DREAMER adatai

A lények, nyilvánvalóan pszichés okokból folyamatosan rejtőzködő életmódot folytatnak. Igen nagy energiákat fektetnek abba, hogy testüket beborítsák különböző anyagokkal. Ezek között található más élőlények anyagaiból készített, és mesterségesen előállított anyag is. Különös, hogy szinte minden egyednek van saját búvóhelye, amelyen gyakran többen is osztoznak...

Volt valami rémült felhang, ami miatt nem nyitotta a tartályt, hanem pöccintett feljebb a teljesítményen a visszafordulóhoz, és megnyomta az adás gombot.
Nem tudta befejezni a nyugtázást. Szemei előtt villám robbant, a gép megrándult.
Félig öntudatlanul is csodálkozott, legalább öt-hat méterrel vagyok a vezeték felett.
Összeszedte minden erejét, inkább csak sejtve, mint látva, az előző körök alkalmával megfigyelt útkereszteződést próbálta megcélozni. Remélte, hogy a közlekedők...

- Állj! - csattant fel Roberts. - Mi van?! Miről beszélnek?! Mit képzelnek kit cipeltek ide?
Steve csak vigyorgott. - Pontosan tudjuk, hogy Ön a kerületi rendőrfőnök. Ezért hoztuk ide. Képzelje el, ha a bűnözők tudomást szereznének rólunk. Mit tippel meddig élnénk? Az sem volna szerencsés ha nagydobra vernénk, hiszen a nyakunkba szakadna a sajtó, a tudományos világ, kisérleti nyúl lenne a barátom. Ezért döntöttünk úgy, hogy fű alatt, csendben felhasználjuk ezt az új tudást a bűnüldözés...

- A biztosítónak bemutatott szállítólevelek szerint, elektronikai részegységek voltak a raktérben, és csak a rakomány értéke miatt volt szükségük zárt udvarra, - gondolkodott tovább hangosan Steve - továbbá, hivatalosan egy szó sem esett arról, hogy kommandósok is voltak a helyszínen. A minisztériumban pedig nem hallottak semmiféle Mc Carthy ezredesről!
- Csak nem szeánszot ültök ismét? - kesergett Eva amikor Steve este újra megjelent. Egész napjuk kellemesen telt, Peter kedves,...

Steve, idáig jutva az olvasásban, megpihent, majd folytatta a kihallgatások jegyzőkönyveinek tanulmányozásával, amelyekből az derült ki, hogy senki nem látott-hallott semmit. A rendőrség meglepő gyorsan lezárta az ügyet, így a biztosítónak fizetnie kellett. Steve, akkor még mint új seprű, aki jól seper, buzgón belevetette magát az általa furcsának vélt részletek tisztázásába (egy kamion hangos szerkezet, miért nem hallotta senki. Ha, valóban gépalkatrészek voltak a raktérben, hogy kerültek...

- A cikkben az szerepelt, - folytatta - hogy egy idős hölgyet, késő este rablótámadás ért. Csak ennyi. Ja, és hogy a nő meghalt. Semmi több. Ezzel szemben én a "belső látásommal" azt is láttam, hogy ez a sugárút végén egy lámpaoszlop alatt történt, meg hogy a támadó, egy fiatalember szemölcsöt vagy anyajegyet mit tudom én mit viselt az orra mellett. -
Steve érdeklődve kezdett figyelni.
- Rettenetes volt "látni" ahogy elbánt az az életerős vadállat a nénikével....

Csend volt, s csak a ház megszokott zajai hallatszottak. Lelökte az újságot és újra aludni próbált. Már lebegett az álom határán, amikor ismét eszébe jutott a cikk a kirabolt és megölt idős emberről. Furcsa dolog történt vele, mintha moziban ült volna, látott maga előtt egy utcarészletet dulakodó emberekkel. Idős nő tiltakozott mind erőtlenebbül, a vele szemben erőszakosan fellépő izmos fiatal férfi akciói ellen. Görcsösen szorította magához a táskáját és felváltva próbálta védeni fülbevalóit,...

Az AGY-ban az érzékelőktől kapott adatok alapján elindult egy programrészlet, amelynek hatására döngve helyükre csapódtak a vastag betonlapok, amelyek az ajtónyílások szigetelését voltak hivatva szolgálni, az üzemmenettől eltérő viszonyok esetén. A főmérnök hallotta a döndülést és összeugrott a gyomra. Ismerte ezt a hangot - még a szerelés során a próbáknál és később az időszakonkénti gyakorlások során, hallhatta eleget - ezt nem lehetett eltéveszteni...

A fiú hazakísérte. Meghasonlott önmagával akkor. Ő, a büszke rátarti lány, magában könyörgött, hogy akarja már megcsókolni ez a kelekótya szőke vitéz. Már negyedórája álltak a kapuban, mire összeszedte a bátorságát és felszólította, hogy most kér egy búcsúcsókot, aztán aludni megy, mert különben állva elalszik. Ennivalóan esetlen volt a fiú! Ehhez képest, pár perc után azon kapta magát, hogy a lábai nem érik a földet, és olyan bizsergés fogta el, amilyent még sosem érzett...

Kedves Szent Péter!
Engedd meg, hogy mielőtt színed elé járulok - bebocsátást kérve - összefoglaljam gyarló életem főbb eseményeit, megkönnyítendő a beléptetési ceremóniát.
Gyermekéveim alatt, emlékeim szerint, alig néhány említésre méltó bűnt követtem el. Mindössze talán két macska és egy kutya szárad a lelkemen, de már azokat is megbántam...