A múzsa szirmai ( Loki fanfiction)

2. Fumo e fuoco ( füst és tűz)
 
Még a felkelő nap sugarai sem ragyognak oly’ szépen, mint Hermina koloratúrszoprán éneke. Hermina nemesek leánya, ki édesapjával érkezett gyermekként a palotába, és a szülők már akkoriban szerették volna, ha Thor herceg megkéri becses kis kezét. A fiatalok éveken keresztül élvezték egymás társaságát, de hamar kiderült, Hermina reménytelen érzelmeket táplál Loki iránt, amit sokáig titkolt még önmaga elől is. Végül a sokadik randevú után, mézédes csókcsaták között Loki nevét suttogta a szőke herceg ajkai közzé, így azóta ők nem beszélnek egymással, kezdődő szerelmük – mi lehet nem is volt – megszakadt.
Mindezen érzelmek kiváltó oka a közös próbák, fellépések Lokival. A gyengéd bársony hang a herceg torkából – ahogy türelemmel kérte, énekelje újra a hangokat – ösztökélte, motiválta, és nem csak a dallamokban, hanem a szerelemben is. Számos darabot írt csengő hangjára, s mind csodásan illett Hermina orgánumára, s lelkére, egészen a mély dallamoktól, az egekig hatoló magasságokig.
 Merthogy Hermina messze földeken a legtehetségesebb, szorgalmasabb pacsirta – nem mellesleg gyönyörű, és alázatos fiatal hölgy – kinek szívéért sok ifjú harcol, és megannyi bukott el. Hermina a Thorral való incidensről senkinek nem szólt, és a herceg sem árulta el szakításuk okát, így Lokira is csak epekedő szívvel gondolhatott, nagy titokban emiatt hamvas szíve – mi éppen csak most éledezik szerelmi vágyakra – majd meg hasad.
– Megpróbáljam még egyszer Loki? Ígérem most sokkal jobb lesz – sóhajt föl már sokadik sikertelen próbálkozás után, s a férfin látni türelme végéhez közeleg. 
– Úgy hallom lerekedtél Hermina, légy szíves kortyolj egy keveset abból a vörös borból, majd köszörüld meg torkod, hátha feloldja fals hangjaidat – míg a nő serényen iszik a nedűből, Loki az ablakhoz lép, és szív illatos pipájából – Mindet azért ne idd meg kedves, – fúj a két füstkarika közzé szórakozottan – inkább kínálj engem is. Igazán jól esne most pár ízlelés belőle.
 – Ez a bor frenetikus Loki – morzsolja össze rózsa vörös ajkait, a bor kissé fanyar, de mennyei hatással van érzékeire – Melyik pohárba önthetek?
– A kristály kehelybe kérnék, és figyelj, meddig töltöd. Naponta egy deciliter bornál többet nem iszom. Köszönöm – Hermina még ezt a mértékletességet is imádja a hercegben, már ebben is más volt, mint a többi férfi. Izgatottan harap saját ajkába mikor Loki újra az ablak felé fordul, majd sóhajtozva tölt a hercegnek.
– Egészségedre mentorom, váljék tiszta vérré benned – nyújtja a poharat nagy mosollyal. A kristály kehely gravírozott mintája, és az abban illatozó bor megcsillan, fénye különös játékot játszik Loki arcán – Milyen? Kellemesen hűs?
– Sajnos nem kedves, mivel a kehely testét felmelegítetted tenyereddel – megfogja a nő kezét, és a kehely mintáktól barázdás szárára vezeti – Mindig a szárát fogjuk, így a bor hőmérséklete megfelelő marad, ízeiben, zamatában teljes értékű – a szemébe néz, és kacsint. Hermina szíve zakatol, készül kiugrani mellkasából, s bár a bor hűl, az ő szíve egyre forróbb. 
– Általad mindig tanulok valami újat, érdekeset – nagyot nyel. A férfi hófehér mellkasát csak sejteti fekete inge, leheletét a bor édesen fűszerezi.
– Folytathatjuk a darabot? Kérlek, állj vissza a zongora elé, mély levegő, és felütésre kezdjük – Hermina készséggel, boldogan húzza ki magát a hangszer előtt, arcát haloványpír színezi – Kipirultál kedvesem, remélem a hangod is ily’ szépen ragyog. Tudod! Cavatina! (könnyed áriácska) –a nő zavara miatt, nevetve érinti a billentyűket, Hermina hangja fényesen száll, levegőért nem kapkod, és minden hang tisztán cseng a férfi fülébe – Capriccioso (szeszélyesen)! Légy csintalan! Ez az! Babonázz meg! Nincs Appassion (szenvedély)! – üti le kissé dühösen az utolsó hangokat, aprókat szív a pipájába.
– Legyek tán mezítelen? Tán akkor válna csintalanná énekem?– saját ajkába harap, ekkora bátorságot még soha nem érzett magában, a herceg szinte ledöbben – Én igazán sajnálom, nem úgy értettem.
– Úgy érted kedves pacsirtám, hogy hamvas idomaiddal színeznéd éneked? Miből gondolod, hogy ezzel megbabonáznál engem? Hisz nem ismersz, honnan tudnád, mire vágyom?
– Röstellem magam, nem kellett volna kitárulkoznom szavaimmal, sem arcátlanul fogalmaznom. Jobb lesz, ha elmegyek, és gondolkodom – sietve pakolja kottáit, fekete tincsei kibújnak szoros kontyából, amiket zavartan tűr apró füle mögé – Mikor próbálunk ismét?
– Küldetek majd érted, de addig is van egy feladatom számodra – egész közel lép a nőhöz, a hideg levegő mit fúj, egyetlen vékony tincset libbent meg Hermina hajából – Füst helyett tűz kedvesem. Nem megfulladni akarok, hanem elégni a dalban. Csak gyöngyözik, pedig zubogni, forrni kell.
– Hol rontottam el? Megint kevés vagyok? – könnyeivel küzd, de nyeli őket, lefolyni arcán nem hagyja.
– Éneked a mennyekbe repít, de vágyad nem érzem a dalban. Így minduntalan üres, majd elalszom közben – Loki a zongoráján végig simít, kimondta amit akart, s bármennyire is fájdalmas, vagy megalázó, szerinte épülni csak így lehet – Fiatal vagy még, lesz ez jobb is. Javaslom légy túl az első éjszakádon, és arra gondolj, mikor dalolsz. 
– Sajnálom, ha csalódást okoztam, nem fordul elő többet – elindul az ajtó felé, az bezáródik előtte, és úgy összerezzen, hogy kottái szállingózva érnek földet – Miért nem engedsz el?
– Ha átéled első éjjeled, már nem leszel kevés. Csak úgy szárnyalsz majd Hermina, de most még csak csapkodsz. Legalábbis én ebben bízom, mert hangod túl varázslatos ahhoz, hogy elhiggyem, ebben ki is merül lényed. 
– Nem vagyok már szűz Loki – megfordul, és a férfihoz veti szavait, már kissé dühös kényelmetlen számára a helyzet – Csak azért, hogy tudd a bátyád volt az első számomra!
– Thor? – horkan fel – Oh, igen! Hát persze, de ha jól érzem nem végzett alapos munkát. Nem hagyott parazsat a kályhában, mit újra lehetne csiholni – újra a pipába szív, élvezi, hogy Thort alázhatja. Mindig is népszerűbb volt, és elfogadottabb a család számára Thor, és tettei, s Loki már évek óta nem igyekszik vetélkedni vele. Ő a színpadot uralja, játékával hegyeket képes megmozgatni, s annak varázsával bárkit megkaphat. 
– Miért nem próbálod meg? Izzíts fel! – előtör belőle az igazság hangja, remegve sírni kezd – Nem érzed, hogy mennyire vágyom rád? Csak rád Loki!
– Szeretem a kihívásokat Hermina – Loki vészesen közelít, szeme sem rebben – Mond csak, mi lenne nekem a kihívás abban, ha felfektetnélek most a zongorámra? 
– Sosem leszek elég jó neked igaz? – Hermina opálos szemekkel, csak egy pontba tekint, Loki alakja már homályos előtte.
– Mint az mondottam is, bizodalmam irányodba kitartó – Hermina fejét rázza, könnyeit sűrűn nyeli, majd dühösen törli le, de szemmel láthatólag Loki nem hatódik meg ezen – Most pedig legyen szép éjszakád, és a próbáról majd értesítelek. 
– Neked is jó éjszakát – sóhajt fel elkeseredetten – aludj jól Loki – az ajtó kissé csapódik, de a herceg továbbra is elégedetten szívja pipáját, és az egyre teltebb holdat pásztázza. Ezen a szelíd éjjelen ismét alkotni fog, így a szekrényéből elővesz egy fadobozt. Az illatos levelek enyhe bódulatot okoznak, mennyei ihletet darabjaihoz, majd ahogy jő az éjjel édes álmokat.
Fekete bársony inge fűszerektől, enyhe izzadságától illatos, könnyedén veti a rúnákkal tele faragott paravánra, kék selyem köntösét össze sem húzva magán ül le hangszeréhez. Az est első órái, ahogy a nap nyugszik, hozzák el számára az éberséget. Míg a palota éjjel csendes, és mindenki édes álmát tölti, a herceg kottát ír, finomít darabjain. 
– Bejöhetek Loki? – édesanyja félénken nyit be hozzá, miután enged a zár, és meredten figyeli fiát, ahogy az a nyitott ablaknál füstölög – Túl sokat szívod ezt Loki, félek ebből baj lesz.
– Ne félts engem anya, ez csak kicsit élénkít. Még csak nem is köhögök tőle – Loki felnevet, szája vékony mosolyra húzódik, és hellyel kínálja a királynőt – Minden rendben?
– Találkoztam Herminával. Úgy tűnt sírt, tudsz valamit arról mi történhetett vele? – derekára fog sóhajtozva, párnát helyez maga mögé – Hiába kérdeztem, nem válaszolt. Pedig mindig olyan nyílt velem az a leány.
– A betegség neve, amore senza speranza (reménytelen szerelem) – színpadiasan legyint, éppen úgy mintha csak a karmesternek szólna a mozdulat.
– Talán Thor miatt lehet? Mondtam már a bátyádnak, hogy beszéljen vele, de még azt sem mondta el miért szakítottak. 
– Félek ezúttal drága bátyám ide kevés lesz – újra vastag füstöt fúj, elégedetten ereszti tüdőjéből – Thornak nem sok fogalma van arról, mire vágyódik egy szenvedélyes nő. 
– Neked talán van? – az asszony kíváncsi, mert fia éppen úgy tesz, mintha ő lenne a tökéletes megoldás Hermina bánatára – Loki? Ugye nem azt akarod mondani, hogy te magad vagy Hermina szívének gyógyítója?
– Miért szerinted ki más lenne? Epekedik utánam a kis pacsirta, de míg ily’ üres, és fakó addig nem mozgat meg bennem semmit. 
– Tudod nagyon jól, hogy szeretem Herminát, és nem akarom szenvedni látni. Az édesapjával már éppen elég nehéz beszélgetést kezdeményeztem Thor miatt. Ha kiderülne, hogy te és Hermina…
– Mi lenne akkor? Mással nem lehet csak Thorral? – a férfi felcsattan, pipáját dühösen dobja a zongora tetejére – Félnem kellene? Az öreg Lennart fejemet vetetné? Emlékeztetnélek anyám, hogy ez a mi királyságunk, és ők csak vendégei a palotának.
– Végy visszább hangerődből, kijelentéseidből fiam! Lennart apátok főtanácsosa, fontos tagja a királyi családnak, nem mellesleg számos tárgyalásban segített nekünk. Hermina testi épsége épp olyan fontos, mint a lelke. Ha nem nemesek a szándékaid, és csak férfiúi vágyaidat akarok csitítani, akkor még csírájában taposd el a gondolatot.
– Ugyan! – Loki felhorkant – Miért gondolod, hogy nincsenek nemes szándékaim? Oly rossznak hiszel? Oly megbízhatatlannak tűnök?
– Kifordítod mondandómat Loki, ezzel téged védelek, apád, és August Lennart haragjától is. Csak arra kérlek, tanítsd tovább a leányt, és ne használd ki az érzéseit. Még most sem késő, hogy Thor és ő egy napon összekössék életüket. Ugye nem akarod, hogy a bátyád boldogtalan legyen?
– Mire a bátyám észbe kap, és újra udvarolni kezd, Hermina ölét pókhálók sokasága szőné be – a királynő felnevet fia arcátlanságán, aztán elkomorodik – Lehet, még jót is tennék, ha egy kicsit felkészíteném a hölgyeményt a házasságra.
– Loki! Utoljára kérlek, ne tégy badarságot. A családi béke érdekében, vesd el magadban ezt az ötletet. Hamarosan megérkezik a húgod, és nekem sem tesz jót, ha viaskodás megy a családban – a herceg elgondolkodik, mérgesen ontja a füstöt, és groteszk hármas hangzatot üt le a zongorán – Most rám vagy dühös? Annyi gyönyörű leány van, ki mindent megadna szerelmedért.
– Szerelem? Ki beszélt itt szerelemről? – szüntelen az alsó billentyűket nézi, ujjai megremegnek – Igazad van anyám. Sajnálom ha megbántottalak – Frigga megkönnyebbülve sóhajt fel, de szíve megszakad Loki miatt. Óvatos léptekkel halad felé, megérinti fia vállát, és vékony ujjait Loki enyhén megszorítja – Írtam egy darabot Sanna tiszteletére – pillant édesanyja hasára, aki könnyeivel küzd – Jobb, ha rákoncentrálok, mert nincs még egészen kész, és ő nemsokára megérkezik.
– Boldog gyermek lesz, mert olyan testvére van, mint te. És én büszke vagyok rád Loki. Óvni akarlak téged, és nem bántani drága kisfiam – arcon csókolja a férfit, és Loki behunyt szemmel fogadja a gesztust – Kérlek, ne maradj fenn sokáig, és figyelj jobban az étkezésedre, annyira vékony vagy.
– Álmodj szépeket anya – megadóan köszön el, és Frigga még kissé szipogva hagyja magára.
Loki az éjszakát ébred tölti, de csak néhány árva dallamot jegyez le, és végül már akkor áll föl a hangszertől, mikor hajnalban gyomra éhes korgása megzavarja. A herceg nem túl sokat foglalkozik az étkezésekkel, és a legtöbb családi vacsoránál is inkább csak csipeget, hogy minimális éhségét csillapíthassa. Most azonban vagy édesanyja unszolása, vagy csak a friss levegő utáni vágya készteti arra, hogy ellátogasson a konyhába. 
Pipáját megtölti, és a friss levelek aromájába nagyot szippantva lézeng halkan a folyosókon. El is dönti magában, hogy ezentúl mindig hajnalban indul reggelizni, mikor még senki nem zavarja kérdéseivel, nem faggatják napi teendőiről. A kisebb konyha felé veszi az irányt, és ott megállva szerencsére még egy nesz sem hallik. Benyit, és a kamrából némi friss kenyeret, tejet, és pár szelet sonkát pakol ki a kis faasztalra. Az ablak résnyire nyitva, és a tavaszi szellő kellemesen hűti le a teret. Ásítozva, már elég fáradtan csíp a burgonyás kenyérbe, és az még nagyon friss, szinte gőzölög ujjai között, a sonka finoman sózott, a bögrében a tej édes, és hűs. Aki nem éhes, még annak is megjön az étvágya, és azon kapja magát, hogy a cipó csücskét már könnyedén befalta.
– Jó reggelt Loki herceg – egy aprócska lány lép be, és már a félhomályban is felismeri, hogy Pearl az. Loki sietősen elcsomagolja a kenyeret, a tejet húzóra megissza, száját megtörli, és a mosogatóhoz lép az üres bögrével.
–  Jó reggelt önnek is – nyeli le az utolsó falatokat. Pearl kócos haját zavartan vakarja, és figyeli, ahogy Loki pakolászik.
– Miattam igazán nem kell abbahagynia a reggelit. Hiszen még a sonkát nem is ette meg. Egyen csak nyugodtan, közben előszedem a reggelihez az eszközöket. A gyerekek egy óra múlva ébrednek, és én vagyok a mai előkészítő – Pearl már ilyen hajnali órákban is csivitel, ami Lokinak nem a legkellemesebb most – A dadus vajat is köpült. Hozhatok kóstolót?
– Éppen végeztem, már itt sem vagyok – köhint fel, közben a lány felveszi kiskötényét, haját lófarokba köti. Ahogy haja meglibben, a púderes, finom illat Loki orrába száll.
– Ezt meg kell kóstolnia – vidáman keresgél a kamrában, kalácsot, és vajat pakol az asztalra. A herceg elkerekedett szemekkel támaszkodik a konyhapultnál. Mit nem értett meg ez a leány? Hogy nem kér már semmit.
– Köszönöm, de már kiszolgáltam magam – indul el az ajtó felé, de Pearl egy kistányérral, nagy mosollyal elé ugrik – Mit akar?
– Ne kéresse már magát – csíp a tányérban lévő kalácsba, és jóízűen majszol – Garantálom, hogy ilyen finomat nem evett még – hatalmas szemeivel, várakozva nyújtja a férfi felé a tányért.
– Maga mindig ilyen értetlen? Nem vagyok éhes. Dolgom van – tolja el finoman a lányt, aki vállat rántva még egyet csíp a kalácsból – Most meg miért néz így?
– Ön pedig mindig ilyen elutasító? – a férfi megforgatja szemeit, és Pearl felnevet játékosan – Jó elárulom, a kalácsot én sütöttem, és nem a legkiválóbb, de szívvel készült. Igazán megtisztelne, ha ön kóstolná meg elsőként.
– Ha megkóstolom békén hagy? 
– Eddig sem zaklattam – vág egy szeletet a kalácsból, a vaj szinte megolvad a tetején annyira friss – Egész éjjel sütöttem, csak pár órát aludtam.
– Köszönöm – bólint, és elveszi a tányérról a szeletet. Óvatosan harap, és a tészta telt íze, ropogós héja miatt nyelve bizseregni kezd.
– Közben pakolok! Mondja milyen? – Pearl dúdolva szedi elő a bögréket, és a hangtól Loki szájában megáll a falat – Mondja azt, hogy ehető? Szerintem egészen jó.
– A kalács ehető, de az ön hangját nem tudom megemészteni – a lány zavarában kuncog, nem is sejti Loki mennyire komolyan gondolta ezt – Nem viccelek, borzalmas a hangja. Írhatnám enyhítően a számlájára, hogy még a nap sem kelt föl, de úgy vélem egyetlen hangot nem tudna tisztán leénekelni.
– Képzelje, pontosan tudom, hogy képtelen vagyok énekelni. De mit számít, ha örömmel dalolászok? Ártok tán ezzel valakinek?
– Nekem egészen biztosan, jobb, ha nem hallom – elégedetlenül teszi le a tányért, kezeit egy rongyba törli – De ha akar szép éneket hallani, jöjjön el a következő koncertre, akkor hallni véli, mi is a tiszta muzsika – Pearl fellelkesül, tenyerét vidáman összecsapja – Ennyire örül?
– Igen uram – felsóhajt, arca mosolyától kipirul – Hálásan köszönöm a meghívást. Bár tudni vélem, énekem ennél sosem lesz jobb, hallgatni csodás darabjait élmény lesz – Loki meglepődik az őszinte szavak hallatán, apró mosolyát egy korty tejbe fojtja.
–  Végezze a munkáját Pearl, ne várassa palotáink gyermekeit a reggelivel – a férfi bólint, úgy köszön el, és Pearl gyönge szíve örömmel telve alig várja, hogy újra találkozzanak.
– Oh, szív – sóhajtozva számolja a kis bögréket, szépen sorban rendezi az asztalon – Miért is kellett neked megdobbannod most? – a herceg nem udvarolt, még csak kedves sem volt vele, de ha rá gondol, szüntelen mosolyog. És már ő legbelül tudja, csak egyszer érzett hasonlót…