bogumil beküldött történetei

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Mariska néni megetette a tyúkokat, az egy szem anyadisznót, a két bezoár kecskét és nekiállt Riskának. Józsi bácsi szokása szerint a budin trónolt a Népszabadságot olvasva, amikor szörnyű dolog történt. A sok üléstől az elkorhadt WC-ülőke deszkája felmondta a szolgálatot, és beszakadt Józsi bácsi alatt. Az öreget úgy nyelte el a szar, hogy csak a feje, meg a két újságot tartó keze látszott ki a fekáliából. Valami földöntúlian kétségbeesett kiáltozásba...

– Te vagy az, Mindenható Atyám?
– Igen, én vagyok az.
– Mi a parancs?
– Új feladattal bízlak meg. Este alkonyatkor lemégy a Mucsi tanyára, bemégy a tyúkólba, pontosan hatkor. Megállsz az ajtóban, és a dimenzió-kapun át belép három ember. Az idősebb Balambér mester és két fiatal segédje. Őket, hármukat kell elhelyezned a Mucsi tanyán. Ki kell alakítanotok az istállóban egy művér előállító kísérleti laboratóriumot. Meg kell szervezned az alapanyag termelést, begyűjtést,...

Mariska néni éppen a tehén tőgyit rángatva, annak fejésével volt elfoglalva, míg az öreg a budin trónolt. A gép gurult egy darabig és megállt a tyúkól előtt. Mariska néni akkorát rántott a tehén csöcsin, hogy az fejősszékestől, vedrestől felrúgta őt az eperfa tetejére. Ott sipítozott kétségbeesetten, mire Józsi bácsi letolt gatyával kirohant a budiból és hányni kezdte magára a kereszteket.
–Szűzmáriauramisten … mi van itt? Kitört a háború, megjöttek az Ufók?

Aztán kitárultak a szárnyas-ajtók és beengedték a sajtó képviselőit.
Mondani sem kell, hogy Tónink a kérdések kereszttűzébe került. Ő pedig csak állt csendesen a kérdések záporában és szerényen mondogatta:
–Uraim, én csak egy kis szürke egér, egy feltaláló vagyok, aki ráadásul pechjére magyarnak születék. Hisz országomban ősi jelszó „ej, ráérünk arra még” Én csak szerettem volna megmutatni, mit tud a magyar. Mér', kell ebből ekkora ügyet csinálni? Kihúzzuk Amerikát a szarból,...

Tóni hazament panelkuckójába, és miután elfogyasztotta hűséges neje paprikás krumpliját, lefekvés után megekecselte az asszonyt,és lefordulva róla, mély álomba merült. Úgy fújtatott álmában, mint egy kiszuperált keshedt gőzmozdony. Álmában, a paradicsomban járt és a mennyország legszebb huriival szeretkezett a végkimerülésig.

Szokásos délutáni sziesztáját töltötte gödrös díványán elnyúlva Tóni, s szendergéséből ébredve a plafonon mászkáló legyeket figyelte. Sose lehet tudni, hogy ez a megfigyelés mennyiben viheti előre a világ dolgait. Mióta ebben az ingatag ezoterikus világban él, bizony állandó készenlétben kell állnia a Mindenható Atya újabb ráosztott feladatának teljesítésére. Mint hajdani masiniszta jól tudta, hogy egy virtigli vasutas, az mindig készenlétben van, ha esik, ha fúj. Mert ha szólít a kötelesség,...

– Hát itt vagy újra barátom – nézett az úr nefelejcskék szemeivel a még most is remegő Toncára.– Itt uram.– Egyet árulj el nekem, milyen emberek vagytok ti magyarok, hogy mindig azután áhítoztok, ami már régen elveszett. Miért nem tudtok beállni a népek sorába, és sodortatni magatokat az új eszmék áramlataival? Ó uram! Nem ismered te a magyarok lelkét, ha uniformizálnak bennünket s elvennék tőlünk büszke gőgünket, önsajnálatunkat, irigységünket, akkor már nem is lenne értelme magyarnak...

A főminiszter elmosolyodott, ilyetén fogékonyság láttán és így folytatta.
– Kedves jótevőnk, azon kellene inkább elgondolkoznunk, hogy először is hűséges párttagjaink, szekértolóink, seggnyalóink között hogyan osszuk el ezt a potom négymilliárd Eurót. Na ezt én a kabinetemmel kidolgoztatom Addig is betesszük a pénzt a Bukta bankba. Innen majd szépen átutaljuk a Komondor szigeti adóparadicsomban lévő kirendeltségemre. Veszünk ott egy birtokot, felépítjük a pártüdülőt, golfpályát kuplerájjal,...

Éjfél körül összetolták az asztalokat és egymásba karolva az ellenzékkel, eljárták a tápéi darudögöst. Úgy verte a csizmaszárát a miniszterelnök, mintha világéletében néptáncos lett volna. Azt azért az éles szemű megfigyelő mindjárt láthatta, hogy a miniszterek, reszortosok a miniszterelnökkel az élen úgy táncoltak, ahogy Züriel űrmester fütyült. Hajnal felé összecsókolóztak az eddig bősz ellenfelek, és mély részeg álomba merültek. Így ért véget a potykafalvi dáridó.

Tudok a birtokodon történt gyilkosságról, amit eltusoltatok... Tudom, hol van Farkas Helga holtteste.
– Elég! Hazug barom! Letartóztatlak, börtönbe csukatlak! Elmeszociális intézetbe záratlak! Miket beszélsz itt össze-vissza? Jó, hogy nem azzal jössz itt nekem, hogy tudod, hol van Attila aranykoporsója.
– Kapaszkodj meg patkánykám, ezt is tudom, de még nem jött el az ideje, hogy nyilvánosságra hozzam. Most az ügyek felgöngyölítése a feladatom. Te nem fogsz ellenem tenni semmit,...