A farkas bosszúja (1. fejezet)

Egy farkasüvöltés törte meg a csendet, amely a hollófekete ég alatt már réges-rég megszokott. A vaksötét égboltot apró kis pontok, fehér és sárga pontocskák díszítik. E boltozat alatt a holdfényben egy erdő lombkorona-sűrűje villan meg a már leszállt harmattól. Most újra, a reggel hívogatásaként felzendülnek az aljzatban a tücskök. A zenét egy újabb farkasüvöltés szegi meg. Ez már erősebb, bizakodóbb, örömittas kiáltás volt, aztán vele együtt egyre elhalkuló vinnyogás. Itt, egy éjszakai erdőben világra jött 4 kisfarkas. Egy kis fészekben fekszenek a csupasz kis testek, midőn anyjuk testével melengeti a kis sokaságot. A hím farkas most már megérkezett és mogorva arcán egy kedves és szerető tekintet fut át.
Másnap kora reggel a hímfarkas elindult élelmet szerezni párjának, hisz ő most nem hagyhatja el a fészkét. Négy kis poronty harcol azért, hogy tejhez jussanak, közben élvezik a feléjük fúvó nyári fuvallatot.

Később egy árny jelent meg. Megérkezett a hím. Igaz, nem sok szerencsével, mindössze két darab menyéttel a szájában. Nem baj, hisz ez is megteszi. Az anyafarkas annyira ki van merülve az este történtek miatt, hogy alig tud enni egy-két falatot. A nap már az égbolt közepe tájékán jár. Dél van. A kölykök újra megéheztek, s nekiláttak szopni. Mikor végeztek, az egész népes család nyugodni tért. Estefelé újra megszólaltak az éj muzsikusai, betrombitálva, hogy közeleg az est ideje. A hímfarkas újra elindult élelmet keresni. Jó sokáig nem jött vissza. Már sötét volt, mire öt sötét árny előtűnt, a le-leszálló ködből. Egy kisebb falka jött, élén a büszke apával. Valahogyan társaságot szerzett magának. Ki tudja, talán ő, egy jelentéktelen ’vándor’ egy csoport falkavezére lett? Az újdonsült társaság a kölykökhöz ment oda először, de az anyafarkas hangos morgással és csaholással elijesztette a kíváncsiskodókat. Ételt nem hoztak, így hát mindannyiuknak éhesen kell nyugovóra térniük.

Másnap reggel a csapat keserves vonyításra ébredt. Talán nem csak ők, hanem az egész erdő is. Az egyik kölyök elpusztult. Este kimehetett véletlenül a fészekből és pihés kis teste megfagyott. Mindenesetre az éhes farkasok vicsorgó fogakkal megindultak felé, de most a daliás hím állt az útjukba. Nem engedte kölykét megenni. Ő is éhes volt már, hisz este óta nem evett, de ő inkább éhen pusztul, minthogy elfogyassza a halott gyermekét. A kicsik ebből mit sem sejtve elkezdtek szopni reggeli gyanánt. Mikor végeztek, apjuk, összeszedte a csapatot, majd elvonult az erdő széle felé.

Madarak csiripelnek, legyek és darazsak dongnak, méhek gyűjtik szorgosan a mézet. Egy kígyójelent meg az aljnövényzetben. Egy anakonda. Látta a fészket és látta benne a kicsiket is, majd sziszegve, nesztelenül megindult. Csúszott a barna, füves földön hangtalanul, mit sem sejtő jövendőbeli áldozatai felé. Már ott is volt a fészeknél. Megtorpant. Nyelvével körbeszaglászott, hogy meg tudja állapítani valamennyire, hogy melyik kölyök a leggyengébb. Sajnos bizony nincsen szerencséje, mivel a legjobb célpont az a farkas lenne, amelyik a legközelebb van az anyjához. Egy gyors döntés után megindult a legközelebbi felé.

A nőstény szeme eközben felpattant, s észrevette az alattomos kígyót, de nem tett semmit, csak figyelt. Nézte, ahogyan a csúszó állat körbefonódik egyik kölykén és hallgatja, ahogyan az kicsit elkezd pihegni. A lelki ereje megvan benne, ami megvédené kicsinyét, de fizikai ereje már nincs. A természetileg is gyenge farkast kikészítette ez a két nap és az éhezést megkövetelő éjszaka. Fejét lehajtotta és tágra nyílt szemeivel aggódó pillantást vetett a kínlódó kicsire, akit még mindig nem roppantott össze a kígyó. A nőstényfarkas behunyja szemeit: nem tud mit tenni. Egyszerre pattan fel mindkét szemhéja és látja, hogy a kicsi nyöszörögve fekszik előtte, a kígyó meg kínlódik. Egy sólyom vetette rá magát élelemszerzés céljából. Ő még nem tudja, hogy egy kis életet mentett most meg. A birkózás közben karmát a kígyó koponyájába csapja, majd az egy utolsó rúgással kilehelte lelkét. A madár karmaival és csőrével megragadta az állatot, majd elrepült vele.
Később eljött az ebédelés ideje a kicsik számára. A sebesült farkaskölyök is nekilátott szopni, mint testvérei, már amennyire az ereje engedte, hisz ezen múlhat az élete. Ezen az egy étkezésen, hisz az anyatejben sok a vitamin, amit most szervezete ki is használhat. A nőstényfarkasban alig maradt tej, hisz nem evett már mióta. Ez azért baj, mert az ételből nyerné azt, amiből az éltető folyadékot adhatná.

Mikor végeztek, szinte abban a pillanatban megérkezett a falka java része. Egy nagy valamit hurcoltak a szájukban. Először a nőstényfarkashoz vitték a tetemet. A nemrég átélt kalandot anyafarkas megpillantotta a testet. Egy szétmarcangolt kisgyermek volt.