Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.
Érintettem ezernyi állomást,
Milliónyi embert, látomást.
Volt mikor azt hittem, megvan,
De rájöttem, tévúton jártam.
Vihar, orkán, hurrikán,
Tépte, szabdalta vitorlám.
Hullámok megannyi ostroma,
Dühös tenger, rettentő ostora.
Egy part, szikla, éles zátony,
Hajóm nincsen, tutajon zászlóm.
Lelkem elveszett, kimerült, éhes,
Szívem elhagyott, sebtől véres.
Vándorként jártam világot,
Láttam csodát, elhervadt virágot.
Kerestem nőt, őt, szerelmet,
Boldogságot, sorstól kegyelmet.
Pofán röhögött, elhagyott engem,
Szakadt ruhám, elázott ingem.
Ő volt kire vágytam, álmomban láttam,
De fejszém túl nagy fába vágtam.
Nem lehet cél utam végén,
Hiába dicső útra tértél.
Térképem becsapott,
Istenem elhagyott.
Sziget, melyre vetődtem, kihalt volt,
Nincs senki sem, csak én vagyok.
Ez hát az élet, melyet nem kértem,
Magány, egy hely, ahová más nem téved.
Itt kell élnem, elzárva,
Társam, egy korhadt pálma.
Itt a vég, alá dőlve,
Lelkem meghalt, örökre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Tagoltan:
Hosszú az út, melyen indultam,
Vándorként, félig tébolyultan.
Mennem kellett, nem dönthettem,
Ö, és a szerelem lett a végzetem.
Érintettem ezernyi állomást,
Milliónyi embert, látomást.
Volt mikor azt hittem, megvan,
De rájöttem, tévúton jártam.
Vihar, orkán, hurrikán,
Tépte, szabdalta vitorlám.
Hullámok megannyi ostroma,
Dühős tenger, rettentő ostora.
Egy part, szikla, éles zátony,
Hajóm nincsen, tutajon zászlóm.
Lelkem elveszett, kimerült, éhes,
Szívem elhagyott, sebtől véres.
Vándorként jártam világot,
Láttam csodát, elhervadt virágot.
Kerestem nőt, őt, szerelmet,
Boldogságot, sorstól kegyelmet.
Pofán röhögött, elhagyott engem,
Szakadt ruhám, elázott ingem.
Ő volt kire vágytam, álmomban láttam,
De fejszém túl nagy fába vágtam.
Nem lehet cél utam végén,
Hiába dicső útra tértél.
Térképem becsapott,
Istenem elhagyott.
Sziget melyre vetődtem, kihalt volt,
Nincs senki sem, csak én vagyok.
Ez hát az élet, melyet nem kértem,
Magány, egy hely, ahová más nem téved.
Itt kell élnem, elzárva,
Társam, egy korhadt pálma.
Itt a vég, alá dőlve,
Lelkem meghalt, örökre.