Nyssa beküldött történetei

Még nem érzi az egyre növekvő nyomást a légcsövén, ahogy deformálódva, végül majd péppé roppan. Az utolsó pillanatokat éli, s ekkor rájön végre. Akit megmentőjének látott, az gyilkosa. Élete utolsó néhány másodpercében feltámad az életösztöne, és küzd a fuldoklás ellen...

- Kitűnő a felvétel! - sóhajtotta kéjesen a férfi, miközben nyelt egy korty italt. A nő megmozdult. Alig láthatóan... egy pillanatra a szemét is kinyitotta. Gyönyörű volt! Úgy volt gyönyörű, amilyenné tette. Neki volt lélegzetelállítóan szép, hiszen az ő kedvtelése nyomán lett olyan, amilyennek látja. A nő valamikori szája, megmozdult. Nem lehetett hallani, de ő tudja mit suttogott. Könyörgött... esedezett... az életét kérte... és cserébe megígért mindent! ...

- Kérem ne kiabáljon... ne szóljon semmit... a rendőrségtől vagyunk! - sziszegte a fülébe Blood, miközben a vonat vége felé igyekezett a nővel, hogy Mrs. Lockot is leszedjék.
- Nekem el kell utaznom... engem várnak... ezt nem tehetik velem - nyöszörögte a nő. - Az életemről van szó!
- Az könnyen lehet! - hagyta rá Blood. - Szükségünk van magára egy ügyhöz... ráér elutazni azután is...

- Nem sokat árult el róla, de most kérdőre vonom. Mindent kiszedek belőle, mert mióta elment, nincs egy nyugodt percem... Mindig kishitű volt, sosem érzett elég önbizalmat magában...
- Akkor hogy mehetett bele egy ilyen...
- Azt mondja... az ember nem a szemével választ, hanem a lelkével! Maga érti ezt? Hogy lehet beleszeretni egy... hangba?! ...

A szememben a férfi nem egy alsóbbrendű, fejletlen, és tökéletlen faj. Soha nem ismerném el egyik hatalmát sem, még akkor sem, ha a diplomámat vonnák meg tőlem. És akkor most jön egy ilyen abszolút alsóbbrendű, és megüt. Ennél nagyobb megaláztatást nem tudok elképzelni...