tilky beküldött történetei

Ez csak egy újragondolt emlék, amitől szabadulni nem lehet....

Észrevette, hogy nézi a férfi, aki szinte felfalta a szemeivel. Rá is tudott a dologra. Eléggé jó csajnak tartotta magát, és nem is volt ebben hiba. Talán valamit kezdhet vele. Legalább lesz egy jó estélye. A tartós kapcsolatok amúgy se voltak Lilyth erősségei közé sorolhatóak...

Lassan elindul a kanyargós úton. Húzza valami ismeretlen, tiszta, de ijesztő hang, de annyira hívja, annyira nem bír neki ellenállni, hogy rohan felé... Az erdő, ahol fut, telis teli szúrós cserjékkel, érzi szinte testén a fájdalmat, amikor egy-egy belekap a meztelen bőrébe...
Ahogy fut, lassan kirajzolódni lát egy alakot maga előtt, egy nő, gyönyörű szőke haja eltakarja az arcát teljes egészében. Az idegen két fa között áll, és valamit tart a kezében...

Ahogy beléptünk, ő ágynak is esett. Ott volt még a mási két szobatársa is. Ők is pihentek. Anna a hátára feküdt, és én tudtam mi az, ami biztosan jól esne neki. Felültem az ágy szélére, és masszírozni kezdtem a vállától a derekáig. A két szobatárs lassan kiment, mert jött a csoportjuk a túra másik részéről...

- Ígérd meg, hogy nem fogsz rám haragudni.
Meglepődni nem tudtam, hozzá vagyok szokva az e fajta szöveghez, hát így feleltem:
- Nem lesz semmi gond, mond nyugodtan...
Kicsit gondolkodott, arca komoly, és fájdalmas lett
- Félek tőled, tudom rendes vagy, megértő, de én más vagyok. Te világi vagy, én valamennyire vallásos. Mi lesz, ha vége a hétnek? ...

Rengeteg ismerőssel találkoztam, sorra kézfogások, és bemutatások sokasága fogadott minket. Végre eljutottunk a kijáratig, és irány a patak, ami a tábortól kb. 800 méterre található a kedvenc sziklám mellet. Én csak a vándorok sziklájának nevezem, hisz itt született nem egy két alkotásom. Bécinek és a húgomnak újdonság számba mentek az apró, ficánkoló halak a patakban. Kiélvezték a látványt, megmásztuk a sziklát, és visszanyúltunk a táborba...