Péter1985 beküldött történetei

Mi a szerelem? Csak egy érzés, semmi több.
Mit jelent várni azt, ki nem jön el soha? Csak egy érzés, semmi több.
Mit jelent hallani a szót, mi sosem hangzott el? Csak egy érzés, semmi több...

Engedd meg kedves olvasóm, hogy megosszak veled egy történetet. Egy történetem, mely 2003.01.23.-án 03.45-kor kezdődött.
Aludtam, de édesapa bejött és felkeltett. Egy szót suttogott a fülembe, ami igazából nem is volt hang, csak egy érzés. Értelmezni csak 3 ember tudta a világon: a bátyám, a nővérem és én...

Egy rész voltál belőlem. Egy csiszolatlan, romlatlan rész, mi kész meghódítania világot. Puszta tekinteted maga volt a tudásszomj. Mohón faltál mindent, mi körülvett, és amikor megértetted mire valók, szolgálatodba állítottad őket. Senki nem mert ellenállni. Az öregek és bölcsek legapróbb szavad is figyelték, és feltétel nélkül teljesítették...

Hat napig harcoltak és a tűz mind jobban az ifjú fölé kerekedett, de Ő ezt nem vette észre időben. Mert úgy érezte ez a helyes. Gondolatai nem voltak, a tűz már rég elvette azt. Minden oldalról körbevette már, mikor felismerte a veszélyt. Szabadulni akart, de ekkor már nem tudott. Benne volt, és ehhez kevés is. Büszkesége elvakította és saját vesztébe rohant...

Gondolkoztam azon, mit felelnék, ha megkérdeznek arról szeretem-e a párom. Egy egyszerű eldöntendő kérdés, de mégis sokkalta több, minthogy igennel, vagy nemmel válaszoljunk rá. Arra jöttem rá, hogy bár a kérdés nekem szól, a választ nem nekem kell megadnom, hanem annak, akiről szól...

Lassan nyitottam ki a szemem. Tudtam, hogy már ébren vagyok, de mégis hagytam, hogy az éjjeli melegség átjárja testem-lelkem. Hangokat halottam, miket tudtam értelmezni, de nem kívántam velük ott és akkor foglalkozni. Magam mellett éreztem Őt. Éreztem, hogy dobog a szívem, mikor magamban nevét emlegetem. Jóleső érzést keltett bennem. Egy új, furcsa és szokatlan érzést...

. Döntéseim helyességét, sose vitattam meg senkivel, segítséget, támogatást csak legritkább esetben kértem és kaptam. Gőgömnek és túlzó büszkeségemnek ez az oka. De történt valami, amiről azt hittem nem fog. Lettél nekem. Nem hittem, hogy egoizmusom bebocsátást enged, de mint majdnem ismeretlen területen járó tapasztalattal nem rendelkező ember, hamar rá kellett jönnöm kevesebb vagyok, pedig többnek hittem magam...

Amint egyre kevésbé jutottál eszembe, annál inkább szabad tudattal rendelkeztem és szórakoztattam. Tévedtem! Hittem eljön a kegy, mikor karjaimba zárhatlak, és szinte fáj a tudat, hogy ennyire semmibe vetted őszinte vallomásom. Tévedtem! Emlék vagy csupán, egy fantom! ...

Szellemed kísér, de néha csak kísért. Próbáltam tenni ellene, küzdeni teljes erőmből és még te is könnyítetted dolgomat, de vesztettem. A vereség íze, mely százszorta rosszabb mindennél, mit ember valaha átélt. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy létezel...

Több vagyok, mint egy a sok közül Nem félem az igazságot, mert énnekem vagy. Lehet benned tiltakozás, visszakozás, félelem, düh, harag, meg nem értés. Hiába! Láttam az utam, róla le nem térhetek. Erővel van kikövezve. Szegélye erély, eleje és vége egy. Ugyanaz, de mégis más...