Monológ

Fekszem. A fekhelyem kemény, sehol egy párna, szóval kényelmetlen. Próbálok megmozdulni, de valamiért nem megy. De nem erőlködöm.
Nem látok semmit, teljes sötétség vesz körül. Azonban érzem, hogy ruha van rajtam. A bal cipő szorítja a nagylábujjamat. Öltöny feszül rajtam, a nyakkendő pedig az ádámcsutkámat szorongatja. Vajon ki húzta meg ennyire? Nem tudom. S csak most döbbenek rá, hogy nem emlékszem semmire.

Próbálok logikusan gondolkodni. Öltönyben vagyok, tehát valószínűleg valamilyen összejövetelen vehettem részt. De vajon min? Esküvőn? Keresztelőn? Érettségi találkozón? Fogalmam sincs. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy bárhol is voltam, jelentős mennyiségű alkoholt fogyaszthattam el, mert mással nem tudom megmagyarázni ezt a - számomra páratlan - emlékezetkiesést. Azután hazatámolyogtam, vagy hazahoztak, lefeküdtem vagy lefektettek, a jelekből ítélve a kemény parkettára, s minden bizonnyal egy ablaktalan helyiségben, mert a sötétség áthatolhatatlan.

És ez most már kezdett zavarni. Sőt mi több, egyre jobban kétségbe voltam esve. Az egészben a legrosszabb a bizonytalanság. Szívszorongató érzés. A legszívesebben sírnék, de nem sikerül egyetlen könnycseppet sem kisajtolnom. Ez még tovább növeli bennem a feszültséget. Egyszerűen tehetetlen vagyok és ez bosszant. Sehol egy fogódzó – sem fizikai, sem szellemi értelemben – amely biztonságot és bizonyosságot nyújtana.

Teljesen kiborultam. Üvölteni szeretnék, de ez sem megy. Ez még jobban kiborít. S minél jobban kiborulok, annál inkább szeretnék üvölteni, úgyhogy kialakul egy ördögi kör, melynek két résztvevője egymást táplálja, s ez közeledő robbanással fenyeget. S én nem tehetek semmit.
S amikor úgy érzem, hogy nincs tovább, ezt nem lehet tovább elviselni, mint vihar után a napsütés, mint nyugtalan alvás után az ébredés, megváltásként érkezik egy hang. Egy nem is oly távoli harangzúgás. S ebben a szent pillanatban megértek mindent, hiszen újra emlékszem mindenre.

Megnyugszom, s folytatom azt a tevékenységemet, amit ezelőtt is csináltam. Tovább hallgatom a síri csendet.
Egy hete temettek.