Gothic Lädy adatai

Így hát, letörölte arcát, s valamiért a tükörhöz sietett. Talán pont azért, hogy lássa, hogy milyen az az ember aki, szánalmasan, a reménytelenben bízva, lehetetlen álmokkal él együtt. Mikor tükörbe nézett, azon gondolkozott, s nem értette, hogyan juthatott el idáig, hogy már nem látja a lenyugvó nap, a nyíló virágok, az emberi mosolyok, s a szeretet szépségét. Nem érzett magában mást a gyűlöleten, a szánalmon, s a kétségbeesés érzésén kívül...

A mélybe engedtem, szívem kulcsát,
S azt már a sötét pokol rejti,
Elrejtettem a sok tört darabját,
Mit többé nem talál meg senki...

A szívnek nincsen hangja,
Néha mégis megdobban,
S valakinek magát odaadja,
Kiért belül forró láng lobban...

Minden oly sötét, elhalt a táj,
Érzem, hogy valami legbelül fáj,
Egyedül vagyok, s félek a sötétben,
Mert tudom, elvesztem az örök éjben,
Reménytelen, magányba estem...

Először a szívedben egy forró, égető láng gyúl,
S attól a pillanattól kezdve szemedből örökké könny hull.
Hiszen szerelmed szíve nem téged akar,
S most úgy érzed valami széttép,...

Ez nem lehet szerelem,
Ha, tényleg nem szeretsz,
Mert akkor elmúlna az érzelem,
S akkor azt mondanám: Eressz...

Szíved elnegedi szerelmét,
Mert a remény is elveszett,
Két lábad félve utána lép,
De hagyd ! Ő téged szeretett...

Most elengedem kezed,
S tudd már nem vagyok veled,
De szívemet nálad hagyom,
Hogy hozzádbújhasson minden alkonyaton...

Dörög az ég, esik az eső, olyan mintha haragudna,
Olyan mintha kínzó fájdalma nem csitulna,
S nem enyhít bánatán senki, egyfolytában csak könnyezik, sír,
Én csak azt látom,...