Néha, mikor kihunynak a fények,
És a nap eltűnik az égről
Úgy érzem sosem lesz másnap.
És néha bárcsak ne lenne!
Mikor mellettem vagy,
Velem vagy, úgy érzem nincs lehetetlen.
És az kívánom, bárcsak sose lenne reggel.
De a nap végül mindig felkel,
És te a sugarait meglovagolva mindig elmész.
Bárcsak ne mennél, bárcsak maradhatnál,
Bárcsak egy kicsit több időt velem tölthetnél.
Szükségem van rád,
Hogy mellettem légy,
Fogd a kezem, és ne hagyj magamra,
Ne hagyj elveszni, mert…
De csak múló ábránd és örök álom maradsz.
Örökkön, örökkön, örökké.
És mire feleszmélek te már rég eltűntél,
És én ismét magamra maradtam.
Hiányzol.
A mosolyod, a bőröd illata, az igéző tekinteted,
A gyönyörű piszok az orrod alatt,
Mely olyan bájossá tesz,
És ahogy azt mondod „hát jó”
Hát jó!
És már csak az emléked marad,
A kép rólad melyet sosem feledek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
kaliban:
Reméljük, hamar jön majd a fol...
2025-03-17 22:00
Materdoloroza:
Nagyon megörültem, amikor megl...
2025-03-17 21:21
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...