kukacka69 beküldött történetei

Ülök a sötétségben egy elhagyatott szoba sarkában. Csend van, csak saját mély sóhajaim hallom. Érzem az egy perccel ezelőtt elfújt gyertya illatát. Szinte a tüdőm mélyére beszívom meleg illatát. Hirtelen szemem előtt elvillan egy gyors fénysugár. A villám...

- Chris figyelj, én egyáltalán nem akarok veled szakítani, mert szeretlek, érted? – eléggé kétségbeesetten kérdeztem tőle
- Ahogy gondolod. – nem válaszolt valami túl nagy kedvvel.
- Mondd, hogyan bizonyíthatnám be neked azt, hogy szeretlek?
- Amy... ne haragudj – sóhajtott egyet...

Valahogy nem úgy smárol, mint Tom, nem leszek tőle 2 cm- es távolságban a szám körül nyálas, és, és el sem tudom mondani, annyira jó volt. Ilyen az ha valaki tényleg szerelemből smárol. Jaj, de jó volt. Az este megjavult. Amikor elhúzódtunk egymástól, csak mosolyogtunk és mégegyszer megcsókolt. A mennyországban éreztem magam, majd elolvadtam...

Elviharzott mellettem Barbara, nem szólt semmit. Amikor már elég messze volt elmosolyodtam, hogy ez a liba már megint kosarat kapott és gyorsan berohantam Chrishez. Ahogy beléptem azonnal rámosolyogtam Chrisre és ő is rámmosolygott. Oda mentem hozzá és adtam neki két puszit és megöleltem. De jól esett végre megölelni. Nagyon örült ennek...

- De hát miért, mi volt az ok - kérdezte és erősen rám nézett.
- Tippelj szerinted? – kérdeztem – hát, mert nem szeretem, rájöttem, hogy nem vagyok bele szerelmes.
- Kemény okok - mormolta.
- Még szép, hogy kemény okok. Minek járjak vele, ha nem szeretem - mondtam.
- Ha van egy kis cash, akkor nem csak a szerelem számít, általában ilyenek a mai csajok - kacagott egyet...

- Azért hívtalak téged, mert már elegem van a cicababákból és mert ők nem mernek eljönni a Kör 2-re. Meg már régóta figyellek, bejössz nekem és nyugi nem fogadás tárgya vagy és nincs szándékomban, hogy kihasználjalak.
Tényleg el is felejtettem, hogy mostanában elég gyakran szoktunk szemezni. Jó, hogy ezt így megtudtuk beszélni...

- Fú, még jó, hogy időben ébredtem különben..., mit akartál tenni? - még mindig a hátam mögött állt.
Nagy nehezen én is szóhoz jutottam:
- Semmi..., semmit – mentegetőztem - csak egy kis friss levegőt akartam szívni, semmi rosszat nem akartam tenni, különben is túl gyáva lennék az.... arra, hogy netalán kiugorjak - még mindig úgy álltunk...