Pillanat

Kedves Szent Péter!

Engedd meg, hogy mielőtt színed elé járulok - bebocsátást kérve - összefoglaljam gyarló életem főbb eseményeit, megkönnyítendő a beléptetési ceremóniát.
Gyermekéveim alatt, emlékeim szerint, alig néhány említésre méltó bűnt követtem el. Mindössze talán két macska és egy kutya szárad a lelkemen, de már azokat is megbántam.
Iskoláimat mérsékelt lendülettel, az "éppen csak sikerüljön" jegyében végeztem. Igazán csak az engem érdeklő, műszaki érdekességek kötöttek le, azok is csupán rövid időre.
Mint egyke, meglehetősen elkényeztetett kamaszra sikeredtem. Szüleim gyakori lakóhelyváltoztatása miatt, nem volt baráti köröm, magányos farkasként telt fiatal korom.
A lányokkal is esetlenül bántam, sokakat megsértettem, mire huszonegy évesen találtam egy hasonló lelkületű lányt. Nem mondom, hogy gyönyörű, de hiszen magam sem voltam soha egy Adonis. Mint emberre figyeltem fel rá, csak hab volt a tortán, hogy mást hordott a lábai között, mint én. Egy év múlva összeházasodtunk. Nem egy minta házasság volt a miénk. Bár sosem csaltuk meg egymást, gyakorta összekülönböztünk, ám mindig felülemelkedtünk a bajokon. Két fiút nemzettem, akiket kisebb - nagyobb problémák árán felneveltünk.
Az emberekkel elfogadható volt a kapcsolatom. Igyekezetem, hogy ne bántsak meg senkit, többnyire sikerült.
Kérem, hogy bűneimet megbocsátva fogadjatok jó szívvel!

Az irányíthatatlanul száguldó autó gyorsan pörögve csúszott a váratlanul jeges útszakaszon, a szemközti sávban közeledő, kétségbeesetten dudáló kamion felé. A profi pilóta mindent egy lapra feltéve az utolsó pillanatban engedte fel a hatalmas jármű fékpedálját és rántotta félre a kormányt, mindössze centiméterekkel kerülve el csupán a személykocsit. A kisautó utolsót fordulva az útszéli kavicságyban állt meg.
Vezetője a rémülettől még tág szemekkel súgta reszkető utasának: Jesszus, az előbb lepergett az egész életem ijedtemben!
Pihegve dőlt a kormánykerékre.