Egy Igaz Szerelem...

Mi is az az Igaz Szerelem??? Az az igazság, hogy már vőlegényem van, mégis egy másik fiú után sajog a szívem... Ez nem normális dolog. Az ember megházasodik, gyerekeket nevel fel, és meghal, ahogy az lenni szokott. Az emberek többsége szerelemből házasodik. Azt szokták mondani, hogy azzal is nehéz egy életet leélni, akit szeretsz... nem hogy akit nem?
13 éves voltam, amikor először találkoztam vele. 1 hét alatt beleszerettem. November 24-én jöttünk össze, és január 3-án szakítottunk. Azt hitte, megcsalom, de nem csaltam meg. Csak egy hülye haver mondat azt, aki ártani akart nekem. Én nagyon szerelmes voltam belé, egy világ omlott össze bennem, amikor elhagyott. Persze ezt titkoltam mindenki előtt - mindenki előtt, kivéve a családomat.
Anyám velem együtt szenvedett, mert ugye egy anya sem szereti látni, ha a gyermeke szomorú. Ő nem nagyon szerethetett, mert szinte rögtön a szakításunk után elkezdett járni az akkori barátnőmmel, aki amúgy egy büdös kis kurva, és csak kihasználta Őt. Nem azért kurvázom, mert elcsábította... kefélt orrba-szájba.

Szegény kis Szerelmem túl későn vette észre, és beleszeretett. A szívnek pedig nem lehet parancsolni. Tél volt. Órákat ültem a hidegben a lépcsőházuk előtt, abban a reményben, hogy egyszer majd felgyullad a villany, és meglátom lefelé jönni alakját. Még akkor is, amikor már nem voltunk együtt. Miután kiheverte azt a ribancot, a másik barátnőmmel kezdett el járni, akivel akkoriban nagyon jóban voltunk, bár a viszonyunk most se sokat változott. Az a csaj a szomszédja volt. Szegénykémmel állandóan veszekedtünk, mert mérges voltam rá, és valamivel lepleznem kellett a fájdalmamat. Nem akartam elveszíteni, így mindig a közelében voltam. Akkor is, amikor a barátnőmmel járt. Szinte mindig ott voltam zavaró harmadiknak... És mindig megpróbáltam magamra hívni a figyelmét. A végefelé már kettesben voltam vele, és nagyon sokszor közel voltunk az intim testközelséghez.

Aztán egyik este bevallotta, hogy nagyon kíván, és meg akar kapni. Aznap este megcsókolt. Életemben először igazán megcsókolt. Annyira kavarogtak bennem az érzelmek, hogy majdnem elsírtam magam. Emlékszem, mikor hazamentem, csak bámultam magam elé az asztalra. Nem akartam elhinni a történteket. A rá következő hét úgy szerepelt a naptáramban, hogy "álom". A hét minden napját együtt töltöttük, és nem érdekelt, hogy csak erotikus érzelmeket táplált irántam, mert ott volt mellettem, és akkor csókolhattam meg, amikor csak akartam. Szombaton vagy vasárnap - már nem emlékszem tisztán - átmentem a barátnőmhöz, és egy rózsát tartott a kezében. Megkérdeztem, hogy kitől és miért kapta. Azt mondta, hogy Tőle. Nem tudom semmihez hasonlítani azt az érzést, a könyvekben ezt "erős gyomorvágásnak" titulálják. Legyen az.

Mindegy, mi volt az, de a lényeg, hogy hatalmas fájdalom. Ő aznap visszament a városba, ahol élt. Kb. 200 km-re tőlem. Olyan jó 1-2 hónapig nem láttam. Aztán egyik nap feltűnt. Épp beszélgettem anyámmal, kinéztem az ablakon, és épp a házunk előtt ment el. Azonnal lerohantam hozzá... mármint utána. Persze akkor sem hozzám jött, hanem a barátnőmhöz. Nem fogom elaprózni, a lényeg, hogy mát benne voltunk bőven a télben ismét, és akkor minden 7végén visszajött 1-2 napra. És általában ezeket az időket velem töltötte. Volt egy garázsuk, a házunktól nem messze; volt benne ágy meg radiátor meg ilyesmi. Ez már nyáron volt. Anyuéknak azt mondtam, hogy diszkóba megyek haverommal. Ekkor már 15 éves voltam, Ő 16. Éjfél körül felhívott, hogy menjek a garázshoz. Hajnal 5-ig ott voltam, és csodálatos volt. Nem feküdtem le vele, amit a mai napig bánok. Neki kellett volna adnom a szüzességem. Nagyon sokat beszélgettünk, csókolóztunk, egymáshoz bújtunk, ilyesmi. Reggel elbúcsúztunk, még másnap elkísértem egy helyre, utána már csak arra emlékszem, hogy elbúcsúztam Tőle. Azóta nem láttam.

19 éves vagyok. Nem tudom, hogy hol lakik, nem tudom, hogy - hogy nézhet ki. Ő most 20 év körül van. Bárcsak tudnám a címét, akkor megírnám, amit érzek.... "- Hogy soha nem fogom elfelejteni, és vele akarok élni. Látni akarom, hogy milyen férfi lett belőle, a karomba akarom zárni. Mellette akarok megöregedni, és vele akarok egy sírban feküdni. Gyerekeket akarok szülni neki, És ahogy szerette volna, az első fiúnak Gyula lenne a neve..... az apja után. Érte mindent elhagynék, érte feladnám az álmaimat. A mostani vőlegényemet másodpercek alatt elhagynám... Miatta. Már 4 éve nem láttam, de a szerelmem ugyanakkora, sőt, ha ez lehetséges, akkor még vagy 4-5 számmal nagyobbra nőtt. Szeretem őt, és Szeretni fogom Örökre. És az sem érdekelne, ha kinevetne, vagy eldobná a levelem, de tudná, hogy van valaki, aki szereti. Nem tudom, hogy néz ki, engem nem érdekel, ha úgy néz ki, mint egy disznó, vagy ha pálcika vékony lett. Akkor is szeretni fogom. Mindörökre... Mindhalálig. " Istenem, Istenem, bárcsak még egyszer láthatnám..... (Holecskó Gyula emlékére)