A "" kifejezés eredménye:

Idegesen beletúrt hajába és fejét rázva hátrált a lábnyomoktól. Ekkor ismét meghallotta a szuszogó hangot, és mielőtt megfordulhatott volna, valaki vasmarokkal megragadta kezét.
Sandy ijedt nyögéssel oldalra kapta fejét, de a szeme elé táruló borzalomtól ennél is jobban megrémült...

- Ebből most már elég! - üvöltötte dühösen Kai. - Démon támadj újra! - kiáltotta, majd ismét kőzápor hullt a két fiúra. Aian pajzsot vont maguk köré és próbálta visszatartani a záport. Közben Kai újabb igébe kezdett. Majd a földből hatalmas láncok törtek elő, lerántva ezzel Sheichit a földre. A fiú égető fájdalmat érzett ott, ahol a lánc hozzáért.
- Reflektálj! - kiáltotta Aian, majd a kőzápor visszahullt a démonra ezzel megsemmisítve őt.
- Sárkány! Lávagömb! - indította el...

Ide születtem, s itt élek,
Nem ez a világ mit szeretek.
Csak egy hely van, mi jó nekem,
Ez az üres hinta, az én kedvesem.
A Halál hív a pokol játszóterére,
A csukjás...

1930. Budapest. Árpád-híd.
Ott találkoztam először a lélekgyűjtővel. Ma már tudom azon az estén a Sátán járt köztünk. Bár én sohasem hittem efféle históriákban, hogy az ördög fog várni a pokol kapujában, és hogy tüzes vassal fogja kínozni a lelkemet addig, amíg hamu nem válik belőlem...

Nem vagyok már gyermek.Se naív,se tiszta.
Meglegyintett a gyűlölet,ez a sötét spiritiszta,
s hervadt éveimen a kopott álmok fénye,
mégsem hagyott el soha a remény tündérlénye......

Mint már említettem sok embert ismert, épp eleget ahhoz, hogy megtanulja nincs az a balhé, amiért megérné kockáztatni egy olyan üggyel kapcsolatban, amihez semmi köze.
Ennek ellenére szimpatikus volt neki a kissrác hozzáállása, és az, hogy fiatal kora ellenére képes volt segítséget kérni valakitől, akit alig ismer. Az ilyen korú fiúk egytől egyig a világ urainak érzik magukat, azt hiszik, hogy az amerikai akciófilmekhez hasonlóan a való életben is bármilyen gázból ki lehet mászni...

Csőhülye voltam, amiért hagytam elúszni életem nagy lehetőségét, a pénzt, amiből talán még félre is tudtam volna rakni… És mindezt miért? Egy nagyszájú eleganciaimádó ficsúr miatt, akinek meg kellett mondanom a frankót. És a legrosszabb az egészben hogy még csak jól sem érzem magam...

Egyszer szóba jött az öngyilkosság. Mesélte, hogy már több búcsúlevelet is írt, és egyszer már tett kísérletet az öngyilkosságra. Aztán megnyugtatott, hogy soha többet.
Eltelt néhány hónap, mikorra Csaba egy új munkát kapott, ami miatt már ritkábban, úgy havonta egyszer tudtunk találkozni. Így még jobban örültünk egymásnak, és igyekeztünk minél több időt együtt tölteni. Együtt buliztunk, elvitt pecázni, kirándultunk, mindig jól éreztük magunkat...

Hazudok mindenkinek? Vagy csak mások előtt hallgatok?
Azt mondom, amit én akarok, vagy amit hallani akartok?
Arról szól az életem, hogy megfeleljek másoknak?
Vagy csak azt...