A fordulópont

Egyszer Valaki az élet legszebb, legértékesebb érzését akarta megtalálni. Testi, lelki egészségét nem kímélve harcolt éjjel-nappal, hogy meglelje és magáénak tudhassa azt, amit időtlen-idők óta keres az ember egész élete során: a boldogságot.
De mindhiába: az igazságtalanság most is győzedelmeskedett az emberi törekvés felett. Valaki a csatát elvesztette.
A harcnak vége, és mint ilyenkor szokás, a győztest körülállják, megünneplik. De a győztes ezt nem érdemli meg, mert csak egy csatát nyert meg. Sokat fog még küzdeni, és talán egyszer valaki, akinek elég ereje van hozzá, legyőzi majd.
És akkor mindörökre vége lesz. Megszűnik az igazságtalanság.
A kérdés csak az, hogy mi lesz a most véget ért csatát vesztesként bevégző Valaki sorsa? Ezt a háborút elvesztette, ez nem kétséges. De mi lesz vele most? Újabb küzdelmekbe bocsátkozik legfőbb ellenségével, annak reményében, hogy egyszer majd ő lesz az, aki legyőzi? Vagy egy szempillantás alatt eldobja magától az életet, mondván, ami nincs, az nem is fájhat, és ezzel feladja a küzdelmet? Gyáván megfutamodik, és észre sem veszi, hogy milyen nagy hibát követ el.
Vagy éli tovább életét céltalanul... tanul, hogy művelt és intelligens legyen. Hogy aztán karriert csináljon, meggazdagodjon, és akkor... akkor azt mondhassa, hogy boldog. Mert van pénze. De hát mi is a pénz? Egy anyag, egy tárgy, nem több. Értéktelen papír-, vagy fémdarab.
De ha ezt teszi, akkor nagyon ostobán cselekszik. Nem fogja így megérteni azt, amit már sok ember meg tudott érteni, vagy éppen meg kellett értenie: pénzzel nem lehet a boldogságot kiváltani. De ő tanul, becsületesen él, tartja magát elveihez, hogy aztán ha majd tisztességes munkával meggazdagodik, boldogan éljen, amíg meg nem hal.
És mi lesz, ha műveletlen és közönséges, hazug és erkölcstelen lesz, és tisztességtelen módon, könnyűszerrel megkeresett pénzen akarja megvenni azt, amit nem is lehet megvenni? Dehát ő ezt nem érti meg, hiszen annyi mindent meg tud vásárolni a pénzén, miért épp a boldogságot ne tudná?
Tehát, a lehetőségek adottak... De mihez fog most kezdeni a harc elvesztése miatt letört és megviselt Valaki? Ezt még ő maga sem tudhatja. Talán mindegyik lehetőséget kipróbálja, hátha megtalálja, melyik a helyes út számára.
Vagy az is lehet, hogy anélkül, hogy újra megpróbálná felvenni a harcot ellenségével, azonnal eldobja magától az életet. És nem jön rá arra a fontos alapszabályra, amit már tudnia kellene: nem az a fontos, hogy miért él az ember, hiszen az élet értelme minden embernek más és más, az a lényeg, hogy hogyan éli az ember az életét.
De biztosan nem fogja feladni a küzdelmet, mert valami mindig vissza fogja tartani. Az olyan dolgok, amiket szeret. Egyszer a zene, máskor a lányok, akik életében nagyon fontos szerepet játszanak. "Nincs is szebb annál, mint amikor egy lány mosolyog...", szokta Valaki mondani. És ez így igaz, ez egy megcáfolhatatlan, örökérvényű állítás...
Tehát, két dolog már biztosan van, amiért érdemes élnie.
De van más is: a családja... mit szólnának ahhoz a szülei, ha számukra ismeretlen okból, egyszer csak halottan találnák meg őt a földön feküdve? Ezzel pokollá tenné életüket, hiszen az ember saját gyermekének elvesztését gyakorlatilag úgy éli meg, mintha saját magából vesztene el egy darabot...
De ha majd Valaki egyszer megtalálja a választ akárcsak egyetlen kérdésre is, meg fogja tudni válaszolni a többi kérdést is, és talán a legfontosabbat is: érdemes-e tovább élnie?
Az élet csupa kérdés, de egy valami biztos: bár egy csatát elvesztett, mégsem szabad feladnia a küzdelmet, mert még fiatal, előtte áll az élet. Csak tőle függ, hogy ő lesz-e az a valaki, akinek végre sikerül legyőznie a saját és egyben az egész emberiség legfőbb ellenségét: az igazságtalanságot...

>