bakos1022 adatai

Néha, mikor kihunynak a fények,
És a nap eltűnik az égről
Úgy érzem sosem lesz másnap.
És néha bárcsak ne lenne!
Mikor mellettem vagy,
Velem vagy, úgy érzem nincs...

Hallja, ahogy a lény szalad utána a folyosón. Most nem lehet. Nem lehet, hogy most érjen véget. Muszáj, hogy elérje az ajtót. Már csak pár méter… futni kezdett. A világítás ki-ki hagyott. De fel sem figyelt rá. A hajó kissé balra dőlt. A tenger kezdi magába szívni. Bárcsak örökre elnyelné a lénnyel együtt...

Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.

Vajon fognak valaha szeretni,
Ölelni, csókolni, féltőn óvni?
Lesz, ki fogja kezem,
Szívébe zárja szívem?

Végtelen percek tengnek az évben,
Magányos lelkem rabja a végnek...

Bíbor kék égen suhan egy felhő,
Szél szárnyán, zenél az erdő.
Zúg a patak, csobban a hal,
Rímet hányva, ordít a raj.