Árny

Még arcod nem láttam
és a hangod sem hallottam,
mégis a mindennapok része lettél.

Befurakodtál a nappalomba-
árnyként mögöttem jársz,
Éjjel legszebb álmomban
is megtalálsz-
pedig nem kértem, hogy jöjjél.

Mikor szerelmem kezét
kezembe fonja,
A te áttetsző alakod
balról karolja-
miközben ajkadon gúnyos mosoly játszik.

Ha éjjel meztelen
testét simítom,
A te fejed lenyomatát
látom a párnákon-
nincsen már meghitt pillanat.

Bármerre mennyek
kísért a kép,
Néha úgy érzem
lényem csak megálló épp,
s te vagy a végállomás.

Kétség gyötör-
el nem sírt könny égeti szemem.
-Mikor leszünk végre kettesben?-
egyre ezt kérdezem,
mert fáj ez a láthatatlan harc a szerelemért.

2005.