vegairo beküldött történetei

Ahogy elmélázok a kicsi lány felett, - ő már messze jár - arra gondolok, talán lehetnék jobb szülő. Talán lehetnék türelmesebb, talán ha néha megérteném gyermekem szemében látott önzetlen szeretetet... talán, ha néha én is képes lennék olyan tisztán, és őszintén kimutatni szeretetemet, mint ő, akkor jobb lenne ez a világ. Miért nem tudom sokszor megérteni őt? ...

Vén, elfeledett lomos ládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit….

-“Anya, nem kellett volna már feljönnie? – kérdezte Ramóna kissé aggódva.
-“De igen kicsim, - ölelte hirtelen magához Ágnes a lányt, mintha csak azzal az érzékeny női hatodik érzékével megérezte volna, hogy nagy a baj.
János eközben kezdte nagyon szörnyen érezni magát, testének minden sejtje levegőért kiáltott, s tudta, ha nem jut hozzá, belehalhat. Egyre csak süllyedt a dermesztő hideg vízben, tüdeje mintha csak szét akarna robbanni, már képtelen volt bármit is tenni...

Egy őszi nap, mikor Tündi hazasietett az iskolából, nem találta Barcit, nem várta senki sem.
Arra gondolt, talán a szülei megint kikötötték a kis rétre legelni - néhányszor megtették - Barcit, sietős léptekkel szaporázott a rét felé.
Ott azonban egy szerencsétlenül földbevert karón kívül mást nem talált. Megszállta a lányt valami balsejtelem, mely szorongatni kezdte kicsi szívét, aggódva indult a ház felé...

Valahol mélyen hitt benne, hogy egyszer megtalálja szíve igazi választottját, de nem siettette a dolgot, csak nyitott szemekkel járt a világban, hátha valahol végre felbukkan a „nagy Ő.” Azután egy csendes unalmasnak induló tavaszi délután, mikor éppen kipihente fáradalmait a délelőtti munka után, kezeit zsebretéve csatangolt a város kis utcáin, történt valami. Unottan nézegette a sivár kirakatokat, szinte belefeledkezett az egyik műszaki cikkeket árusító üzlet kínálatába. Mire tekintetét...

Ez a leírás csupán egy a sok közül... mégis vegyes emlékeket hagyott bennem. Minden Kedves Olvasómnak szeretettel ajánlom, remélem, Ön is megtalálja benne azt, ami közel áll a lelkéhez, mint ahogy én is megtaláltam...