Gondolkoztam azon, mit felelnék, ha megkérdeznek arról szeretem-e a párom. Egy egyszerű eldöntendő kérdés, de mégis sokkalta több, minthogy igennel, vagy nemmel válaszoljunk rá. Arra jöttem rá, hogy bár a kérdés nekem szól, a választ nem nekem kell megadnom, hanem annak, akiről szól. Érzem, hogy szeretem, vagy nem szeretem az érintett hölgyet, de a válasz nem olyan egyszerű, semhogy helyeseljek, vagy tagadjak.
Amikor ezt kérdezik tőlem, akkor jelen van és így a kérdés ebben a formában illetlen és tolakodó. Az én válaszom függhet az akkori lelki állapotomtól, a kérdező személyhez való hozzáállásomtól és sok minden egyébtől. A választ átadnám az érintett személynek.
Mond el Te, hogy mit látsz bennem. A hozzád állásom, a szavaim, tetteim, a másoknak mondott Rólad alkotott véleményem függvényében Te hiszed-e, hogy szeretlek, vagy sem. Tehát arra a kérdésre, hogy szeretem-e, én nem tudok válaszolni, csak az hölgy, akit páromul választottam.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások