Búcsú tőled...

Most elengedem kezed,
S tudd már nem vagyok veled,
De szívemet nálad hagyom,
Hogy hozzádbújhasson minden alkonyaton.

Álmaim nálad maradnak,
Hogy éjjeleken sírva fakadhass,
Ahogy múlik az idő a fájdalmam eltűnik,
Mert szívemből az érzelmeket az árnyak elűzik.

Már nem leszek az éjjeled fénye,
De azért nézz néha az égre,
S lásd ahogy titokban rád várok,
S az érzéseimmel együtt semmivé válok.

Nem leszek angyal ki álmod vigyázza,
S szív mely, sír, s félve neved kiáltja,
Nem leszek az ki halálod kívánja.
Mert lelkem nem lesz a gonosz szolgája.

Nem leszek semmi, eltűnök a holdfényben,
De ott leszek örökké szíved mélyében,
S örökké halhatod a hangom lelkedben,
Annak a lánynak suttogását, mely elveszett egy szerelemben.

Ha bánt az élet, s ha fájna valami,
Én majd füledbe súgom, hogy ne feledd, vár rád valaki
Csak hallgasd, tűrd a szívem fájó dalát csendesen,
Ne félj, ha veled vagyok nem fáj semmi sem.