Rajnaparti látomás

Fut a hold
Kergetik a fellegek.
Nyomorult
Szél ráz régi lelkeket.

Egy folyó közepén
Sok hullaszív lebeg
S egy nő, meseszép,
Falja a szíveket.

Hajósok gyilkosa,
Az aranyhajú lány
Ősrégi mítosza
Kísért a Rajnán.

Énekli, hogy keres
Egyet és igazit,
Akit mindig szeret,
És soha nem hagy itt.

Tán észre sem veszi
A sok emberdarabot,
Vagy azt, hogy mit eszik,
Hogy véresek a habok.

Tán csak boldogtalan,
De mégis: szörnyeteg.
Gyönyörű hangja van,
Táncra kéri a könnyemet.

Lassan jön a hajnal,
Felkelnek az emberek,
S aludni megy Lorelei,
Ki lelkemben remeg.