Arsenal 17 beküldött történetei

Óvatosan belenyúltam Peti táskájába. A farkas ismét közelebb lépett. Kihúztam a magnót… bekapcsoltam… levettem a hangot… beállítottam az egyik számot, s lestoppoltam és teljes hangerőre állítottam. A farkas ismét közelebb jött. Magam elé kaptam a magnót, mire a fenevad megindult. Mikor már közel volt elindítottam a számot. Az állat megtorpant és visszafutott az erdőbe. Láttuk. Ott állt az egyik fánál. Csak távolabb ment, nem menekült el véglegesen...

A ház előtt ott parkolt a rendőrautó. A magas, középkorú, barnahajú, kissé telt alkatú férfi egy híres férfimagazint lapozgatott. Szájában ott füstölgött egy havannai kemény szivar.
Nézte a képeket, de gondolatai teljesen másfele kalandoztak. A rádióban felcsendült az egyik kedvenc dala, melyet inkább lehalkított, mert zavarta hosszas „elmélkedésében”.
Lassan már fél órája figyeli a bejárati ajtót, hátha kilép rajta valaki…

- Hol lehetünk?
- Nézd! Fogalmam sincs, de… ha arra megyünk… látod
- Aha
- Akkor valószínű kijutunk az erdőből… legalábbis én így gondolom
- Aha. Peti, te hiszel Lacinak?
- Hát… nem tom… majd elválik…
Én bizakodtam, de az előttem tornyosuló bokrok és fatömegek, egyre csak fogyasztották hitemet...

Lassan, halkan leeresztettem az ablakot, átölelő redőnyt, s a testemen úrrá lett fáradságnak engedve ledőltem a szoba sarkában elhelyezkedő merev ágyra.
Tizenöt perc múltán…
- Megmondtam fiam! Takarodj a szobádba!
- De…
- Semmi de… gyere csak ide… majd én megtanítalak a viselkedésre… -erőteljesen vonszolt a lépcső lejáróig. –itt töltesz egy kis időt, és ha jól viselkedsz hamar, kijöhetsz
- De Apa… én félek itt (körülnéztem), itt a pincében
- Kuss legyen...

- Hagyd-szólt Peti
Megpróbáltam kijutni innen, de ezen a nyálkás csúszdán lehetetlen volt felmászni. Ez nem egy üreg, hanem egy folyosóra hasonlító járat volt. Mivel Gábor bokája egy kicsit megrándult megvártuk, míg összekapja magát, majd elindultunk a sötétségbe. Gyorsan fényt teremtettünk. Mostanra már csak 2 zseblámpa világított, ezek közül is egy eléggé halványan, de elég volt így is. Láttuk, amit látnunk kellett.
Amint távolodtunk a kicsinyke fénysugártól, annál borzasztóbb...

„Voltam néha bajban volt úgy, hogy én akartam és volt úgy, hogy más akarta, hogy én akarjam úgy…”
Ezt a számot énekeltük miközben gyalogoltunk be az erdőbe. A haverokkal úgy döntöttünk bemegyünk és szórakázunk, mint az Ideglelés című filmben. Felszerelésnek vittünk egy kamerát, sátrakat némi kaját, piát dögivel, na és még pár dolgot… Filmet próbáltunk forgatni, hiszen most nyár volt. „Szabadság és Anarchia”! ...

Az izgalmak hatására úgy döntött most jó lenne egy erős kávé. Gondolta, míg megfő, lemegy és becsukja a pinceablakot. Most óvatosabban lépett a lépcsőn így ott nem érte baj. Épp húzta be, amikor egy fekete macska futott el az ablak előtt. A szívéhez kapott és mikor felfogta, hogy csak egy macska volt csökkeni kezdett a pulzusa...

Visszagondolt arra a pillanatra mikor a barátnője közölte vele, hogy már mást szeret és akkor elborult az agya. Félrelökte a csésze kávét és a konyhapulthoz lépett. A fiókból elővette a húsbárdot. Felemelte a nyávogó állatot és az asztalra helyezte azt. A szemeiben látszott a hidegség mintha megszállta volna valami démoni lény, és arra késztetné, hogy öljön...