A 'Fantom-árnyék' megfordítása

Félelem volt bennem, mit Te keltettél. Azt hittem csak te vagy nekem és senki más. Olyan dologra kényszerítettél, amire már előzőleg sem volt kedven, de már akkor sem volt választásom: másodszorra kellett beismerem, hogy tévedtem. Hittem tökéletes vagy, Veled keltem, veled feküdtem, te voltál minden, ami szép és ami reményt ad a folytatáshoz. Féltem ,majd téged kereslek másban, ezért sem vette észre elsőnek, azt, ami köröttem van, és oly nyilvánvaló. Féltem elhinni, hogy valaki, aki nem Te vagy válthat-e ki belőlem ilyen érzést. Azt hittem nem. De tévedtem!
Mikor első ízben találkoztunk a munkás világ terhét magunk mögött hagyva, féltem, keresem majd a jegyeket, mik Benned is megvannak. De tévedtem! Mikor elváltunk akkor jutott csak eszembe, hogy kezdeti szorongásom és kishitűségem Miattad van. De tévedtem. Amint egyre kevésbé jutottál eszembe, annál inkább szabad tudattal rendelkeztem és szórakoztattam. Tévedtem! Hittem eljön a kegy, mikor karjaimba zárhatlak, és szinte fáj a tudat, hogy ennyire semmibe vetted őszinte vallomásom. Tévedtem! Emlék vagy csupán, egy fantom! Köszönettel és hálával tartozok Neked, mert felnyitottad szenem, pedig soha egyetlen kedves szavad nem volt hozzám és nekem erre volt szükségem. Megtanultam felismerni és helyesen értelmezni azokat az érzéseket, miket bennem keltettél és miket most mást kelt bennem. Köszönöm Neked ezt a 4 hónapot, amíg csupán a saját létezéseddel kínoztál, mert ez a fájdalom adott erőt, hogy megcselekedjen azt, amit már rég meg kellett volna.
Búcsúzom tőled ki rövid ideig vezetőm voltál egy ismeretlen úton. Minden mit Rólad írtam és Veled kapcsolatos igaz, de már nincs jelentősége.