből nem talált senkit a hajón. Tudták, hogy jönni fognak és mégsem várták, pedig üzent, hogy rögtön ki akarnak hajózni. Lepakolta a táskákat, a hajó mellé és a lányt otthagyva elindult megkeresni a legénységet. A hajó az alapítvány tulajdona volt, és ideiglenes legénységet alkalmaztak, akik eddig megbízhatóak voltak, de ő most türelmetlen volt és már menni is akart. Lehet, hogy máskor egy ilyen várakozás miatt nem méltatlankodott volna, de most nagyon földühítette magát.
Anna leült a táskákra és nem bánta, hogy várni kell. A feje szédült még az előző napi hosszú utazástól is, jó volt most kicsit megpihenni. Föltette a napszemüvegét és elgondolkodva nézett Tamás után. Tudta, hogy a férfi az egyetemen oktat és el tudta képzelni, hogy a fiatal lányok mind szerelmesek voltak a jóképű tanárukba. Sajnálta, hogy neki nem volt az egyetemen ilyen csinos tanára. Annyira elgondolkodott, hogy a hátizsákos fiút sem vette észre csak mikor már mellette állt és kérdezősködött. Először nem is értette mit mondott, furcsa volt neki ez az ausztrál angol. Visszakérdezett és a fiú elmondta újra a kérdését.
Tamást kereste. Anna elmondta, hogy elment a legénységet megkeresni. A fiú letelepedett a lány mellé és a fülébe dugta a lejátszója fülhallgatóját, amivel teljesen kizárta a társalgást kettőjük között. Anna félénken nézegette a fiút, mert nem akarta, hogy az észrevegye, hogy mustrálgatja. Tamás végre megjelent a móló végén és mellette jött egy borostás fiatal baseballsapkás férfi is.  Bepakoltak a hajóba és elindultak a nyílt víz felé. Tamás közben a fiatal fiúval is szót váltott, le akarta beszélni róla, hogy velük menjen, de az erősködött, hogy kell a megjelenés a gyakorlatához. Tamás végül ráhagyta és elindultak.
Útközben Tamás a lány mellé ült és átkarolta. Anna ezen csodálkozott kicsit, mert úgy érezte a férfi azt akarja jelezni a többieknek, hogy ő kinek a tulajdona. Azért jólesett a törődés a férfitól és a fejét a vállára hajtotta. Amikor a lány megpillantotta a szigetet tudta, hogy ez a látvány az anyjának milyen lehetett. Az asszony állandóan egy ilyen szigetről ábrándozott. A lány szinte a születésétől fogva hallotta az anyja ábrándjait és azokban mindig szerepelt egy ilyen sziget. Most már tudta, hogy jól tette, hogy idejött és elhozta az asszony hamvait is. Anna itt szeretett volna végleg megpihenni. A mólón egy nő és egy férfi várta őket, akik összeölelkezve álltak ott a szélben és pár sietős mondat után helyet cseréltek a yachton. Anna, Tamás és a fiú kiszálltak, és a párral már indult is a hajó.
A fiú a házhoz érve megkérdezte melyik szobát kaphatja meg, de közben gúnyosan mosolygott. A lány mikor meglátta a szobát, ami felé a férfi terelgette már tudta miért volt a gúnyos mosoly, mert ebben a szobában egy franciaágy volt, míg a másikban csak egyszemélyes ágy. A lány fölhajtotta a szúnyoghálót, ami baldachinként terült szét az ágy fölött és leült a szélére. Fáradtnak érezte magát az időeltolódástól és a hosszú utazásoktól.
Úgy érezte a tagjai ólomból vannak, de tudta nem szabad lefeküdnie, mert akkor nem tud rendesen átállni. Lepakolta a cuccait, majd a kis jázminteás dobozzal a kezében lement a partra. Tamás még utána kiabált, hogy mit kér enni, de ő csak a fejét rázta és ment tovább. Úgy érezte egy falat sem menne le a torkán. 
A homokos parton sétált és azt tervezte, hogy körbejárja a szigetet, de félúton sem járt mikor megpillantotta a szomszédos kis pálmafás szigeteket a túloldalon és rögtön odavágyott. Látta, hogy a mólóhoz ki van kötve néhány csónak, ezért abban reménykedett, hogy majd hamarosan meglátogathatja azokat a gyönyörű helyeket ott szemben, amik csábították.  Szeretett volna most az anyjával beszélgetni, elmondani neki, mennyire megérti, mennyire szép ez a hely, mennyire össze van zavarodva és, hogy mennyire hiányzik neki az asszony. Ha itt lenne most, akkor már biztosan nagyokat nevetnének valamin és biztosan történt volna velük valami kalandos. Anyával mindig történt valami. Eszébe jutott a kígyós kaland, amit Tamás mesélt el és fölnevetett, majd a hűs dobozt az arcához nyomta és suttogott.
       -    Hiányzol Anya! – a szeméből ömleni kezdtek a könnyek.
Leült a homokba, aztán eldőlt és a szikrázó kék eget nézte. Boldog volt és szomorú, a szíve majd megszakadt és mégis valami furcsa boldogságot érzett, mintha megtalált volna valamit, bár hatalmas űrt is érzett belül.
Tamás ott a homokban fekve, zokogva talált rá. Rémülten nézett a teásdobozra, attól félt a lány nélküle szórta szét a hamvakat, bár azt is tudta, hogy joga van hozzá, akár meg is tehette. Mikor látta, hogy a doboz zárt állapotban van kicsit megkönnyebbült. Leült a lány mellé és magához húzta, simogatta a hátát és nyugtatóan suttogott neki, majd fölemelte és a karjaiban vitte vissza a házba. A lány átkarolta a nyakát és lassan megnyugodott. A férfi rögtön bevitte a hálószobájukba és az ágyra tette. 
- Pihenj kicsit, biztosan fáradt vagy. – súgta és a dobozt ki akarta venni a lány kezéből, de az nem engedte el, magához szorította és összegömbölyödve helyezkedett el az ágyon, mint egy kiscica. Tamás betakarta és kiment a szobából. 
A nappaliban a kanapén heverészett a fiú, akivel jöttek és továbbra is a fülében volt a fülhallgató. Tamás intett neki, de a fiú nem vette észre, ezért kihúzta a füléből a fülest.
      -    Jimmy, gyere enni. – a fiú föltápászkodott és elindult utána a teraszra, ahol az asztal meg volt terítve.
- Ő nem jön? – kérdezte a lány felé intve a fiú.
- Nem. Pihennie kell. – mondta Tamás, aztán elkezdte faggatni a fiút, hogy meddig akar maradni.
- Gondoltam, hogy zavarok, mikor megláttam a barátnőjét Prof. – mondta a fiú gúnyosan.
- Nem zavarsz. – mondta végül a férfi. – csak azt hittem nem lesz itt más. –
Anna elaludt és álmában nagyon jól érezte magát. Mintha felhőkön járkálna súlytalanul, olyan érzése volt, hogy ha erősen elrugaszkodik a földtől, akkor repülni is tud. Álmában egyre magasabbra tudott repülni és a ház fölött elrepülve látta a kis szigeteket, a kék eget, a szikrázó vizet és a szélben lengedező pálmafákat. Leszállt a homokba, ami annyira föl volt forrósodva, hogy égette a lábát és ezért rögtön el is akart rugaszkodni, hogy újra repülésbe lökje magát, hatalmasat rúgott és aztán fölébredt. Amikor látta, hogy az ágyban fekszik és csak álmodta a repülést elnevette magát, hiszen a hatalmas rúgás igazi volt és most sajgott a lábujja, mert belerúgott az ágy végébe. Fölkelt és megpróbálta rendbe szedni magát. Átöltözött és mikor úgy érezte már rendben van kiment és kereste a két férfit.
A nappaliban nem talált senkit és a konyha rész is üres volt. Ekkor hatalmasat kordult a gyomra. Reggelizni sem igazán tudott és most már nem is csoda, hogy éhesnek érezte magát.
Azt gondolta, hogy Tamásék a teraszon lesznek, de ott sem találta őket. Tudta, hogy itt a szigeten a ház nem a nyaralás miatt van, hanem az egyetem és a környezetvédők közös megfigyelőhelye. Időjárási és egyéb megfigyeléseket rögzítenek naponta több alkalommal is és ezért van itt állandó ügyelet. Elindult a part felé mezítláb. A homokba lépve forróságot érzett és eszébe jutott az álma. Most megint úgy érezte szinte súlytalan, és ha nagyon elrugaszkodna, akkor talán tudna repülni is. Szaladt a forró homokban, és amikor meglátta a két férfit úgy ment oda hozzájuk, mintha évek óta nem látta volna őket.
- Eltűntetek. – mondta magyarul Tamásnak, majd angolul is a fiúnak.
- Naponta ötször kell rögzítenünk az adatokat. – válaszolt neki Tamás. – előre megmondtam, hogy nem pihenni jövünk. Bocs, hogy nem lehetünk egyedül. Nem tudtam, hogy ő is jönni fog. Majd megpróbálom őt elküldeni. – magyarul beszélt, hogy a fiú ne értse.
- Nem zavar. – vonta meg a vállát a lány.
A fiú kezében volt a laptop és ő írta be az adatokat, amiket a férfi bediktált. Anna érezte, hogy a nap égeti a vállát. Ő egy ujjatlan pólóban és farmerban volt, de a két férfi csak egy fürdőnadrágban. Mind a ketten napbarnítottak és izmosak voltak. Anna tudta, hogy ő nem fog fürdőruhába bújni. Szégyellős volt. Hófehér volt a bőre, amit különben is védenie kellett a naptól. Együtt indultak vissza a házhoz, ahol Tamás tálalt neki is az ebédből. Jimmy is a teraszon maradt a hintaágyban heverészve és őt bámulta. Anna olyan zavarban volt, hogy alig tudott enni. Tamás észrevette, hogy a fiú hogyan nézi a lányt és kicsit meg is ijedt, mert azt hallotta, hogy nem valami hűséges típus. Úgy érezte, vigyáznia kell a lányra, főleg most, hogy annyira sérülékeny. Odaült a lány mellé, és amikor végzett az evéssel átkarolta a vállát. Remélte, hogy ez majd leállítja Jimmyt, a tolakodó közeledésben. A fiú gúnyosan elhúzta a száját és elment úszni. Anna nem akart menni, ezért Tamás is a fiúval tartott és közben közölte vele, hogy a lány tabu, nem érhet hozzá sem. 
 Este a nappaliban ültek sokáig és tévéztek.  A két férfi egy fontos focimeccset nézett, amit a lány nem tartott annyira izgalmasnak, ezért ő a konyhában tevékenykedett és megcsinálta a vacsorát. Amikor a lefekvésre került a sor a lány zavarban volt, mert tudta, hogy Tamással fog egy ágyban aludni. Gondolta, hogy a férfi nem fog közeledni hozzá, hiszen eddig mindig úgy kezelte, mintha az apja lenne, de mégis furán érezte magát. A fura érzést legfőképpen az erősítette benne, hogy Jimmy állandóan kétértelmű megjegyzéseket tett az idős férfira, aki vele, a fiatal lánnyal elégítetti ki magát. Arra vigyázott a fiú, hogy ezeket a megjegyzéseket Tamás ne hallja és ez is nagyon zavarta Annát. A fürdőszobában öltözött át és egy pléddel betakarózva jött ki és szaladt át a nappalin, majd bújt be az ágyba. Amikor Tamás megérkezett az ő oldalához ment, amitől a lány megijedt, de amikor meglátta, hogy a férfi az ő oldalára pakolta ki a könyvét és a szemüvegét az olvasáshoz, akkor újra zavarba jött. Meg sem kérdezte, hogy a férfi hol akar aludni, ő kisajátította a neki tetsző oldalt, de a férfi ezt is nagyon diplomatikusan kezelte és szó nélkül átpakolt a másik oldalra.
Annának eszébe jutott az álma, amikor repült és a hatalmas rúgás az álom végén, rémülten gondolt, arra mi lesz, ha a férfit megrúgja álmában. El is mesélte neki az álmát és előre bocsánatot is kért tőle az inzultusokért. Tamás kinézett a szemüvege fölött és mosolyogva jegyezte meg.
- Ha megrúgsz, kiraklak a teraszra aludni. – a lány nevetett, de ekkor komolyan hozzátette. – Nem vicceltem. – majd elnevette magát.
Anna tudta, érezte, hogy az anyja szerelmes volt ebbe a férfiba, és tudta azt is, hogy miért. Tamás nagyon vonzó férfi volt és nagyon kedves, szeretetreméltó. Becsukta a szemét, aludni próbált, ami sikerülhetett is, mert mikor újra kinyitotta, már Tamás ölelő karjaiban feküdt, és kinn világos volt. Az ajtóban Jimmy állt és szinte fölszúrta a szemeivel.
Anna próbált kibontakozni az ölelésből, aztán a plédet magára húzva elment a fiú mellett és a nappaliban kérdezte tőle suttogva.
- Mit akarsz? –
- Nem fura, hogy egy őslénnyel jársz? – közben a lány álla alá tette az ujját és fölemelte a fejét.
Anna rosszul érezte magát és nem tudta hogyan védekezzen, egyáltalán védekezzen-e. Elfordította a fejét és érezte, hogy könnyek gyűlnek össze, amiket nem akart kiengedni a fiú előtt. 
- Megyek rögzíteni az adatokat. Gondoltam, hogy a Prof annyira ki lesz nyúlva, hogy mozdulni sem tud ezért nem is zavarnám. –a hangja gúnyos volt. 
Anna csak állt ott, mint aki kővé vált és képtelen volt védekezni. Amikor a fiú eltűnt az ösvényen ő rohant a fürdőszobába, rendbe szedte magát és nekiállt a reggeli készítésnek.
Mire Tamás fölébredt a teraszon meg volt terítve az asztal, gőzölgött a kávé és kész volt a reggeli. Jimmy is megérkezett a partról és szó nélkül ült le reggelizni. 
Evés után a két férfi az adatokról beszélt és arról, hogy milyen beosztás szerint fognak sorra kerülni a rögzítésben. Abban állapodtak meg, hogy naponta váltják egymást. Ez a nap Tamás szabadnapja, ezért úgy döntött, hogy átviszi a lányt a kis szigetekre kirándulni.
Jimmy úszni ment és hívta őket is, de a lány most sem akart menni. Amikor a csónakhoz mentek Tamás meg is kérdezte, hogy miért vesz föl mindig hosszú nadrágot.
- Mert ronda vagyok. – válaszolt a lány egyszerűen. 
Tamás meghökkent és képtelen volt erre reagálni, hiszen a lány nagyon szép volt és ő semmi kivetnivalót nem talált rajta. Ez csak olyan önértékelési probléma lehet, ami manapság divat- gondolta. 
- Bikinit azért hoztál ugye? – 
- Nem. – vágta rá a lány és szinte szaladt a csónakhoz.
A szigeten Tamás elővette a csónakból az elemózsiás kosarat, és keresett egy hűvös helyet neki, majd leszúrta a napernyőket és kirakta a plédeket is és az olvasnivalókat, majd ledobálta a ruháit és berohant a vízbe.
       -    Itt kötelező a nudizmus! - kiáltotta még vissza és úszni kezdett.
Anna ekkor rémülten nézett a férfi után és eszébe jutott, hogy az anyja hamvait nem hozta magával. Behúzódott a napernyő alá és olvasni akart, de képtelen volt a könyvre koncentrálni.
Tamás visszajött és minden gátlás nélkül lefeküdt a takaróra napozni. Anna félénken említette meg neki a hamvakat, amiket ott felejtett.
- Nem lesz semmi baja.  Lazíts. Vetkőzz le, itt senki sem lát és szerezz egy kis színt. –
- Képtelen vagyok levetkőzni. – mondta halkan a lány.
Tamás fölült és odahajolt a lányhoz.
- Mi baj van? Tudok segíteni? Meséld el, mi ez a félénkség. – megsimogatta a lány arcát.
Anna talán csak a kérdésre várt, mert elkezdte mondani, hogy ő még soha nem mert levetkőzni, mert szégyellte a testét, túlságosan szélesnek tartja a vállait és a csípőjét és csúnyának a combját. A férfi közben magához ölelte és simogatta, majd lassan elkezdte lefejteni róla a ruhákat, amit a lány megengedett, képtelen volt védekezni. Amikor már az utolsó darabokat is levette róla a szemébe nézett és mintha hipnotizálta volna úgy mondta neki.
- Szép vagy. Szeresd magadat. Fogadd el magadat. Előttem ne szégyellj semmit. Gyere a vízbe.  – mondta és húzta magával.
Anna, mint egy zombi ment vele, aztán pár perc múlva már élvezte az úszást. Lubickoltak a vízben és hatalmasakat nevettek. A partra lépve a lány megint szégyellős volt, de a férfi egy törölközőt terített rá és végigdörzsölte a testét, hogy ne fázzon, majd ráparancsolt, hogy feküdjön le, mert bekeni napvédővel. 
Csodálatos napot töltöttek el együtt. Anna fölengedett és estefelé már semmi szégyenérzete nem volt a férfi mellett. Azt nem tudta, hogy Jimmy egész nap őket figyelte látcsővel. Tetszett neki a vékony, hosszúcombú lány és úgy gondolta könnyen el tudja majd csábítani az öreg professzortól.
Vacsorára mentek csak vissza a szigetükre nevetgélve, összemelegedve. Anna már nem félt megmutatni magát a férfi előtt és a meztelenkedés már nem volt zavaró kettőjük között. Tamásban igazi barátra talált, megértő, atyai barátra.
A lány, amikor összetalálkozott Jimmy gúnyos tekintetével, azt hitte erős lesz, és nem fogja izgatni, de mégis zavarta a fiú odavetett gonosz megjegyzése. Tamás most sem hallotta és ő még mindig nem akarta neki megmondani. Este a férfi beállította az órát, mert másnap neki kellett az adatokat begyűjteni. Anna úgy gondolta, hogy majd vele megy, de aztán úgy alakult, hogy ő a reggelit készítette, majd az ebédet és a férfi egyedül ment ki leolvasni. Jimmy reggeli után kiment a partra és csak késő délután jött vissza. Este a vacsoránál ültek a teraszon, mikor hangokat hallottak a part felől. Jimmy fölpattant és a közeledők felé szaladt. Tamásnak még visszaszólt, hogy a bátyja ígérte meg, hogy be fog nézni. 
A vendégek hárman voltak. Két nagyon csinos lány és egy férfi, aki letagadhatatlanul Jimmy rokona volt, mert a vonásaikban sok volt az egyezés, de mégis annyira más volt. Anna alig kapott levegőt, mikor a férfi bemutatkozáskor mélyen a szemébe nézett. Azok a kék szemek teljesen elvarázsolták. Egy pillanatra megszűnt a külvilág és csak ők ketten voltak ott és az érintés. A férfi a kezét fogta és simogatta a hüvelykujjával a tenyerét.
A két lány nevetgélve telepedett le Jimmy mellé és csacsogva meséltek valami nagy buliról, amiről a fiú lemaradt. Anna vacsorával kínálta őket, amit el is fogadtak, de végül csak a férfi evett a lányok csak gyümölcslevet ittak és folyamatosan beszéltek. Tamás figyelte őket, majd kérdezgetni kezdte a lányokat, hogy mivel foglalkoznak. A lányok Sziszi és Katie közölték, hogy modellkednek az unalom ellen, de ezt nem a megélhetésükért teszik. Jimmy bátyja David miután jóllakottan hátradőlt és megköszönte a lánynak a finom vacsorát egy üveg bort vett elő, amit rögtön föl is bontott és mindenkinek töltött belőle. Anna soha nem szokott inni, de most nem ellenkezett, mert még mindig a férfi hatása alatt állt. Szinte lebénult a férfi tekintetétől és újra csak azt várta, hogy ránézzen. Amikor találkozott a tekintetük a lány szíve majd kiugrott a helyéből olyan nagyot dobbant és azt hitte ezt a dobbanást mindenki meghallotta. A lány zavarában föl is hajtotta a bort aztán csak ült ott szédelegve, mert rögtön a fejébe szállt. Tamás magyarul kérdezte meg tőle.
       -    Jól vagy? –
       -   Azt hiszem berúgtam. – válaszolt a lány. – soha nem szoktam inni. –
David csodálkozva nézett rájuk és rögtön érdeklődött is, hogy milyen egzotikus nyelven beszéltek. Tamás elmesélte, hogy ők magyarok és a lány ott is élt, de neki csak a szülei voltak odavalósiak. A társaság két részre oszlott. Jimmy a két lánnyal a partra ment Tamás és David  Annával, ottmaradt a teraszon. A lány csak ült ott és hallgatott, mert érezte, hogy ha föl kellene állnia az nehézséget okozna neki, annyira szédült, sőt megszólalni sem próbált, mert akkor összeakadna a nyelve. Tamás, aki eddig a szemben lévő széken ült odament hozzá és fölhúzta és a hintaágyhoz vezette gyengéden átölelve, ahonnan a két lány és Jimmy távoztak, majd leült a lány mellé a vállát átölelve és a fülébe súgta.
- Látszik rajtad, hogy becsíptél, nagyon ki vagy pirulva. – 
A lány elpirult még jobban és úgy érezte alig bírja már ezt a forróságot. Tamás vállára hajtotta a fejét és becsukta a szemét. Amikor újra kinyitotta David csodálkozó pillantásával találkozott. Jimmy a szemével gúnyt sugárzott felé, de David szemében más volt, csodálkozás és valami, amit nem tudott megmagyarázni. Tamás beszélgetett a férfival és látszott, hogy nagyon megértik egymást. David harminc körüli volt és elmondása szerint üzletember. A családi céget igazgatta és most pár nap szabadságot vett ki, hogy meglátogathassa a kisöccsét. Anna úgy érezte egy pillanatra le kell csuknia a szemét, aztán arra ébredt, hogy Tamás a karjaiba veszi és viszi a hálószobába. Ő átkarolta a nyakát és visszanézett a teraszra a férfi válla fölött, ahol David tekintetével találkozott újra. Az ágyba érve újra elaludt, de ez a szempár még sokáig ott volt vele az álmában. 
Másnap reggel megint Tamás karjaiban ébredt. Éjjel a férfi mindig átölelte álmában. Jimmy nem aludt a házban és a lányoknak sem volt semmi nyoma. Anna egy szál pólóban egy pohár teával a kezében kiült a teraszra és a partot kémlelte. Úgy gondolta, ha meglát valakit közeledni, akkor bemegy a szobájukba gyorsan. Becsukta a szemét és a nap felé fordította az arcát.
- Jó reggelt! – hallotta meg David hangját és hirtelen fölnyitotta a szemét.
- Hogy került maga ide? – szaladt ki a lány száján a kérdés a csodálkozástól.
- Itt aludtam Jimmy szobájában. – ült le mellé a férfi. – Tamás még alszik? –
- Igen. – válaszolt a lány és rápillantott a férfira, akinek a szeme újra fogságba ejtette.
Anna úgy érezte lebénult, képtelen volt fölkelni, bemenni, bármit is csinálni, csak nézte a férfit és várt. Látta, hogy a férfi szája mozog, de a szavakat nem fogta föl. Akkor tért magához, mikor az érintését megérezte a karján.
- Jól vagy? – kérdezte a férfi és megszorította a karját.
- Igen. – válaszolt és már föl tudott kelni. Berohant a konyhába és nagy levegőket véve állt a pult előtt.
Tudta, hogy a férfi reggeli után érdeklődött és most nekiállt elkészíteni. David utána jött és segített a tálcára összekészíteni az ételt. Anna kivitte a tálcát a teraszra, aztán bement a hálószobába, ahol Tamás ébredezett és mosolyogva nézte őt.
- Jól vagy? – kérdezte ő is.
- Igen. Soha többé nem iszom. – nevetett a lány is.
- Jimmy írja az adatokat? – kérdezte a férfi.
- Ma még nem láttam. – mondta a lány, mire a férfi már ugrott is ki az ágyból és rohant a partra a laptoppal.
Anna a teraszon ült mikor a férfi visszaért. David rögtön lement a hajóhoz, mikor megtudta, hogy az öccsének kellett volna leolvasni az adatokat. 
Tamás morgolódva ült le reggelizni. David és Jimmy ekkor érkeztek meg. 
- Bocs Prof, de elaludtam. – mondta a fiú és aztán ledobta magát az asztal mellé és hatalmas étvággyal reggelizett.
- Készítenél valamit a lányoknak is? – szólt oda Annának, majd a bátyján kérte számon, hogy egyedül hagyta Katiet. 
Anna újabb adag kávét főzött és betette a kenyereket is a pirítóba. Elgondolkodva állt a konyhában és amikor David belépett meglepetten hátrált egy lépést. A férfi odalépett hozzá és az arca felé nyúlt, amitől ő ijedten elkapta a fejét.
- Csak egy bogár volt az arcodon. – mondta a férfi halkan.
- Bocs. – mondta a lány zavartan és még egy lépést hátrált. Ebben a pillanatban lépett be Tamás és rájuk nézett kérdően. Anna szinte védekezően ment oda hozzá és szorosan mellé állt. A férfi magához húzta és a fülébe súgta.
- Miről maradtam le? –
- Semmiről. Tényleg semmiről. – mondta még mindig zavartan és próbált kimenni a nappaliba, de ekkor szólalt meg Tamás telefonja. A férfi elengedte őt és kiment a házból.
Amikor Tamás visszajött nagyon komoly volt az arca.
- El kell mennem. – lépett oda a lányhoz. – Újra bálnák tévedtek a strandra, most kilencen vannak, de félő, hogy még több is lesz. Meg kell szerveznem a csapatot és nem tudom, mikor tudok visszajönni. Gondolom, nem szeretnél velem jönni. Maradj itt Jimmyvel és akkor legalább én is nyugodt leszek, mert odafigyelsz rá, hogy minden nap fölkeljen és leolvassa az adatokat. – a lány rémülten nézett rá, majd halkan válaszolt.
- Szeretnék inkább veled menni. – a férfi meglepetten nézett rá.
- Hidd el, jobb lenne, ha itt maradnál, mert ott nem lesz sok pihenőm és nem igazán tudok majd veled foglalkozni. –
- Kérlek! Ígérem, nem kell majd velem foglalkozni! – kérlelte a lány. Tudta, hogy David ott áll mögötte és úgy érezte szinte átfúrja a tekintetével. Tamás a lány mögött álló férfira nézett.
- David el tudnál vinni a szárazföldre? Ha onnan küldenek valakit, az csak délutánra érne ide.
- Adj fél órát. – válaszolt a férfi komolyan és már indult is a hajóhoz. 
Tamás Jimmynek magyarázott, a lelkére kötötte, hogy mindig pontosan menjen leolvasni az adatokat és megígérte, hogy küld majd valakit váltásnak. Anna a szobájukba rohant és gyorsan dobálta a cuccait a hátizsákjába, majd a fürdőszobából pakolt be mindent, amit csak meglátott. Tamás beszólt neki, hogy az ő cuccait is szedje össze és ő ömlesztve szedte le a polcról a férfi borotválkozószereit is. Amikor kilépett a férfi már a táskáját a vállára vetve állt és el is indultak, de Tamás még mindig azt kérdezte, hogy biztos menni akar? Igen ő menni akart, mert úgy érezte ez a sziget nem lesz olyan kellemes hely, ha Jimmyvel kell itt maradnia.
Bántották a fiú gúnyos megjegyzései.
A hajóhoz érve a lány gyorsan beszállt és körülnézett. A partról nem is tűnt ez a yacht ilyen nagynak. Meglepetten látta mennyi kényelemmel van fölszerelve. David a kormánynál állt és a motor már be volt kapcsolva. A két lány kelletlenül vette tudomásul, hogy nem maradhatnak ott Jimmyvel. David nagyon szigorúan szólt rájuk, amikor nyafogni kezdtek. Tamás is helyeselte a férfi döntését. Katie odament a férfihoz és sokat mondóan simult hozzá. Anna elfordította a fejét, és Tamás kérdő tekintetével találkozott. 
       -    A jázminteás dobozodat nem felejtetted el? – kérdezte meg.
Anna egy pillanatra megrémült és a hátizsákjához nyúlt, kinyitotta, majd rögtön meg is látta a dobozt. Tudta, hogy ezt most a férfi tette be. Szégyellte magát, amiért elfelejtkezett az anyjáról. A férfi odaült mellé és átölelte.
- Nem lesz könnyű az elkövetkező pár napom, ezért az lesz a legjobb, ha David hazavisz Edithez. Biztosan megteszi, ha megkérem rá. – 
- Nem! - ellenkezett rögtön a lány. – Veled szeretnék maradni. Segíteni szeretnék. –
A kikötőbe érve David fölajánlotta a kocsiját is, amivel kivitte őket a strandra, ahol már elég sokan voltak. Amikor kiszálltak a kocsiból és a strand felé ballagtak Anna arra számított, hogy a férfi majd visszamegy, de az velük tartott.
 A lány, amikor meglátta a hatalmas bálnákat megtorpant. Nem gondolta, hogy ezek az állatok ennyire hatalmasak. Tudta, hogy nagyok, de így teljes valójukban látva őket teljesen elámult. Pici hangyának érezte magát az állatokhoz közeledve. Kicsit félt is közel menni, de amikor látta, hogy mit csinálnak az ott lévő önkéntesek őt is hamar elragadta a hév és már nem arra figyelt, hogy mindig Tamás mellett legyen. Ő is hordta a vizet és locsolta a takarókat, amiket a bálnák hátára tettek, hogy a nap ne szárítsa ki a bőrüket. A hátizsákjukat egy öltözőbe rakták be, aztán Tamás már ment is bálnától bálnáig, üdvözölte az önkénteseket, a barátokat és a munkatársait és utasításokat adott. Pillanatok alatt átvette az irányítást és mindenki tudta a dolgát. Minden bálnának voltak külön emberei, akik váltották egymást, hogy soha ne legyen egy száraz folt se a bőrükön és a halászokat is megkérte, hogy hozzanak köteleket és dagálykor majd segítsenek bevontatni az óriás vendégeiket a partról az öbölbe. Hajókat küldött ki, hogy ott cirkálva figyeljék, nehogy még több bálna is a partra tudjon vetődni. Anna az általa kiválasztott bálnát el is nevezte Mucikámnak, és becézgetve simogatta biztatgatta, hogy maradjon életben. Már órák óta talpon voltak és sötétedett, mikor ő még mindig rohangált a vizes vödrökkel. Észre sem vette, hogy Tamás jött oda hozzá. A férfi a vállára tette a kezét és próbálta megállítani.
       -    Állj le pár órára. Neked is pihenned kell. Vannak, akik fölváltanak. Egyre több önkéntes jön, mióta a tévében is bemondták. – húzta a férfi magával az öltözők felé.
A lány leült a pihenő önkéntesek közé és egy üveg kólával a kezében körülnézett. Látta, hogy a parton hatalmas fényszórókat állítottak föl és az egyik pont az ő Mucikája szemébe világít, aki rémülten nézett. A lány fölpattant és rohant a partra kiabálva. Tamás nézett utána és  csóválta a fejét. Látta, hogy a lány rémültnek látszik. Lassan indult utána, de mire odaért a lány David segítségével már elfordította a fényszórót. Anna észre sem vette, hogy a férfi is ott van még a parton. Most meglepetten nézett rá és köszönte meg a segítséget.
Tamás is odaért és rászólt Davidra is, hogy pihenjen, mert hosszú még az éjszaka, és hajnalban is szükség lesz a segítségükre. 
- Vannak fönn matracok és takarók, ha nem is alszotok, de pihenjetek le egy kicsit. – parancsolt rájuk.
- Még maradok egy kicsit, aztán ígérem, hogy fölmegyek pihenni. – mondta a lány.
David is beállt a lány mellé és hordta a vödrökben a vizet, majd pár óra múlva megfogta a lány karját és odaszólt két ott álldogálónak, hogy váltsák föl őket és a kezükbe nyomta a vödreiket, aztán a lányt magával húzva fölmentek az öltözőkhöz. Anna érezte, hogy éhes, de fáradt is volt és úgy érezte, hogy nincs ereje enni. David lenyomta őt egy matracra és pár pillanat múlva szendvicset adott a kezébe egy üveg jeges teával és a vállára takarót terített. Anna nagyon örült a gondoskodásnak. Beleharapott a szendvicsbe és hálásan mosolygott a férfira. David is evett és az ő matracára ült le szorosan mellé. Körülnézett és látta, hogy az összes matrac foglalt. Szerencsére az övéké a falnál volt és így kényelmesebb volt, hogy a hátukat a falnak döntötték. A lány ránézett a férfira, aki mintha megremegett volna és ekkor a lány a takaróját is megosztotta vele. David átkarolta a vállát és szorosan magához húzta.
- Próbálj meg aludni kicsit. –súgta a lány fülébe. Anna mikor végzett a szendviccsel becsukta a szemét és azt hitte nem fog tudni aludni, de egy pillanat alatt elaludt és a külvilág eltűnt pár percre. Olyan érzése volt, mintha zuhanna és nagyot rándult, aztán kinyitotta a szemét és zavartan nézett körül. David is elaludt, de most a rándulásra fölnézett.
- Csak álmodtam. – mondta a lány és kibontakozott a férfi karjaiból. Rögtön indult a partra, hogy folytassa a bálnamentést. 
Tamás egy nagy csoport közepén állt és utasításokat osztogatott. Annának ilyen fáradtan még nehezebb volt az idegen nyelven beszélő emberekre figyelni. A mellette álló férfi órájára nézett, aki azt készségesen odafordította mikor meglátta, hogy a lány kíváncsi az időre. Hajnali kettő volt. Tamás csoportokra osztotta őket és a kezében lévő rádióba beszélt, hogy a hajón lévők is együtt tudjanak velük működni. A bálnák nagy része újra vízben volt, mert megérkezett a dagály. A terv az volt, hogy most megpróbálják őket kimozdítani és visszahúzni a mélyebb víz felé kötélhámok segítségével. Anna odament a hatalmas bálnalányhoz és megsimogatta. Próbálta bátorítani és biztatni, hogy ne adja föl. Látta a szemét, ami most mintha kissé zavarosabb, szürkébb lett volna, mint az elmúlt órákban. Amikor megindultak a hajók a vízhez közelebb lévő bálnákat könnyen ki tudták mozdítani és az első el is érte a sekélyebb vizeket, ahol a segítők még követni tudták őket és gyorsan leszedegették a takarókat a hátukról és a mélyebb rész felé próbálták terelgetni. Anna boldognak érezte magát az első sikeres visszaterelés láttán, majd amikor a második is önállóan úszott úgy érezte ők itt most nagyon erősek és az ő Mucikáját is egyre jobban noszogatta, biztatgatta. A hajóról a köteleket odadobták nekik is és nekifogtak a húzásnak. Anna még a vállát is nekivetette a hatalmas barátjának és tolni próbálta, de az alig mozdult, aztán amikor végre már ők is a mellükig vízben álltak úgy tűnt sikeres lesz a visszaterelés, aztán Anna lába alól eltűnt a talaj és a bálna már úszhatott volna, de nem tette. Anna próbált mellette maradni és tovább biztatni, de hiába, mert a bálna nem úszott. A köteleket már leoldották róla, de az állat a hátára fordult és látszott, hogy teljesen föladta, de Anna ezt képtelen volt elfogadni, továbbra is a bálna mellett úszott és noszogatni próbálta, aztán valaki megragadta és elhúzta onnan. Sírva tiltakozott, de az erős karok nem engedték, aztán az egyik hajóhoz húzták és a leengedett lépcső felé tolták.
Anna dideregve és zokogva állt a hajón és a bálna után nézett, aki lassan süllyedni kezdett. A lány érezte, hogy valaki egy takarót tesz a vállára és zsebkendőt ad a kezébe. Fölnézett és a könnyein át Davidot látta, aki furcsán nézett rá. A hajó a móló felé tartott, és amikor kiszálltak ő a takarót letette és dideregve ment az öltözők felé, bár tudta, hogy nincs váltóruha nála, ami száraz lenne. Remegve és még mindig sírva haladt az úton és örült neki, hogy David elmaradt mellőle. Képtelen lett volna megmagyarázni, akár megszólalni is. Sírt és már nem a bálnát siratta, mert már az anyját látta maga előtt és az ő élete utolsó perceire gondolt. Sírt, mert belegondolt, hogy az ő anyukája, akivel annyira jó barátnők voltak, abban a pillanatban egyedül volt, nem volt, aki a kezét fogja, aki vigasztalja, aki éreztethette volna vele, hogy nincs egyedül, hogy szeretik. Az önkéntesek kis csoportokban beszélgettek a parton és lassan oszlani kezdtek. A tévétársaságok összepakolták a lámpáikat és csomagolták a felszereléseiket, az öltözőben már alig volt valaki. A matracokat egy autóra pakolták és már szendvicsek sem voltak, mert az asztalokat és székeket is elpakolták. A lány megkereste a hátizsákját és sírva dőlt neki a falnak. A vécé folyosóján állt ahol már senki sem volt körülötte. Hallotta, hogy valakik jönnek és próbálta megtörölni a szemét, de a könnyei utánpótlása nem apadt, ezért elfordult az ajtó felől, hogy ne lássák, hogy sír. 
- Anna! – hallotta meg Tamás hangját a háta mögött, aki megfogta a lány rángatózó vállát. A lányból ekkor kitört a keserves zokogás. Most már megállíthatatlanul sírt és a férfi mellkasára borult.
A férfi tudta, hogy a lány nem csak azt a beteg, eltévedt bálnát siratja, tudta, hogy az anyja jutott eszébe. Ő sem tudta a könnyeit sokáig visszatartani és bár nem annyira sírt, mint a lány, hanem férfiasan könnyezett és ölelte a lányt. David ott állt mögöttük és fölöslegesnek érezte magát, de mégis képtelen volt elmozdulni onnan. A két síró ember teljesen kizárta a külvilágot, kizárta őt. A bánatuk csak az övék volt és őt valami mégis ott tartotta. Jimmy beszélt neki a fiatal lányról, aki a professzor barátnője és ő akkor egy butácska kis diáklányra gondolt, de amikor meglátta Annát, akkor elkezdte izgatni ez az érdekes magyar lány. Ismerni akarta, vele akart lenni és ezt nem tudta megmagyarázni, hogy miért, hisz azt is látta, hogy Tamás és a lány mennyire bensőséges kapcsolatban vannak. Tamás látta, hogy ő még ott van, sejtette is, mert David volt az, aki szólt neki, hogy a lánnyal valami gond van. Aztán jött egy biztonsági őr, aki szólt, hogy be akarják zárni az épületet és a két férfi egymásra nézett. David kissé zavarban volt, mert most úgy érezte, mintha kukkoló lett volna a két síró ember mellett, de Tamás odaszólt neki, hogy köszöni, amiért szólt a lányról. David megfogta a lány hátizsákját és vitte utánuk. Tamás átkarolta a lányt, ami neki szinte fájt. Mit akar ez az idős férfi ettől a fiatal lánytól, hisz még ő is túl öregnek érezte magát a húsz éves lányhoz a betöltött harminc esztendejével. Anna látszott, hogy fázik, azért ő odalépett hozzá és a pulóverét a vállára terítette, majd a kezét ottfelejtette a lány vállain. Tamás ránézett a lány feje felett és elhúzta a karját, átengedve neki a terepet. A parkolóba érve az ő kocsijához mentek, ahonnan egy takarót is elővett és azt is a lánynak adta. Anna még mindig szipogott, a szemei vörösek voltak a haja csapzott és mégis annyira vonzotta őt, szerette volna megölelni, csókolni, vigasztalni és védelmezni. Tamás megkérdezte, hogy visszaviszi-e őket a szigetre. Ő azt ajánlotta, hogy aludjanak pár órát és délelőtt induljanak el csak. A hajóra érve a lány már nem sírt, de nagyon szótlan volt. Enni sem akart, ezért David rögtön megmutatta a szobáját. A legnagyobb franciaágyas szobát kapta a lány, mert David arra gondolt, hogy majd Tamás is vele fog aludni. A két férfi az étkezőben ült le és csendben ettek. David kinyitott egy üveg bort, amit Tamás szívesen fogadott. A második pohár után elkezdte mesélni Anna történetét. Elmondta, hogy találkozott élete nagy szerelmével, aki a boldog három hónap után meghalt és itt hagyta a boldogtalan, bánatos lányát, akit ő úgy érez védelmeznie, vigasztalnia kell. Beszélt a hatalmas űrről, amit a nő elvesztése után érez. David boldog volt attól, amit hallott, hiszen a férfi csak atyai érzéseket táplált a lány iránt a jelek szerint. Amikor elfogyott a bor mind a ketten aludni mentek. Tamás is külön kabint kért, ami aztán teljesen meggyőzte őt a pár kapcsolatáról. Amikor a szobája felé ment hallotta, hogy a lány sír. Nem bírta ki, hogy ne menjen be. Oda kellett mennie, meg kellett ölelnie Annát. Arra nem is gondolt, hogy talán a lánynak nem rá lenne szüksége. Óvatosan nyitott be a kabinba, ahol a lány a hatalmas franciaágyon feküdt összekuporodva. A félhomályban halkan osont az ágy felé és ült le a lány mellé, majd megsimogatta a haját. Anna nem fordult felé, de látszott, hogy a válla megremeg a sírástól. David odabújt mellé és átölelte hátulról, az arcát a hajába fúrta, aminek tenger illata volt. Az ujjait összefonta a lány ujjaival, aki hálásan simult oda hozzá, majd pár perc múlva megfordult és szembekerülve vele a mellkasába fúrta a fejét. Davidnak nagyon melege lett, úgy érezte le kell vennie a pólóját, mert meggyullad. Amikor a csupasz mellkasára húzta a lányt és a haját simogatta az lassan meg is nyugodott. David nagyon elégedett volt, de tudta, hogy a lány azt hiszi, hogy Tamás öleli, ő van mellette. Érezte, hogy a reggel, a felismerés majd nem lesz zökkenőmentes, de ezek a pillanatok a karjában a lánnyal neki most mindent megértek. Teljesen összefonódtak a lánnyal és elaludtak. Már világos volt, mikor David újra kinyitotta a szemét, még mindig a lányt ölelte, aki békésen aludt hozzábújva. Amikor megmozdult, hogy zsibbadt tagjait kicsit megmozgassa a lány még jobban hozzásimult, amitől a vágya föléledt és képtelen volt leplezni ebben a közelségben. Hatalmasat sóhajtott és közben a lány arcát simogatta, aki mosolyogva, de még mindig csukott szemmel simult hozzá. Nem akart megszólalni, mert tudta, hogy a lány meg fog lepődni, ha meglátja, hogy ő volt mellette éjjel. Odahajolt és a szájával simogatta végig a lány homlokát, majd az orrát, szemét és a szája felé haladt, bár tudta, hogy nem kellene ezt tennie, amíg a lány nem tudja ki is öleli.
Már alig bírt magával, folytatta a csókokat és a simogatást, éppen a lány pólója alá próbált benyúlni, mikor Anna kinyitotta a szemét és rémülten nézett rá. 
A lány tudta, hogy Tamás ilyen bensőséges mozdulatokra eddig nem ragadtatta magát és itt már le is akarta állítani, de mikor meglátta, hogy aki mellette van az nem Tamás, hanem a vendéglátójuk David, akkor, mint akit megcsíptek kipattant az ágyból és a levegőt kapkodva állt ott. Első meglepetésében magyarul kezdett beszélni.
       -    Mi a fenét akar, maga? Takarodjon innen! – kiabálta visító hangon. 
David látta, hogy Anna milyen rémült, és már bánta, hogy meggondolatlan volt. Békítően szólt a lányhoz.
- Sírtál és én hallottam, aztán bejöttem és vigasztalni akartalak. Azt hittem tudod, hogy én vagyok veled. – mondta, bár ő maga sem hitte el, amit mondott.
A lány szemébe könnyek gyűltek. Állt ott a férfi előtt kócosan, könnyes szemmel, remegő szájjal és ő megint azt érezte, hogy meg kell ölelnie, vigasztalnia kell és védelmezni a lányt.
Közelebb lépett hozzá, de Anna rögtön hátrálni kezdett, akkor lépett be Tamás. Nézte őket és nem értette mi történt. Anna odarohant hozzá és odabújt.  David magyarázkodni kezdett, de közben a lányt nézte és vágyott arra az ölelésre, amit Tamás kapott.
- Hallottam a sírását éjjel és bejöttem, megsimogattam a haját és ő hozzám bújt. Átöleltem úgy aludtunk…nem gondoltam, hogy nem tudja, ki vagyok. – mondta Tamásnak védekezőn.
A férfi nézte a lányt, majd a férfit és aztán halkan zárta le a vitát.
       -   Félreértés volt. Nyugodjatok meg és menjünk vissza a szigetre. –
       -   Elnézést. – lépett feléjük David, majd ment ki a fürdőszobába, ahol hideg vízzel zuhanyozott, hogy lehűtse magát. Szégyenkezett, amiért ilyen álnok módon akart a lány közelébe férkőzni. Érezte, hogy ezt a baklövést nehezen fogja rendbe hozni.
Tamás és Anna a vendégfürdőszobában készülődtek, aztán a férfi az étkezőben ültette le őket és bőséges reggelit szolgált föl. Nagyon szótlanok voltak. Tamás és David megbeszélték, hogy elmennek alapanyagokat vásárolni a szigetre. Anna kicsit sértetten vette tudomásul, hogy a két férfi nagyon jól megérti egymást. Ő még duzzogott a reggeli félreértés miatt, de David annyira figyelmes volt vele, hogy már szinte kínosan érezte magát a sértődöttsége miatt. David kérte, hogy menjenek el vele a lakásába, mert néhány dolgot be kell csomagolnia. A hipermarketben már jobb hangulatban telt a vásárlás. A két férfi kijelölte a lányt bevásárló parancsnoknak és ők, mint két közlegény minden parancsot teljesítettek. A végére már együtt nevettek, és amikor a férfi megérintette a lány karját, az nem húzódott el. A belvárosi lakásban a lány teljesen elámult, mikor inas nyitott ajtót, aztán az ámulat folytatódott, mikor a nappali ablakához lépett és szinte tériszonya lett a felhőkarcolóból látható alattuk elterülő város látványától. Szinte szédült, amikor kinézett, aztán gyorsan leült a kényelmes, puha kanapéra és belefeledkezett a kilátásba. Az inas italokat hozott, amitől a lánynak nevetnie kellett. A két férfi nem értette, hogy miért derül a lány egy ilyen természetes dolgon, mint az inas és ő nem is akarta megmagyarázni, mert hiába is próbálta volna, hisz ők itt nőttek föl, ahol az egy főre jutó inasok száma sokkal több, mint az a lány hazájában, ahol kb egymillió emberre jut egy inas. Ezt végül el is mondta és ők bután néztek rá. 
David telefonja csörgött közben párszor és olyankor a férfi arca nagyon komoly lett és még a hangja is más volt, mint akkor mikor velük beszélt.
Az egyik ilyen telefon után a férfi már öltönyben és nyakkendőben jött ki hozzájuk a dolgozószobából és sajnálkozva közölte, hogy nem tud velük menni. Azt azért megígérte, hogy kiviszi őket a kikötőbe a hajóhoz és személyzetet is ad melléjük, akik elviszik őket a szigetre.
- Sajnos halaszthatatlan üzleti ügy jött közbe. – mondta, és közben a lány tekintetét kereste.
- Gyere utánunk, ha végzel. – hívta Tamás, de a férfi csak a lányt nézte, és tőle várta a hívást.
Anna úgy érezte neki nincs joga hívni, ezért nem akart megszólalni, de amikor a kocsinál búcsúzkodtak a kezét nyújtotta a férfinak és mégis kimondta, amit gondolt.
- Várni fogjuk. –
Daviddal madarat lehetett volna fogatni annyira megörült ennek a visszafogott invitálásnak. Tamás látta ezt és el is gondolkodott a férfi lány iránti érdeklődésén. Ők fölmentek a fedélzetre, ahová már a személyzet hordta föl a vásárolt dolgokat, és amikor visszanéztek a partra, ahol a férfi éppen beszállt az elegáns fekete kocsijába a hibátlan szabású sötét öltönyében mind a ketten arra gondoltak, hogy így mennyire más ez a férfi, mint amilyennek ők látták az elmúlt napokban, rövidnadrágban, sportcipőben vagy csak egy kis fürdőnadrágban kócosan.
A szigeten Jimmy örömmel fogadta őket és főleg azt, hogy meg is szabadulhatott a fogságból. Tamás elküldte őt a hajóval és leigazolta a teljes gyakorlati idejét. Ez a leigazolás annak is szólt, hogy a bátyjával, aki a bálnáknál is sokat segített és a bevásárlásnál is, a professzor eléggé összebarátkozott.
Amikor egyedül maradtak Tamás elment ellenőrizni az állomásokat, ahonnan az adatokat írják le. Anna miután kicsomagolt lement a partra és a homokban ülve nézte a vizet. Eszébe jutott a nővére, akivel az utóbbi időben eléggé rossz viszonyban volt, állandóan veszekedtek, de most nagyon hiányzott a lány, akivel az anyjukról beszélgethetnének. El is döntötte, hogy beszélni fog a lánnyal és megpróbálja idecsábítani.
Tamás örült, hogy Anna ki akar békülni a nővérével és rögtön elő is vette a telefont, hogy fölhívják. Lili meglepődött, amikor meghallotta a húga hangját, de aztán gyorsan feloldódtak és hosszan elbeszélgettek. Anna hívta Lilit, hogy jöjjön ő is el ide a paradicsomi szigetekre, de a lány nem akart otthonról kimozdulni, végül a lány bevetette a nagyágyút, elmondta, hogy az anyjuk hamvait elhozta magával és a tengerbe akarja szórni, de most már nem egyedül.
Lili rögtön igent mondott és megígérte, hogy nekiáll előkészíteni az utazást.
Anna a dobozt simogatta és elmondta Tamásnak, hogy a szórással meg kell várniuk Lilit.
Lili érkezése napján Anna nagyon izgult. Szeretett volna kimenni a lány elé a reptérre, de aznap nem tudott Tamás hajót szerezni, aki kiviszi őt a partra és Anna ragaszkodott hozzá, hogy Davidnak nem szólhat. Editet kérték meg, hogy menjen ki a lány elé és hozza el a kikötőbe, ahonnan aztán majd másnap eljön a hajóval. Anna izgatottan várta és finomságokkal készült. Estefelé kiment az erdőbe és illatos virágokat szedett, amivel a házat akarta díszíteni, már a teraszon járt, amikor valaki ráköszönt és ő ijedten torpant meg.
- Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni. – hallotta David hangját.
- Nem számítottam rád. – mondta és beszaladt a házba. A férfi úgy gondolta, hogy Anna nem örül az érkezésének.
A lány a szedett virágokat vázákba rakta és aztán megállt és az összképet látva elégedett volt.
       -    Nagyon szép. – dicsérte meg David megállva mögötte.
       -   Holnap jön a nővérem. – újságolta el büszkén. Tamás, amikor visszajött a lány arcát fürkészte, aki a konyhában készítette a vacsorát.
      -   Baj van? - kérdezte a lánytól.
      -   Nincs baj, csak kicsit megijedtem, mert már nem számítottam Davidre. –
Csendben vacsoráztak. Davidon látszott, hogy csalódott, mert talán többre számított, amikor visszajött. A két férfi kiült a teraszra beszélgetni, majd David elbúcsúzott. Visszament a hajójára aludni. Másnap Anna nagyon korán kelt, rohant le a partra úszott, majd frissen facsart narancslevet készített. Tamás leolvasta az adatokat és megérkezett a reggelihez. David nem jött. Edit telefonált, hogy Lili elindult a hajóval és ekkortól Anna már kinn állt a parton és a tengert fürkészte. Látta Davidot a hajón, intett is neki, de a férfi nem jött oda hozzá. Anna pedig rajta is felejtette a szemét, mert a férfinak nagyon szép kidolgozott teste volt, amit így fürdőnadrágban jól lehetett látni.
Aztán megérkezett a hajó Lilivel és a két lány sírva borult egymás nyakába.
David figyelte őket és azon gondolkodott, hogy talán jobb lenne, ha most elmenne és vissza sem jönne többé. 
Anna bemutatta Lilinek Tamást, aki magukra hagyta őket és lement a partra Davidhez. Órák múlva, amikor visszament a házba a két lányt nem találta ott. Az asztalon volt egy levélke, hogy elmentek fölfedezni a szigetet. Anna és Lili nagy egyetértésben sétáltak és beszélgettek. Most minden eddig ellentétet elfelejtettek. Anna kezében ott volt a jázminteás doboz, amit időnként átadott a nővérének. Többször is megálltak sírni. Jól esett összekapaszkodni és sírni, anyára gondolni, arra, hogy mennyire boldog lenne, ha itt lehetne, hisz mindig ilyen helyről ábrándozott. A két lányt egyedül az vigasztalta kissé, hogy az anyjuk az utolsó hónapjaiban itt lehetett és talán boldog volt. Lili tartózkodóan viselkedett Tamással, ő nem tudott olyan felhőtlenül beszélgetni a férfival, mint a húga. Talán el is ítélte az anyját ezért a kapcsolatért.
Este csendben vacsoráztak négyesben. Tamás meghívta Davidot is enni, aki elfogadta. Megmondta Tamásnak, hogy most fogja eldönteni, hogy meddig maradjon. 
A vacsorát most is Anna készítette, és amikor végeztek David megdicsérte és megígérte, hogy legközelebb ő fogja a társaságot vendégül látni. 
Elővettek egy üveg bort és a két férfi a teraszon ülve iszogatott. Lili és Anna nem kértek az italból. David, amikor a bor elfogyott elindult a hajóhoz elővéve a lámpáját. Anna elé lépett mielőtt lelépett volna a teraszról, és megérintette az arcát.
- Szép álmokat! – súgta halkan.
- Köszönöm. Neked is. – lepődött meg a lány az érintésen.- Reggel találkozunk. – mondta még a férfinak.
- Azt terveztem, hogy korán elhajózok. – nézett rá fürkészőn a férfi.
- Sajnálom. –
- Sajnálod? – a férfi hangja kicsit sértett volt.
Anna meglepődött a hangon. Megértette, hogy a férfi úgy érezte elhanyagolta őt, nem foglalkozott vele, úgy ahogyan remélte.
- Bocsáss meg, ha elhanyagoltalak. – mondta és megpróbált csak bűnbánónak tűnni és nem gúnyosnak. – Mivel tudnálak kiengesztelni? – kérdezte és a férfi elé lépett, ahol fölfelé kellett néznie, mert a férfi magas volt, ekkor föllépett egy lépcsőfokot és megpróbált egy szintre kerülni David szemével.
- Ha így nézel rám nekem az már elég. – suttogta a férfi és az arcát simogatta. – Lehet, hogy még holnap nem megyek el. –
- Jó lenne, ha maradnál. Ígérem jobb vendéglátó leszek ezután. – lépett följebb még egy lépcsőfokot a lány és így már egy szintben volt a férfival, aki közelebb akart kerülni hozzá és odalépett szorosan mellé, ami újabb szintkülönbséget okozott, de ezt azzal oldotta meg, hogy átölelte a lányt és fölemelte magához, majd egy könnyű kis csókot nyomott a szájára. Nem tartott ez egy másodpercnél tovább, olyan volt, mintha csak egy pillangó szállt volna le egy pillanatra, a lány mégis úgy érezte, mintha a világ is megmozdult volna körülötte. A férfi megfordult és elment és ő ott maradt szédelegve a lépcsőn, ahová le is kellett ülnie, mert nem érezte biztosnak a talajt a lába alatt. Lili és Tamás a nappaliban voltak és nem vettek észre semmit a búcsúzásból. Lili éppen a férfi laptopját bűvölte és leveleket írt az otthoniaknak az útjáról.
Anna és Lili egy szobában aludtak. Sokáig beszélgettek még az ágyban. 
Reggel Anna lement a partra fürdőruhában úszni. Nem a kikötő felé ment, hanem a sziget másik oldalára egy védett kis öbölbe. Tamásnak szólt, hogy a férfi ne izguljon miatta.
Hosszan úszott befelé, majd mikor már úgy érezte alig van ereje, megállt és lihegve taposta a vizet, majd visszafordult és a part felé haladt lassan komótosan. Érezte, hogy hibát követett el, amiért ilyen messzire beúszott és reménykedett, hogy lesz ereje a partig kiérni.
Próbált nyugodt maradni, de egyre több vizet nyelt, ami sós volt és hideg. Hányingert érzett és reménykedett, hogy vissza tudja tartani, amíg biztonságba nem ér. Amikor hirtelen egy kar ragadta meg és szinte repült vele a part felé meg sem lepődött. Éppen az anyjára gondolt és úgy érezte, mintha a szeretett lény ragadta volna meg, de amikor a talajt már érezte a talpa alatt az erős karok fölkapták és vitték a homokos part felé, ahol letették. Amikor már állhatott volna a lábai nem tartották meg, remegtek a térdei. Leült a földre, ahol a kiszökkenő hullámok nyaldosták a lábát, de a karok még mindig nem engedték el. David kisimította a vizes haját az arcából és közben lihegve ült le ő is a homokba.
- Megőrültél? Meg akartál halni? – a hangja rémült volt.
- Bocs. Nem figyeltem, elgondolkodtam. Köszönöm, hogy ott voltál. Hogy kerültél oda? –
- Láttam, hogy lejössz a partra és figyeltelek. Nem akartalak megzavarni, de amikor túl messzire mentél, utánad eredtem. –
- Köszönöm. – Anna feküdt a homokban és még mindig lihegett. – Elég régen úsztam ilyen sokat. –
A férfi megfogta a kezét és ő is lefeküdt mellé. Anna a felhőket nézte, majd a férfi arca került a látóterébe, aki fölé hajolt és homokos kézzel simította meg az arcát. Mind a ketten fölültek egymással szemben. Anna nem merte megérinteni a férfit, de az magához húzta és erősen ölelte.
       -    Ne ijessz rám még egyszer! – suttogta és a lány száját kereste, amikor rátalált lassan finoman csókolta meg. A lány nem ellenkezett, de egy kicsit visszahúzódott, amit a férfi rögtön észlelt.
       -   Megijesztettelek? –
Anna elfordult és azon gondolkodott, hogy hogyan is mondhatná meg ennek a tapasztalt férfinak, hogy ő még alig csókolózott. Félt, hogy elront valamit. Lassan fölállt és elindult a ház felé. David csak ült ott és nem értette miért nem tud hatni erre a lányra. Kívánta a lányt, szerette megérinteni, szerette volna védelmezni, becézgetni, babusgatni. Mégsem ment a lány után. 
Anna a házba érve már Tamást és Lilit is a teraszon találta. Őt várták és megkérdezték milyen a víz. Úgy gondolta nem ijeszti meg őket azzal, hogy elmondja a reggeli kalandját. Csendben leült reggelizni, de aztán nem tudott enni, mert a sok sós víz, amit nyelt nyomta a gyomrát. Narancslét ivott és aztán újra otthagyta a társaságot. A sziget belseje felé indult, ahol egy kis patak folyt, ami egy nagyon tisztavizű tóban gyűlt össze. Leült a partra és a vizet simogatta. Rövid idő után már úgy érezte az ujjai szinte lefagynak annyira hideg volt a víz. 
Amikor visszaért a házba David már ott volt és láthatóan elmesélte a reggeli kalandjukat, mert Lili és Tamás teljesen lerohanták őt, amiért nem mondta meg, hogy veszélyben volt.
Amikor egyedül maradt a férfival, mert Tamás elment leolvasni az adatokat és Lili elkísérte, David melléült.
- Haragszol? –
- Nem. Igazából nem akartam elmondani nekik, de most már mindegy. –
- Tamás azt mondja, hogy holnap elmentek. –
Anna meglepődött, mert neki még nem szóltak.
- Holnap jön a váltás. –magyarázta meg a férfi.
Anna tudta, hogy a hamvak szétszórását már nem halaszthatja tovább. Eddig azért halogatta, mert úgy érezte, akkor elveszíti az anyját. Nem akarta elveszíteni. Félt, hogy, ha megválik a hamvaktól, akkor nem érzi már annyira a nő jelenlétét.
Fölnézett és David fürkésző szemeivel találkozott össze.
- Jó lett volna még maradni. – mondta halkan.
- Maradj velem a hajón. – kérte a férfi.
Anna elfordult, nem válaszolt. Tamás és Lili visszaértek és ekkor ő is megtudta, hogy másnap elmennek. Rögtön tervet készítettek, hogy hogyan lesz a hamvak kiszórása. David meglepetten hallgatta őket. Nem gondolta, hogy a lányok erre készülnek. Fölajánlotta a segítségét, de visszautasították. Szeretett volna ott lenni, de nem merte kérni, mert ez nagyon nem tartozott rá. Neki ahhoz a nőhöz nem volt semmi köze, bár már úgy érezte, mintha ismerte volna.
Az volt a tervük, hogy naplementekor mennek ki a partra. A lányok elmentek virágokat gyűjteni, amikből koszorúkat fontak. Anna hatalmas leveleket tépett és azokból tutajt készített, amit telepakolt virágokkal.  David figyelte őket és arra figyelt föl, hogy Tamás is a két lányt figyeli. Féltékenyen nézte a másik férfit, de aztán csodálkozva látta, hogy az az idősebb lányt bámulja. Tudta, hogy Anna és Tamás nagyon közel kerültek egymáshoz, de eddig azt észre sem vette, hogy a férfi Lili iránt táplálna bármilyen érzéseket, inkább feszült volt közöttük a viszony. 
Megpróbálta Tamást kifaggatni a terveikről, mire a férfi elmondta, hogy Lilinek akar minden nevezetességet megmutatni. David érezte, hogy ebben a párosban Annának nem szántak szerepet, ezért megpróbálta a férfit meggyőzni, hogy Annának milyen jó lenne, ha vele maradhatna. Tamás fürkészve nézte. 
- Ez nem játék. Vele nem játszadozhatsz. Sérült, magányos, idegen itt. –
- Tudom. Nem játszani akarok. Mellette szeretnék lenni. Hozzá sem érek, ha nem akarja, csak velem legyen, láthassam. –
- Nem tudom, hogy most igazat mondasz-e, de őszintének tűnsz. Beszélj vele. –
A lányok mindketten feketébe öltözve léptek ki a házból. David amikor meglátta Annát elállt a lélegzete. A lány testhezálló magasnyakú ruhában volt, minden díszítés és szín nélkül, az arca hófehér volt, a haja lágyan omlott a vállára. A férfi úgy érezte ezt a lányt meg kell érintenie, odalépett és egy fehér virágot tűzött a lány hajába. 
A két lány ment elől az ösvényen, a hamvakat tartalmazó dobozt Anna vitte. 
A nap már lebukóban volt és a tengert vörösre festette. Lili kezében egy lejátszó volt, amit a partra érve bekapcsolt. Abban a védett öbölben voltak, ahol reggel a lány is úszott. A lejátszóból fájdalmas zene szólt magyarul, magas hangon énekelt egy férfi. A dalt nem értette, de érezte, hogy mennyire fájhat ez az itt maradóknak. 
Anna megcsókolta a dobozt, majd kinyitotta és a szél felé tartotta, majd hirtelen rátette vissza a tetőt.
- Nem tudom megtenni. – mondta könnyes arccal.
David odalépett mögé és megfogta a vállát.
- Ő akkor is veled lesz, ha a hamvakat kiszórod. – súgta a lány fülébe és a tetőt levéve segített a lánynak. Az első kis porfelhőt elengedve a lány képtelen volt tovább tartani a dobozt, nyújtotta a testvérének, aki szintén könnyes arccal állt, de képtelen volt átvenni a dobozt. Tamás lépett oda és vette el, majd fordította a szél felé és engedte útjára a szeretett asszony hamvait. A lejátszóból újabb zene szólalt meg, ezt már ismerte David, de ez is magyarul szólt.
Átölelte szorosan a lányt és a hátát simogatta. Most becézgethette, babusgathatta a lányt. Anna zokogva borult a mellkasára. 
- Ne félj, ő mindig itt lesz veled. – mondta a lánynak. - Most is itt van veled. –
Anna érezte, hogy a férfi igazat mond. Érezte az anyját, nem veszett el az érzés, azzal, hogy a hamvakat az útjára engedte. David megtörölte az arcát és közben simogatta a haját. Anna kicsit megnyugodott és a virágokat kezdte a vízre bocsátani. A levelekből készült tutajba tette a jázminteás dobozt és elindította. Lili is megfogott néhány koszorút és ő is eldobta, majd szaladt a ház felé. Tamás követte, és amikor David, és Anna odaértek őket is sírva, összeölelkezve találta. 
Az este csendesen telt. Alig ettek és alig beszélgettek. David, amikor menni készült megszorította Anna kezét, aki fölállt és lekísérte a lépcsőn az ösvény széléig.  David most rögtön megemelte és a szájával egyvonalban meg is csókolta.
- Szép álmokat. – súgta. – Reggel találkozunk. –
- Reggel elmegyünk. Ha megjön a hajó. –
- Gyertek velem! - kérte a férfi. – A nyaralónkba készülök pár napra. Szívesen látnálak ott titeket. –
Annának tetszett a meghívás, de nemet mondott, mert tudta, hogy Tamás Lilinek akarja megmutatni a nevezetességeket. 
- Nem értem, miért vagy ilyen kedves velem? – kérdezte a lány, amitől a férfi meglepődött.
- Én sem értem. - mondta halkan. 
Anna a házba visszaérve Lilit a szobájukban találta. Tamás is elvonult már és ő nem akarta megzavarni, hiszen tudta, hogy mennyire szerette az anyját.
Másnap reggel Lilivel bepakoltak és Tamás is már az összepakolt táskájával állt meg a teraszon. Az adatokat még rögzítette és utána leültek várni a váltást.
Délelőtt jött meg a fiatal nő és férfi, akik láthatóan egy pár alkottak. Ők elindultak a partra, ahol a yacht állt a mólónál David hajója mögött. A férfi is ott állt és várakozón nézett rájuk.
- Gyertek velem. – fordult Tamáshoz.
A férfi elindította a yachtot és David hajójához ment. Elmagyarázta, hogy hol tegye ki őket. David kiadta az utasítást a személyzetnek és leült velük a fedélzeten, ahol pezsgővel kínálta őket egy matróz. Anna és Lili egymásra néztek és nevetni kezdtek, mert egy régi nyaralásuk jutott eszükbe. Érezték az anyjuk jelenlétét, és ettől mind a ketten boldogok voltak. 
Amikor már a part közelében voltak David egy látcsövet adott Tamás kezébe.
- Ott a nyaralónk, eljöhetnétek oda pár napra legalább. – ajánlotta föl.
Tamás nézte a házat, de a fejét csóválta. 
- Meg akarok mutatni mindent Lilinek. – mondta, de a látcsövet a lányoknak is odanyújtotta, hogy láthassák a házat. 
Amikor a kikötőhöz értek Tamás és Lili szállt ki elsőnek. Anna megfordult és Daviddal szemben állva nézett föl rá. 
- Szívesen maradnék inkább veled, – mondta. – de azt hiszem, ez nem lenne most megfelelő pillanat. Sok minden kavarog bennem. – David odahajolt és megcsókolta.
- Szeretném, ha maradnál, de ha menned kell, hát menj. Én itt leszek és várlak. – odacsúsztatta a névjegykártyáját a lány kezébe. - Bármikor hívhatsz. Én is hívni foglak Tamásnál. – 
Az elkövetkező napokban járták a várost. Tamás mindent megmutatott nekik. Anna nagyon várta David jelentkezését. Minden nap, amikor hazaértek ő volt az első, aki a rögzítőt bekapcsolta. A harmadik nap este aztán boldogan hallgatta, hogy a férfi vacsorára hívta őket.
Tamás és Lili nem akart menni, mert Pali nagy grill partyt szervezett a medence mellé, de Anna szívesen elment volna. Meggyőzték, hogy menjen el. David, amikor visszahívták megígérte, hogy kocsit küld érte és a házában találkoznak. Amikor már úton volt, akkor hívta újra a férfi, hogy még tárgyalása van, de sietni fog. Elmondta, hogy Jimmy az öccse fogja várni és nyugodtan kezdjék el a vacsorát nélküle.
A ház csodaszép volt. Anna ámulva nézett körbe. A komornyik várta a följárón, aki kinyitotta előtte a kocsi ajtaját és bekísérte a házba. Jimmy flegmán fogadta. Anna látta, hogy nem lesznek egyedül, mert még három lány ült az asztalnál. Mind a hárman modellek lehettek, mert magasak és gyönyörűek voltak.
A lány mosolygott rájuk és próbált bemutatkozni, de azok mintha levegőnek nézték volna. A társalgásból is kizárták. Közös dolgokról beszéltek, amikbe ő, még ha akart volna sem tudott volna bekapcsolódni.
Jimmy egyszer szólt hozzá, de akkor is eléggé gúnyosra sikeredett a kérdése a professzorról, aki az ilyen fiatal lányokat kedveli.
Anna elnézést kért és kiment a mosdóba, ahol már nem tudta visszatartani a könnyeit, aztán mikor letörölte az arcát és a tükörbe nézett látta, hogy a vörös szemével csak még nagyobb támadási felületet adna az ellenséges társaságnak. Az ebédlő előtt állva habozott, majd mikor meghallotta Jimmy hangját akkor már tudta, hogy neki innen mennie kell. A fiú fennhangon szónokolt a lányoknak.
- Ez a szőke picsa, nem elég, hogy a professzorral összefeküdt, de a bátyámra is szemet vetett, na és most a testvére fekszik a professzor ágyában, de azt is tudnotok kell, hogy előttük az anyjuk volt az öreg szeretője. - A lányok hangosan nevettek.
A lány most már egy percig sem gondolkodott, megfordult és rohant a kijárat felé. Szerencsére nem volt ott senki az előtérben, aki megláthatta volna. A könnyek folyni kezdtek a szeméből, már alig látta a könnyeken keresztül az utat maga előtt. Az útra kiérve rohant a város felé. Tudta, hogy a ház eléggé messze volt a várostól. Itt már csak ilyen partmenti villák voltak távol egymástól. Amikor azt látta, hogy egy autó közeledik lehúzódott az útról, hogy ne vegyék észre. Nem akarta, hogy megálljon neki bárki is, mert annyira megalázottnak érezte magát. Egy idő után kifulladt és már nem rohant csak sétált az út szélén és még mindig Jimmy gúnyos hangját hallotta. A könnyei lassan elfogytak. Tudta, hogy itt a mobilja nem működik, nem tud hívni vele, mert nem állította be a szolgáltatást, hogy külföldön is használhassa, amit most már bánt. Szerette volna Tamást értesíteni, hogy jöjjön érte, aztán néhány száz méter után már örült, hogy ebben az állapotban nem látja a férfi, hiszen amit Jimmy mondott az a férfinak is kellemetlen volt. A magassarkúban, amit azért vett föl, hogy tetszen Davidnak, már nagyon fájt a lába, ezért levette és mezítláb ment tovább. Ahol a házak egyre sűrűbben álltak egymás mellett már reménykedett, hogy talán majd talál egy utcai telefont. Aprókat keresgélt a táskájában, de aztán eszébe jutott, hogy csak papírpénze van és föladta a kutatást. Egy idő után már tudta, hogy nem fog visszatalálni Tamás és Edit házába, azért arra összpontosított, hogy taxit találjon. Hosszan kóborolt a csendes utcákon, mire forgalmasabb helyhez ért és végre egy csendes kis téren magányos taxit talált. Bemondta Tamás címét és megkönnyebbülten sóhajtva dőlt hátra a hátsó ülésen.  A házba lépve Lili és Edit rémülten jöttek elé és kérdezték, hogy jól van-e. Elmondták, hogy David telefonált és már járt is itt és őt kereste. Most a két férfi Tamás és David őt keresik.  A lány rohant a szobájába és újra sírt. A két nőnek elmondta, hogy milyen megalázó volt a vacsora. Edit szerint David őrjöngött, amikor megtudta, hogy ő eltűnt. A nő már hívta is Tamást, hogy közölje a lány hazaért, de azt is kérte, hogy David ne jöjjön el hozzájuk. Anna lefeküdt az ágyba és a takaróját nyakig fölhúzta, mintha a külvilág, ami a takarón kívül maradt ki lenne zárva az életéből. Lili is magára hagyta, mert látta, hogy nagyon egyedül szeretne maradni. Tamás negyedórán belül megérkezett és rohant be hozzá. Anna fölült és a takaró védelmében pislogott a férfira.
       -    Buta voltam, hogy odamentem. – suttogta.
       -   Engedd meg neki, hogy idejöhessen és bocsáss meg neki. – kérte a lányt.
       -   Nem! Képtelen lennék beszélni vele! – szinte sikította Anna. Tamás átölelte és vigasztalta, aztán mikor a lány már kicsit megnyugodott kiment és Daviddal beszélt. Anna rettegett, hogy a férfi bejön mégis, de aztán mikor hallotta az ajtócsapódást megnyugodott és újra ledőlt az ágyra.
Tamás egész éjjel vele volt és halkan beszélgettek. Reggelre Anna már jobban érezte magát, megpróbált nem gondolni az előző estére. A teraszon reggeliztek éppen, amikor csengettek. Edit nyitott ajtót, és amikor bejött kicsit ijedten Anna sejtette, hogy ki jött. Az ajtóban a nő mögött David jelent meg és mögötte a lehajtott fejű Jimmyt látta. Anna fölállt és a kert felé rohant. Pali nappalijáig meg sem állt, ahol néhány lányt talált, akik bikiniben a körmüket lakkozták. David rohant utána, de ő bár tudta, hogy a férfi nem hibás, mégis menekült előle.
Aztán a lány hirtelen megfordult és a férfi szemébe nem nézve hadarva beszélt.
- David, kérlek most menj el. Kérlek! Nem akarok én semmi bonyodalmat, sem neked sem másnak. Kérlek! Kérlek! Menj el. – 
- Nem mehetek, hiszen megbántottak. Ezt én nem akartam. – szomorúan nézett a lányra és nyúlt az arca felé, de az elhúzta és nem engedte, hogy megsimogassa.
- Kérlek, menj el! – mondta szinte suttogva könyörgő hangon.
David megfordult és lehajtott fejjel ment ki a házból. A lányok érdeklődve figyelték őket. Edit jött a lány után és vitte vissza a házukba. 
- Elment. – mondta szomorúan, mikor látta, hogy a lány körülnéz fürkészőn.
- Nem tudnék még vele beszélni. – mondta és nem várta, hogy megértik. – Jimmyt meg egyáltalán nem akarom meghallgatni. Nem érdekel a bátyja által kikényszerített bocsánatkérése sem. –
Tamás úgy döntött, hogy programokat kell csinálnia a lányoknak, hogy lekösse őket és ne gondoljanak az előző estére, ezért kocsiba ültette őket és kivitte a kikötőbe, ahol egy hatalmas hajóra szálltak föl. Útközben mondta el, hogy ez a hajó szokott a híradókban szerepelni, mert egy környezetvédő szervezeté, akik a bálnavadászat ellen tiltakoznak. A lányok anyja többször is támogatta a szervezetet adományokkal, és ők is mind a ketten állat és környezetvédőnek tartották magukat. Az indulás után kaptak egy idegenvezetőt, aki körbe kísérte őket és elmondta nagy vonalakban az úticéljukat is. Megtudták, hogy Ausztrália partjainál már be van tiltva a kereskedelmi halászat és a bálnavadászok is mind idegenek, akik eddig lejönnek. Anna már nem gondolt az előző estére, mert ez a nagy kaland, amire készültek mindent elsöpört, ami eddig történt.
Tamás a csapat irányításában vett részt és megbeszélést hívott össze a hajó éttermében, ahol a lányok is részt vettek. Kérte őket a megbeszélés végén, hogy maradjanak a hajón, bármi történik is és csak figyeljenek, ne vegyenek részt a cselekményekben. Lili be is tartotta az utasításokat, de amikor az akció elkezdődött Anna nem bírt magával és a csónakba ugrott, amivel a bálnavadász hajót akarták elfoglalni. Tamás nem volt a foglalók között, ő is a hajón maradt és először észre sem vette a sok narancsszínű mellény között Annát. A halászhajó legénysége nem volt valami barátságos. A fölmászó aktivistákat lelökdösték a vízbe, de azért mégis voltak olyanok, akik följutottak és a hatalmas traszparensüket is ki tudták feszíteni, amit a szomszéd hajójukról a többiek filmeztek. Amikor a partiőrség hajója megérkezett és őket leszedték a halászhajóról, akkor már a híradósok is ott voltak és mindent rögzítettek. Lili kiabált Annának, hogy jöjjön vissza, aztán Tamásnak támadt, amiért ilyen veszélyes helyre hozta őket. Figyelték a lányt, aki egy halász elől szaladt a hajó orra felé, aztán a kiömlött véres váladékos csúszós hajón elcsúszott és a halász őt is megfogta és átrepítette a korláton.
Anna levegő után kapkodott, amikor újra a víz színén volt és próbált tájékozódni, hogy merre is menjen. A mellény fönntartotta és akadályozta is. Arra gondolt, hogy megszabadul tőle, de akkor meghallotta az ordítozást és kereste a hang tulajdonosát. Látta a hajókon integető embereket. A partiőrség hajója közeledett feléje, ami elől el akart menekülni és a környezetvédők hajója felé tempózott teljesen fölöslegesen, mert a rendőrök egy pillanat alatt ott voltak mellette és szinte kirántották a vízből az erős karok. A lány egy férfi testén landolt, aki eldőlt, annyira nagy erővel rántotta őt ki a vízből. Aztán fölálltak és a férfi idegesen rángatta oda őt a korláthoz és mutatott be a vízbe, ahol egy elsuhanó hatalmas testet látott elúszni. Rémülten nézett a férfira, aki megerősítette a sejtését. Cápa. A férfi azt magyarázta, hogy a halászok a belsőségeket a vízbe szórták a bálnák feldarabolásakor és az idevonzotta a cápákat. A lány lábaiból hirtelen szállt ki az erő és még szerencse, hogy a férfi észrevette és elkapta. 
Ezután már alig tudta fölfogni, hogy mi is történt vele. Este a tévé előtt tudott csak kicsit megnyugodni, mikor már a híradóban látta az akciót. Mint kiderült az orvhalászokat letartóztatták és a hajójukat elkobozták, mert azzal, hogy az aktivistákat a cápáktól nyüzsgő vízbe dobálták gyilkossági kísérletet hajtottak végre és ennek a parti őrség szemtanúja volt.
Természetesen az aktivistákat sem dicsérték meg a rendőrségen, de nem is kaptak enyhe dorgálásnál többet. Tamás ment el a lányért és ő volt az, aki szigorúbban beszélt vele. 
- Nagyon féltettelek! – mondta végül és megölelte Annát.
- Bocsánat. – 
A híradóban Anna alig akarta elhinni, hogy ő a főszereplő. Több kamera is vette az akciójukat, de végül az ő cápa előli menekülése volt a fő hír, amit többször is visszajátszottak.
Látta magát a parti őrség hajóján egy plédbe burkolózva, ahogyan a kamera ráközelít, aztán megindult a telefoncsörgés. Minden csatorna vele akart interjút közölni és minden újság azt szerette volna, ha nekik nyilatkozik. Tamás kezelte a telefonokat. Anna nem akart szerepelni, de a férfi a szervezet nevében úgy látta jónak, ha legalább a céljaikról szól pár szót. Az újságírók igazából arra a messziről jött lányra voltak kíváncsiak nem a környezetvédőkre.
 
David az irodájában ült, mikor Jimmy berontott hozzá és rögtön a tévét kapcsolta. 
- Ezt meg kell nézned. - mondta izgatottan és egy kazettát tett a lejátszóba.
A férfi, amikor meglátta a lányt a vízbe zuhanni még a lélegzetét is visszatartotta, aztán féltékenyen nézte a rendőrt, aki kirántotta és megölelhette Annát. A felvételnek még vége sem volt, már vette a telefont és Tamást hívta.
A férfi megnyugtatta, hogy a lány jól van, de nem akar senkivel sem beszélni. David kérte, hogy találkozzanak és Tamás beleegyezett.
       -    Kösz Jimmy. – szólt oda az öccsének aztán már rohant is ki az irodájából.
Tamás nyitott ajtót neki és a dolgozószobájába vezette. David elmagyarázta neki, hogy az ő lapjai, amiknek a tulajdonosa exkluzív interjút készítenének velük kettőjükkel és leírta az összeget egy papírra, amit fizetnének. Tamás fölhúzta a szemöldökét, de mégis megrázta a fejét és nemet intett. 
- Anna nem akar beszélni. – védekezett.
- Te meg tudod győzni. Ez a szervezeteteknek is jót tenne és a lányoknak is jól jönne a pénz. – érvelt a férfi, majd még hozzátette. – fejenként fizetnék ennyit.
- Várj. – mondta és kiment.
David legszívesebben utánament volna, szerette volna látni a lányt.
Tamás negyedóra múlva jött vissza egyedül. Megígérte, hogy Anna nyilatkozik vele együtt egy újságírónak, de azt kérte, hogy csak akkor jelenjen meg a cikk, ha Tamás jóváhagyta. David mindenbe beleegyezett és másnapra egyeztették is az időpontot. Tudta, hogy ezt a lehetőséget nem adhatja át senkinek, neki kell a lánnyal beszélni.
Kifelé menet szeretett volna csak beköszönni a lányoknak, de Tamás, mint egy páncélos lovag úgy védte őket és nem engedte beljebb.
Másnap délelőtt Anna már megnyugodva és úgy érezte erősen várja a beszélgetést az újságíróval. Tamás megnyugtatta, hogy végig ott lesz és segíteni fogja, mégis, mikor  megszólalt a csengő, görcsöt érzett a gyomrában. Tamás vezette be a vendéget és Anna meglepetten látta, hogy David lépett be a szobába.
- Ő fogja a riportot csinálni. – mondta a lánynak nyugodt hangon, mint aki meg sem lepődött.
- Azt hiszem ez nem valami jó ötlet. – állt föl a lány, de Tamás megfogta a karját és maga felé fordította.
- Jobb, ha ő írja meg, mert ő biztosan nem fog hazudni és minket sem félrevezetni. –Anna duzzogva ült le, de maradt.
- Bocsáss meg Anna. – kezdte, de a lány leintette.
- Nem haragszom, ha többet arról az estéről nem beszélünk. –
David nem akart kérdezgetni, azt kérte, hogy mondják el mind a ketten annak a napnak az eseményeit, aztán Annáról kérdezgetett, hogy mik a tervei és végül Tamás beszélt a szervezetükről. David végig bekapcsolva tartotta a diktafonját. A végén a lány fölállt és ki akart menni, de Tamás megállította.
- Beszéljetek. – kérte a lányt és ő ment ki.
- Féltettelek. – mondta David halkan a lánynak és közelebb lépett hozzá, de Anna hátralépett és a falnak ütközött. David csak állt ott és nézte, ami zavarba hozta a lányt.
Anna nem tudta mit mondhatna, nem mert a férfira nézni, aztán mégis fölpillantott és rabul ejtették azok a szemek. Álltak ott a lány a falnak dőlve a férfi előtte és a tekintetük egymásba fonódott. Anna volt, aki nem bírta tovább és elrugaszkodott a faltól, de csak úgy tudott arrébb menni, hogy hozzáért a férfi karjához, aki most becsukta a szemét és halkan szólt a lányhoz.
- Kérlek, ebédelj velem. –
Anna megállt és visszanézett a férfira.
- Mit akarsz tőlem? Semmi közünk egymáshoz. Nem ismersz. Annyira más világban élünk, mire lenne jó, ha együtt ennénk? – a férfi elé lépett és megfogta a kezét.
- Nem tudom, nem értem miért, de minden vágyam az, hogy jobban megismerjelek. –
- Nem teljesülhet minden vágyad. – állt ellen a lány és kihúzta a kezét a férfi szorításából.
- Anna, kérlek csak egy ebéd, kiengesztelésül az elmaradt vacsora miatt. – a lány újra ki akart menni, de aztán mégis meggondolta magát és visszalépett az ajtóból.
- Két óra múlva értem jöhetsz. – a hangja szigorú volt. – Csak egy ebéd. – mondta még és kiment.
- Köszönöm. -
David boldogan ment el. Anna kiment a teraszra, ahol a család ült és közölte, hogy Daviddal ebédel. Tamás mosolyogva helyeselt. Beszélgettek még pár percet, aztán a lány elment készülődni. Tamás arról akarta meggyőzni a lányokat, hogy pályázzanak az egyetemén ösztöndíjra és maradjanak még ott nála.
Két óra múlva David egy szál vörös rózsával a kezében állt az ajtó előtt. Anna a virágot Lili kezébe adta, hogy tegye vízbe és a nővére fürkésző tekintete elől a kocsi hűvösébe menekült. Lili arról akarta meggyőzni őt, hogy nem közömbös a férfi iránt, ha elmegy vele ebédelni, amit ő nem akart beismerni, bár tudta, hogy így van. Vonzódott a férfihoz, akiről tudta, hogy nem bűnös azért, mert az öccse olyan csúnyán viselkedett.
A férfi lakására mentek, ahol az inas szabadnapos lehetett, mert nem volt otthon. David főzött, terített meg és tálalt. Annának nagyon ízlett az étel és meg is dicsérte a férfit, amiért ilyen magabiztosan mozog a konyhában.
       -    Ritkán főzök, de szeretem csinálni. – ültette le a lányt a nappaliban, miután leszedte az asztalt. Pezsgőt töltött a poharába, amit a desszerthez szolgált föl és odanyújtotta. Nagyon jó hangulatban beszélgettek. Davidon látszott, hogy nagyon örül ennek a békés hangulatnak.
       -    Tudod, hogy nem bírom az italt. – nevetett a lány, aki már most úgy érezte szédül és pihennie kell, mielőtt elmegy, mert nem tudna biztonságosan eljutni az ajtóig.
David is leült mellé és hozzákoccintotta a poharát a lányéhoz, aki a szájához emelte a poharát és kiitta a pezsgőt.
- Vigyázom rád. – mondta a férfi és a lányhoz hajolt, de nem csókolta meg csak a leheletével simogatta a lány nyakát, amitől annak nagyon melege lett.
- Szeretem, ha vigyáznak rám. Biztonságot ad. Szükségem van rá. – suttogta Anna, mire a férfi már nem tudott magán uralkodni és odahajolt a lány szájához és megcsókolta,
Ez a csók olyan volt, mintha valami zsilipet nyitottak volna ki, elárasztotta őket. Ölelték, tépték egymást, a férfi az ölébe húzta Annát és magához szorította erősen, majd eltolta és lenyomta a kanapéra és fölé hajolt.
- Nem akarom, hogy csak azért gabalyodjunk össze, mert ittunk. Szeretném, ha józanon is akarnál. – mondta és fölült, de tovább simogatta a lányt.
- Tudom, hogy ilyen pasik nincsenek. – mondta a lány magyarul, aztán nevetgélve elmondta angolul is és becsukta a szemét. –Talán aludnom kellene, hogy megálljon a világ forgása. 
A férfi a lábához térdelt és levette a szandálját, majd egy takarót terített rá és leült mellé a földre.
       -    Aludj csak, én majd vigyázok az álmaidra. – Anna tudta, hogy most nem illendő részegen elaludni, de képtelen volt uralkodni magán, lecsukta a szemét és az arcát a férfi tenyerébe hajtotta, aki a száját simogatta körbe és apró csókokat adott rá. Úgy érezte a lány, mintha lebegne az ággyal együtt és ez az érzés nagyon tetszett neki. Pár perc múlva hirtelen fölült és föl is akart állni, de megszédült és visszahuppant. 
       -    Maradj. – nyomta vissza David.
       -   Soha többé nem iszom. - szögezte le a lány és újra becsukta a szemét.
Már sötét volt, mikor Anna fölébredt. Emlékezett arra, ami történt, mert nem volt annyira részeg, csak becsípett. A férfit nem látta a szobában. Körülnézett a félhomályban. A városra nyíló panoráma teljesen elvarázsolta. Magára tekerte a takarót és úgy állt meg a teljes falat kitöltő üvegablak előtt.
David a dolgozószobájában volt és észrevette, hogy a lány fölkelt. Halkan lépett mögé és átölelte.
- Jól vagy? – kérdezte a lány fülét csókolva.
- Már nem szédülök. – fordult felé a lány. – Pedig olyan jó volt szédülni. –
- Kérsz még pezsgőt? – incselkedett a férfi.
- Soha többé. – fonta a lány a karját a férfi nyaka köré.
David csókolta a lányt és nem tudott betelni vele. Tudta, hogy már nem a pezsgő miatt öleli őt. Örült, hogy teljesült a vágya és a lány végre az övé lesz. Fölemelte Annát és a hálószoba felé vitte. Ott letette maga elé az ágy előtt és lassan kezdte lefejteni róla a ruhát.
A lány nagyon élvezte a férfi minden érintését, mégis volt benne valami gát ami megálljt parancsolt. Hátrébb lépett és eltolta magától a férfit.
       -    Nem akarom David. – mondta határozottan. 
       -   Miért? Mi a baj? Érezni szeretnélek. – próbált újra hozzábújni David.
       -   Most nem akarom. – állította meg Anna. A férfi csak állt ott tanácstalanul, maga sem akarta elhinni, hogy mégsem kapja meg a lányt.
A lány lefejtette magáról a takarót, kiment a nappaliba és megkereste a szandálját, fölvette majd az ajtó felé indult.
       -    Maradj. Hazamegyek taxival. – szólt vissza a még mindig dermedten álló férfinak.
       -   Szó sem lehet róla. – lépett a lány után és kapta föl a kocsi kulcsát. – Hazaviszlek. –
A kocsiban nem beszéltek. Anna magában magyarázkodott, de nem mondta ki az érveit. David azon törte a fejét, hogy mit rontott el, miért húzódott vissza a lány. A házhoz érve Anna nem szállt ki rögtön, a férfihoz fordult.
      -    Az ebéd csodálatos volt. A csókod is nagyon finom, teljesen levettél a lábamról. Köszönöm. – mondta és puszit akart nyomni a férfi arcára, aki elfordította a fejét és szájon csókolta a lányt.
Anna gyorsan kiszállt, de még egy pillanatra vissza nézett.
- David, te is tudod, hogy a kapcsolatunknak nincs értelme. –
- Nem tudom! – szólt utána a férfi és még hosszú percekig ült ott a ház előtt a kocsiban.
 
A lányok végül engedtek Tamás rábeszélésének és beadták az egyetemre a jelentkezésüket. Lilinek volt nehezebb dolga, mert ő otthon magyar szakos volt, de Edit talált neki olyan témát, ami érdekelte és felvétel is volt. Anna Tamás diákja akart lenni és sikerült is neki bejutnia. Jimmytől kissé tartott ugyan, de abban reménykedett, hogy ő, mint kezdő nem is fog a fiúval találkozni, hiszen a végzősök észre sem veszik a gólyákat. 
Néhány nap után aztán rá kellett jönnie, hogy mégis találkozni fog a fiúval, hiszen ő is részt vesz a környezetvédők összejövetelein, ahol Tamás és Anna is. A lány próbálta nagy ívben elkerülni a fiút, de ez sajnos nem mindig sikerült neki. 
Az egyik fiúval a csoportból sokat beszélgettek, mert ő is Európából jött és úgy érezték, hogy össze kell tartaniuk. Julian francia volt és Palinál is többször megfordult Annáék szomszédjában, mert a férfi fotózással egészítette ki a jövedelmét. Mivel Lili jól beszélt franciául a fiú sokat volt a lányokkal. Jimmy nem is hagyta megjegyzés nélkül ezt a kapcsolatot és lépten, nyomon szóvá is tette azt, hogy Anna most a modell fiúcskára pályázik, mert az ő bátyjának nem kellett. A lány nem reagált a megjegyzésekre és szerencsére Julian is csak mosolygott, amikor meghallotta. 
A fiú azért is szeretett velük lenni amellett, hogy az európaiságuk összekötötte őket, mert amióta a fotói egyre népszerűbbek lettek szinte képtelen volt magáról lerázni a rajongókat. A két lány mellett ugyanaz az egyszerű fiú maradhatott, akiként jól érezte magát.
Anna és a fiú kézen fogva álltak a terem sarkában, mikor Tamás megjött a hírrel, hogy természeti katasztrófa történt az Ausztrál partoknál, mert egy olajszállító összeütközött egy másik hajóval és kilukadt. Rengeteg olaj ömlött az óceánba és most önkénteseket várnak a partokra kármentesíteni. Anna és Julian rögtön jelentkeztek és vették át a védőruhát a férfitól. Tamás mikor a lány kezébe adta a ruhát még megkérte, hogy aztán nehogy valami olyat csináljon, amivel a hírekbe kerülhet. A parton elkeserítő látvány fogadta őket, végig kilométereken át volt az olaj lerakódva a homokba, de a legszomorúbb látványt az állatok mutatták. Repülni képtelen madarak olajos tollazattal és fókák, akik a parton fuldokoltak. A partra vetődött döglött halak már most eléggé bűzösek voltak. A lány fölvette a hófehér overállt és a maszkot, ami a szagoktól nem igazán védte meg és nekiállt az olajos homokot lapátolni zsákokba, amit teherautókkal szállítottak el. A hosszú kilométereken át látható szennyeződés úgy nézett ki több heti munkát fog adni nekik. Aztán önkénteseket kértek, akik a madarakat mossák le és a lány rögtön jelentkezett is. Azt csak ott vette észre, hogy Jimmy és Julian is abba a csoportba került, amiben ő van. Tamás már nem volt ott, hogy megvédje és ő nem akart visszakozni. Anna próbált egy másik csoporthoz csapódni, de Julian megfogta a kezét és magával húzta. Végül hárman együtt álltak neki egyenként lemosni a madarakat. Az egyikük fogta a madarat és a másik kettő tisztogatta, majd ketrecekbe tették őket és elszállították a szennyezett partról. A rémült állatok legtöbbje békés volt, de némelyik a védelmezőire támadt. Anna kezén karmolások és csípések jelentek meg, de nem törődött vele. A lány végig magyarul beszélt az állatokhoz és próbálta őket megnyugtatni, ami talán attól, amilyen hangon beszélt vagy az ismeretlen hangzástól, de megnyugodtak. Egy idő után Julian is átvette a lány szavait és azt mondogatta, hogy „nyugi, nyugi…” majd Jimmy is rákezdett. Ők hárman nagyon jól tudtak együtt dolgozni és a kezdeti feszültség is elmúlt, mikor egy kis pihenőt tartottak és ők is lemosták a közben rájuk rakódott olajat. Egymás vízhatlan ruháit spriccelték és nagyokat nevettek. Julian és a lány nem közösítették ki Jimmyt. Amikor már besötétedett és többen is hazamentek, ők még mindig maradtak és vállaltak egy műszakot. A televíziós stábok is ott forgolódtak körülöttük és vették föl az anyagaikat a hírekbe szánva. Anna nem tudta, hogy miért pont őket szúrták ki maguknak, de annak ellenére, hogy megígérte Tamásnak, hogy nem fog a híradóba kerülni mégis ott volt a vezető híradásokban amint egy sirályt tart a lavórban és a két fiú mossa a szárnyait. 
Davidot, Jimmy hívta föl és mondta el neki, hogy a lánnyal van, de azt is hozzátette, hogy a lány nincs egyedül, mert van barátja. David látta a lányt a tudósításokban és aztán oda is ment a partra, ahová ételt és italt vitt a dolgozóknak. Állt ott pár lépésnyire a lánytól és irigyelte azt a magas kisportolt fiút, aki ott lehet mellette, és akire Anna olyan szépen mosolyog. Addigra már lekerült róluk a maszk és látszott, hogy egyre fáradtabbak. Tamás rájuk is parancsolt, hogy álljanak le és reggel jöjjenek vissza, de ők tudták, hogy a madaraknak a halált jelenti, ha várnak, ezért egész éjjel dolgoztak. Hosszú gumikesztyű volt rajtuk, de az több helyen is kilukadt és befolyt a víz, ami szinte marta a lány kezét, de nem bánta.
Hajnalban aztán jött egy újabb kipihent egyetemista önkéntes csoport, és őket elküldték pihenni. Jimmy meginvitálta őket a közeli villájukba, ahol reggeli, meleg és tiszta ágy várt rájuk. Mivel nagyon fáradtak voltak elfogadták a meghívást. Anna sejtette, hogy ott lesz David, de most az sem érdekelte, mert alig állt a lábán.
 A ház szépségével sem igazán törődtek, amikor megérkeztek. Jimmyt egy inas fogadta és ő utasításokat adott neki, hogy a két barátját vezesse a vendégszobába, majd utánuk szólt, hogy fölküldeti a reggelit. Anna nem igazán érezte magát éhesnek, inkább fáradt volt. A szobába érve megállt a franciaágy előtt és aztán megvonta a vállát és rohant a fürdőszobába, ahonnan kikiabált a fiúnak, hogy „én győztem” és már állt is a zuhany alá. Gyorsan végzett és egy puha köntösbe burkolózva bújt be az ágyba. Julian is gyorsan végzett és bújt be a lány mellé. Pillanatok alatt elszundítottak, de amikor a reggelivel megpakolt tálalóasztalt toló inas megérkezett mind a ketten fölültek és nevetve néztek egymásra. Jimmy is benézett hozzájuk és leült az ágy szélére.
       -   Alszunk pár órát és délutánra vissza is tudunk menni a partra. De most egyetek, mert nem lesz erőtök. –
A lány úgy érezte, hogy nem tud enni, de a két fiú vidáman falatozott.
       -   Hihetetlen, hogy ti férfiak minden helyzetben tudtok enni. – motyogta a lány, de elfordult és már zuhant is az álomba.
       -   Hihetetlen, hogy ti lányok ilyen gyorsan el tudtok aludni. – csiklandozta meg a talpát Jimmy, de a lány már nem reagált.
David is benézett hozzájuk, és amikor látta a lányt aludni, nagyon szerette volna megsimogatni, átölelni. Féltékenyen nézett a csinos modellfiúra, aki a francia akcentusával biztosan bármelyik lányt megkaphatta volna és neki pont az ő Annája kellett. 
Jimmy vigasztalta a bátyját, de hiába, mert David nagyon morcos volt és vigasztalhatatlan.
Anna pár óra alvás után arra ébredt, hogy morog a gyomra az éhségtől. A pár órával azelőtti terített asztal már nem volt ott. Julian békésen aludt mellette, meztelen felsőtestén felejtette egy pillanatra a szemét, mert annyira szép volt ez a fiú még így álmában is. Anna mezítláb indult lefelé a lépcsőn. A nappaliban nem volt senki, de a teraszról hangokat hallott. David ült ott egy telefonnal a kezében és utasításokat osztogatott. A lány megtorpant és vissza akart fordulni, de már késő volt, mert a férfi meglátta. Gyorsan fejezte be a beszélgetést és állt föl. A lány hátrált, de a férfi elé állt. 
- Éhes lehetsz. A fiúk ettek mielőtt lefeküdtek, de te hamar kidőltél. Gyere, ülj le, mindjárt hoznak neked friss kávét és süteményt. –
- Köszönöm. – mondta halkan a lány és a teraszajtó üvegében nézte meg borzas haját.
- Ki tudtad pihenni magad? – érdeklődött udvariasan a férfi.
- Igen. Köszönöm a vendéglátást, de azt hiszem jobb lesz, ha visszamegyek az emeletre. – a lány zavarban volt. – Julian, nem tudja, hol vagyok. – a férfi arca megrándult.
Szerette volna fölkapni a lányt és a hálószobáig vinni a karjaiban, ahol ölelné, csókolná, de tudta, hogy ezt nem teheti. A lány keze után nyúlt, de az ijedten elkapta.
- Megsérült a kezed. – mondta a férfi halkan és megsimogatta a lány horzsolásait.
- Semmiség. – motyogta a lány és megremegett a férfi érintésétől, majd fölállt és fölrohant az emeletre. David vitte föl az étellel megrakott tálcát a lánynak. Anna leült az asztalhoz és közben zavartan nézett Julianre, akinek egyre lejjebb csúszott a takarója. Odalépett az ágyhoz és nyakig húzta a fiún a takarót, mire az kinyitotta a szemét és a lányra mosolygott.
- Helló.- mondta és nyúlt a lány keze után. – Gyere még vissza – 
A fiú nem vette észre Davidet és csak játszott a lánnyal, de a férfinak ez a jelenet elég volt ahhoz, hogy azt érezze a reményei elszálltak.
Anna zavarban volt, mert tudta, hogy David ott áll mögötte és őt nézi, mint aki sajátmagát bünteti a látvánnyal. 
- Nem is zavarok. - mondta és már ment is ki az ajtón. Anna nem akarta, hogy a férfi úgy gondolja ők ketten egy pár Juliannal és a férfi után szaladt.
- Köszönöm a reggelit. – mondta – Julian csak a barátom. – tette még hozzá. –
- Aha. – fordult meg David és már ment is le a lépcsőn.
A lány ezek után alig tudott enni valamit. Ideges volt David miatt. Rá kellett jönnie, hogy nem közömbös neki a férfi, bármennyire is meggyőzte magát, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője.
Egy órán belül mind a hárman talpon voltak és készen az újabb bevetésre. David állt előttük a nappaliban és telefonált a kocsiért, ami kiviszi őket a partra. 
Julian átölelte a lány vállát úgy terelte az ajtó felé. Jimmy már nem tett a lányra megjegyzéseket, megnyugodott, mikor a lányt a francia fiúval látta. Úgy érezte, hogy a bátyja már nincs veszélyben.
Anna a kocsiban ülve vette észre, hogy nincs nála a telefonja, amit a szobában tett ki töltésre, még amikor megérkeztek. Kipattant a kocsiból és szaladt föl a lépcsőn. David a nappali ablakánál állt és látta a lányt beszaladni, ezért rögtön utána indult. A lány már lefelé jött a lépcsőn mikor összetalálkoztak.
- Csak a telefonomért szaladtam vissza. – mondta lihegve és a férfit kikerülve tovább akart menni.
- Anna. – fogta meg a karját a férfi és húzta közelebb magához. A lány megremegett. – Mikor láthatlak? – kérdezte tőle a férfi halkan.
Anna egy lépcsőfokkal följebb állt és az arca majdnem egy szintben volt a férfival.
- Most látsz. – mosolygott megbabonázva.
- Meddig nézhetlek? – hajolt egyre közelebb a lány szájához és fogta a kezei közé a lány arcát, majd amikor összeért a szájuk Anna átkulcsolta a férfi nyakát és megszűnt számára a világ.
A lány hallotta a kocsi dudáját, de képtelen volt kiszakadni ebből az álomvilágból. Már nem csókolóztak csak összeölelkezve álltak ott. Anna mozdult meg elsőként és lelépett a lépcsőn a férfi mellé. Most már fölfelé kellett néznie, hogy lássa a férfi szemeit.
       -   Mennem kell. – suttogta lehajtott fejjel. Már nem mert fölnézni, mert tudta, hogy akkor nem tud elszakadni.
       -   Mikor láthatlak? – kérdezte újra David.
       -   Nem tudom. – válaszolt zavartan a lány és a haját igazgatta, de már szaladt is ki az ajtón és kipirulva ült be a kocsiba a fiúk mellé.
Úgy érezte látják rajta mit csinált egy perccel előtte. A férfi csókjától annyira mámoros lett, hogy egész nap úgy érezte mosolyognia kell. A fiúk is látták rajta mennyire boldog és talán ez vonzotta őket a lányhoz. Jimmy is és Julian is flörtölt vele. Anna élvezte ezt és játékosan válaszolgatott a fiúk közeledéseire. Amikor éjfél felé már hazafelé indultak Julian átölelte a vállát és megkérdezte, hogy ott aludhat-e náluk. A lány csak most gondolt bele, hogy a fiúk félreérthették az egész napos incselkedéseit. Elhúzódott a fiútól és ekkor Jimmy ölelte át.
- Hozzám is jöhetnétek mind a ketten. – súgta a lány fülébe olyan hangon, hogy attól Annának a hátán is fölállt a szőr.
- Bocs fiúk, de most sietek haza. – tért ki elvörösödve az összes közeledés elől és szinte rohant a buszmegálló felé.
Jimmy pillanatok alatt utolérte és megállította.
- Hazaviszlek, mindjárt jön értem a kocsi. –
- Nem. Kösz, inkább megyek busszal. Te már biztos nagyon fáradt vagy. –
A kocsi megállt előttük, ahová Julian és Jimmy is rögtön beült, de a lány csak állt ott és a buszmenetrendet fürkészte.
       -   Gyere te is Anna – hallotta meg ekkor David hangját a lehúzódó üvegablak mögül.
A lány gyomra hatalmasat ugrott a férfi hangja hallatán. Már nem ellenkezett. Beült a fiúk mellé és próbálta tartani a távolságot, de az már nem ment, mert mind a kettő olyan volt, mint egy rossz kölyök és mire a villa elé értek ahol Jimmynek kellett volna kiszállnia ők hárman összegabalyodva egymást csiklandozva küzdöttek a hátsó ülésen. David megúnta a várakozást és hangosan szólt be hozzájuk.
       -   Jimmy! –
A fiú szinte duzzogva fordult felé. 
       -   Maradok, hazavisszük őket, majd a végén hazajövök veled. –
       -   Nem. Szállj ki. Ma már nem tervezem, hogy visszajövök. –
A fiú kiszállt és még visszahajolt és a lány arcára csókot nyomott. Anna nevetgélve viszonozta. Arra gondolt, hogy ez a fiú mennyire utálta őt még pár nappal ezelőtt is.
Julian az egyetemvárosban lakott egy kollégiumban. Ő volt a következő, akit a férfi kirakott. Anna kiszállt elbúcsúzni a fiútól, aki megígérte, hogy másnap benéz hozzá, amikor fotózásra megy Palihoz a szomszédba.
Anna a kocsiba visszaszállva várta, hogy a férfi elinduljon, de az megvárta míg Julian bemegy az ajtón és aztán megkérte a lányt, hogy üljön be mellé előre. Anna szívesen ült oda a férfi mellé. 
David lassan hajtott, de hamar hazaértek, mert az úton alig volt forgalom. A ház előtt a lány nem szállt ki rögtön, lehajtott fejjel ült ott és várta a férfi érintését, ami nem is maradt el. David odahajolt és a száját simogatta a szájával.
- Hiányoztál! Abban a percben, hogy elváltunk már nagyon hiányoztál. –suttogta.
Odahúzta maga elé az ölébe és újra gyengéden csókolta. Hosszas csókolózás után alig tudott elszakadni a lány, de végül sikerült, azzal az ígérettel, hogy másnap újra találkoznak.
Anna lábujjhegyen osont be a házba. Azt hitte, hogy már mindenki alszik. A nappali sötét volt, nem is kapcsolt lámpát, csak odaszaladt az ablakhoz és nézett a férfi után, aki nem indult el mindjárt, megvárta, amíg a lány beér a házba és lámpát kapcsol. Amikor Anna ki akart menni a nappaliból, akkor vette észre, hogy nincs egyedül. Tamás ült ott a sötétben előrehajolva.
- Jól vagy? – ült oda mellé és próbálta kivenni a vonásait.
- Igen. Na és Te? – kérdezett vissza a férfi, de a hangja fátyolosan szólt.
- Valami baj van? – kérdezett vissza a lány újra.
- Semmi. – próbált hárítani a férfi. – Nagyon hiányzik Anna…. Az anyukád. – simogatta meg a lány haját. – Menj aludni, biztosan nagyon fáradt vagy! – Tamás megint kitérőt keresett.
Anna odabújt hozzá és a kezét a kezeibe fonta.
- Nekem is nagyon hiányzik. Szeretnék neki mindent elmesélni, tanácsot kérni. Szeretném, ha csak itt lenne és beszélgetne velem. –
- Ez nem igazság, hogy csak három hónapunk volt. Hiányzik! Ő volt életem nagy szerelme. –
A lány szemeiből ömlöttek a könnyek. 
      -    Szerelmes vagyok, de nem tudom, hogy ő e az az igazi akire vártam. Anya biztosan tudna segíteni, ha mással nem akkor a megérzéseivel. –
A férfi és a lány sírdogálva ültek ott összebújva hosszú órákon át. Már hajnalodott, mikor elmentek lefeküdni, kissé megnyugodva, egymást vigasztalva.
 
David másnap reggel hívta a lányt, de Tamás testvére vette föl a telefont és azt mondta a lány elutazott pár napra. Ő nem akart hinni a fülének, hiszen előző éjjel a lány világosan megígérte, hogy másnap találkozni fognak. Csalódott és dühös volt, aztán amikor a reggeli újságokat kezdte átnézni és az egyik pletykarovatban meglátta a képét a dühe erősödött.
Az ő képe körül lányok képei voltak és az volt a kérdés, hogy ő kit választ és kit az öccse.
A lányok mind olyanok voltak, akik a házukban sűrűn elfordultak, ami őt egyáltalán nem is izgatta, de most ott volt  Anna képe is, az amikor a vízből kihúzták. Csapzott volt és rémült, de ő mégis képtelen volt levenni róla a szemét és az ujjaival simogatta. A szöveg szerint a lány inkább Jimmyt választja és felsorolták, hogy hol látták őket összebújva.
A dühe akkor sem szállt el, amikor napközben többször is keresték a cikk miatt és nyilatkozatot kértek tőle. Többször is megpróbált a lánnyal beszélni, próbálta Tamást is hívni, de a férfi mobilja is ki volt kapcsolva. Estére egy bemutatóra volt hivatalos, ahová úgy gondolta csak benéz, de amikor a fotósok a bejáratnál kattogtatni kezdtek már ettől is elment a kedve. Már szinte látta a másnapi cikket, arról, hogy miért is jött ma egyedül.
Jimmyt látta meg elsőnek, aki integetett neki a bárpult mellől. Odament hozzá és közben több embert is üdvözölt. A fiú nagyon jókedvű volt és már nem igazán józan. A cikkben szereplő egyik lányt ölelgette, aki még részegebb volt, mint ő.
David türtőztette magát, mert tudta, hogy most a szemrehányásokkal nem érne el semmit. Körülnézett a pultnak háttal és ekkor meglátta Juliant a lánnyal. A hosszú szőke haj fényesen csillogva omlott a lány hátára, mint a mézzuhatag. Első gondolata az volt, hogy bele szeretné fúrni az arcát abba a hajzuhatagba. Fölidézte magában az illatát és hatalmas levegőt vett, majd ellökte magát a pulttól és elindult felé, aztán hirtelen megtorpant és dermedten nézte, hogy Julian a lánnyal szembefordult és a szájára hajolt és forrón csókolózni kezdenek. David egy pillanat alatt fordult meg és rohant el a partiról. Őrült sebességgel hajtott a városon keresztül. Dühös volt és csalódott. Úgy érezte végleg elvesztette Annát.
 A partin Julian alig tudott elszakadni Lilitől, akivel egyre közelebb kerültek egymáshoz. Szikrázott közöttük a levegő, ezt mindenki látta. A lány Anna fekete hosszú testhezálló ruháját vette föl egy magassarkúval, ami egyszerű és nagyon elegáns volt. Szőke hosszú haja, pont olyan volt, mint Annáé és már nem egyszer tévesztették össze őket hátulról.
A két fiatal franciául beszélgetett és ezt csak akkor hagyták abba, mikor Jimmy is csatlakozott hozzájuk.
 
Tamás és Anna kora reggel úgy döntöttek, hogy kimennek a szigetre Annához. A férfi bérelt egy yachtot és nekiindultak az óceánnak. Nem szálltak ki a szigeten, mert nem akartak senkivel sem találkozni. Lehorgonyoztak a part közelében és kiültek a fedélzetre csukott szemmel. Mind a ketten úgy érezték, mintha az asszony ott lenne velük, amitől még erősebben érezték a hiányát. A szellő simogatta az arcukat, egymás kezét erősen fogva próbálták visszahozni a szeretett asszonyt.
Tamás magához húzta a zokogásba kezdő lányt és vigasztalta. Az ő fájdalma is nagy volt, de érezte, hogy a lány mellett kell lennie és azzal valahogy magán is segít. Egy idő után a sírás csendesedett és már tudtak nyugodtan beszélgetni. Emlékeket idéztek, majd a férfi megbeszélte vele Davidhoz fűződő szenvedélyes érzéseit is. Elmondta a lánynak, hogy milyen űrt érez az anyja elvesztése óta és csak azt sajnálja, hogy annak idején olyan gyáva volt, hogy nem merte Annát megszólítani és nem tartotta itt magával már akkor.
- Te ne várj harminc évet, amig megtalálod a szerelmedet. – figyelmeztette a lányt.
Este, amikor hazafelé tartottak már, mint igazi lelki társak ültek egymás mellett a kocsiban.
Anna azzal az elhatározással szállt ki a ház előtt, hogy rögtön fölhívja Davidet. Tamás ebben támogatta is a lányt. 
A lány erős honvágyat is érzett és ezt is megbeszélték. Tamás megígérte neki, hogy amikor befejezik a félévi vizsgákat, elutaznak Európába. Anna már nagyon várta az utazást, de most mégis David foglalkoztatta és az, hogy mit is mondjon a férfinak, ha fölhívja.
David, amikor fölvette a kagylót és meghallotta a lány hangját alig hitt a fülének.
- Mit akarsz? – kérdezte hidegen.
- Most értünk haza és gondoltam megkérdezem, hogy vagy. – kezdte.
- Kedves, hogy érdeklődsz. Köszönöm jól vagyok. – mondta a férfi és le is tette a kagylót.
Anna csodálkozva nézett a telefonkagylóra és nem értette a férfi haragját, mert érezte, hogy David haragudott rá.
Megkereste Tamást és elmesélte mi történt. A férfi sem tudta mi történhetett, ezért türelemre intette.
- Várj, majd Jimmytől holnap megkérdezed mi történt. –
Anna képtelen volt várni, ezért már most fölhívta a fiút, aki nagy társaságban lehetett a háttérzajból ítélve és a hangjából ítélve elég sokat ihatott.
- Kismókus, miért nem jöttél el? Hol vagy? Küldök érted kocsit és elhozatlak, hogy holnap mi legyünk a címlapokon. –
- Nem tudod, hol van David? – kérdezte tőle halkan.
- Nem tudom, de vele most ne foglalkozz, gyere ide, a testvéred is itt van Juliannal. Bevallom azt hittem, hogy te jössz vele. – a fiú egyre szétszórtabban válaszolgatott.
- Neked is haza kellene menned. – mondta neki Anna.
- Gyere ide és vigyél haza! – kérte. – Veled ígérem, hogy hazamegyek. Küldöm a kocsit érted, öltözz kismókus. – ezzel le is tette a telefont.
Anna tudta, hogy segítenie kell Jimmynek hazajutni, ezért nem gondolkodott sokáig, odaállt a szekrény elé és pillanatok alatt talált magának megfelelő ruhát, Nem akart nagyon elegáns lenni, hisz nem tervezte, hogy ottmarad a partyn, arra gondolt, hogy bemegy, köszön, és már viszi is haza a fiút.
A kocsi tényleg rövid idő múlva meg is állt a ház előtt és ő már szaladt is és beszállt. A partyn a bejáratnál kattogtak a fényképezőgépek. Anna próbált nem reagálni a villogásra, bár tudta, hogy nem őt fényképezik, mert ő egyáltalán nem is létezik a fotósok számára, legalábbis azt hitte, hogy nem létezik. 
Jimmyt hamar megtalálta. A fiú rögtön átölelte a derekát és a nyakába csókolt. Ebben a pillanatban már a lány is érdekes lett és belekerült a fotózandók körébe. Anna föltűzte a haját, amitől nagyon komolynak és elegánsnak tűnt. Próbált kitérni a fotósok elől. Jimmy fölhajtotta az italát és ígéretéhez híven a lánnyal ment. Anna pár szót váltott a testvérével, aki Juliannal volt nagyon bensőséges ölelésben. A lány elcsodálkozott ezen, de úgy gondolta, hogy majd otthon kifaggatja Lilit a kapcsolatról. Amikor egymás mellett álltak kettőjükről is készült egy kép. 
A kocsiban ülve Jimmy rögtön le akarta teperni a lányt, aki próbált kitérni előle és az eszére akart hatni, de a részeg Jimmyvel ez eléggé nehezen ment. Anna örült, mikor a fiú háza elé értek. A sofőr segítségével kísérte a fiút a házig, mert az annyira tántorgott, hogy ő egyedül nem bírta el.
A csengetésre egy inas nyitott ajtót és akarta átvenni a segítséget, de a fiú tiltakozott és csak Annát húzta magával. A lány csitítgatta, nyugtatgatta és nagyon megkönnyebbült, amikor a fiú szobájához értek, ahol lefektette az ágyára és ott akarta hagyni, de az magához húzta. Az inas visszavonult és ő nem tudott szabadulni Jimmy szorításából.
       -    Kérlek Jimmy! Ne! Engedj el! – könyörgött neki, majd végre elszabadult és szaladt az ajtó felé, ahol David karjaiba rohant.
      -    Te itt? – csodálkozott a férfi és a lány vállát fogta.
Anna zavarban volt és most úgy érezte szeretne hozzábújni végre a férfihoz, de az eltartotta magától.
- Hazahoztam, Jimmyt, mert nagyon részeg volt. – mondta és a férfi tekintetét kereste.
- Gyere vissza Kismókus! – kiabált a fiú. 
David odament hozzá és lehúzta a cipőjét, betakarta és gyengéden végigsimította a homlokát. Anna meghatódva nézte a gondoskodást. Nem volt kedve elmenni, most, hogy látta a férfit, de az nem tartóztatta. Végül megfordult és lement a lépcsőn. Várta, hogy David utána jön, kéri, hogy maradjon, de az meg sem szólalt. Beült a kocsiba és még várt egy kicsit, majd szólt a sofőrnek, hogy vigye haza.
Anna szomorúan feküdt le aludni.
A másnapi lapokban a két lány képe ott volt a vezető helyen. Anna és Lili is olyan férfival volt a partyn, akiket sokat fotóztak. David, amikor meglátta Lilit Juliannal a képeken rögtön tudta, hogy rosszul ítélte meg Annát. Szerette volna a fejét a falba verni, amiért éjjel sem figyelt föl arra, hogy a lány teljesen máshogy van felöltözve és a haja is föl van tűzve. 
Másnap próbált a lánnyal beszélni, de nem tudta elérni. Jimmy nem akart neki segíteni a találkozó megszervezésében. 
Megkezdődtek a vizsgák és a lányok csak azzal foglalkoztak. Lili minden szabadidejét Juliannal töltötte és már el is döntötte, hogy amikor a fiú elutazik ő is visszamegy Európába. Julian a következő félévet már Párizsban akarta végezni és Lili is megpályázott ott egy ösztöndíjat. Anna még nem tudta mit is akar csinálni, azért nem tervezett. Szeretett Tamással dolgozni. Sokat segített a férfinak a kutatómunkában. A vizsgák elég jól sikerültek. Anna már alig várta, hogy vége legyen, mert már nagyon haza akart menni. Úgy érezte nagyon hiányzik neki Európa. Tamás is vele akart menni. Azt tervezték, hogy tesznek egy körutat Európában. Tamásnak volt néhány meghívása Madridba, Rómába és Liszabonba az egyetemre és a lányt is magával akarta vinni ezekre a helyekre. 
Anna szeretett volna még egyszer Daviddal találkozni, de úgy érezte azzal csak kínozná magát. Jimmyvel sokat beszélgettek és a fiú időnként megemlítette, hogy David éppen kivel jár. A fiú vigasztalta is őt, azzal hogy a bátyja soha sem tud megállapodni. Anna számára már csak emléknek tűnt az a néhány csók, amit váltottak és bele is nyugodott, abba, hogy ők a férfival már nem tudnak összetalálkozni.
Az utazásuk előtti nap elbúcsúzott az évfolyamtársaitól és találkozott Jimmyvel is, aki nem akarta elhinni, hogy ő nem fog visszatérni Ausztráliába. 
- Hidd el Jimmy, hogy nem jövök vissza. Gyönyörű ország, szerelmes is lettem bele, de másba is és az nagyon fáj, annyira, hogy úgy érzem az lesz a legjobb, ha távol maradok. – A fiú lelkiismeretfurdalással hallgatta a lányt és szerette volna megvigasztalni, de aztán mégsem szólt, hogy David is vágyakozik utána.
- Azért én remélem, hogy találkozunk még. – átölelte a lányt.
Anna könnyes szemmel hagyta ott. 
Másnap a reptéren állandóan körülnézett és kereste a férfit, mert azt remélte, hogy meg fog jelenni és azt mondja neki, hogy ne menjen. Egész éjjel erről ábrándozott, aztán mikor már a gépen ültek szomorúan kellett elismernie, hogy amit várt, az csak egy romantikus filmben játszódhatott volna le. Az utazás hosszú volt és fárasztó, de Tamással szórakoztató. A férfi nagyon figyelt rá és próbálta fölvidítani.
A gép a bangkoki átszállás után Európa felé közeledett és Anna egyre izgatottabb lett. Tudta, hogy még nem haza mennek, de már az otthon közelsége is megörvendeztette. 
A gép Rómában szállt le és a város szomorú arcát mutatta, az idő felhős, szürke volt. Tamás ráparancsolt, hogy az időeltolódás miatt nem szabad lefeküdnie estig, ezért egy átöltözés és zuhanyozás után városnézésre invitálta. Anna annyira fáradt volt, hogy egy idő után úgy ment a férfi után, mint egy automata és mikor taxiba ültek, hogy kimenjenek a Villa D’Este parkjába már nem bírta és lecsukta a szemét és abban a pillanatban már álmodott is. Tamás ébresztgette, de akkor már, mint egy zombi úgy közlekedett és szinte semmit sem érzékelt a külvilágból. A férfiba kapaszkodott, aki mikor végig sétáltak a csodálatos parkon leültette a kávézó teraszán és erős kávét rendelt neki, de a lány csukott szemmel ült és látszott, hogy már el is aludt. A kávét a férfi itta meg és úgy gondolta, hogy már nem érdemes tovább kínozni a lányt az ébrentartással és visszamentek a szállodába. A kocsiból kiszállva már a lány alig tudott lépegetni, szinte vonszolni kellett. Állandóan becsukódott a szeme és már álló helyzetben is a lift falának dőlve elaludt. A férfi a szobájukba érve lefektette a lányt és csak a cipőjét vette le róla, betakargatta és megsimogatta a fejét.
        -    Aludj kis csipkerózsám. - mosolygott. Nagyon megszerette Annát.
Pár perc múlva érezte, hogy ő is álmos és a lány mellé bújt. Átölelte hátulról és a nyakába fúrta az arcát. Már többször is volt olyan érzése, mintha az ő Annája lenne itt és olyankor hosszan kellett magát győzködnie, hogy ez a fiatal lány nem az ő Annája és nem helyettesítheti vele a nőt, de most mégis nagyon jól esett neki ez a közelség.
Éjjel volt mikor a lány ébredezni kezdett. A férfi ölelése nagyon kellemes volt és egy ideig csak feküdt ott élvezve a férfi melegét, simogatását és illatát. Amikor megfordult és szembe kerültek Tamás rögtön meg akarta csókolni. Tudta, hogy a férfi álmodik még és azt hiszi, az anyja van itt. Egy pillanatra tétovázott, de aztán engedett a csábításnak és átadta magát a férfi csókjának. Úgy érezte enyhül a fájdalom, amit David elvesztése miatt érzett, és amikor már majdnem teljesen megszabadultak a ruháiktól és a férfi kinyitotta a szemét miközben a melleit csókolta megállt egy pillanatra az idő. Tamás lihegve nézett rá és a vágya egy pillanat alatt lohadt le. Anna már föl volt készülve a férfi befogadására és most csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy Tamás visszakozik. A férfi fölült és a lány haját simogatva, lihegve magyarázta.
- Ezt nem tehetjük meg. Te csak a csalódásodat akarod enyhíteni és én meg az anyádat látom benned, mert nagyon hasonlítasz rá. De tudom, hogy te mást szeretsz, és nem használhatlak pótszernek. Szeretlek, de pont azért nem tehetjük ezt meg. – a lány odabújt hozzá és a hasát csókolgatta.
- Kérlek, ne gondolj most semmi másra és tegyük meg. - suttogta és egyre lejjebb haladt a csókolgatással. 
- Hagyd, ezt abba kérlek! – szólt rá most már szigorúbban a férfi, de a lány érezte, hogy a vágya ismét duzzadni kezdett, amit megmarkolt és simogatni kezdett.
Tamás földúltan pattant ki az ágyból és a takarót magával rántva rohant a fürdőszobába.
A lány szégyenkezve gondolt arra mit is akart tenni, aztán a fáradtság elnyomta és újra elaludt. A férfi hosszan zuhanyozott, és amikor visszajött a szobába leült az ágy mellé és elérzékenyülve nézte az alvó kócos lányt. 
Anna akkor nyitotta ki a szemét, amikor már hajnalodott. Tamás a haját simogatta és halkan suttogta.
- Nagyon szeretlek. Úgy szeretlek, mint a lányomat, mint a szerelmem lányát. Számomra te mindig Anna lánya maradsz, akit szeretek. Kérlek ne légy olyan kis nimfa, mint ma éjjel és ne akarj elcsábítani, mert az én akaraterőm is véges és utána megbánnánk a dolgot. –
Anna szégyenlősen fúrta a fejét a párnába és pislogott ki a férfira.
- Már ez, ahogyan most nézel rám, ez is olyan erkölcstelen. – csiklandozta meg a zavarban lévő lányt, aki elnevette magát és a kínos helyzet föl is oldódott. 
A lány éhesen zuhanyozott és alig várta, hogy meghozzák a reggelit. Az elkövetkező napokban a bioritmusok a helyi időhöz igazodott és lassan fölfedezték a várost. Tamásnak többször is be kellett mennie az egyetemre előadást tartani és amig odavolt, addig a lány a várost járta. Nagyon megszerette Rómát. A belvárosban találkoztak a férfival és folytatták a sétát, az ismerkedést a várossal. Egy hét után aztán elmentek Velencébe is, ahol mind a ketten szerelmesek lettek az öreg városba. Teljesen el voltak varázsolva a látványtól. Órákig barangoltak a kis szűk sikátorokban és megbabonázva álltak meg egy-egy kis téren, ahol mindig valami újabb kincset találtak. A város olyan volt, mint egy hatalmas ékszerdoboz sok csodálatos kinccsel és rejtett kis fiókkal, ahonnan újabb és újabb rejtett gyémántok kerültek elő. A lány sokat gondolt Davidre és mindig elképzelte, ahogyan a férfi reagálna az éppen látott házra vagy hidacskára. Amikor aztán egyik nap egy ilyen séta közben megpillantotta a férfit azt hitte, hogy hallucinál. Megdörzsölte a szemét és aztán rémülten fogta meg Tamás kezét.
       -    Ott van. –suttogta és elkezdte húzni a férfit az ellenkező irányba.
Tamás erősen megfogta és nem engedte elmenekülni. 
- Tudom, hogy állandóan rá gondolsz és rá vártál, most ne legyél gyáva és ne menekülj el. – szólt rá a férfi szigorúan.
- Ez úgysem fog menni. – mondta a lány elpirulva – nincs értelme újra kezdeni. –
Tamás erősen fogta, és amikor a férfi odaért hozzájuk csak álltak ott egymással szemben és a tekintetük összefonódott. Anna végül nem bírta tovább és becsukta a szemét, de ekkor David odalépett hozzá és az arcát a kezei közé fogta, fölemelte és szájon csókolta.
Anna mereven állt ott és nem tudott föloldódni. David megérezte, hogy valami baj van, pedig ő is és Tamás is azt gondolták, hogy ha ő megjelenik, akkor a lány a nyakába ugrik és minden rendben lesz. Most csodálkozva nézett egymásra a két férfi. Tamás úgy gondolta jobb lesz, ha ő elmegy és vissza is indult a szállodába. David átölelte a lányt és a haját simogatta.
- Nagyon hiányoztál. Megrémültem, hogy nem láthatlak többé és több nyomozót is állítottam munkába, akik megtaláltak végre titeket. – Anna csodálkozva nézett rá.
- Azt hittem, hogy Tamás hívott ide. – sóhajtott nagyot a lány.
A kis téren ahol álltak a lány körülnézett és úgy érezte ezt a helyet örökre az agyába fogja vésni. A férfi intett az egyik vízitaxisnak és a lányt besegítette a hajóba, szorosan melléült és intett, hogy indulhatnak. Lassan haladtak a kis lagúnákon ás nagyon csendben voltak. A férfi átölelte és apró csókokat adott a hajára és az arcára és simogatta. Anna a férfi vállához bújt és teljesen elengedte magát. Úgy érezte, mintha álmodna és szerette volna, ha ez az álom még nagyon sokáig tartana. A csónak a túlpart felé tartott, ahol a lány még nem járt. Csodálkozva nézte, hogy itt is egy meseváros fekszik. Itt nem volt olyan sok turista. Kiszálltak és csendben sétáltak a szűk utcákon. Az egyik kőhídon áthaladva a lány úgy érezte, hogy valamilyen mesevilágba jutottak. Márvány faragott lépcsőházba léptek be és bársonyszőnyegen lépdeltek föl. A lány megfogta a hideg márványkorlátot és megborzongott. A férfi észrevette és a kabátját terítette rá. Az emeleten, egy hatalmas ajtón léptek be és a mesevilág kitárult előttük. A hatalmas teremben folytatódott a márványburkolat, de itt is puha szőnyeggel volt borítva középen és egy baldachinos függönyökkel körülvett sejtelmes fészek állt a terem végében, ahol óriási puha selyem és bársonypárnák feküdtek a földön egymásra halmozva. A férfi a kezét nyújtotta a lánynak és segített leülni, de amikor ő is melléült és a száját kereste már dőltek is el és ölelték egymást. Vadul csókolóztak, simogatták, kényeztették egymást.
Most a lány nem menekült el, akarta, hogy a férfi magáévá tegye. David a háta mögé egy párnát húzott és nekidőlt, majd az ölébe húzta a lányt, aki érezte, hogy a férfi mennyire kívánja. Lassan ereszkedett bele a hatalmasra duzzadt cövekbe. Fájdalmat érzett, de mégis nagyon be akarta fogadni a férfit, aki mikor érezte, hogy a lány még érintetlen meg akart állni, de a lány egy erős mozdulattal nyársaltatta föl magát, és hatalmasat sóhajtott. Érezte, hogy a férfi hatalmas mérete mennyire feszíti, de ez már nem volt rossz, nagyon szerette ezt a feszítő érzést. Tudta, hogy ilyenkor mozogni szoktak, de ez a pillanat annyira csodálatos volt, hogy még tovább akarta húzni. A férfi mozdult meg és a lány ezt is élvezte, teljesen rábízta magát és engedte, hogy a férfi irányítsa, aki nagyon vigyázott rá. A férfi ujjai a csiklóját simogatták és közben lassan mozogni kezdett. Anna gyorsan fölvette a ritmusát és egy idő után már ő kezdett el gyorsítani, de a férfi mindig újra visszalassította, mert nem akarta, hogy gyorsan véget érjen az együttlétük, a lány minél előbb a csúcsra akart jutni, de férfi ezt halasztgatta. Anna a férfi vállára támaszkodott és a férfi száját kereste, belefeledkeztek a csókolózásba, aztán szinte észrevétlenül, minden előjel nélkül jött a robbanás. Anna nagyon hangosnak érezte magát, de akkor erre nem gondolt, élvezte a pillanatot, hátravetette a fejét és a kéjes remegés robbanásszerűen haladt végig a testén, aztán a férfi újra megérintette a csiklóját és újra robbant, fölsikított és ebben a pillanatban érezte a férfit lüktetni. Ez az érzés újra a csúcsra jutatta, újra és most még jobban fölerősödve érezte a kielégülést. A férfi magához szorította, már nem lehetett tudni, hol van a férfi és hol a lány, mert ők egyek voltak, összetartoztak. Ez az érzés könnyeket csalt a lány szemébe. Szerette volna kimondani az érzéseit, de a férfi megelőzte.
- Szeretlek. – suttogta és az arcát a lány hajába fúrta.
Anna még mindig könnyes szemekkel tolta el magától és nézte a férfit. Kimondani nem tudta az érzéseit, de próbálta kimutatni. Összebújva helyezkedtek el egymás mellett és a férfi egy puha takarót húzott magukra. Kicsit várt még a lánytól a vallomásra, de a lány hallgatott, ezért próbálta magát megnyugtatni, hogy ez nem jelent semmit, hiszen érezte, hogy a lány szereti.
- Nagyon hiányoztál, már a tudat is, hogy nem mehetek el hozzád, mert néhány kontinens és egy óceán választ el tőled megrémített. – 
- El kellett jönnöm. Honvágyam volt és úgy éreztem, hogy ott boldogtalan voltam, mert felém sem néztél, teljesen elzárkóztál tőlem. – 
- Megijedtem az érzelmeimtől. Időt és távolságot akartam, hogy tisztán lássak, aztán amikor megtudtam, hogy elmentél, annyira megijedtem, hogy rohantam utánad. – 
Onnan ahol feküdtek ki lehetett látni a széles lagúnára és a Dózse palotára a túloldalon. A lány nagyot sóhajtott, úgy érezte ez a pillanat annyira tökéletes és megismételhetetlen, hogy már ezért érdemes volt élni. Az anyjára gondolt, és remélte, hogy ő is átélt ilyen pillanatot legalább egyszer. A lány eszébe jutott Tamás és föl is hívta. Elfordult a férfitól és úgy mondta a telefonba.
- Boldog vagyok. –
- Nagyon örülök nektek. – mondta a férfi.
- Most te egyedül vagy. Annyira sajnálom. Ígérem, reggel visszamegyek, de most itt szeretnék aludni. –
- Nem kell visszajönnöd. – mondta a férfi – ha van kedved, maradj, csak hívj, hogy tudjam, hogy jól vagy. –
David közben a feje alá gyűrt egy párnát és becsukta a szemét. Tudta, hogy a lány apjaként szereti Tamást, mégis féltékeny volt.
A lány nézte a csukott szemű férfit, ahogyan úgy tett, mintha aludna. Elárasztotta a szerelem, ahogy a férfi duzzogó száját nézte és kedveskedve hozzábújt, simogatta, csókolgatta. David felé fordult és újra szeretkeztek.
Reggel a lány ébredt föl előbb és megint az alvó férfit nézte. Azon gondolkodott, hogy hogyan lesz tovább. Csodálatos délutánt és éjszakát töltöttek el együtt, de azt is tudta,. Hogy a férfinak vissza kell mennie Ausztráliába hamarosan. Csendben osont ki a fürdőszobába zuhanyozni, és amikor készen volt fölvette az előző napi ruháit. Már nem ment vissza a szobába, mert tudta, hogy akkor nem tudna elszakadni Davidtól.  Az előszobai telefonról hívta föl Tamást és kérte, hogy jöjjön érte. Kilopózott a házból és a tengerparton várt. A taxi gyorsan megérkezett. Tamás fürkészve nézte, de ő csak annyit mondott, hogy minden rendben van. Kérte a férfit, hogy ne menjenek még vissza a szállodába, ezért a Grand Canale partján, a túloldalon kiszálltak és gyalog indultak el a kis sikátorokon keresztül a szállodájuk felé. A reggeli Velence ismeretlen volt nekik, olyan intim arcát mutatta, amit a szokványos turisták nem láttak. Amikor a lány visszanézett a szigetre, ahol élete eddig legboldogabb éjszakáját töltötte a lagúna fölötti ködtől alig látta a házakat a túloldalon. Könnyek szöktek a szemébe, és amikor ezt Tamás meglátta, magához húzta.
- Megbántott? – kérdezte együttérzőn.
- Nem. Azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem, de el kellett jönnöm. Ő úgyis visszamegy, és én itt maradok, és akkor törik össze a szívem. Így jobb, hogy egy ilyen boldog éjszaka után jöttem el. Ez a csodaszép emlék marad meg nekünk. – Mire befejezte már zokogott.
- Butaságot csinálsz. – mondta halkan a férfi és átölelte a lányt.
Lassan sétáltak, és amikor megláttak egy kis tejboltot az egyik tér sarkán, ami nyitva volt bementek és Tamás két pohár hideg tejet kért és friss meleg kifliket kaptak hozzá. Anna már megnyugodott, és amikor a kiflibe harapott úgy érezte, hogy ezt az ízt soha nem fogja elfelejteni. Ez a reggel örökre be fog vésődni a köddel, a hajnali Velencével, az álmos boltossal és a finom péksüteménnyel az agyába.
Jól lakottan mentek tovább. Az egyik teraszon, ahová már odasütött a nap leültek és a lány az arcát a nap felé fordította. 
- Nem megyek tovább veled a körúton. – mondta és közben nem nyitotta ki a szemét. – Hazamegyek. –
- A te döntésed. Sajnálom, ha nem maradsz velem, hiányozni fogsz. Nélküled nem lesz olyan jó ez a körút. –
- Tudod Tamás, éreztem én, hogy szeret David, de azt is tudtam, hogy a közöttünk lévő társadalmi különbségek rövid idő után felőrölnék a kapcsolatunkat. –
- Ilyenkor sajnálom, hogy okos lány vagy. Ha egy kicsit butácskább lennél, akkor nem jutnának eszedbe ilyen dolgok.
A szállodánál a portás azzal fogadta őket, hogy David telefonált már többször is. A lány átvette a számot és fölmentek a szobájukba csomagolni. Tamás azt mondta ő még marad pár napot, de Anna már a legközelebbi géppel haza akart menni. A tudakozóban aztán elkeserítették, hogy aznap már nem megy közvetlen járat Budapestre. A lány egyéb utazási módok után nézett, megtudta, hogy a szárazföldről indul vonat Budapestre. Foglaltatott jegyet és még mindig könnyes szemmel indult az ajtó felé.
       -    Ha azt hiszed, hogy egyedül elmehetsz buta vagy. Kikísérlek a pályaudvarra. – fogta meg a férfi a táskáját.
Anna már zokogott mikor a vontra szállt föl. 
- Nagyon szeretlek. – Ölelte meg a férfit. 
- Ha végeztem az előadásokkal utánad megyek. Vigyázz nagyon magadra. – csókolta meg a lányt és még hozzátette. – Szerintem nem cselekszel helyesen. Vele kellett volna maradnod. Szeret és te is szereted, miért gondolod, hogy ez nem fog működni? –
- Félek – 
Anna nem, mert újra kinézni a fülke ablakán, inkább a legbelső ülésre ült és ott sírt tovább. Szerencsére egyedül volt a fülkében. A vonat lassan elindult, és ahogy egyre távolodott a várostól a lány úgy érezte hatalmas kő telepedett a mellkasára. Becsukta a szemét és próbált nagy levegőket venni, de nem sikerült a nyomás miatt, amit a képzeletbeli kő okozott.
Tamás rögtön telefonált Davidnak és elmondta, hogy a lány elutazott, mert nem látta a kapcsolatuk jövőjét. A férfi megköszönte és tényleg nagyon hálás volt a férfinak az információért. Kocsit bérelt és a cuccait is hátrahagyva száguldott a vonat után. Azt tervezte, hogy lehagyja a vonatot és ahol ez sikerül, ott majd fölszáll, és végre megbeszéli a lánnyal az érzelmeit. 
Mivel a vonat kevés helyen állt meg már majdnem föladta az üldözést, aztán szerencséje volt, mert az egyik állomáson várni kellett a vonatnak és ő kiugrott a kocsiból és már ugrott is a vonatra föl.
Rohant kocsiról kocsira és kereste a lányt.
Anna már nem sírt, de nagyon szomorú volt. Csukott szemmel ült a fülkében és az éjszaka történteket idézte föl. A férfira gondolt, akit annyira szeretett, akinek az érintése olyan csodás volt, hogy még most is beleborzongott, ha rágondolt. Szinte érezte a simogatását. Aztán hirtelen kinyitotta a szemét, mert tényleg érezte a simogatást és még látta is a férfit. Egy pillanatra azt hitte hallucinál, de aztán fölfogta, hogy a férfi mégis ott van, bár nem tudta hogyan lehetett. A férfi ott ült mellette és az arcát simogatta.
- Megszöktél. – mondta halkan a férfi. Nem kérdezett, szomorú volt és csalódottnak látszott.
- El kellett jönnöm. Tudom, hogy hamar vége lesz és nem akartam megvárni, hogy te törd össze a szívemet. – válaszolt a lány, de amikor kimondta már nem is tűnt olyan ésszerűnek a magyarázata.
- Azok után, hogy egy csodálatos éjszakát együtt töltöttünk, te elszaladtál. Megbántottalak valamivel? Fájdalmat okoztam? Akarattal soha nem tennék olyat, ami neked fájdalmat okozna. Nekem nagyon fájt, amikor nem találtalak reggel. Megrémültem. Hiányoztál. Féltem, rettegtem, hogy nem látlak többé. – sorolta a férfi a sérelmeit, de a lány a szája elé tette a tenyerét.
- Hagyd, abba kérlek. Butaságot csináltam. Szeretlek és mégis attól féltem, hogy fájni fog és elrohantam a fájdalom elől és pont emiatt fájt a legjobban. – a férfi magához húzta.
- Kimondtad. Végre kimondtad. –suttogta és a lány száját kereste. Megcsókolta Annát, aki boldogan simult oda hozzá.
- Nem tudok elmenni. Már nem is akarok elmenni tőled. – mondta és a férfi hajába túrt. David az ölébe húzta és a lány arcát simogatta. 
- Megyek veled haza, ha te azt akarod. Tudom, hogy honvágyad van. Ha neked otthon jó, akkor én is odamegyek. –
- Csak egy kicsit szeretnék otthon lenni, aztán visszamegyek veled. Szeretem Ausztráliát, téged is szeretlek. – a férfi megcsókolta.
- Nem engedlek elszökni többé. –mondta és már azon törte a fejét, hogy miként juthatna a csomagjaihoz és a kocsihoz, amit bérelt, ami nem könnyű feladat egy robogó vonatról végrehajtani. Elővette a telefonját és nekiállt szervezni. Pár perc múlva elégedetten nézett a lányra, aki a mellkasához bújva hallgatott és várta a telefonálások végét.
David a következő állomáson leszállt a lánnyal, ahol egy kocsi várt rájuk. A lány boldogan követte őt és érezte, hogy biztonságban van a férfi mellett. Már nem félt attól, hogy el fogja hagyni. Szerette és érezte, hogy mennyire szeretik.