Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
8 051-8 060 megjelenítése a(z) 21 810 elemből.
Francesca egy ideig csak nézte, majd kíváncsian kézbe fogta. Elkezdte húzogatni a bőrt Paolo makkján, melyen máris megjelent az első kéjcsepp. A leány új játékot talált ki: szájába vette a vöröslő makkot, lágyan harapdálni kezdte. Paolo nyögdécselése mutatta, hogy élvezi, amit Francesca művel. Ám az ifjú hölgy csakhamar úgy tett, mintha ráunt volna a dologra, kíváncsian és kérdőn nézett fel szerelmére...
Amikor egyedül vagy és gondolataiba süllyedsz akarva vagy akaratlan egy más világba kerülsz. De hova? Érzed ezt a rejtélyt? Mintha nem is mindig te irányítanád magad. Gondolkozol, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a kérdéseidre TE magad adod a választ, de milyen jogon? Kérdem én. Hiszen te azért kérdezed, mert nem tudod, vagy bizonytalan vagy a válaszban, akkor hogyan fogadhatod el még is azt, amit a saját fejed kreál számodra? ...
Egy másik dimenzióban érzem magam, nem abban a világban, ahová születtem. Megfájdul a fejem, és már megint nem látok semmit. A piros fény szinte a zenével egybeforrva lökdösi a tüdőmet és a gyomromat. Nem kapok levegőt. Hirtelen torz arcok rohannak felém, és kis híján átgázolnak rajtam. Mintha az összes vérem a fejembe tódulna, és ettől bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Megfordulok, lassan elindulok a kijárat felé... úgy hívogat, mintha az Éden kapuja lenne...
Úgy vártam,
hogy ismét találkozzunk,
hogy lássam két szép szemed ragyogását,
hogy érezzem karjaid erős szorítását
és ajkaid halk suttógását...
hogy ismét találkozzunk,
hogy lássam két szép szemed ragyogását,
hogy érezzem karjaid erős szorítását
és ajkaid halk suttógását...
Valami megszűnt létezni, valamit már nem érzek,
Bent a szívemben hiába keresem, s hiába félek,
Fekete lyuk, mit nekem ő nyomul hagyott,
Sötétben tapogatva, lelkem fájdalomtól...
Bent a szívemben hiába keresem, s hiába félek,
Fekete lyuk, mit nekem ő nyomul hagyott,
Sötétben tapogatva, lelkem fájdalomtól...
Miért nézel így rám?
Hidd el, még élek, nem őrültem meg
Ez a sikoly nem olyan, amilyenné az őrület tesz...
Hidd el, még élek, nem őrültem meg
Ez a sikoly nem olyan, amilyenné az őrület tesz...
Az életem akkor az unalom békalencsés állóvízébe fulladt, amiről lespórolták a tavirózsákat. Hát igen, az unalom. Ádáz ellenség, ami lesből támad és tespeszt. A tespedtség krónikus tétlenségre kárhoztat. A tétlenség, ami a dologtalanság szinonímandja.
A dologtalan kézről pedig garantáltan gondoskodnak…
A dologtalan kézről pedig garantáltan gondoskodnak…