A MÁSIK

A férfi szúrós szemekkel nézett a zokogó lányra. Eszébe jutott,hogy annak idején az anyja is hasonló helyzetben volt. Kissé morbidnak tartotta,hogy Kathrine Thomson lánya ugyanabba a hibába esett mint annak idején az anyja,és neki Perselus Pitonnak kellene rendbe hozni az esküdt ellenségének lányának életét.
-Black! Az isten szerelmére ne bőgj már!-rivallt a lányra. -Sajnálom,csak úgy érzem lehetetlen helyzetben vagyok,és még maga sem akar segíteni. Kihez fordulhatnék? Az egyetlen ember aki segíteni tudott volna halott!
-Segítek,de meg kell ígérned hogy mi után ez az ... öhm... kis probléma rendeződött vissza mész a főhadiszállásra,és senkinek nem beszélsz arról ami történt. Meg persze arról sem hogy nekem milyen szerepem volt ebben az egészben.

A lány kézfejével letörölte a könnyeit. Arca maszatos volt a sírástól,de még így is nagyon szép volt. Piton nem értette hogyan hogy nem veszik észre ezt a hasonlóságot. Kiköpött az anyja,csak a szeme az apjáé... Nem szerette amikor a lány rá nézett,mert hiába hasonlított Kathrinre azokról a jégkék szemekről mindig az apja jutott eszébe. Gyűlölni akarta őt,akár csak az apját. Potternél könnyebben ment a dolog,mert neki a stílusa kiköpött James volt. Arrogáns.De Emily egészen más. Ő látta benne azt amit más nem,amit csak Lily Evans és Kathrine Thomson látott meg benne. meg persze Dumdledore.
- Hogyan?-zökkentette ki a gondolataiból egy apró kérdés. -Elmegyek veled ahhoz a nőgyógyászhoz. Majd miután mindennel megvagy,módosítom az emlékeit.
-Rendben.
- Elmondanád végre hogyan kerültél ebbe az állapotba?
-Nem. Induljunk inkább.

Emily inkább meghalt volna mintsem elmesélje Pitonnak hogyan is esett teherbe. Úgy érezte ez az egész csak egy szörnyű rémálom. Ahogy ebbe belegondolt az egész életét egy rossz álomnak látta,és nevethetnékje támadt.
Itt van alig 15 évesen és élete első és egyben utolsó abortuszára készül. Nem hitte hogy az élete ilyen irányba fog terelődni.

Egy éves múlt amikor egy London közeli árvaházba került. A szüleiről csak annyit tudott,hogy meghaltak és mivel semmilyen rokona nem volt,így a Britt állam egyik gyermekotthonának szeretét kellett élveznie.
Em nem volt rossz gyerek,csak éppen a baj mindig megtalálta. Öt éves volt amikor az árvaházi gyereket kirándulni vitték a szomszéd városba. Annyiszor gondolt vissza arra a napra amely megpecsételte az egész életét,de mégsem jutott eszébe miért kellett neki és Cecile-nek otthon maradnia.