Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Francisco beküldött történetei
Csak tengődsz, te sem tudod, meddig. Számkivetett vagy. Egy letépett, szétszaggatott rongy. Magadra maradtál, mint kutyaürülék az út szélén. Ha rád néznek, undorral fordítják el a fejüket. Vagy észre sem vesznek, de a lelkedbe taposnak. Pusztulásod lassú, s épp ezért kínkeserves. Utolsó utadra is csak élősködők hada kísér. Sorsod beteljesedik. Nincs kegyelem, nincs vigasz. Nincs menekülés...
Az ágyamon fekszem, hátamat a kispárnámhoz támasztva. Erősen gondolkodom, hogy mit írjak, de talán épp emiatt a görcsös akarás miatt nem jut eszembe egyetlen épeszű gondolat sem. Igen. Ezek a pillanatok a legszörnyűbbek egy író életében. Sehol a múzsa, sehol az ihlet. Valaki mást boldogítanak. Nem tudom, mért ily kegyetlen velem a sors...
A téren állt, hosszú évek óta változatlan helyén. Álla a hegedű testére támasztva, kezében vonó. Vett egy mély lélegzetet, lehunyta a szemét és játszani kezdett. A hangok lassan kúsztak elő a hangszerből, s fokozatosan betöltötték az egész teret, visszaverődve a repedezett, sok helyütt a vakolattól megszabadult, csupaszon álló penészes falakról...
Szeme még mindig csukva volt, de most megmozdította karját, mely eddig az ölében pihent. Kezei önálló életet élve tapogatóztak körülötte, alaposan megvizsgálva az alatta lévő felületet, az érzeteket az agyba továbbítva. A lepedő eltűnt. Vagy csak rosszat álmodott és kifetrengte maga alól? Keze ezután a falat tapogatta. Hullik a vakolat? És a szagok! Földszag és fűszag és füstszag. Nem értett semmit...
Próbálok logikusan gondolkodni. Öltönyben vagyok, tehát valószínűleg valamilyen összejövetelen vehettem részt. De vajon min? Esküvőn? Keresztelőn? Érettségi találkozón? Fogalmam sincs. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy bárhol is voltam, jelentős mennyiségű alkoholt fogyaszthattam el, mert mással nem tudom megmagyarázni ezt a - számomra páratlan - emlékezetkiesést...
Egy olyan világot hagyott hátra, ahol az embereken úrrá lett a keserűség, a szomorúság, a félelem mindentől és mindenkitől, s az utálat minden és mindenki iránt. Egy olyan világot, mely maga volt a Pokol, túlszárnyalva minden elképzelést, melyet az emberek valaha is társítottak ezzel a szóval. ..