Lelki teher

Éjjel volt. Feküdt a sötét szobában lévő bársonyos kanapén és hallgatta a szél süvítő hangját. Megpróbált elaludni, de nem tudott másra koncentrálni, mint a fészerből jövő furcsa hangra. Aztán megunta és úgy döntött kimegy. Odakint halvány köd borította a Kiort utcát. Csend volt csak a kutyák halk vonyítása hallatszott a tomboló szélben. Felkapcsolta a villanyt és elindult az udvar vége fele. Amint közelebb lépett a korhadt fákból összeszegelt fészerhez a furcsa hang elnémult, mintha a közben szemerkélni kezdő eső és az eltűnő köd figyelme elgondolkoztatta volna Brad-et, azon hogy nem e csak az ő agyszüleménye volt ez a hang, hogy ezzel próbálja feledni, azt hogy a barátnője nemrég szakított vele a születésnapján.
Aztán visszabattyogott a házba befeküdt az addigra kihűlt ágyába és meredten hallgatta az ereszről lecsöpögő esőcseppeket.

Ahogy teltek a percek Brad szeme egyre csak csukódott le és a kintről jövő hangok is kezdtek halkulni. Elaludt. Még alig telt el negyed nyolc Brad már a forró gőzölgő kávét kortyolgatta és meredten bámult a konyhában lévő kiscicájára, amit még a barátnőjének adott ajándékba. Visszagondolt arra a pillanatra mikor a barátnője közölte vele, hogy már mást szeret és akkor elborult az agya. Félrelökte a csésze kávét és a konyhapulthoz lépett. A fiókból elővette a húsbárdot. Felemelte a nyávogó állatot és az asztalra helyezte azt. A szemeiben látszott a hidegség mintha megszállta volna valami démoni lény, és arra késztetné, hogy öljön. Így is tett. Egy lesújtó mozdulattal már is különválasztotta az állat fejét a nyakától. A bordó színű vér csepegett le az asztal széléről miközben Brad már az autójához igyekezett. Be akart ülni az autójába, de a szemére ismét kiült a hideg és az irányt a fészer fele vette. A fészerből kivett egy metszőollót és most már mehetett a kocsihoz. Elindult a volt barátnőjéhez Bridget-hez.

Az út nem volt valami hosszú, mert ebben a kisvárosban nem laktak valami sokan. Bridget otthona a város túlsó végén volt. Brad a háztól kb. 100 m-re parkolt le, és onnan gyalog folytatta az útját. Amikor odaérkezett a kitűzött céljához megállt és nézett meredten a bejárati ajtó irányába. Lepillantott a földre és elindult az ajtó felé. Szemei csak úgy égtek a vágytól, hogy megforgassa a metszőollót Bridget szemeiben. Odaért. Szép illemtudóan bekopogott az ajtón. Várta hogy Bridget kinyissa az ajtót, de nem ő nyitotta ki, hanem egy férfi. Abban a pillanatban, mint egy kiképzett bérgyilkos egy villámgyors kézmozdulattal átvágta a férfi torkában lévő ereket. A magas, számára idegen barna hajú férfi a földre zuhant és nyakát fogva rángatta a kihűlő testét. Brad félrerúgta a földön szenvedő embert és a házon végighúzódó kis keskeny folyosón elindult a konyhához. Nem volt ott a szerelme, akiért még mindig megdobban a szíve. Benézett a többi zugba is de ott sem talált senkit.

Nézte a kezében lévő metszőollót és elgondolkozott, hogy mit tett és mit akart tenni majd az erőtől duzzadó kezével belevágta a szíve közé a megrozsdásodott metszőollót és elterült a folyosón, elhelyezkedő szőnyegen. A szeméből eltűnt a bánat, a düh és még egy utolsó mosolyt ejtett mielőtt mély álomba merült volna.