Tomcat 204 beküldött történetei

A Trantor 9-es kolónia lázadt fel legelőször az Imperátus igazságtalan politikája ellen. Több támadást intéztek a plané-ta ellen, de valahányszor elmente egy flotta, alig tért vissza pár hajó. Érdekes módon mindenféle érdekviszony nélkül álltak át a lázadók és az igazság oldalára. De mióta feltűntek a „fe-kete lovagok”, azóta vészjóslóan megemelkedtek a veszteségek. A legjobbak estek el a sokszor reménytelennek tűnő harcokban, az L.E. Vezetősége már-már letett az Új-Föld és a kolóniák...

A fiú felsietett a lépcsőn, lépései alatt halkan nyikorgott a fapadló. Jud végig nézte, ahogy szerelme a szobájába indult. A konyhában levett két poharat a polcról ezután gyümölcslevett vett elő a hűtőből, tálcára helyezte az egészet és felvitte a szobába. Belépve az íróasztalára helyezte az inni valót, majd Imi mögé lépett, aki csak úgy bámult ki az ablakon. Judy hozzá simult a hátához, átölelte a karjaival...

- Mi olyan vicces? – kérdezte izgatottan a lány a fiútól.
- Miért akarsz máris elveszíteni, mikor, csak most találtál meg. – felelte halkan Bill.
- Hatásos érv. – mosolyodott le Vera, miközben megfogta a fiú kezeit s kissé eltávolodottak egymástól – Bill, én már hónapok óta szeretnék mondani neked valamit. – Will megrezzent a komoly és száraz hangsúllyal kiejtett mondatokat halván...

- Ez egy univerzális rakéta, a régi fúzióson csak, egy kétprogramú irányító szoftver volt. Ez, tizenkét programú. Számtanilag is sok a különbség, hát még harc helyzetben! – a zászlós helyesbített néhány számítást, majd folytatta a rakéta ismertetését. – Egy hajót is ki tudunk ütni vele! – mondta egy büszke mosoly kíséretében a lány...

A pilóta nehezen mászott ki a füstölgő roncsból, de tudta, csak így van némi esélye, arra hogy életben maradjon. Mikor kiért, neki támasztotta hátát a gépének és a földre csúszott, letépte sisakját, és mélyet lélegezet a friss levegőből. Igazi felüdülés az újra használt oxigén után. A nagy levegővételkor felszisszent, csak most vette észre a sebet, mely a mellkasát csúfította. Az égett szélű, szakadt ruhán át a sebbe nyúlt, s mikor kihúzta kezét, a lenyugvó nap sugarai megcsillantak a...