Dharmamestertanitvanya beküldött történetei

A fogadó gazdája elmondta nekem hogy két nappal azelőtt távoztak el onnan, maga a latin százados küldött hozzá húsz katonát ajándékokkal, meghagyván nekik hogy vigyék a kiválasztottat el hozzá. Csakhogy a katonák érkezésekor megjelent három ördög, olyanok mint amely a Babilon Városból érkezett csillagjósoknak hozta Elohénu üzenetét hetekkel ezelőtt, rátámadtak a latin katonákra, senkit meg nem öltek csak lefegyverezték valamennyit, azután pedig távoztak a fogadóból a kiválasztott családjával...

Késő éjszaka van. Gábor most semmi álmosságot nem érez mégsem. Ebéd ideje óta dolgozott, majdnem éjjel tizenegy óráig. Az előbb feküdt ágyba, de nem megy az alvás. Kitárta az ablakát, odaült...

Ő eltolta maga elől Hamid-bebet, hozzám lépett, annyira közel hogy szinte hozzám ért testével. Lehúzta vállairól ruháját, hagyta nézzegessem kedvemre meztelen melleit.

Ez semmiképpen sem szentírás, és nem is csúfolkodás az ókori könyvekkel. Egyfajta átírás. Felmerült ugyanis számomra (és biztos vagyok abban hogy nem voltam ezzel egyedül): milyen is lehetett a legjobb ember. Milyen lehetett ő, aki legjobb volt mindannyiunk között? Milyen lehetett ő, aki tudta, felfogta, értette, élte is a Paulus apostol által megfogalmazott elvszerűséget: ”...mert az az Isten akarata hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson”.
Én megengedtem magamnak azt...