magnetize beküldött történetei

Megálltunk, valahol messze harang kondult, és a lemenő Nap vörösen kipárolgó szellemeket hívott elő Tihany apátságából. Lomha keresztespók ereszkedett az akácfa ágáról, a június végi bágyadt por belepte kopott motoromat, nem baj, holnap lemossuk egy benzinkútnál. Holnap… van jelentősége az időnek?

Ahogy ajka az enyémhez ért, valahol a fejemben kinyílt egy borzasztóan tág (végtelen?) tér, vakító ragyogással és valami eddig ismeretlen üvöltéssel szippantott magába. Szállok vagy zuhanok? Ebben az új tudatban hosszú, szőke haja az én vállamra omlott miközben testünk eggyé vált.

Több kollégiumról is hallottam már kísértethistóriákat. Középiskolában volt egy osztálytársam, aki kollégiumban lakott. Többen az életükre esküdve állították, hogy ott egy féllábú lány kísért. A fiú (kese, szeplős, nyeszlett srác) ugyan nem látta, de a nővére, aki évekkel ezelőtt ott lakott, látta az alakját a függöny mögött, mert az utcai lámpa pont bevilágított. Egy barátnőm személyesen is találkozott vele: a folyosó végén állt, jóval lámpaoltás után. Percekig nézte megbabonázva, míg...

Lassankint jöhetne már, nyugovóra tér az Nap. Tán vadkan támadta meg? Vagy kóbor jobbágy olthatta ki életit szegénynek? De nem, Uram, hozd haza őt nékem! Solt ugyan nem nagy termetű, ámde szívós, barna bőrű, mandulaszemű, erős karú férfiember. Orra és álla hegyes, esze fürge. Mi Urunk, bocsásd meg néki, hogy kerüli az Te házadat! Édesanyját húsz év előtt pörölybe fogták, az erdő szélén küldték föl boldogtalan lelkit megbocsátásért az máglya füstjivel, Solt pediglen húsz éve mormogja ima...

Csak ez a szag szűnne már meg végre. A vécé úgy öklendezte föl magából, mint egy részeg hajléktalan a dédelgetett, majd gyorsan elfogyasztott kannásbort. Szinte már a szememet is csípte, könnyezni kezdtem. Rosszullét fogott el, kis pöttyökben sötétedni kezdett a szoba. Mintha hangyák lepték volna el a szemem, millió izgő-mozgó fekete pötty. Hirtelen kitágult a tér, mintha több tíz méterre lettek volna a ruháim, a zuhanykabin, csak a mosdókagyló és az a fránya tükör volt előttem a nagy...

Erzsike mostanában gyanús. Máshogy öltözik. Egy pár hónappal ezelőttig fiatalosabb ruhákat hordott. Most meg se egy csinos szoknya, se egy kacérabb dekoltázs, de még a bokáját se villantja ki. Elnémberesedett. Egy darabig azt hittem, talán a házasság változtatta meg, hiszen az aranyhal a hálójában volt, ki is fogta, most már minek illegesse magát? De nem, Erzsike alapvetően illegetős. Sőt, mi több, határozottan illegetős. Néha már szinte kokettál. Most pedig úgy öltözik, mint egy szocreál...

Némi téboly.