Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.
Érintettem ezernyi állomást,
Milliónyi embert, látomást.
Volt mikor azt hittem, megvan,
De rájöttem, tévúton jártam.
Vihar, orkán, hurrikán,
Tépte, szabdalta vitorlám.
Hullámok megannyi ostroma,
Dühös tenger, rettentő ostora.
Egy part, szikla, éles zátony,
Hajóm nincsen, tutajon zászlóm.
Lelkem elveszett, kimerült, éhes,
Szívem elhagyott, sebtől véres.
Vándorként jártam világot,
Láttam csodát, elhervadt virágot.
Kerestem nőt, őt, szerelmet,
Boldogságot, sorstól kegyelmet.
Pofán röhögött, elhagyott engem,
Szakadt ruhám, elázott ingem.
Ő volt kire vágytam, álmomban láttam,
De fejszém túl nagy fába vágtam.
Nem lehet cél utam végén,
Hiába dicső útra tértél.
Térképem becsapott,
Istenem elhagyott.
Sziget, melyre vetődtem, kihalt volt,
Nincs senki sem, csak én vagyok.
Ez hát az élet, melyet nem kértem,
Magány, egy hely, ahová más nem téved.
Itt kell élnem, elzárva,
Társam, egy korhadt pálma.
Itt a vég, alá dőlve,
Lelkem meghalt, örökre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Tagoltan:
Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.
Érintettem ezernyi állomást,
Milliónyi embert, látomást.
Volt mikor azt hittem, megvan,
De rájöttem, tévúton jártam.
Vihar, orkán, hurrikán,
Tépte, szabdalta vitorlám.
Hullámok megannyi ostroma,
Dühős tenger, rettentő ostora.
Egy part, szikla, éles zátony,
Hajóm nincsen, tutajon zászlóm.
Lelkem elveszett, kimerült, éhes,
Szívem elhagyott, sebtől véres.
Vándorként jártam világot,
Láttam csodát, elhervadt virágot.
Kerestem nőt, őt, szerelmet,
Boldogságot, sorstól kegyelmet.
Pofán röhögött, elhagyott engem,
Szakadt ruhám, elázott ingem.
Ő volt kire vágytam, álmomban láttam,
De fejszém túl nagy fába vágtam.
Nem lehet cél utam végén,
Hiába dicső útra tértél.
Térképem becsapott,
Istenem elhagyott.
Sziget melyre vetődtem, kihalt volt,
Nincs senki sem, csak én vagyok.
Ez hát az élet, melyet nem kértem,
Magány, egy hely, ahová más nem téved.
Itt kell élnem, elzárva,
Társam, egy korhadt pálma.
Itt a vég, alá dőlve,
Lelkem meghalt, örökre.