Elinor Apricot beküldött történetei

- Elnézést, McGalagony professzor, én csak… elaludtam. – Lily tétovázott, aztán úgy döntött cselekszik. A Roxfort Expresszes ügyet még elhallgatta Remus kedvéért, de ami sok, az sok. – És jelentenem kell valamit, tegnap James Potter szerelmi bájitalt adott be nekem, és ennek következtében nyilvánosan megalázott, egy… - Lily a könnyeivel küszködött – egy fogadásért… egy zacskó mindenízű drazséért…

Az árny céltudatosan haladt a falak mentén. Éppen befordult az egyik szűk kapun, amikor felhangzott az ordítást. Felfedezték hát a gyilkosságot. Az emberek, katonák és szolgák arrafelé kezdtek rohanni, hogy megtudják mi történt. A lány megtorpant egy pillanatra és hátrafordult, látta a szaladó embereket, aztán tovább suhant. Lefelé haladt a kis út, egyre hűvösebb volt az idő. Két őr állt a folyosó végén. A lány megfeszítette íját és lőtt...

– Üdvözlégy a Szükség Szobájában, Lily Evans. Nem, nem kellett volna válaszolnod ott lent, mert én egyáltalán nem akartam kérdezni semmit. Ma nem kaptál választási jogot.
–James… – suttogta áhítattal Lily. – Óh, James…
– Örülök, hogy ennyire kedvelsz, de csak mindent csak szépen sorjában, drága. Hát igen, a szerelmi bájital segít a legrosszabb helyzetekben is. – Rámosolygott a lányra, aki még mindig áhítattal bámulta, majd az asztalhoz vezette...

- Na jó, úgy látom, más eszközhöz kell folyamodnom - Christine előkotort a ládája aljából egy könyvet, abban kezdett el lapozgatni a megfelelő varázsige után kutatva.
- Olyan hosszú, nyáron teljesen elfelejtettem, mert otthon nem kellett használnom, de így hogy megint veletek vagyok...
- Ááá ne csak a felkeltős varázsigét ne! - Alice és Lily is úgy pattant ki az ágyból, mintha rakétát szereltek volna a hátsó felükre...

- Mi a neve? - kérdezte Lily.
- Hát te nem is figyelsz? Hol járnak a gondolataid Lily drágám? - mormolta Christine.
- Sarah Pitont mondott McGalagony - válaszolt Alice, miközben ő is a széken ülő lányt pásztázta.
- Miért gondolkodik ennyi ideig a Süveg? - aggodalmaskodott Lily szokásához híven.
- Biztosan több házba is megfelelnek a tulajdonságai - tippelt Alice...

Szeretni. Forró áramként terjedt szét a szó a testében, tudta, hogy a hideg nem tarthatja vissza őt többé. Tett egy lépést. Mégy egyet. Még egyet. Képes rá. Meg tudja csinálni. Megszaporázta lépteit, egyre följebb és följebb jutott, de érezte az erőt, amely egyre jobban vissza akarja húzni. Az erőt, amely mindig földhöz ragasztja az embereket, amely mindig visszarántja őket a porba. Nem! Ezúttal nem teszi őt nyomorulttá...

A Roxfort Expressz már bent állt a vágányon. A piros mozdony dudált és pöfékelt. Felnőttek és diákok ácsorogtak a peronon egymástól búcsúzkodva és ígérve, hogy mihamarabb küldenek majd levelet. Csak a közelebb állókat lehetett felismerni a vonat füstjéről. Gyerekek indultak, hogy csomagjaikat felpakolják valamelyik fülkébe. Elsősök szomorkodtak az elválás pillanata miatt. Szülők lehelték utolsó búcsú puszijukat gyermekeik arcára. Nem fognak találkozni karácsonyig...