Más

1.

Mikor újra egymásra
találtunk- féltem,
Más és több leszel.
Ó, nem hittem,
hogy végül beléd szeretek.

Valami titokzatos erő
melletted rabul ejt,
A tekinteted- a titok,
mit makacsul rejt
kíváncsiságom elől.

Minden nap más-
egy új csoda:
Bizonytalan és én
nem tudom hogy jutok oda,
ahová sosem kellett.

2.

...Minden lábaim előtt hevert-
anélkül, hogy kértem,
Az út gyémántokkal szórt-
épp csak szertenéztem
s indultam is tovább.

Istennő voltam és
annyi férfi imádott:
Tetszett, végül beleuntam-
valami hiányzott.
-Várj kaland, kihívás!Megyek már...

Szerelmek hullottak ölembe
ha kinyujtottam kezem,
Elfogadtam- elvettem
s ó, könnyen ígértem-
összetört álmokat hagyva emlékül...

3.

Most félek, mert
legyőzött lettem- új még...
Jajj, néha sértődötten
végleg hátat fordítanék.-
Pedig erre vágytam.

Felháborodom ezerszer is,
mikor nem halmozol el
bókokkal, csókokkal,
s nem emelsz fel
a hamisan csillogó elérhetetlenségbe.

Mégis ez ejtett rabul-
az örökös harc és kűzdelem,
Hiszen soha nem lesz
biztos és teljes a győzelem:
Együtt ébredünk-e az új reggellel.

2005.