artemyss adatai

Még arcod nem láttam
és a hangod sem hallottam,
mégis a mindennapok része lettél...

Indulok,
ha tudom- vársz, mikor az út véget ér,
Indulok,
ha tudom szívem szívedhez ér
az éjszakában...

Hogy megszólaljon
a telefon egyre várom,
Vánszorognak az órák-
hinném, csak álom,
hogy nem szeretsz...

Mikor újra egymásra
találtunk- féltem,
Más és több leszel.
Ó, nem hittem,
hogy végül beléd szeretek...

Elmúlt. A tűz
kialudt lassan,
s a tündérálom
szertefoszlott halkan.
Örökre...

Éreztél már félelmet?
Olyan félelmet, ami a csontodig hatol?
Amitől nem tudsz aludni éjszakánként, és hideg veríték lep el?..
Az én félelmem is ilyen volt.
Ha meghallottam apu lépteit- a gyomrom görcsbe rándult és remegni kezdtem.
Ha csak rá gondoltam, akkor is...

Sz ív dobbant
E gy téli éjen,
R emegett a kéz
E gy remegő kézben...

Üvölteném és mégsem
mondanék semmit sem...
A világba ordítanám
máskor a füledbe súgnám
boldog- boldogtalanságomat...

Hosszú az éjszaka,
hangod bársonya
körülölel.

Forró a vágy,
hideg az ágy
nélküled...

Gondolom mégis visszajött, bár nem tudom, hogyan tűntek el a házból a ruhái és egyéb dolgai.
De egyszer csak eltűntek, mintha soha nem is lett volna ott.
Az életemben.
Később értettem csak meg, de akkor már késő volt...