Kis naiv

Akárki odajön hozzám, szívesen meghallgatom
Nem számít mit szól, de véleményem elmondom
Nem vagyok nagyképű, a bölcsességeket sem ontom
A magam szerény gondolataival segítenék, de elrontom

Olyas valakire kell naponta ránéznem
Kinek úgy véltem minden gondját átérzem
Ha vidám volt nevettem, ha sírt öleltem
Ha igaza volt helyeseltem, ha nem ráförmedtem

Ez így jónak tűnik nem? Tőled kérdem!
Örök boldogság nem kellene, így nem is kérem
Nagyon jó volt ez a kapcsolat azt hiszem
Ha rajtam múlt volna, még a hátamon viszem

Vétett hibákat láttam és tudtam is
De a hátam mögött kavart a kis hamis
Talán nem is érdekeltem annyira
Én voltam vak, mert megkarcolt Cupido nyila

Azt hittem a bizalom és az őszinteség kölcsönös
Sose gondoltam volna, ám rávetett tekintetem vérvörös
Én kis naiv még ki is tártam neki szívem
Nem vártam ezért semmit, hisz ez „járt” neki ingyen

Na végre egy ideje viszont sarkamra álltam
Meg is lepte és nem tudta mit tegyen láttam
Azt hitte, ha visszatámad félni fogok
És rá ezentúl soha többé nem morgok

Ja bocs, hogy nem ugrottam ettől a nyakadba
Félnem kéne mert Őméltósága ki van akadva?
Én lettem a képmutató és én változtam meg?!
Rajta köpj szemen, de csak tiszta lelkiismerettel tedd!