Tánc a halállal

Engedd meg hogy elmeséljem történetem
Mely néhány évszázada történt velem
Egy történetet mitől szabadulni nem tudok
S mi magával örök szenvedést hozott

Egy csöndes kihalt vidéken kószáltam
S magam egyszer csak egy erdőben találtam
Úgy döntöttem -mert szép volt az este-
Sétálok hát egyet benne

Csodáltam a fák furcsa ágait
S hogy a hold az égen világít
Bámultam a ragyogó csillagokat
S nem vettem észre a közelgő alakokat

A fák közül néztek a sötét árnyak
Mégsem vettem észre hogy egyre közelebb járnak
Gondtalanul sétáltam hát odább
Az erdő sötét mélye felé tovább

Egyszer csak reccsenést hallok a hátam mögött
S a szívembe azonnal félelem költözött
Mert hirtelen megelevenednek a fák
S közülük ezer árnyék veti rám magát

Magukkal vittek egy helyre hol áldozat lettem
De ezután eszméletemet vesztettem
Következő emlékem mikor felkelek
S az ismeretlenek egy máglyához vezetnek

Egy máglyához mely a semmiben égett
Melyben oly csodásan ragyogtak a fények
Hívtak maguk közé hogy csatlakozzak
S hogy én is a halállal táncoljak

Követtem őket s részt vettem a táncban
Nem égtem meg pedig a tűzben jártam
De láttam érthetetlen furcsa álmokat
S láttam rég elfeledett múltamat

Aztán elérkezett az idő s véget ért a tánc
Az égből a hold fénye ragyogott ránk
Ekkor zavar támadt s az árnyak menekültek
S az erdő sűrűjében lassan eltűntek

Feltámadt a félelem újra bennem
S e helyről én is menekülni kezdtem
Futottam ahogy bírtam s amerre láttam
Még az erdőből kiértem meg nem álltam

Ma sem tudom mit történt akkor ott
Hogy a sok árnyék el miért futott
S hogy mi történt akkor ott velem
De megváltozott tőle egész életem

Nem alszom soha s nem is eszek
Egyedül töltöm minden percemet
Árnyékként járok kitől az emberek félnek
S tőlük semmi jót sem remélnek

Tudd ha a halál táncba hív
Ne menj akárhogy is csábít
Mert a boldogságod csak addig tart
Lelked nyugalmat többé nem lel majd
S így örökké élni soha ne akarj…

/Az Iron Maiden - Dance of Death című száma nyomán/