Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.
Érintettem ezernyi állomást,
Milliónyi embert, látomást.
Volt mikor azt hittem, megvan,
De rájöttem, tévúton jártam.
Vihar, orkán, hurrikán,
Tépte, szabdalta vitorlám.
Hullámok megannyi ostroma,
Dühös tenger, rettentő ostora.
Egy part, szikla, éles zátony,
Hajóm nincsen, tutajon zászlóm.
Lelkem elveszett, kimerült, éhes,
Szívem elhagyott, sebtől véres.
Vándorként jártam világot,
Láttam csodát, elhervadt virágot.
Kerestem nőt, őt, szerelmet,
Boldogságot, sorstól kegyelmet.
Pofán röhögött, elhagyott engem,
Szakadt ruhám, elázott ingem.
Ő volt kire vágytam, álmomban láttam,
De fejszém túl nagy fába vágtam.
Nem lehet cél utam végén,
Hiába dicső útra tértél.
Térképem becsapott,
Istenem elhagyott.
Sziget, melyre vetődtem, kihalt volt,
Nincs senki sem, csak én vagyok.
Ez hát az élet, melyet nem kértem,
Magány, egy hely, ahová más nem téved.
Itt kell élnem, elzárva,
Társam, egy korhadt pálma.
Itt a vég, alá dőlve,
Lelkem meghalt, örökre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Tagoltan:
Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.
Érintettem ezernyi állomást,
Milliónyi embert, látomást.
Volt mikor azt hittem, megvan,
De rájöttem, tévúton jártam.
Vihar, orkán, hurrikán,
Tépte, szabdalta vitorlám.
Hullámok megannyi ostroma,
Dühős tenger, rettentő ostora.
Egy part, szikla, éles zátony,
Hajóm nincsen, tutajon zászlóm.
Lelkem elveszett, kimerült, éhes,
Szívem elhagyott, sebtől véres.
Vándorként jártam világot,
Láttam csodát, elhervadt virágot.
Kerestem nőt, őt, szerelmet,
Boldogságot, sorstól kegyelmet.
Pofán röhögött, elhagyott engem,
Szakadt ruhám, elázott ingem.
Ő volt kire vágytam, álmomban láttam,
De fejszém túl nagy fába vágtam.
Nem lehet cél utam végén,
Hiába dicső útra tértél.
Térképem becsapott,
Istenem elhagyott.
Sziget melyre vetődtem, kihalt volt,
Nincs senki sem, csak én vagyok.
Ez hát az élet, melyet nem kértem,
Magány, egy hely, ahová más nem téved.
Itt kell élnem, elzárva,
Társam, egy korhadt pálma.
Itt a vég, alá dőlve,
Lelkem meghalt, örökre.