Sorok

1.

Hogy megszólaljon
a telefon egyre várom,
Vánszorognak az órák-
hinném, csak álom,
hogy nem szeretsz.

Gyötrődöm, mert
hazugság lett minden,
Jajj, ez a végtelen
üresség itt bennt
megrémiszt.

2.

Csak egy fénykép
őrzi már az érzést,
egy kimerevített kép
a szerető féltést,
a lázas szívdobbanást.

Csak egy fénykép lett tanúja
a befejezetlen álomnak,
Felébresztettél és
már távolodtak
is egykor még egybefonódó útjaink.

Megfakult kép-
más nem maradt,
Tehetetlenség és
fájdalom vizéből fakadt
ez a szerelem.

3.

Sodor az ár
messze már
a biztos part.
Merre tart
az örvénylő folyam?
Ó, magamat okoljam?

Visz egyre sebesebben
húz a feneketlen
sötétlő mélybe,
a hideg kékbe.
Egyedül maradtam.
Ó, hiába harcoltam?

4.

Hogy megszólaljon
a telefon- kétségbeesve várom,
Telnek- múlnak az órák
Úgy hinném, csak rossz álom,
hogy nem szeretsz többé.

2005.